35.Rész - Megbaszva vagy felbaszva?

Ő volt az, aki azt mondta, hogy ki kell kezdenem mindegyikükkel... 

A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben, amíg Niall és a többiek elmélyülten beszélgettek. Talán féltékeny? De hát nem is randizunk! Nem, mintha nem tetszene a gondolat, de azért elég érdekesen venné ki magát az egész szituáció.

Liam kicsit megszorongatta a combom, ami visszarántott a jelenbe és újra koncentrálni tudtam.

- Szóval akkor hogy is lesz? Mehetek egyedül? - érdeklődtem és nagyon reménykedtem a pozitív válaszban.

- Azt majd holnap eldöntjük. Beszélhetsz a barátoddal, de csak is szigorú felügyelet alatt - hozta tudtomra Harry, Liam pedig folyamatosan az alsó tájékaimat szemlélgette. Gyökér.

- Nem jöhettek velem. Mi van ha a rajongótok és rátok kattan? Ennek egy csajos napnak kellene lennie. Csak békésen jégkrémet kellene eszegetnünk és nem aggódni semmi miatt! - felpattanva tiltakoztam, de Liam lerántott az ölébe, merevedését pedig egyértelműen éreztem a fenekemnél. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy eredeti tervek szerint én el akartam játszani, hogy tetszik, amit tesznek velem, így vergődni kezdtem, de Liam a combomba markolt és ezzel teljesen mozdulatlanná tett.

- Miért szopogatnál jégkrémet mikor minket is szopogathatsz? - jött Harry mocskos hozzászólása.

- Undorító vagy! Ezek után hogy ehetnék jégkrémet piszkos gondolatok nélkül? - nyüszögtem.

- Fejezd be az ellenkezést. Vagy veled megyünk, vagy te sem mész sehova - motyogta Liam a fülembe. A srácok mind várakozásteljesen néztek rám, hogy mi lesz a válasz.

- Rendben - vetettem oda. A halántékomat masszíroztam, közben nagyot sóhajtottam és kicsit kényelembe helyeztem magam Liam ölében, persze ezzel alaposan odadörzsölődve férfiasságához. - És ma mit fogunk csinálni?

- Amit csak akarsz, az esetben, ha a házban maradunk - válaszolt Harry, de már fel is állt, hogy Zaynnel, Louis-val és Niallel együtt elhagyják a nappalit. Én is felálltam volna, hogy csatlakozom, de Liam visszatartott.

- Ne olyan gyorsan kiscsibém! - ültetett maga mellé a kanapéra.

- Most meg mit akarsz? - kérdeztem, s unottan fontam össze magam előtt a karom, ugyanakkor ezzel egy kicsit megemelve a melleimet.

- Meg dugni téged - motyogta, s közben egy tincs hajat kisepert a képemből. - De nem most azonnal. Most csak azt akarom, hogy csókolj úgy, mint Zaynt. - mondta és odahajolt hozzám.

Visszaszerezve a pajzán énemet, megragadtam hátul a fejét és összetapasztottam a szánkat. Keményen erőltette át nyelvét a számba és felnyögött, amikor viszonoztam heves kezdeményezését. Csípőjét is nekem nyomta közben, de legnagyobb meglepetésemre nem próbált meg levetkőztetni.

Mikor kifogyott a levegőből, megtörte a csókot és a szemembe nézett.

- Ez minden? - kérdeztem az egyik szemöldököm a magasba vonva.

- Mostanra. A többit majd később, este, a szobádban - mondta, majd az ajkait nyalva leszállt rólam.

- Nem! Ma nem lehet, mert... - kezdtem ellenkezni.

- Bármi más dolgod is lenne, az várhat. Én ott leszek, nincs más választásod - hallgattatott el.

Nagyszerű! Mi fog ebből ki sülni, három fiúval a szobámban? Szörnyülködtem, miközben felfelé tartottam a lépcsőn.

A szobámba érve Niallt találtam az ágyamon ülve.

- Te meg mit csinálsz itt? - kérdeztem csípőre vágva a kezem.

