31.Rész - Barátság szint

A hátam mögött kényelmesen elrendezgettem a párnákat, majd elsüppedtem a puha takaróban. A szobában csak az óra kattogása hallatszott én pedig elábrándoztam. Arról álmodoztam, milyen lett volna, ha sikerül megszöknöm. Néhány perc után azonban három halk kopogás szakított félbe.

- Gyere be! - mondtam mindenféle lelkesedés nélkül. Az ajtóban Louis vigyorgós képe jelent meg.

- Jó reggelt Napsugaram! - köszöntött. Kezében egy tálcát szorongatott, mögötte pedig ott sorakozott Niall, Liam, Zayn és végül, de nem utolsó sorban Harry is. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy ráemeljem a tekintetem.

A srácok körbe állták az ágyat, Louis pedig a tálcát a gőzölgő reggelivel az ölembe helyezte. Kimérten szemlélgettem az ételt közben pedig egyik szememet Harry-n tartottam.

- Gyerünk Sophie, legalább egy kicsit egyél - próbálkozott Niall, miközben mellém helyezkedett. Láttam, hogy Harry egész teste megfeszül, ahogy rögtön hozzábújtam.

- Sophie! - kezdte a zöld szemű.

- Nem akarok veled beszélni Harry.

- Nézd! Ami tegnap történt az a te hibád volt! - fújtatott. Úgy meglepődtem a szám is tátva maradt, eközben éreztem, hogy Niall is megfeszül az oldalamnál.

- Az én hibám? Már hogy lehetne az én hibám? - kiáltoztam mérgesen. - Igaz, én vagyok az aki saját magamat bántalmaztam tegnap csak úgy szórakozásból! Harry, nem tudok menni a kíméletlen tetteid miatt! - ordibáltam tovább és ismét közel álltam hozzá, hogy elöntsenek a könnyek.

- Te is bántottad magad, emlékszel? Vagdostad a csuklódat - vitatkozott.

Kitört belőlem a zokogás, a karommal szorosan fontam magam körül. Kemény vonásai enyhülni látszottak a kitörésemre.

- Harry! Bocsánatot kellene kérned, nem azt elérni, hogy még rosszabbul érezze magát a történtek miatt - állt ki mellettem Louis. - Nekünk azt mondtad, hogy megbántad a tetteidet.

- Nos, én... hazudtam! - motyogott, de ezután már nem tűnt olyan magabiztosnak. Hangosan sóhajtott, majd idegesen dörzsölte meg két tenyerével az arcát. - Megérdemelted...

- Folytasd csak és hátha sikerül legalább magad meggyőznöd - vágtam vissza.

Szúrós tekintettel meredt rám, de nem válaszolt, csak érthetetlenül motyogott magának az orra alatt, majd végül elfordította a fejét. Fintorogva fújtatott egyet és a hajába túrt.

Remegve nyúltam a villa után és beleszúrtam az ételbe. Niall erősebben szorított magához és édes dolgokat suttogott a fülembe, hogy könnyeimet mihamarabb leszáríthassa. 

Bizonytalanul emeltem egy falat palacsintát a számhoz. Mindannyian várakozás teljesen néztek rám, míg én a kaján nyammogtam. Hagytam, hogy az íze átjárja érzékeimet, majd lenyeltem. 

- Na? - érdeklődött Louis

- Finom. - vontam vállat és újabbat haraptam.

A srácok végig engem néztek, amíg be nem fejeztem az evést, de legalább közben kicsit beszélgettek is és nem csak engem bámultak mereven.

- Sophie, beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdezte Harry mihelyst befejeztem. - A szobámban? - tette hozzá.

- Nem szállok ki az ágyból ma Harry. Nem tudok menni, emlékszel? Seggfej! - Az utolsó szót csak motyogtam, de Niall és Louis hallotta, s hatására kacarásztak egy kicsit.

- Rendben. Srácok, kifelé - utasította a többieket. 

Niall megölelt. - Az ajtó előtt leszek. Ha bármi történne csak kiáltsd a nevem, oké? - suttogta a fülembe, majd megpuszilta a fejem búbját és a többiekkel együtt kivonultak. Ahogy elhaladt Harry mellett, nem tudtam eldönteni, hogy melyikük néz csúnyábban a másikra, gyakorlatilag még a tesztoszteront is érezni lehetett a levegőben.

- Niall!... - sürgettem őt kifelé.

Rám vigyorgott és méltóságteljesen vonult ki, figyelmen kívül hagyva Harry féltékeny pillantásait. Az ajtó bezárult, Harry sóhajtott, majd átható tekintetét rám fordította. Egy pillanatra elmerültem zöld szemeiben, de összekaptam magam - Mit akarsz? - kérdeztem dühösen és keresztbe fontam a karjaimat.

- Bocsánatot akarok kérni, amiért olyan érzéketlen voltam tegnap. - Lassan, jól megfontolva ejtette a szavakat és közeledett felém, míg kezeit a combjaimon pihentette és arca már csak centikre volt az enyémtől.

A légzésem nehézkessé és kontrollálatlanná vált, zavart a közelsége.

- Megérdemelted a büntetést, de nem kellett volna ennyire keménynek lennem. Bocsánat, amiért elvesztettem az önkontrollom - fejezte be. Tekintete néhány másodpercre a számon időzött.

Igyekeztem kiszűrni a szavaiból a gúnyolódást, de nem volt benne. Mondandója tiszta és igaz volt.

- Bocsánatkérés elfogadva - sóhajtottam. Felém hajolt, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem, így csak egy arcra puszi jutott neki. Hátrébb húzódott, teljesen kirázott a hideg.

- Menj ki! - utasítottam. Mindenfelé néztem, csak rá nem.

- Nem-nem - ellenkezett. - Akarok egy békülő csókot. - Ismét felém hajolt.

- Megcsókolhatod a seggem! - vágtam hozzá mérgesen és eltoltam magamtól. Bosszúsnak tűnt és láttam, hogy nem áll messze tőle, hogy megüssön. - Niall! - kiabáltam és már egészen fel voltam készülve egy ütésre, de az én megmentőm berontott a szobába. 

- Harry, azt hiszem letelt az időd... Már így is elég kedves volt veled, hogy hagyta, hogy kettesben beszélhess vele, szóval kérlek menj el - mondta nyugodtan és elhúzta tőlem Harry-t.

Harry lerázta őt magáról, majd füstölögve indult el, az ajtót egy hatalmas csattanással lökte be maga mögött. Niall hitetlenkedve megrázta a fejét mielőtt bemászott mellém a takaró alá. 

- Köszönöm Niall, - motyogtam hozzábújva - jövök neked egyel. 

Ismét megpuszilta a fejem búbját. - Ez azt jelenti, hogy újra barátok vagyunk? - kérdezte reménykedve. 

Elmosolyodtam és bólintottam.  - Igen, úgy gondolom. 

- És mit akarsz ma csinálni Bogaram?

- Nem tudom. Csak üldögélni, tv-t nézni, beszélgetni, tv játékozni... ilyesmiket.

- Nagyszerű. Akkor hozok néhány dolgot - válaszolta. - Tessék! - nyomta a kezembe a távirányítót. - Addig keress valamit a tv-ben. Egy-két perc és itt vagyok - puszilta meg az orrom.