28.Rész - A szobában történt

- Nem! Még nem jöhettek be! – mondtam a srácoknak, akik az ajtó előtt várakoztak. 

- Kislány, már vagy öt órája bezárkóztál oda. Most már végezned kellett! Még nekem sem telik ennyi időben a hajamat megcsinálni! – csengett Zayn hangja az ajtó másik oldaláról. Neki és Liam-nek lövése sem lehetett róla, hogy mit vettem, szóval hamarabb váltak türelmetlenné, mint a többiek. 

- Jah, meg megcsinálni a hajadat és berendezni egy szobát… azt össze lehet hasonlítani. – Kiabáltam vissza szarkasztikusan, miközben az utolsó részleteket rendezgettem a szobában. 

- Nos. Ja! – mondta kicsit halkabban. Kuncogtam. Kicsit hátrébb léptem és még egyszer szemügyre vettem a munkámat. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót. Vettem egy lakatot, mivel Harry erről megfeledkezhetett, így nem alkotott rá szabályt.

- Et voilà mon travail d’artiste! – mondtam franciául, és beengedtem őket. Abban a pillanatban észrevettem, hogy kezeikben egy-egy posztert szorongatnak saját magukról, majd megvadult állatként támadták be az ágyam feletti részt és tapétázták ki saját magukat.

- Most már teljes – jelentette ki Harry mosolyogva.

- Nem, nem az! Elbasztátok az egészet. Ez lett volna az egyetlen helyiség a házban, ahol nem kell a képeteket bámulnom! – bosszankodtam, de ők nem vettek róla tudomást.

- Nem tudtam, hogy ilyen jól beszélsz franciául – csodálkozott rá Louis, de közben tovább vizslatta a szobát.

- Quebec-ben éltem, mielőtt ti úgy döntöttetek, hogy a saját tulajdonotokká tesztek. Quebex egy francia város, így ez megmagyarázza, hogy miért beszélem ilyen könnyedséggel – magyaráztam. Úgy tűnt, hogy érdekli őket az életemnek ezen darabkája, így folytattam. – Spanyolul is beszélek. – Niall szeme felcsillant. – De ti ezt nem tudhattátok, mivel mióta a tiétek vagyok, csak arra használtok, hogy örömet szerezzetek magatoknak. – Mondtam hirtelen hangnemet váltva.

- De hogy beszélsz olyan jól angolul, ha francia közegben nőttél fel? – kérdezte Louis

- Jah, mert most hirtelen érdekelni kezdett? – kérdeztem vissza fintorogva.

- Nem. Csak beszélgetek. – válaszolt szárazan.

Felnyögtem durva visszaszólásán, de válaszoltam – Az ált.sulit angolul jártam, a többit franciául, de azóta is írok és olvasok angolul.

- Soph, miért van két ágy? – kíváncsiskodott Niall, ahogy zavartan ingatta ide-oda a fejét. 

- A második egy alvó kuckó.

- Oké, és mi a különbség? – szólalt meg Liam először aznap.

- Ott egyedül alhatok, és csakis egyedül.

- De attól mi még ágyba vihetünk, amikor akarunk. Attól, mert te egyedül akarsz aludni, nem jelenti azt, hogy hallgatni fogunk rád – jelentette ki Harry.

- Tökmindegy – vontam vállat. – Jó, ha van egy kis saját, privát helyem. És most kifelé! Fáradt vagyok és aludni szeretnék!

- De a ruhák? Rengeteget hoztunk neked! Nem akarod őket ma este kipakolni? – kérdezte Louis reménykedve.

- Nem. Az várhat.

- Én még nem megyek – tiltakozott Harry. – Le kell ellenőriznem néhány dolgot, hogy tudjam a szobád elfogadható.

Harry átvizsgálta a szobát. Benézett a szekrénybe, az ágy alá és végül az ablakhoz ment.

Bassza meg! Elfelejtettem elrejteni az ablakon át szökés lehetőségét. Harry mérgesnek tűnt, ahogy behúzta a kötelet.

- Én meg… meg tudom magyarázni. – dadogtam.

- Kérlek tedd, mert az talán megkímélne a büntetéstől. És higgy nekem, jobban járnál, mert eléggé sok minden van a tarsolyomban. – Harry vonásai kemények voltak, pont úgy, mint a többieké is. Bár Niall, mintha kevésbé lett volna dühös és inkább mintha egy mosoly bujkált volna az ajkain a gyenge próbálkozásom miatt.

- Én csak… azt akartam… hogy… - bugyborékoltam, de Harry félbeszakított.

- Mindegy. Nem akarom hallani a kifogásaidat. Túl rendesek voltunk veled, és te megfeledkeztél emiatt néhány fontos szabályról. Örömmel juttatom őket eszedbe ma este.

- Harry! Nem gondolod, hogy túl kemény vagy vele? Már így is olyan sok mindenen ment keresztül! – próbálkozott Niall megvédeni.

- Niall, te csak fogd be! Nem akarok róla beszélni veled éppen most! – válaszolt gorombán.

Niall vitatkozott volna még, de Louis kivonszolta a szobából. Csak arra volt már ideje, hogy felém tátogja: Sajnálom!