- Azt hiszem, egy kicsit tűl lépted a feladat határait - nézett rám komolyan. - Szerintem tervezel valamit. Már megint!

- Talán igen - vontam vállat.

- Nos, bocsi, de sajnos biztosnak kell lennem benne, hogy ez nem így van.

- És én még azt hittem, hogy a barátom vagy! - bosszankodtam.

- Az vagyok, de csak bizonyos helyzetekben. Tekints úgy, mint egy kispárnát. Ott vagyok néha, hogy egy kis kényelmet nyújtsak neked, de nem lehetek ott egész nap - próbálkozott látva szkeptikus ábrázatom. - Egy dolog viszont biztos. Nem engedhetlek el. Nem hagyhatom, hogy megszökj - sétált hozzám, hogy átöleljen, de én eltoltam. - Ó, ne légy ilyen komor... alszok veled ma este - tette hozzá.

- Nem fogsz. Bezárom az ajtót - mondtam neki terelésként, nem akartam, hogy megtudja, hogy a másik három srác is jönni akar.

- Hmm... majd meglátjuk. És talán most zuhanyoznál. Nem hallottam reggel, hogy csurgott volna a víz, amikor azt mondtad, hogy zuhanyozni akarsz.

- Niall Horan, te így akarod közölni, hogy bűzlök? - kérdeztem játékosan.

- Nos, nem egészen így gondoltam, de ja. - kuncogott és kívül pattant a szobámból, ahogy megragadtam egy párnát, hogy hozzá vágjam.

Hogy fogok megbirkózni a négy fiúval? A gondolatok vészjóslóan futottak át az agyamon, hogy milyen lehetséges dolgok történhetnek. Tényleg jól jönne egy zuhany. Tettem pontot a cikázó gondolatok végére és feltápászkodtam az ágyról. Megfogtam egy törölközőt és átvonultam a fürdőbe, aminek az ajtaját gondosan bezártam magam után.

Kinyitottam a csapot és alá dugtam a víznek az egyik kezem, hogy be tudjam állítani a kellemes hőmérsékletet. Gyors levetkőztem, beálltam a zuhany alá és a fejemet a falnak támasztva hosszú percekig csak folyattam magamra a vizet, hogy kiélvezzem a magányt.

Néhány perc után nagy sóhaj kíséretében mosni kezdtem a hajam. Lassan masszíroztam el a fejemen a sampont, hogy olyan hosszúra nyújtsam a pillanatot amennyire csak lehet.

Zajt hallottam, a szemem hirtelen kipattant és Harryt láttam bemászni mellém a zuhanyzóba teljesen meztelenül.

- Mi a franc Harry? Húzzál kifelé! - kiáltoztam vele és reflexből kaptam magam elé a kezem, hogy takargassam meztelen testem. - Hogy kerülsz ide?

- Nem megyek sehova. Veled zuhanyzok. Az előbb esélyem sem volt, hisz Louis ment veled. - Óvatosan a falnak nyomott. - És minden zárhoz van pótkulcsom. A szobádhoz is. Meg a srácoknak is van mindhez.

Feladtam, hogy takargassam magam, és hogy eltoljam magamtól, hisz eddig sem sok sikerrel jártam.

- Harry, húzzál már a picsába! - csaptam a mellkasára, de elkapta a kezemet és magam mellé szorította a falhoz. És nem hogy nem hatottam meg, de még jól is szórakozott rajta, hogy mennyire felhúztam magam.

- Tudtam, hogy csak színészkedsz. Igazából sosem fogsz megváltozni. - Kijelentésére tekintetem a zöld íriszére kaptam. - Még mindig az a csintalan Sophie vagy, akit a legelején megismertünk - hajolt hozzám közelebb.

- Kurvás is lehetek. Attól függ milyen kedvem van - vágtam vissza kihívóan.

- Ez csak azért van, mert imádod, ha dugunk.

- Nem. Ez marhaság.

- De ez az igazság. Már millió meg egy lehetőséged lett volna, hogy megszökj, de mindig a legkézenfekvőbbeket választod, mert az egyik feled igenis velünk akar maradni. Fogva tart a tested. Nem is akarsz megszökni, mert a tested értünk ég - folytatta, kezével pedig végig simított a hasamtól a combomig.

