40.Rész - Válaszok

A teste meglökte az enyémet, amit egy horkolás és egy nyögés követett.

- Ó Istenem Soph - morogta egy hang, majd megragadta birtoklóan a mellkasomat.

- Várj! Mi van?

A tegnap esti élmények csak úgy záporoztak vissza az elmémbe. Felültem és eltoltam az ismeretlen kezet magamtól. A hirtelen mozgástól Louis és Harry lebukfenceztek az ágyról.

- Áúúú - panaszkodott Harry, dörzsölve a fenekét.

- Miért ébresztesz ilyen csúnyán? - morogta Louis, majd megmarkolta a paplan szélét, hogy eltakarja pucér testét.

- Nos, beszéljünk inkább a tegnapi brutális éjszakáról! - nem tudtam Louis elől elhúzni a takarót, így  meztelenül ültem továbbra is az ágyon amíg Harry és Louis vissza nem tértek hozzám.

- Ó csitt! Élvezted! Végig nyögted az egészet! - felelte rekedten Harry majd Louist utánozva visszabújt a paplanok közé.

- Nem, én nem is! - motyogtam magam elé.

- De, igen! - dünnyögte Harry.

- Nem én...

- Mindegy - ásította el Louis magát és belefúrta fejét egy párnába.

- Hol van Liam és Zayn? - kérdeztem másodpercek múlva.

- Azt hiszem alszanak a földön - ásított Harry.

- Nagyon remélem nem szexeltek tegnap este.... mert ugye ez a hálórész szex mentes hely - mondtam ki tárgyilagosan.

Louis és Harry nevetésbe törtek ki, ami felébresztette Zaynt és Liamet. Zayn felnyögött kimerültségében, ami még jobban nevetésre késztette a két fiút. Zayn és Liam fáradtan emelték fel a fejüket.

- Mi a fene ember? - szólt Zayn álmosan. - Mások aludni szeretnének! - lövellt egy megvető pillantást a két fiúra mielőtt a saját szobájába tért volna.

- Umm, nos mivel felkeltem, készítek egy kis reggelit - mondta Liam, de látszott rajta mintha még nem lenne fent, felállt és az ajtó felé sétált. - Jaj nagyon sajnálom! - kért bocsánatot az ajtófélfától miután lefejelte azt.

Ezúttal csatlakoztam Louishoz és Harryhez, együtt nevettünk Liam bénaságán.

A barna szemű felmutatta barátságosan a középső ujját, de ő is nevetni kezdett az ügyetlenségén.

- Azt hiszem inkább ebédet készítek, majdnem dél van már - jegyezte meg mielőtt kilépett volna.

Kezdtem felfogni amit mondott, vihogásom egyre halkult mikor észbe kaptam, hogy lekésem a találkozót Alanával.

Szitkozódtam és minden áron kiakartam kerülni az ágyból, de Harry visszarántott magához az ölébe. Közelebb húzott magához, és orrát a nyakamnak dörzsölte.

- Mi ez a nagy sietség édesem? - motyogta. Légzésem elmélyült, mikor Louis és Harry keze végig siklottak a combomon a takaró alatt.

- Időpontom van Alanával. Nem emlékszel? Egy órán belül találkozunk! - magyaráztam sietve, és újra menekülni próbáltam az ágyról. De ezúttal Louis ragadott meg.

- Biztos nem akarsz egy Larry szexet mielőtt elmész? - kérdezte szemöldökét ráncolva.

Öklendezős hangot adtam ki, hogy ezzel is bosszantsam őket.

- Ez azt jelenti, hogy igen? - csúsztatta feljebb ujjait Harry a combomon.

- Nem! Le kell fürdenem, felöltöznöm, enni egy keveset, és erre legfeljebb 45 percem van!  És én nem szívesen szexelném veletek el ezt a kis időt! - kitörtem Louis markából, és végre eltakarhattam a testem.

- Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz! - énekelte Harry perverzül. Megforgattam a szemeimet és kotorászni kezdtem ruhákért kutatva a fiókomban.

- Nyugodtan szexelhettek amíg én lefürdök. Biztos vagyok benne az semmi lenne ahhoz képest amit tettetek azelőtt - vigyorogtam rájuk.

Mind a ketten nekem dobtak egy-egy párnát, könnyedén kitértem előlük. Magamra tekertem a lepedőt és beugráltam a fürdőszobába.

Bezártam magam, és gyorsan a zuhany alá álltam, megmostam a hajam, és minden mást lemostam magamról amit az este rám ragasztottak. Kivéve a szívásnyomokat, amit nem tudtam.

Rekord idő alatt sikerült befejeznem a zuhanyzást, visszamentem a szobába, arra számítottam, hogy még az ágyamon fognak ülni, de a fiúknak már a hűlt helyét sem találtam, a szobám üres volt, az ágyamat bevetették.

- Wow, fiúk. Le vagyok nyűgözve! - kuncogtam halkan. 

Szemem a TV képernyőjére tévedt, majd elveszett apámra gondoltam, aki valójában elhagyott, de azon nyomban Ashley jutott az eszembe. Talán már válaszolt nekem? Egyáltalán megkapta az üzenetem?

Ahogy izgatottan fel alá járkáltam a szobámban, a szemem megakadt a paplan alatt kikandikáló telefonon. Sietősen kikaptam a takaró alól. Harry mobilja volt. Éreztem ahogy az adrenalin fel-le cikázik a testemben. Mekkora szerencsém van, hogy ez a hülye bent hagyta a telefonját... 

Megbizonyosodtam, hogy zárva van az ajtó, majd hiper sebességgel pötyögtem be a bejelentkezési adataimat a FB kezdőlapján. Lábaimmal doboltam idegesen... csak ne nyissanak rám, gondoltam.

2 új üzenet

Kérdések cikáztam át az agyamon, majd megnyitottam az első üzenetet. Az első Ash-től érkezett. :

Szia kis unokatestvérem! Természetesen bármikor meglátogathatsz, sőt rettentően örülnék neki, ha az egész nyarat együtt töltenénk. 

Viszont tartozol némi magyarázattal! Mit keresel egyedül Londonban?

Amúgy csak, hogy figyelmeztesselek a családom néhány napra meg fog látogatni a közel jövőben, szóval ne lepődj meg. A vendég szobát már előkészítettem a számodra, négy óra után már otthon vagyok, nyugodtan gyere amikor csak akarsz.

Sajnos nincs autóm, így busszal  kéne idáig utaznod : 1345 Horan Street.

Remélem hamarosan találkozunk, Ölel Ashley.

- Horan Street? Ez komoly? Milyen ironikus - motyogtam. 

Gyorsan kiüldöztem Niallt a fejemből és elkezdtem a szökési kísérletemen gondolkozni. Most, hogy Ashley vár rám, Alanával való találkozásunk alatt kellene elszöknöm, gondoltam. 

Megnyitottam a második üzenetet. Emily volt az, egy gyerekkori barátom, a szomszédunkban lakott. De megszakadt a kapcsolatunk miután Mullingerbe költözött. Gondolataim újra Niallon rágódtak, de elkezdtem olvasni az üzenetet.

Szia Soph, itt Em! Tudom régen beszéltünk, de szerettem volna neked írni. Volt egy őrült álmom, ahol megtudtam, hogy Mullingerbe fogsz iskolába járni. És úgy gondoltam bemutatok neked néhány lányt a barátnőim közül, Caroline-t, Abby-t és Teirsa-t, ők rettentő jó fej lányok! De sajnos ez mind csak egy álomban volt egy elmebeteg álomban...de soha nem lehet tudni mit hoz a jövő. Írj nekem  igazam volt vagy sem. ;)

Szeretlek és siess a válasszal, Emily.

