42.Rész -Torta sütés-

- De szereted ezt a nagyokost nem? - szemtelenül húzogatta a szemöldökét csábítóan.

- Természetesen - válaszoltam elpirulva, mire ő csak kuncogott.

- Szóval megbeszéled a fiúkkal a megállapodásunkat? - kérdeztem félénken.

- Persze, minden rendben lesz, ne aggódj - nyugtatott Louis ahogy a házuk elé kanyarodtunk.

Hamarosan már a fiúk otthonában voltunk, mikor előadta Louis a parti ötletét, mindenki ellene volt kivéve minket. Majd Louis elmagyarázta nekik az alkunkat, így szerencsére mindenki rábólintott a bulira.

A nap további része elég unalmasan telt, a fiúk egy percre sem hagytak magamra, valaki mindig szemmel tartott engem.

Már majdnem boldog voltam, mikor elküldtek aludni, mert azt hittem elfelejtették, hogy nem volt meg a napi saját-örömszerzésem.

*

Majdnem éjfél volt mikor kiléptem a szobámból, le a lépcsőn.

- Niall? Mit keresel te itt az éjszaka közepén? - kérdeztem a fiút a nappaliban érve.

Vihar volt odakint, és nem tudtam a hangos égi háborútól álmot erőltetni a szemeimre.

Laza lófarokba kötöttem a hajam, és oda ugráltam Niallhoz, mivel a hideg csempe csípte csupasz talpamat.

- Én is feltehetném neked ugyanezt a kérdést - válaszolt az Ír fiú rám emelve csodálatosan kék szemeit, majd ismét a magazinnak adományozta amit a kezeiben tartott.

- Nem tudtam aludni - suttogtam és leültem mellé a kanapéra.

- Én sem - húzta el a száját. 

Testével mellém csúszott, önkéntelenül is hozzábújtam, nem tudtam ellenállni meleget sugárzó alakjának. De hirtelen eszembe jutott, hogy csak egy póló van rajtam amin a fiúk neve díszelgett és egy kis rövidnadrág. Amióta velük vagyok fehérneműt sem hordhatok. Vonakodva húzódtam el tőle, de ő abban a pillanatban kócos fejével felém fordult.

- Nem akarod valamivel elüti az időt? Van még pár óránk amíg a többiek felkelnek - nézett még mindig engem és ledobta a magazint a földre. Pár másodpercre elgondolkodtam az ajánlatán.

- Ami azt illeti, szeretném - jelent meg arcomon egy huncut mosoly, azután játékosan birkózni kezdtünk a kanapén.

- Ez az én vonzerőm! - válaszolta a hátára borulva, kicsit meglepődve, ahogy én büszkén letepertem. Meglepődöttsége nem tartott sokáig. Kicsit késő volt már számomra, ahogy észrevettem a kihívás izgalmát megcsillanni szemében : átfordított minket, teste az enyém felé került és Niall addig csikizett, míg a könnyem is kicsordultak.

- Elég, elég! - könyörögtem neki, de tovább kínzott.

- Mondd, hogy megbocsátottál nekem! - csikizett erősebben. - Mondd, hogy a barátod vagyok újra! - nevetett.

Makacsul tartottam magam és némán tűrtem a csikizést, de egy idő múlva már fájt és kénytelen voltam kimondani - Igen a barátom vagy! Megbocsátok neked, abba hagyod a csiklandozást? - erre ő rögtön abba hagyta a kínzásomat, de nem engedett el. Kezeit derekamra fonta és közelebb húzott magához.

- Olyan vicces ahogy alattam vonaglasz - vigyorgott.

- De ugye azt tudod, hogy amit mondtál az két értelmű? - mondtam komolyan felemelve az egyik szemöldököm.

Bólintott és egy levakarhatatlan vigyor kúszott az arcára, mire én csak megforgattam a szemeimet.

- De most tényleg, mit fogunk mi csinálni? - kérdezte és mosolya egyre jobban eltűnt.

