23.Rész - Birtoklási vágy

- De

- Semmi de. Nem nyitok vitát - vágott vissza Harry és magával húzott a szobája felé az emeletre. A teret betöltötte az illata, amikor beléptünk a narancssárga szobába. Becsukta az ajtó maga mögött, majd be is zárta. Megfordult, hogy szembe nézzen velem.

- Most pedig azt akarom, hogy mondd el nekem, mi történt köztetek Niall-el, amíg oda voltatok. Tekintete elsötétedett, ahogy hozzám beszélt, nyeltem egyet és lassan hátrálni kezdtem.

- Se-se-semmi, én csak szívni akartam egy kis friss levegőt és velem jött.

- Semmi? Egészen biztos ez? - A hangja veszélyesen mély volt. - Több mint 3 óra hosszáig oda voltatok ti ketten és Niall eléggé ki volt pirulva, amikor végre visszajöttetek. A srác nem tudja álcázni az érzéseit, Soph. Mondd! El! Mi! Történt! – Vágta hozzám a szavakat lassan, de erélyesen.

- Szívességet tett nekem, oké? - hazudtam, majd az ajkamba haraptam. Elfordította a fejét, de folytatta a közeledést amíg az ágyára nem estem. A fejem mellé rakta a kezeit.

- Hazudsz! - mondta. Elfordultam, de megragadta a fejem és erővel visszafordított magával szembe. A szemei egészen feketék voltak. - Mit csináltatok ti ketten, amiért hazáig rohantál és a védekezésről hablatyoltál?

- Nézd, Niall megcsókolt engem, én meg mérges lettem rá, ő azt gondolta, hogy azért bosszant, mert biztos menstruálok. Aztán pedig rájöttem, hogy néhány nap múlva meg kell, hogy jöjjön. Sztori vége."

- Rendben, hiszek neked és azt akarom. hogy amikor tényleg megjön neked, akkor figyelmeztess engem. - Bólintottam, visszafeküdtem az ágyra, de Harry megint közel húzódott hozzám. - Egyébként, féltékeny vagyok, amiért Niall megkapta, amit akart, ma már kétszer. Magamnak akarlak, csak magamnak – mormogta a nyakamba, engem pedig kirázott a hideg. Erőlködtem, de ő mozgásképtelenné tette a felsőtestem a kezével és lovagló pózban rám ült.Lehúzta a dzsekim cipzárját, a szabad kezével végigsimított a mellemen a pólómon keresztül.

- Miért, most nem vagyok a tied? – nyögtem, ahogy kezei masszíroztak. – Azt hittem, hogy már a sajátodnak tituláltál, amikor elvetted a szüzességem. – Csak szakadozva törtek fel belőlem a hangok, ahogy próbáltam figyelmen kívül hagyni az érintéseit. Levette a kabátom és a sarokba hajította. 

- Én is azt hittem, de úgy fest, hogy Niall éppen a helyembe akar lépni – válaszolt és lehúzta a szoknyámat. – Talán meg kellene mutatnom neki, hogy hol is van az ő helye – folytatta és düh csillogott a szemében.

- Nem! Ne tedd! – tiltakoztam, kicsit túl gyorsan. Kérdőn nézett rám és sütött belőle a kétség. Azon kaptam magam, hogy kiállok Niall mellett. – Az én hibám oké? Én húzom az agyát és csinálok piszkos dolgokat a hátad mögött. Engem büntess, ne őt. Ő csak azt teszi, amit kértem – hazudtam és a végén elkaptam a fejem. Mérges volt a viselkedésem miatt, és amiért kiálltam a haverja mellett. Ez egyértelműen leolvasható volt elfehéredett ábrázatáról.

- Hazudsz! Megint. – Összezavarodott, a lélegzetem visszatartva vártam rá, hogy megüt, de semmi nem történt. – De túl fáradt vagyok, hogy most ezen vitatkozzak veled. – Feladta és óvatosan arrébb húzódott. – Vetkőzz le teljesen és majd máskor megkapod a megérdemelt büntetésed. Garantáltan járni sem fogsz tudni utána. – Álmosan túrt a hajába és összeborzolta azt. – Tudod mit? Az új szobádban kapod meg, amint az kész lesz. Én leszek az első, aki magáévá tesz a saját szobádban – mondta és közben levette a boxerjét. Elfordítottam a fejem.

- Ne csináld. Úgyis láttad már. Most pedig vetkőzz és aludjunk.

- Kaphatok pizsamát? – kérdeztem reménykedve, de még mindig a másik irányba néztem.

- Nem. Te is meztelenül alszol és én is – mondta büszkén. – És ha továbbra is elfordítod a tekinteted, akkor garantáltan szopni fogsz. – Nem fordítottam vissza felé a fejem, így ő erőteljesen megragadta az állam. – És csak hogy tudd, nekem nagyobb van, mint Niall-nek.

- És szerinted nem leszarom? - - vágtam a fejéhez. Ledobtam a pólóm és a bugyim, majd gyors becsusszantam a takaró alá. Ő is lefeküdt és a testemet a sajátjához húzta. Forró leheletét éreztem a nyakamon, a kezével pedig a testem simogatta.

- Én nem vagyok olyan gyengéd, mint ő, amikor valaki éppen leszop, és szeretem, ha öklendeznek tőle – suttogta a nyakamba. Becsuktam a szemem és fejem a Harry illatú párnába dugtam.

- Nem kapcsolod le a lámpát? – motyogtam álmosan, ahogy ujjaival az oldalamon cirkált.

- De. – motyogta, majd tapsolt egyet. A fény hirtelen kialudt, majd ismét visszafúrta magát a nyakamhoz és meleg testét az enyémnek nyomta.

- Persze. Miért is ne lenne lustáknak való lámpátok…

- Ó, fogd be és aludj! – ásított.

- Megpróbálom, de nem egyszerű tekintve, hogy gyakorlatilag kispárnaként használsz. – suttogtam vissza kómásan. Belecsípet a fenekembe, én megugrottam és panaszosan nyöszörögtem.

- Azt mondtam, fogd be.

- Akkor ne fogdoss! – Próbáltam arrébb lökni. Felmordult.

- Kislány, még egy ilyen és a szádba dugom a farkam. Amit mondtam, egyszerű: fogd be! Vagy soha nem alhatsz a saját szobádban. Velem fogsz aludni, amíg meg nem érted, hogy mit jelent.

Ez alkalommal csendben maradtam, annak ellenére, hogy ujjazni kezdett. Egy nyögés nagyon fel akart szakadni a torkomból, de szorosan összezárt ajkakkal visszatartottam.