30.Rész - Chasing Cars

Pislantottam egyet, majd még egyet, végül pedig még sóhajtottam is. Teljesen felébredtem.

A karjaim zsibbadtak a fájdalmas pozíciótól és amúgy is minden porcikám sajgott az előző este miatt. Nagy nehezen körbefordultam a bilincs ellenére, de várakozásommal ellentétben nem találtam ott Harry-t a bal oldalamon.

Átvergődtem a másik oldalra, Niall ült az alvó kuckó szélén és a telefonján játszott. Tudtam, hogy rossz érzéseimnek kellene lenni vele kapcsolatban is, hiszen ő is egy volt az elrablóim közül, de mégis valahogy benne jobban bíztam és megszólítottam.

- Ni... Niall - nyöszörögtem elgyengülve. Fejét az irányomba kapta a telefonját pedig maga mögé hajította, majd odajött és szeretetteljesen a karjába vont. Az ágy szélén ült és majdnem teljesen az ölébe ültetett. Sziszegtem, amikor ujjai valami fájdalmas területet érintettek és felhüppögtem, amikor ettől eszembe jutott Harry előző esti keménysége.

- Csss... Sajnálom. Rendben vagy? - motyogta a hajamba. - Annyira aggódtam tegnap este miután Harry olyan mérgesen kitette innen a szűröm.

- Nem tudom. Igazából mindenem zsibbad - a hangom kissé rekedtes volt.

- Ez azért van, mert olyan furcsa pózban aludtál. - Megpuszilta a fejem tetejét és együtt érzően dörzsölgette a vállam. Kezei eltávolodtak tőlem és a hátsózsebéből előhúzott egy kis kulcsot, amivel kinyitotta a bilincset.

Azonnal szikla nehézségűnek éreztem a karomat és élettelenül hullott le a párnára. Nagy nehezen megmozdítottam őket és összegömbölyödve Niall-höz bújtam. Felhúzta a takarót, hogy betakarja meztelen testem. Az alsó ajkam megremegett és a könnyek csak úgy gyülekeztek a szememben, de igyekeztem visszatartani, erős akartam maradni és nem kiborulni az előző este miatt.

Niall kezével gyengéden beletűrt a hajamba, és ahogy a tincseket ezzel elvonta az arcomból, észrevette, hogy a zokogás szélén állok, de visszatartom.

- Engedd el magam Soph... Sírhatsz nyugodtan - suttogta a fülembe.

Nemlegesen ráztam a fejem, de abban a pillanatban már el is engedtem magam és a könnyek utat nyertek. Zsibbadt ujjaimmal nehezen megtaláltam a pólóját és úgy kapaszkodtam bele, mint ha mentőmellény lenne, közben pedig újra megéreztem homlokomon puha ajkait, amint édes csókokat lehelt a bőrömre.

- Nincsen semmi baj Drágám... már vége - mondta gyengéden, miközben állát a fejemre támasztva tartotta.

- Nem. Nincs! - hüppögtem. - Harry utál engem. És újra ezt fogja tenni. - folytattam. A könny fátyolomon keresztül ekkor megtaláltam kék íriszét.

- Édesem, Harry nem utál téged, csak rosszul mutatja ki az érzéseit. Tegnap a düh vezérelte... Látnod kellett volna ma reggel. Saját magára volt már dühös - motyogta az édes ír akcentusával, majd az orrom hegyére is nyomott egy puszit.

- Hova lett ma reggel?

- Nem sokkal azután keltél fel, hogy ő itt hagyott. Lement a nappaliba, ott voltunk mindannyian, és azt mondta, hogy ő képtelen szembe nézni a könnyeiddel, úgyhogy felküldött engem maga helyett.

A vállamba dörzsöltem az arcom, hogy letöröljem a könnyeim, ekkor azonban rájöttem, hogy valami nem stimmel. Megmozdultam egy kicsit és újra megéreztem a tárgyat, ami Harry előző este belém dugott. Majd újra éreztem, ahogy próbáltam közelebb húzódni Niall-hez.

- Őőő, Niall? - kérdeztem erősen pirulva. Hangosan sóhajtottam és magam sem hittem, hogy ezt kérem tőle.

- Hmm? - nézett rám kérdőn és az egyik hajtincsemmel játszott.

- Tegnap éjjel Harry... őőő... feldugott... ümm... egy tárgyat belém. Eltávolítanám én magam, de nem érzem a karjaimat - Lesütött szemekkel fejeztem be a mondatom.

- Igen. Beszélt róla. Hogyan... uhh... Hogyan akarod... nos,... Hogyan akarod, hogy csináljam? - kérdezte idegesen és ő is teljesen el volt vörösödve. Valójában őt is legalább annyira kínosan érintette ez, mint engem.

- Bárhogy, csak tüntesd el - motyogtam és arcom a mellkasába temettem.