Az összezavarodottságtól néhány könnycsepp gurult le az arcomon, de keveredtek a zuhanyzó vizével.

- Utállak!

- Vékony a határ az utálat és a szeretet között, ezt te is tudod - válaszolta szemtelenül.

- Ennyi. Én most távozok - tettem pontot a dolgok végére és megpróbáltam kijutni onnan, viszont megragadta a kezem és magához rántott, majd megcsókolt.

Ajkaim tudattalanul válaszoltak a csókra, kezemmel a hajába túrtam és darabokra hullottam érzéki érintéseitől.

Kezei hirtelen a mellemre vándoroltak, combomnál pedig éreztem keménységét. Akaratlanul nyögdécseltem a gyönyörtől.

Egyszercsak kezeit átvezette a fenekemre. - Ugorj - motyogta a számba.

Megtettem, amit kért, míg ő egy kézzel megragadta és gyorsan belém vezette magát, ám mégis gyengéd volt. Ezután ugyan azzal a kezével a falnak támaszkodott, míg a másikkal még mindig a fenekemet fogta, hogy megtartsa egyensúlyunkat.

- Úúú, olyan szűk! - motyogta, majd ajkait újra az enyémnek nyomta.

Furcsa, hogy így hogy semmi bántó szándék nem volt benne, már nem harcoltam ellene. Harry ez alkalommal tényleg kifejezetten gyengéd volt velem, ezzel pedig Niallra juttatta eszembe. Elhessegettem a gondolataimat azonban, amikor óvatosan mozogni kezdett és mindegyik lökésnél teljesen kitöltött. Nyögtem, hogy ismétlődően a G-pontomnak ütközött és ezzel az őrület határára kergetett. 

Lökései lelassultak. - Ó Harry! Gyosabban... keményebben! - könyörögtem. A tarkóján a hajába túrtam.

- Látod, itt a bizonyíték, hogy szereted, ha dugunk... többért könyörögsz. - Mondta lassú lökések között. Ez elhallgattatott és csak bámultam rá. - Ó, szóval nincs több könyörgés? Akkor oké - mondta és kihúzódott belőlem.

- Idegesítő egy kis görény vagy! - sziszegtem.

- Tudom! - vágott vissza pimaszul. - Majd este meglátogatlak és meglátjuk, hogy be akarod-e fejezni, amit elkezdtünk - jelentette ki és kivonult a fürdőből mielőtt én szólásra nyithattam volna a számat. 

Nekem befellegzett!

Bár még mindig felizgult voltam, de elzártam a csapot, megtörölköztem és közben azon járt az agyam, hogy az este borzalmasabb lesz, mint amire számítottam. 

Talán beszélnem kellene róla Niallal? Ah, tuti szarul reagálna. Remélhetőleg túlélem, vagy sikerül megszökni még előtte. A baljós gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, miközben a korábbi ruháimat rángattam magamra. De még ha sikerülne is megszökni... Londonban vagyok, hova a francba mennék?

Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobába. Arra sem vettem a fáradságot, hogy megszárítsam a hajam a szárítóval. Becsuktam az ajtót és azon gondolkoztam, hogy nézem egy kicsit a tévét, de azután az apám jutott eszembe és már el is hessegettem az ötletet. Majd valami beugrott, míg apám családjáról gondolkoztam. Londonban vagyok. Az unokanővérem, Ashley, itt él. Talán ha kapcsolatba tudnék vele lépni, valamit tudnánk intézkedni és vele élhetnék, ő már 19. Gondolatban már előttem is volt mosolygós arca a legutóbbi látogatásakor Quebecben. Egész biztos, hogy a srácok őt nem vesztegették meg úgy, mint Kristent.

Tiszta sor volt, hogy egyetlen esélyem kapcsolatba lépni vele, ha valahol sikerül bejelentkeznem a facebookra. És mivel a srácok még csak halvány nyomait sem mutatták meg nekem, hogy lenne számítógép a házban, pedig amúgy biztos vagyok benne, hogy van, valamint nem sétálhatok csak ki úgy, hogy beüljek egy internetkávézóba, így egy kicsit agyafúrtabb tervre volt szükségem.

