36.Rész - Nyugodt estély

A parkban a séta igazán jó kikapcsolódás és nagyon vicces volt. Jó volt a srácokat szabadnak és gondtalannak látni, és olyan dolgokat csinálni, amit más tinédzserek is tesznek. Olyanok voltak, mint amikor a legelején rájuk bukkantam az interneten és beléjük szerettem, nem mint mostanság, mikor uralkodó és akaratos seggfejek. Néhányszor tényleg teljes szívemből nevettem a gyerekességükön és a vicceiken, és teljesen megfeledkeztem róla, hogy tulajdonképpen ők az elrablóim. De a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni, és erre mi sem emlékeztetett jobban, mint mikor a tekintetem néhányszor megakadt a hegeimen.

- Hé Sophie! Versenyzünk a házig? - hívott ki Louis mikor hazafelé tartottunk. Már csak körülbelül száz méter volt hátra.

- Persze! Miért is ne? - vigyorogtam. - Niall, csatlakozol? Liam? Zayn? Harry? - hívtam őket, miközben Louis mellé helyezkedtem.

- Benne vagyok - mondta Liam.

- Én is - vigyorgott vadul Harry.

A másik kettő nem reagált, de tényleg azt akartam, hogy csatlakozzanak. - A győztes kap egy forró csókot.

- Jövök - vágta rá Zayn és ő is egy vonalba állt velünk.

- Meg van az ötödik is - csatlakozott be Niall is végül és egy pimasz mosolyt villantott rám.

- Még valami Sophie, ha te leszel az utolsó, akkor mindannyian megkapjuk azt a csókot - kötötte ki Harry.

- Nem leszek utolsó - jelentettem ki magabiztosan.

- Elkészült mindenki? - kérdezte Louis.

- Elkészülni, vigyázz, SAJT! - rohant el Louis, de szorosan a nyomában loholtunk mindannyian. Majdnem kitört belőlem a nevetés, amikor hamarosan meghallottam zihálásukat, míg én csak meg sem éreztem, hogy futok. Ez alkalommal is hasznát vettem a szurkolócsapatban megszerzett erőnlétemnek.

Futás közben néha a földre vetettem tekintetem, nehogy megbotoljak valamiben. Közel a végéhez hirtelen energia öntött el és ott hagytam Harryt. Majdnem beértem Louist és Liamet, akik eléggé elhúztak előttünk, de Zayn is valami hasonlón mehetett keresztül, mint én, mert kilépett és már el is húzott mellettem. Liam volt az első, aki elérte az ajtót. A nyomában egyszerre Louis és Zayn, majd én és végül Harry, akit még Niall követett.

- Wow Harry, azt hittem ennél azért jobb formában vagy - nevettem látva kipirult arcát és zihálását.

- Lefogadom ezt azért gondoltad, mert olyan sokáig bírom az ágyban - vágott vissza arcátlanul.

- Ó, fogd be! - forgattam a szemem. - Nos ki nyert? - kérdeztem tudatlanságot szimulálva.

- Én! - felelték mindannyian.

Kuncogtam és megráztam a fejem. - Ti kanos kis csikók, Liam nyert. Ennyire azért nem vagyok figyelmetlen - mondtam újra megforgatva a szemeimet, mire pimasz mosoly siklott az arcukra.

Megközelítettem Liamet, karjaimat gyengéden nyaka köré fontam, ajkaimat lassan tapasztottam kiéhezett szájára. Az egész kevesebb mint egy percig tartott, én mégis engedtem neki, hogy nyelvét felfedező útra indítsa úgy, ahogy neki tetszett még mielőtt gyengéden eltoltam.

-Úgy döntöttem lesz egy kiengesztelő díj - néztem Niall csillogó kék szemeibe. Még mielőtt megszólalhatott volna egy gyors szűzies csókot nyomtam piros ajkaira.

- K..k...köszi, azt hiszem - dadogott az ír fiú, miközben a többiek féltékenyen pillantottak rá.