Szabad kezével közelebb húzott magához, míg a másikat becsúsztatta a takaró alá. Ujjai az útjukat keresték az említett régióban. Még mélyebben fúródtam felső testébe, ahogy nyelni hallottam, az ujjai pedig a csiklómon simítottak, majd végül megtalálta a tárgyat. Sóhajtottam, ahogy éreztem őt lent matatni és lehunytam a szemem, ahogy fájdalmasan lassan húzta ki belőlem. Mire végre kivette, már leginkább lihegtem.

Megfordult egy kicsit, hogy a háta mögött az éjjeliszekrényre tudja tenni. Visszafordulva idegesen masszírozta a halántékát, mintha el sem akarná hinni, hogy Harry mit nyomott belém.

- Mi volt az? - Akaratlanul csúszott ki a számon a kérdés. Hezitált egy sort, egyenesen a szemembe nézett és halkan visszakérdezett, hogy tényleg akarom-e tudni.

- Nézd, ő egy hatalmas dildót tett fel neked. - Eddigre már nem bírt a szemembe nézni.

Dildó? Mi a szar az a dildó? Kérdéseim valószínűleg a szememből is sugároztak, mivel Niall folytatta...

- Elfelejtettem, hogy ilyen kis ártatlan vagy. A dildó, mondjuk úgy, hogy egy játék pénisz. - Mindenfelé nézett csak rám nem, engem pedig még a gondolattól is a hideg rázott.

De az - Ó - volt az összes válaszom, mielőtt visszafordult és újra engem ölelt. Arra lettem figyelmes, hogy egy ismerős dalt halkan dünnyög, s pillanatokon belül rá is ismertem.

We'll do it all

Everything

On our own

Éreztem, hogy lassacskán csillapodik a zsibbadás. Lassan lehunytam a szemeim és engedtem, hogy szavai kitöltsék teljesen az elmém.

We don't need

Anything

Or anyone

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

I don't quite know

How to say

How I feel

Those three words

Are said too much

They're not enough

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

A testem többi részét is egy különös érzés járta át, ahogy a dal folytatódott.

Let's waste time

Chasing cars

Around our heads

I need your grace

To remind me

To find my own

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

Forget what we’re told

Before we get too old

Show me a garden that's bursting into life

All that I am

All that I ever was

Is here in your perfect eyes, they're all I can see

I don't know where

Confused about how as well

Just know that these things will never change for us at all

If I lay here (Ha itt feküdnék)

If I just lay here (Ha csak itt feküdnék)

Would you lie with me and just forget the world? (Feküdnél te is itt velem, hogy megfeledkezzünk a világról?)

Befejezte a dalt és én mereven a szemébe bámultam, ő pedig vissza az enyémbe. Valami különös dolog jött létre köztünk.

- Azt hiszem igen. - válaszoltam a dalszöveg utolsó sorában feltett kérdésre. 

- Ismerted a dalt? - kérdezte hitetlenkedve. 

Akaratlanul is elmosolyodtam egy kicsit. - Természetesen! Az egyik rajongói eseményetekről raboltatok el. És nyilván egy rajongónak kellett lennem, vagy nagyon őrültnek, mivel ott voltam - vágtam vissza kuncogva és ő is csatlakozott. Korgó gyomrom szakított minket félbe. - Asszem éhes vagyok - sóhajtottam. 

- Ah... én is. Gyerünk, öltözz fel és kerítsünk valami kaját - tapsolt egyet boldogan és kiugrott az ágyból. 

Én is így próbáltam tenni, de összeestem és egy kupac takarón landoltam. Kinevetett, de azután aggodalom tükröződött az arcáról, ahogy újra megpróbáltam felállni, de nem sikerült. 

- Niall, nem megy!... Nem tudok menni! Fáj a lábam és nem tudom rendesen mozgatni. Nem bírok ráállni - pánikoltam, de Niall egyik ujját a számra helyezve elcsitított.

- Nézd, miért nem töltöd ágyban a napot? Azt hiszem arra lenne szükséged. Egy nap pihenő jót tenne. - Tekintete az enyémben ragadva és kedves szavai nyugtatóak voltak.

Határozottan bólintottam, de még mindig a sírás szélén álltam. 

- Minden rendben lesz Édesem, oké? Egy-két óráig majd itt leszek én társaságnak, azután majd cserélek a többiekkel - csitítgatott, majd felnyalábolt a földről a takarókkal együtt és visszasegített az ágyra. - Hozok ruhákat, azután a többiekkel hozunk ruhákat. 

- Harry ne! Kérlek! Nem akarom őt látni - könyörögtem, s erősen markoltam a takarót.

- Harry főként! Bocsánatot akar kérni... - próbált meggyőző lenni, de nem bírt a szemembe nézni. Kétségbeesetten ingattam a fejemet.

Sóhajtott és valami olyasmit motyogott, hogy 'makacs lány', majd távozott a szobából. Néhány perc múlva vissza jött és segített felvenni a ruhákat, utána újra kiment. - Hozok reggelit. - Szólt vissza az ajtóból.

Késztetést éreztem rá, hogy felkeljek és bezárjam az ajtót, de a testem tiltakozott, nem bírtam felkelni.