Ahhoz sem kellett sokat gondolkoznom, hogy kiterveljem, Niall lesz a szerencsétlen áldozat, akit megpróbálok kijátszani. Szó szerint.

Gyorsan felpattantam és kisunnyogtam a folyosóra. Nem mintha ez alkalommal lett volna értelme a sunnyogásnak, hisz most éppen nem szökni készültem, viszont nem akartam, hogy mindannyian összecsődüljenek körülöttem. 

A lépcső aljáról már láttam, hogy Niall egyedül ül a nappaliban és a tévét bámulja. A többiek valószínűleg őt hagyták meg házőrzőnek, hogy nehogy kiugorjak lent egy ablakon vagy ilyesmi. Azt, hogy a maradék négy srác hol lehet nem nagyon tudtam. Egyedül azt mertem volna biztosra venni, hogy Harry valószínűleg könnyített magán a kis afférunk után és ki van dőlve valamerre, mondjuk a szobájában. Ez pedig nekem jót jelentett, nagyon jót.

Elég halk lehettem, vagy a tévé túl hangos, de kicsit megleptem Niallt. - Helló! - léptem be, ő pedig elszakadva a készülék képernyőjétől rám emelte a tekintetét.

- Szia Soph. Már végeztél is? - érdeklődött kedvesen, bár azért ott volt a feszültség a levegőben. Viszont erről én nem akartam tárgyalni és reméltem, hogy ő sem.

- Igen. Csatlakozhatok? - intettem a tévé felé. - Elég unalmas odafent egyedül.

Elmosolyodott. - Persze. - Majd megpaskolta maga mellett a kanapét.

Leültem, felhúztam a térdem és átöleltem magam. - Mit nézünk? - próbáltam olyan fesztelennek hatni, amennyire csak lehetett.

- Filmet - jött az egyszerű válasz, ajkain pedig mosoly bujkált.

Elmosolyodtam én is majd folytattam. Na nem mintha nem láttam volna, hogy épp szitává lövi egymást két pasas a képernyőn, de valamerre haladni kellett a beszélgetéssel. - Lol. És mégis milyet?

- Akciót - Elfintorodtam. - Bocs, de öt fiú él itt együtt, nem gyűjtjük a romkomokat. 

Bólintottam egyet, majd egy darabig csendben maradtam és figyeltem én is, amint egy pár kocsi üldözi egymást és közben ripityomra törnek.

Mikor már úgy gondoltam, hogy elég nagy hatásszünetet tartottam, folytattam. - Niall! - mondtam, kissé bizonytalan, nyekegős hangon, de közben nem vettem le a tekintetem a képernyőről.

- Igen? - kérdezett vissza, de ő is a tévén tartotta a szemét.

- Áhh, mindegy. Lényegtelen. Úgysem mennél bele.

Ekkor már felkeltettem az érdeklődését és felém fordította a fejét. - Ki vele. Nem harapok. És ha nem azt kéred, hogy most azonnal engedjelek szabadon, akkor lehet, hogy még tárgyalóképes is vagyok.

- Szóval, tudod, hogy tegnap megengedted, hogy játsszak a telefonodon. És hát... eléggé unatkozok és a film sem igazán tetszik. Nem játszhatnék rajta most is. Az Angry Birdsben szívesen megdönteném a rekordod. 

Próbáltam minél esdeklőbb lenni, de nem túljátszani a szerepet. És szegény még csak azt sem tudhatta, hogy átvitten ugyan, de tényleg arra kérem, hogy engedjen el. Mér csak annyit kellett még mondanom, hogy mivel ott ül mellettem, így úgysem tudok rosszalkodni és már nyúlt is a zsebéhez a telefonért.

Jópár szintet kijátszottam, mire végre belefeledkezett a dolgokba és felállt, majd két lépés után felém fordult. Ekkor kicsit megijedtem, hogy jobban észnél van, mint gondoltam, de tévedtem.