Megpillantottam egy szakács magazint, és eszembe jutott egy briliáns ötlet.

- Várj! - nyújtózkodtam egyet mikor felálltam. Megragadtam az újságot és hosszan a kezdőlapját kezdtem el vizsgálni. - Niall? Tudom már mit csináljunk! - mutattam felé az újság címlapját, rajta egy karamellás csokoládé torta szelettel.

- Elképesztő vagy! - majd nyomott egy puszit az arcomra, persze egyből melegség járta át az egész testem.

- Tudom, köszönöm - pirultam el.

Megragadtam a kezét és a konyhába húztam őt a magazinnal együtt.  Letöröltem az asztalt mielőtt nekiláttam volna a sütésnek, majd előkerestem az alapanyagokat. Találtam egy ír zöld kötényt és egy szakács sapkát is, amiket egyből felvettem. A pult alól előkotortam egy tálat, majd Niallra néztem.

- Nos, hol kezdjük? - kérdeztem tőle, de ő inkább mosolyogva végig mért.

- Azt hiszem talán a margarinnal kezdjük - megindult a hűtő felé és kivett belőle 4 kocka margarint, majd letette őket az asztalra.

Megállt a hátam mögött és kezeit finoman a derekam köré csúsztatta, egy kicsit túl gyengéd volt az eddig megszokottól, de nagyon jól esett.

- Wow, ez a mennyiség túl sok lesz, talán egy árvaháznak sütünk? - mutattam a margarinra.

- Sok margarinnal szeretném - kényeskedett orrát belefúrva a nyakamba.

- Mivel több margarint használunk, meg kell szabadulnunk egy-két összetevőtől - indult el kezem az egyik lisztes zacskó irányába.

- Megszabadulni az összetevőkt...? - Niall megakadt a mondandójában ahogy megpillantotta kezemben a lisztet. - Ne csináld. Kérlek Soph! Ne... várj...Kérlek....  beszéljük meg... Ne tedd!... Neee - szinte könyörgött az én manóm, ahogy hátrálni kezdett. De mielőtt Niall megtudta volna akadályozni egy marék lisztet az arcába dobtam. - Te.... - szólt meglepetten, az orrát és a száját fehér por lepte be. - Te rádobod a barátodra a lisztet?

- Az ex-barátomra - javítottam ki.

- Most ez háború! - kiáltotta el magát és ő is felkapott egy lisztes zacskót, nem is várt sokáig lekapta a fejemről a szakács-sapkát és a fejemre szórt egy marék lisztet. - Upsz! - vigyorgott kajánul hátrálva.

- Nézd mit tettél a hajammal! - mutattam a csimbókokban leomló lisztes hajamra. Egy gonosz mosoly kíséretében válaszolt.:

- Te akartad!

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy megdobáljam őt.

- Kölcsön kenyér visszajár! Válassz fegyvert! - mondta nekem gúnyosan felemelve fehérített szemöldökét. Szemügyre vettem az asztalon elterülő ártatlan 'fegyvereket'. : vaj, csokoládé, cukor, kanál, egy másik edény,  tej, tojás, turmix gép. Várjunk csak!  

- A tojásokat választom! - kiáltottam fel nagy mosoly kíséretében, és azon nyomban megragadtam négy darabot és Niallra céloztam vele.

- Neee! Ugye nem teszed meg? - könyörgött ismét, mire én csak kuncogtam rettegő reakcióján.

- Akarsz fogadni? - kérdeztem szúrós tekintettel, de nem törődve félő tekintetével két tojást a fején nyomtam szét. A ragadós anyag az arcába folyt, de hamar észbe kapott és felkapott egy doboz tejet és egyenesen az arcomba öntötte. Köszönöm Istenem a kötényt! Valójában úgy nézett ki, mintha egy csapat nagyra nőtt gyerek lennénk, és kajával dobálózunk, de igazából csak élveztük az életet és szarrá röhögtük az agyunkat mindenen.