De féltékenységük hamar eltűnt, miután mindegyikőjüket ugyanabban a bánásmódban részesítettem. Harry vigyorgott mikor Ő következett, megforgattam a szemem és megcsókoltam szemérmesen, mégis gyengéden. Nem tiltakozott mikor kezeim óvatosan siklottak a blézere alá, hogy megkeressem a lakáskulcsot. Kivettem a zsebéből, majd hirtelen megtörtem a csókunkat.

Önelégülten mosolyogtam az összezavarodott arcokra, majd beléptem a lakásba, a kulcsokat az asztalra dobtam. Harry, Louis, Zayn, Niall és Liam még mindig kábán kullogtak be mögöttem.

- Hé Harry! Van egy üzenet a rögzítőn - szólalt meg Louis miközben a sípoló tárgyat bámulta és lenyomta a gombot.

-Hé Srácok! - hangzott egy női hang a kis készülékből.

A fiúk nagyot sóhajtottak ahogy az üzenet folytatódott.

-Úgy döntöttünk, hogy ma este szervezünk egy kis meglepetés vacsorát a fiainknak az Abruzzi étteremben, 8-ra legyetek ott! - felismertem Anne hangját, Harry egyik videójából. - Most viszont mennem kell, szeretünk titeket! - köszönt el a bájos női hang.

- Az anyukáitok voltak? - kérdeztem az üzenet végén, ők csak sóhajtottak egyet és bólintottak.

- Nem tudtak volna választani egy másik napot? - temette kétségbeesve Harry arcát a kezeibe.

-Srácok! Csak, hogy tudjátok már 7 óra van! Szeretnék elkészülni ha tényleg megyünk - vetettem közbe. - Hacsaknem azt nem akarjátok, hogy ebben a szerelésben menjek... - mutattam végig a dekoltázsomon.

Mindannyian a telefonjukért nyúltak és leellenőrizték, hogy tényleg 7 óra van-e. 

- Rendben. Oké. Mindenki elkészül és itt találkozunk 30 perc múlva - szólt Liam miközben a telefonját dugta a farzsebébe.

Engem kivéve mindenki az emeletre sietett. Ámultan pislogtam milyen gyorsan futottak öltözködni. Persze máskor olyan lassúak mint a lajhárok, de anyuci szava szent és sérthetetlen, egy kósza mosoly terült el az arcomon ezt a jelenetet látva. De Louis ezt a kis örömöt is elvette tőlem, vissza jött hozzám és megragadta a karomat.

- Te is siess Soph! - szólt rám idegesen majd felrángatott az emeletre. - Vegyél fel valami csinit! - mondta és a szobámba lökött.

-Igazad van! Majd úgy fogok felöltözni mint egy kurva mikor az anyukáitokkal fogok találkozni - motyogtam és elkezdtem turkálni a fiókomban és a ruhásszekrényemben. Kiválasztottam egy kis kék ruhát, miközben magamra zártam az ajtómat. Egy angol zászlós nyakláncot és egy ezüst medált akartam felvenni, ami egy L betűt formázott. Bosszantani akartam Harryt, hogy nem Őt választottam, hanem Louist és Liamet. Miközben a lánc kapcsával babráltam, észrevettem a nyakamon díszelgő szívásnyomokat. Arra gondoltam egy sállal eltakarom de inkább ellene döntöttem, már nem látszik annyira.

Bementem a fürdőszobába, hogy keressek valamit a hajamra , persze semmi használhatóra nem akadtam. Végül Zayn szobájának ajtaján kopogtattam.

- Gyere be! - ordította, kölnijének illata pár másodpercre megrészegített engem.

- Zayn? - kérdeztem és közeledtem tükörben álló alakjához.

- Bocsi Soph, most nem vagyok benne egy gyors dugásban, de... - igazította meg gondosan a haját miközben beszélt.

- Nem azért jöttem Zayn. Csak szeretnék néhány dolgot kölcsön kérni, hogy eltudjam a hajam készíteni - keresztbe vetettem a karjaimat, így megemelve a melleimet, csak, hogy idegesítsem.