Elnézően mosolyogtam rá, hiszen nem az ő hibája, de hirtelen Harry megragadott a derekamnál fogva és az ágyra lökött. Harcoltam ellene, de megragadta a kezem és az ágyhoz szorította.

- Zayn, Liam, áthoznátok a bevásárló táskákat a szobámból? Van bennük néhány dolog, amire szükségem lenne – kérte őket.

Ó bassza meg! Ő tegnap az Anne Summers-ben járt…

- Most pedig te. - egyenesen a szemembe nézett – Soph, te húzod az agyunkat és el akarod érni, hogy a tenyeredből együnk. Niall-t már megpuhítottad és van egy olyan érzésem, hogy hamarosan Louis is követni fogja.

Rúgkapáltam és vergődtem még erősebben, de még mindig le tudott fogni. Nyöszörögtem.

- Rendes voltam veled ma. Gyakorlatilag megkaptad ezt a szobát, és bíztam benned annyira, hogy 10 percre magadra hagyjalak. Az Isten szerelmére, még azt is hagytam, hogy összebarátkozz valakivel. És ennek ellenére, te még mindig a szökésen töröd a csinos kis buksidat. – morgolódott és a normál esetben csillogó zöld szemei egészen elsötétedtek. – Nem úgy viselkedsz, mint ahogy kellene. További napokat fogunk hozzáadni, amíg velünk maradsz.

- Ja, mert ti azt várjátok, hogy békésen üljek a fenekemen és hagyjam, hogy ezt csináljátok velem? Ti egy rakat perverz, önfejű és uralkodó gyerek vagytok, erkölcsök nélkül – veszekedtem, a térdemet sikerült magunk közé húznom és a mellkasának nyomnom, de ő visszagyűrte maga alá és láttam, hogy közel áll hozzá, hogy megüssön.

- Tudod mit? Azt mondtuk, hogy Mullingar-be mehetsz iskolába, mikor vége a nyárnak, hogy egy kicsit távol lehess tőlünk. De azt hiszem mégsem így lesz. 

Csak félig figyeltem oda rá eddig, de a következő mondata megcsapta a fülem. 

- Jelentkezni fogunk óraadónak az iskolába, és gondoskodni fogunk róla, hogy legalább egyikünket, legalább egyszer lásd egy nap! Talán így felfogod, hogy a szökési próbálkozásaid nem hoznak fényes kilátást a jövődre!

Ebben a pillanatban Zayn és Liam visszatértek a szobába a kért szatyrokkal. Az ágy végére tették őket és mereven bámultak ránk.

- Kössz srácok, most már kimehetnétek és búcsúzzatok el Ellenszegülő Sophie-tól – mondta nekik Harry és a figyelme közben egy pillanatra elkalandozott rólam. Ezt kihasználva sikerült felrántanom a térdem és erősen ágyékon rúgni, amitől fájdalmasan felkiáltott.

Úgy éreztem ez jó alkalom ott hagyni őt és kiugrottam az ágyból és próbáltam kiszökni a szobámból. Liam és Zayn Harry-re figyeltek, így nem voltak elég gyorsak a reflexeik, hogy elkapjanak. Üldözni kezdtek, de volt néhány lépés előnyöm.

Kirontottam az ajtón és lefelé rohantam a lépcsőn, éreztem, hogy a nyomomban vannak. Már elkaptam a bejárati ajtó kilincsét, hogy kirontsak. De egyszerre csak erősen megragadták a derekam, és ujjak fúródtak keményen a bőrömbe.

- Megvagy! – egy Brit hang suttogta a fülembe és magához húzott.

Ijedtemben felsikoltottam. Lefogott és visszavonszolt a szobámba. Próbáltam többször is leugrani a lépcsőn vagy bárhogy menekülni, de a karjai olyan erősen fogtak, hogy esélyem sem volt. 

- Elég! Engedjetek már el! Nem akarok visszamenni hozzá! – vinnyogtam, ahogy Liam és Zayn visszatuszkoltak a szobába. Bezárták az ajtót és én hiába rángattam, majd valami hirtelen neki nyomott.

Fel lettem kenve az ajtóra, esküszöm, hallottam a hátam neki dübbenni. 

- Nagyon feldühítettél Soph. Azt hiszem, nem fogsz ma aludni – susogta a fülembe és elkapta a csuklómat pont a vágásoknál. Majd összekötözte őket egy kötéllel. A kötéllel, amivel szökni akartam. 

Hamar rájöttem a szándékaira, de mielőtt tehettem volna valamit, felemelt és beakasztotta a kötelet a fejem felett. A lábam nem érte a talajt, olyan magasan voltam így, mint ő. Nyöszörögtem, ahogy megéreztem a kötelet bevágni a bőrömbe.

- Nézz magadra, most olyan aranyos és ártalmatlan vagy itt lógva - gügyögte egyenesen az arcomba.

- Baszd meg! – kiáltottam és próbáltam belerúgni. A lábaimat is nekinyomta az ajtónak, ujjaival fájdalmasan vájt a combomba.

- Úgy lesz. Ha csak nem te akarsz lenni, aki megteszi – vágott vissza pimaszul. – Édesem, egy igazán hosszú és fájdalmas éjszaka elé nézel.