Egy idő után minden elfogyott az asztalról, és a konyhában a rendetlenség vette át az uralmat. Niall fehéren úgy nézett ki mint egy eszkimó. Megakartuk tisztítani a konyhát mielőtt a fiúk felébredtek volna, el is kezdtem a köténnyel feltörölni Niall nagy szomorúságára.

Nagyjából két óra múlva mindennel készen lettünk, leporoltuk magunkról a lisztet és a ruháinkról is letisztítottuk a fehér port, Niall aggódva nézett rám. A mosoly hirtelen tova tűnt és kérdőn tekintettem vissza rá.

- Hé szerelmem, még lisztes a szád - szólt és én rögtön emeltem a kezem, hogy letöröljem, de megakadályozott benne. - Engedd meg, hogy segítsek - mondta ravaszul, mielőtt megcsókolt volna és én visszacsókoltam őt, és ő egyre közelebb húzott magához.

Niall megragadta a csípőmet és könnyedén felrakott az asztalra, majd combjaim közé férkőzött nem megtörve tökéletes csókunkat. Kezeit végig siklatta a pólómon, majd a derekamnál befurakodott meztelen bőrömhöz, ujjait rövidnadrágom alá bújtatta, közben hangosan belenyögött csókunkba. Ujjait egyre lejjebb csúsztatta, mikor észrevette, hogy nincs rajtam bugyi, egy ujját végig húzta a csiklómon, mire megugrottam a kellemes érzéstől.

- Gyerünk - könyörögtem neki mélyen belenézve kék íriszébe. Ujjaimat végig fésültem szőke tincseiben.

Mosolygott és újra szenvedélyesen megcsókolt, nyelve bejutásért esedezett amit nem tudtam visszautasítani. Hangosan felnyögtem, ahogy egyik ujját nedves hüvelyembe nyomta, pumpálni kezdett, majd két ujjal folytatta a kényeztetésem. Fejemet hátravetettem az élvezettől, lassabban kezdte el tolni ujjait, hogy jobban izgassa a G-pontomat, hatalmasat nyögtem a vállaiba, amit halk kuncogással nyugtázott.

Lábaimmal kulcsoltam körbe csípőjét amilyen lehetséges csak volt, majd folytatta a kezelésemet. Ismerős érzés épült a bensőmben, éreztem az orgazmus közelgő eljövetelét, csókunkat megszakítva temettem arcomat a nyakába, majd szétterjedt ágyékomban bombarobbanásként kitörő orgazmusom, halk voltam, tudtam ha akkor elengedem magam, mindenki felébredne.

De Niall nem volt elégedett a nyögéseim hangerejével, ezért belém vezette a harmadik ujját is, mire mély nyögés tört ki belőlem, ajkait számra tapasztotta, hogy elfojtsa a zaj forrását, azaz engem.

- Itt meg mi folyik? - szólt egy rekedtes hang.

Niall gyorsan kihúzta ujjait belőlem, és a háta mögé rejtette, mintha azzal eltudná hessegetni, hogy éppen kielégített.

Fejemet reflexszerűen a hang felé fordítottam, Harry a konyhaajtónál támaszkodott fáradt karikás szemekkel.

- Csak sütünk - néztem Niallra, hogy mentsen ki. De ő helyette felmutatta nyálkás ujjait, majd szájába vette, és gondosan lenyalta azokat.

- Hmm, fincsi - szólalt meg mikor lenyalta egy ujját, majd következett még kettő, úgy kóstolta meg a nedvemet mint egy igazi szakács.

- Persze, hogy az! - lépett közelebb Harry. - Látni akarom a  sütésetek eredményét - csatlakozott a sütés-játékunkba. - Látni akarom mi jön ki a sütőből. Menjünk mossuk meg a gyönyörű kis testedet és megtudjuk - megragadta finoman a karomat és magához húzott. Hmm... féltékenység szagot érzek.