Eléggé ledöbbentem az álmán, de válaszoltam neki valamit :

Wow! Ez teljesen váratlanul ért engem, de lehet igazad lesz, van esély rá, hogy Mullingerbe járjak iskolába. És nagyon örülnék az új barátoknak. Majd szólok ha ez így alakul. Nagyon örülök, hogy újra beszélünk... Nagyon hiányoztál nekem.

Soph 

A küldés gombra nyomtam, kijelentkeztem a fiókomból, majd sóhajtva visszaraktam a megtalált helyére a telefont, hogy Harry ne sejtsen semmit. Az órámra pillantottam  és szitkozódni kezdtem. A fenébe már csak 5 percem maradt, hogy egyek egy kicsit!

Leszáguldottam a lépcsőn, elhaladva  tátott szájjal bámuló fiúk mellett.

- Kitől kaptál bugyit édesem? - kérdezte nyugodtan Louis egy szendvicsen nyámmogva.

- Kapkodjátok már a kis seggeteket srácok! Elfogok késni! - utasítottam őket miközben teletömtem kajával a számat.

- Te időztél egy örökkévalóságig a szobádban! - mutatott rám Zayn és kortyolt egyet a tejes bögréjéből.

- Mert dolgom volt... - megállítottam magam mielőtt elszóltam volna magam.

- Mit csináltál? - kérdezte Harry kíváncsian.

- Semmi érdekeset - morogtam teli szájjal.

- Tudom, hogy mit csináltál! - kiáltotta el magát a fürtös dühösen villogó szemekkel.

- M-m mit? - dadogtam és leálltam az evéssel. Az arcomra kiült mennyire megrémültem.

- Magadhoz nyúltál, mikor senki nem látott! - válaszolta.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és szívverésem is kezdett normál állapotban lüktetni tovább.

- Igazad van - mondtam egykedvűen megforgatva a szemeimet. - Szóval a mai örömszerzés teljesítve.

- Nem! Nem! Nem! Neked meg kell ismételned majd később! - tiltakozott Niall. - Én leszek az aki majd figyel téged.

- Rendben - rántottam meg a vállaimat. - De siessünk már! Elkések! - futottam a bejárathoz egy muffinnal a kezemben.

- Istenem, nők... - siránkozott Zayn, a fiúk a háttérben kuncogtak.

- Hé, hallottam! - vetettem rá egy szúrós pillantást.

- Minden esetre most szálljunk be a kocsiba - nyögte Harry, nem akarta, hogy többet panaszkodjak.

- Melyikbe? Van itt 5 darab.

- Az enyémbe! - válaszolta hirtelen Louis, megragadta a karomat és betuszkolt az anyósülésbe. Liam Niallel sietett az autójához, míg Zayn Harryt követte a kabriójához. Fiúk ti elférnétek egy kocsiban is! Balfaszok! Gondoltam értetlenül megrázva a fejem. Majd szemügyre vettem Louis mini autóját.

A háttérből még hallottam ahogy Harry kutat a telefonja után, és visszasietett a házba. Reméltem ha megtalálja a szobámban nem fog sejteni semmit...

- Leszopsz? - kérdezte a kék szemű.

- Nem lehet José! - tiltakoztam megforgatva a szemeimet és a biztonsági övért nyúltam. Elindította a motort szomorúan lebiggyesztett szájjal.

- Egy gyors kérdés. Az autókat nem a fasz méretekhez szokták megvenni? - kérdeztem szemtelenül az út közben, utalva a mini kocsira.

- Fogd be a pofád mielőtt valami olyat rakok a szádba amitől megfulladsz! - válaszolta fogait összezárva, én csak vigyorogtam rajta.

- Sajnálom de az anyukám azt tanította, hogy ne vegyek kis dolgokat a számba - vágtam vissza.

- Az anyádról inkább ne beszéljünk, eladott téged! - tett helyre ridegen, ezzel elérte, hogy egész útra elhallgattam.