- Ja, persze. Ráadásul irtó dögös vagy ebben a ruhában - magyarázott és alaposan végig mért tetőtől talpig. Én csak mosolyogtam ezen. - Nagyon boldog vagyok, hogy melletted feszíthetek ma este - tette hozzá szemtelenül.

Mosolyom egyből eltűnt és szemöldökömet ráncoltam, gyorsan megragadtam amire szükségem volt és a szobámba siettem.

- Miért kell nekik mindig seggfejként viselkedniük ha egyedül vagyok velük?- motyogtam miközben bedugtam a hajsütővasat.

15 perccel később kis hullámok rendezetten omlottak a vállamra, készen álltam az indulásra. Ránéztem az ébresztőórámra, volt még 7 percem egyedül. Felvettem egy igazán szép szandált, mielőtt lementem volna a seggfejek közé. 

Legnagyobb meglepetésemre a fiúk már harci díszbe öltözve feszítettek indulásra várva. Harry idegesen pillantott az órájára, majd rám ahogy megköszörültem a torkomat.

- Édesem igazán nem kéne a határaidat feszegetni - szólt feszülten, szemeit végig futtatta rajtam, amik megakadtak a nyakláncomon. - De csodásan nézel ki - fejezte be mondatát, mire a fiúk is csak helyeseltek.

- Louis, van egy kis nyál a szád sarkában - ugrattam a fiút aki tátott szájjal mért végig.

Megtörölte a száját a kézfejével, és rosszalló pillantást küldött felém, tátogni kezdett úgy, hogy a többiek ne hallják meg.

- Csak várd ki a ma estét - kacsintott.

- Itt vannak a taxik! - jelentette be Niall aki már kint volt.

- Minek kell két taxi? Nem elég egy? - kérdeztem. - Amúgy is miért nem megyünk az autóitokkal?

- Felismernének minket, már ismerik mindegyikünk kocsiját - magyarázta Zayn. - Megpróbáljuk elkerülni a rajongókat.

- Mi együtt megyünk! - vágott közbe Harry és megragadta a karomat. - Niall, Liam, Zayn ti mentek az egyikkel. Én, Sophie és Louis  másikkal. Ott találkozunk. - tolt a második taxi irányába. - Csak egy tipp, ismerjük a sofőröket, szóval hiába visítasz vagy kiabálod azt, hogy : EMBERRABLÓK! Semmi értelme. 

A zöld szemű fiú belökött a kocsiba, majd Louis és maga közé ültetett. 

- Mondtam már mekkora pöcs vagy? - vetettem oda ahogy kényelembe helyeztem magam.

- Tudom, hogy az vagyok, de azt is, hogy nem gondolod komolyan - válaszolt mielőtt a sofőr elindult volna.

A taxis beindította a motort, bekapcsoltam az övemet, Harry és Louis követték a példámat. Az út elég csendes volt mindaddig amíg Harry úgy nem döntött, hogy kezét a belsőcombomon nem pihenteti. Észrevették, hogy légzésem egyenetlenné vált, így Louis is odarakta a kezét. Érintéseik bizsergésre késztették az egész testemet.

Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, kezeiket próbáltam eltolni, de ők megfeszítették ujjaikat. A küzdelmem feltüzelte őket, nadrágjuk egyre szűkebbé vált.

- Áú - ziháltam, ahogy megéreztem ujjbegyeiket belemélyedni a bőrömbe.

- Ha felhagysz a rángatózással mi is enyhítünk a szorításon - suttogta kéjesen a fülembe Louis, de én egyre nagyobb hévvel küzdöttem, mire egyszerre éreztem mind két combomba belemélyedő ujjaikat. Néhány másodperc múlva feladtam a velük való viaskodást és szorításukon lazítottak egy kicsit.

- Jó kislány - szólt mély hangján Harry, ujjait egyre feljebb csúsztatta úgy ahogy Louis is.

- Én ne-nem vagyok háziállat! - utaltam a "Jó kislány" jelzőre. 

 Kezeikkel felfedező útra indultak a combomon, s nyomukban végig libabőrös lettem. - Nem kellene - nyafogtam, ahogy egyre közelebb kerültek a bugyim szegélyéhez.