- Kérsz egy teát? - kérdezte.

- Milyet?

- Gyömbér citrom - válaszolta, bár engem ez kicsit sem érdekelt, sokkal inkább az, hogy mivel tarthatnám minél tovább távol magamtól.

- Ha kaphatok egy szelet pirítóst is hozzá - mosolyodtam el és azon imádkoztam, hogy csak ne az legyen a válasza, hogy csináljam meg magamnak. De ehelyett színpadiasan meghajolva pukkedlizett egyet, majd rám vigyorogva hozzá tette.

- Hölgyem, kívánsága számomra parancs.

Megvártam, míg átmegy a konyhába, elszámoltam háromig, majd olyan gyorsan kezdték szántani az ujjaim a képernyőt, ahogy csak egy telefonfüggőnek tudja. Igen én is az voltam, egészen, amíg kedves elrablóim el nem kobozták. 

Bár gyors volt a net, nekem mégis óráknak tűnt mire betöltött a facebook. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem volt bejelentkezve egy fiókba sem és ez nagyon jól jött, mivel így időt is nyertem és azon sem kellett törnöm a fejem, hogy később mivel magyarázom ki, hogy 'magától' kijelentkezett.

Amint bent voltam, rögtön az üzenetekbe léptem. A címlistából ki kerestem Ashley-t és már írtam is az üzenetet.

Hé Ash! Londonban vagyok és azon gondolkoztam, hogy talán eltölthetnék nálad néhány éjszakát, ahelyett, hogy egy ócska hotelben szívjak! Írj, hogy mit szólsz hozzá!

Rég láttalak, hiányzol!

xxx Sophie

Rányomtam a küldésre és teljes szívemmel reméltem, hogy ez bejön... Hirtelen megnyikordult a lépcső és még a telefont is majdnem elejtettem.

Épp annyi időm volt, hogy kijelentkezzek és visszatérjek a játékhoz, amikor Louis hangját hallottam meg.

- Megyünk a parkba és velünk jössz.

Bólintottam, majd folytatta. - De mit csinálsz te azzal a telefonnal? - kérdezte és sietősen közeledett felém.

- Játszok te nagyokos. Egyedül unatkoztam, Niall akciófilmje meg nem igazán kötött le - intettem a képernyő felé, amin épp egy hulla volt kimerevítve.

- Ó, oké. Gyere. Most indulunk - mondta és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

- De a többiek? Vagy csak ketten megyünk? Meg amúgy is, épp enni készültünk! - tiltakoztam. Az első kérdésemre megkaptam a választ, mert sorakozott lefelé Liam, Harry és Zayn is.

- Nem téma. Kibírod, mondta Harry, ahogy megérkezett épp végszóra. - És, kimegyünk, de eszedbe ne jusson bármit is tenni, mert nagyon, mondom NAGYON meg fogod bánni - mondta, ahogy terelt kifelé.

- Nem fogok. - válaszoltam. Bár már csak idő kérdése az egész. Emlékeztettem magamat, ahogy kifelé sorakoztam.


Ez most egy kicsit hosszabb rész volt, remélem örültök neki. 
Kicsit változtatnom kellett rajta, mert az eredeti sztoriban a csajnak egy laptop volt eldugva az ágymatraca és fejtámlája közé, de én ezt hülyeségnek találtam, mert mivel a srácok végig a nyomában voltak, így nem tudta volna megvenni. Így átírtam és behúztam szegény Niallt a csapdába :)

Mint láthatjátok, új kinézet van a blogon. Ezt nagyon köszönöm Szilvinek. Az ő blogjai a Forever and Ever valamint ő fordítja a Dear Niallt. Mindenképpen nézzetek be hozzá, ha még nem tettétek, szerintem nagyon megéri.

Ha eddig még nem tettétek meg, akkor csatlakozzatok hozzánk facebookon. Valamint nézzetek be a többi blogomba is. A Kínos Csendet, amit szintén egy angol történetről fordítok. Valamint a Beautiful People Like you befejezett és a BPLY- The One and Only a folytatása is rátok várnak.

Puszi, Nesi