II/6. Hálószoba

Kis pillangó repkedett a gyomromban, ahogy észrevettem, hogy meg akar védeni. Mit csinálsz Niall?

Harry pár másodpercig szúrósan nézett a szöszire, majd ásított egyet.

- Rendben, de ő az egyetlen, akinek szólhatsz róla, és neki is csak annyit mondhatsz, hogy velünk laksz, és semmi többe. – nyújtózkodott – Most pedig mindeni ágyba, mert holnap iskolába kell mennünk, és aludnunk is kellene előtte!

- És hogy jutok el a suliba? –értetlenkedtem mérgesen.

-Ó igen. Gondolom, nem akarod kihagyni a pompon edzéseket. Viszont most jut eszembe, az én órámról hiányoztál! Fel kell majd zárkóznod! – mondta sunyi mosollyal Zayn, majd felállt a kanapéról és kiindult a nappaliból. Hát ezzel nem segített ki. Rohadt idegesítő!   

- És a büntetést is kihagytad.  Nagyon rossz kislány voltál, de azt még be tudjuk pótolni. – Harry pimaszul mosolygott.  

- Miért akarjátok már megint ezt csinálni? – köptem, az emlék még friss volt a fejemben.  

 - Mert szórakoztató lesz. Na, most jó éjszakát, menjünk aludni. – vont vállat miközben felállt. Bát én tudtam, hogy csak engem akart lefektetni, a fiúk nem érdekelték. Rohadék. Én nem csak egy ribanc vagyok!

- Én nem fogok ebben a házban aludni – tiltakoztam, megpróbálva rávenni őket, hogy vigyenek vissza a saját házamba. – És nem alszom senkivel sem – tettem hozzá.

- És mióta hozhatsz te döntéseket? – emelte fel Liam a hangját - Hmm? Ki engedte ezt meg neked?

Csendben maradtam és a homlokomat ráncoltam. Hogy sikerül ilyen gyorsan felbosszantanom?

- Pontosan – vágott vissza halkabban. Liam és Zayn elhagyta a nappalit. Niall még tátogott egy „éjfél”-t majd ő is elment a többivel.   

-Aww, ne aggódj, szerelmem. Van egy szobánk a számodra. Biztos vagyok benne, hogy Louis nagyon szívesen megmutatja. – mondta Harry még mindig állva.  

Következő pillanatban Louis felpattant, az erekciója pedig jól látható volt a nadrágjában. Ez nagyon nem lesz jó.

"Igen! Gyere Shopieboo! Majd én megmutatom! – Louis megragadta a karom, és elkezdett húzni kifelé a nappaliból. Zavartan éreztem maga, ahogy felvezetett a lépcsőn, majd végig a folyosón. Kinyitott egy ajtót és gyakorlatilag belökött a szobába.  

Olyan szaga volt, mint Louisnak. Nem mertem magam mögé nézni, mert féltem, hogy mekkora rendetlenséget fogok látni. Louis nem igazán néz ki úgy, mint egy rendezett ember.

- Louis… Harry nem azt mondta, hogy mutasd meg nekem a saját szobám? – mondtam lassan, és becsuktam a szemeim, ahogy elém lépett.   

- Azt mondta – bólintott, majd a hátam mögé nyúlt.  

Megijedtem és megfordultam. Ziháltam, ahogy megláttam egy üvegpanelt, ami úgy nézett ki, mint egy ajtó, mögötte pedig egy szoba volt. Furcsán hasonlított a régi szobámra, amiben náluk laktam két évvel ezelőtt. Ugyan olyan volt a bútor, az ágynemű, mint ott. Minden ugyan olyan volt kivéve egy valamit. Itt nem volt kötél és laptop.  Nem, nem, nem! Ez egyáltalán nem lehet az a szoba! Igaz?

Louis kuncogott mielőtt kivezetett az üvegajtón keresztül, valószínűleg az ő szobájából, abba a másikba. Becsukta az ajtót, majd lelökött az ágyra és fölém mászott.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy most tükör van ott, ahol eddig biztos vagyok benne, hogy üveget láttam. Mi a fasz ez? Milyen varázslat?

Louis bizonyára észrevette az értetlen arckifejezésem, mert elkezdte megmagyarázni.

- Látod, ez egy egyirányú tükör. Ez azt jelenti, hogy a mi szobáinkból olyan, mint egy beltéri ablak, de te csak magadat látod benne. – mondta, mielőtt felemelte a kezeimet a fejem fölé. – Az hiszem múltkor túl sok magánéletet adtunk neked, és nézd meg mi lett belőle! Kicsúsztál a kezünk ügyéből. – ujjaival szorosabban fogja a csuklóm. – Lehet, hogy a fiúk, most is éppen figyelnek bennünket a saját szobájukból, és ránk verik ki. – a hangja halk suttogásba váltott.

- Üdvözöllek az új szobádban.  

Küzdeni kezdtem ellene, ahogy megérzem meleg leheletét a nyakamon, a keze a testemet simogatta fel és le.

- Á-álj! – követeltem remegő hangon.

Megrázta a fejét, a csípőjét pedig erősen nyomja az enyémnek. Tisztában voltam vele, hogy már teljesen felizgattam.

Ebben a pillanatban Harry lépett be a szobámba az egyik üveg-tükör ajtón keresztül az öt közül, Padgettel a kezében. Szerintem mindegyik tükör mögött egy-egy fiú szobája lehet, szóval az egyetlen kiút, ha átmegyek az egyikük szobáján. Mondhatni, kurva jó.

Harry a sarokba dobta a kitömött állatot és csatlakozott hozzánk az ágyon. Küzdöttem, hogy álljanak le, de csak még jobban feltüzelte őket, Harry segített tartani engem Louisnak.

- Azt hittem, azt akarod, hogy aludjunk! – néztem rá könyörgően.

Louis szája a nyakam oldalára tévedt, erősen megszívta az érzékeny bőrt, hogy egy jelet hagyjon rajtam. Nyafogtam és nyöszörögtem tiltakozásul, megpróbáltam elhúzni a fejem, de szorosan tartotta, míg Harry elkezdett levetkőztetni, de furcsa módon nem hagyott teljesen meztelenül, a fehérneműimet rajtam hagyta.

Ő is levetkőzött, de a boxert magán hagyta. Louis eltávolodott a nyakamtól, vággyal telve megnyalta a száját.

- Emlékszel, hogy két évvel ezelőtt megígértem neked, hogy egy éjszakára megkaphatod Larryt? Nos, és megtartom az ígéretem. –vigyorgott a fiatalabb. Neki nyomta a mellkasát a majdnem meztelen testemnek, ezalatt Louis levette az ingét és a nadrágját is.  

- Szóval itt vannak a szabályok Soph – kezdte Louis miközben elhelyezkedett a derekamon, Harry pedig csókolgatni kezdte a combom.

Fészkelődni kezdtem a kényelmetlenség miatt.

- Ha nem hagyod, hogy Harry és én azt tegyünk veled, amit akarunk, akkor neked kell minket a kezeddel és/vagy a csinos kis száddal kényeztetned. Azt, hogy és, vagy vagy, azt te dönts el! Megérteted? – folytatta mélyen a szemembe nézve.