- Igazán? - vigyorogtak pimaszul, majd mindegyikük belém vezette egy-egy ujját, a bugyimat félrehúzva. Legközelebb szűkebbet veszek fel.

Kuncogtak, ahogy hangosan felnyögtem, Harry ujjait a számba nyomta, visszafogott hangok hagyták el ajkaimat, szemeimet összezártam, így próbáltam magamon uralkodni.

-Shh! Ne olyan hangosan Soph - dorgálóan mosolygott Harry, majd biccentett egyet a sofőr felé.

Elcibáltam a számtól a kezét. - Azt hittem ismeritek a fickót... -  úgy mozdultam, hogy az ujjaik finoman körözzenek bennem egyet.

Mind  ketten szórakozottan kuncogtak, a reakciómat figyelve.

-Az nem jelenti azt, hogy megengedik nekünk ezt - magyarázta meg a sofőr rosszalló tekintetének okát Louis. Fejét lejjebb nyomta, és mélyen beleszívott a nyakamba, mire fájdalmasan nyögtem fel.

-Akkor ne! - dadogtam meggyőzően úgy, ahogyan csak tudtam.

- Miért ne? Pedig nagyon úgy tűnik, hogy élvezed - motyogta Harry, miközben ujjait erősen belém nyomta, ajkait nyakamra tapasztotta és Ő is szívni kezdte. - Tudom, hogy szereted ha kényeztetünk téged - fürtjei dekoltázsomat simogatták.

Hátam önkéntelenül megfeszült, ahogy Louis ujjai ollózni kezdtek bennem.

- Ez nem örömszerzés, ez manipuláció a védtelen testem felett - sóhajtottam.

- Tehát ez... - kezdte Harry, miközben kihúzta az ujját - Nem élvezet? - ujjait erőteljesen belém nyomta úgy, hogy a G-pontomat érintse.

Hangosan felnyögtem, mire befogta a számat, próbáltam levegőhöz jutni, de a testemben hamarosan eluralkodó gyönyör és Louis erős kezei nem engedték.

- Nem gondolom - mosolygott önelégülten és kettőt lökött még rajtam. 

Louis kezei szorításán nem engedett, nem akarta, hogy nyögéseim utat törjenek maguknak. Puha ajkait ismét nyakamra ragasztotta.

- Kérlek ne szívjátok ki a nyakam - könyörögtem halkan, ahogy Louis és Harry egy emberként tapadtak az érzékeny bőrre.

- Már késő - durmolta Louis a nyakamba, közben haja folyamatosan csiklandozta a bőrömet.  Értetlenül felsóhajtottam. Hogyan fogom eltüntetni ezt a vacsorára?

Végül uralkodni tudtam a nyögéseim hangerején, a kék szemű levette kezét a számról, helyette a testemet tartotta szorosan, amíg 4 ujjukat próbálták belém vezetni.

Nagy szerencséjük volt, hogy a sofőrt a hangos zene miatt nem érdekelték az utasok, ki tudja mi lett volna ha igen.

- A francba srácok! - ziháltam a miközben éreztem ahogy a gyönyör végképp átjárta testem minden egyes zugát.

Erősen szorítottam a lábukat, ők pedig a nyakamba nyögtek. A lélegzetem nehéz, akadozó volt és az ujjaik köré élveztem. Kihúzták őket, majd tisztára nyalták.

- Soph te kibaszott finom vagy! - dünnyögte Louis még egyszer lenyalva az ujjait.

Eltoltam őket magamtól, a fiúk légzése sem volt egyenletes.  Megnéztem a nyakam amit piros és lila színben pompázó szívás nyomok díszítettek.

- Hé srácok! - nyögtem fel fájdalmasan. - Ezt nem lehet csak úgy eltüntetni. Ha kérdezik az anyukáitok, megmondom, hogy ez a ti művetek - fenyegetőztem.

- Nem, nem fogod! Ha mégis, pokollá teszem az életed! - csattan fel Harry.

- Már úgy is az... - válaszoltam sértődötten.

- Nem-nem! Emlékszel mit tettem veled két nappal ezelőtt? Az csak a negyede volt annak amit tenni fogok veled ha felidegesítesz engem!

 A sofőr a kiabálásra a visszapillantó tükörbe nézett.

- Minden rendben ott hátul? - kérdezte.

- Persze minden oké - válaszolt Louis. - Tessék Soph ezt fogod viselni -folytatta, majd elővett egy fehér bolerót. Felvettem.

- Mindig ruhákat hordasz magadnál? - kérdeztem döbbenten.

- Igen. Most meg főleg, hogy tudtam, úgy is fog valami történni a kocsiban - válaszolt vigyorogva. - Azt szeretnénk ha eljátszanád, hogy egy jó barátunk vagy. Vagy valami ilyesmi, de hihetően add elő! - folytatta mire én beleegyezően bólintottam savanyú arcot vágva.

- Nagyszerű! Akkor minden rendben van - tapsolt Harry. - Habár lenne még itt valami. Ne hozz minket kellemetlen helyzetbe és ne dühíts fel minket. Érted? - tanácsolta a fürtös fiú majd megragadta a karomat, hogy kirángasson a kocsiból. 

Louis követett minket, majd csatlakoztunk az éppen megérkező Zaynhez, Liamhez, és Niallhoz. Kitéptem magam Harry szorításából és Niall mellé sétáltam. Kezemet az övébe csúsztattam. Ő rám mosolygott, de én nem viszonoztam.

- Valami baj van? - aggódva kérdezte homlokát összeráncolva.

- Más o meno /Többé kevésbé/ - felelem spanyolul a választ. Ő csak bólogatott, hogy megértette.

- No te preocupes, todo estará bien /Ne aggódj, minden rendben lesz/ - szorította meg a kezem. Félénken mosolyogtam válaszul.  Reméltem, hogy tényleg minden rendben lesz.

Hamarosan már mind a hatan az étterem bejáratánál voltunk, majd keresztül vezettek minket az emberek sokaságán az asztalunkhoz

- Ott vannak! A fiaink! - szólt Anne a legtávolabbi asztaltól, mellette ült a többi anyuka is.

Másodpercekkel később csatlakoztunk hozzájuk.

- És ki ez a csinos lány? - kérdezte Niall anyukája miközben engem nézett.

- Sophie vagyok, a fiúk egyik jó barátja - mutattam be magam, miközben kezet ráztam vele. Meglepetésként ért ahogy megölelt és két puszival üdvözölt engem, nagyon barátságos volt.

- Örülök, hogy találkoztunk - szólt mosolyogva.

Mindegyik anyukával megismételtem ezt, a fiúknak kényelmetlen volt az egész szituáció, mivel ők is kaptak a puszikból és az ölelésekből. Kivéve Harryt. Ő hosszan megölelte az édesanyját nagy szeretettel hosszú másodpercekig. Hmm érzelmes Harry, ez fura. Gondoltam őket bámulva.

Oké, üljetek le és rendeljünk! - tapsolt egyet Zayn anyukája és befejezte a csókolgatásokat és ölelgetéseket.

- Hál' Istennek, éhen halok! - szólalt meg Niall, majd leült. Én mellé, Liam anyukája pedig a másik oldalamra.

- Niall te mindig éhes vagy! - cukkoltam játékosan, és grimaszoltam egyet a szőkének.

Harry velem szemben ült le, az anyukája ő mellé, Louis pedig a másik oldalán. Liam Niall mellett, Zayn pedig Louis mellett foglalt helyet.

Elindult a beszélgetés az asztalnál, közben Harryt bámultam hátha megtudom fejteni Őt. Hirtelen egy ötletem támadt...

Harry, Louis, mit szólnátok egy barátságos kis játékhoz visszavágóként a kocsiban történtek miatt? Gondoltam huncutul, mikor feltűnt, hogy milyen közel ülünk egymáshoz. Ez a vacsora viccesnek ígérkezett...