49.Rész -Kémia-

- Engedj el! - könyörögtem, de ő nem engedett a szorításából.

Kiakartam szabadulni, de szorítása egyre erősödött a csípőmön ahogy szabad akartam lenni. Kábultnak látszott, néha-néha megnyalta a száját.

- Liam, kérlek - könyörögtem ismét, és a gondolat, hogy újra megerőszakolnak könnyeket csalt a szemeimbe. Liam erősebben tolta nekem a farkát, hogy még jobban érezhessen engem.

De abban a pillanatban a másik négy fiú betoppant az ajtón.

- Héé, kicsi Sophie, megvannak a lányos dolgaid! Semmi gond, superman itt van! - kiáltotta Louis a nappali felé sétálva. - Mi a fasz Liam? - falfehéren megállt, ahogy látta, hogy sírva vonaglok Liam ölében. A másik három fiú besietett a nappaliba Louis káromkodására.

- Liam! - ordított Harry.

A barna szemű fiú azonnal elengedte a csípőmet, mintha transzban lett volna. Egyből leugrottam róla, és egyenesen Niall karjaiba futottam Pagettel együtt.

- Nagyon sajnálom Sophie, nem tudom mi történhetett velem - szólt kényelmetlenül, majd elindult a konyhába.

- Megyek, megnézem őt - indult el Zayn a konyhába. Ezek szerint minden rendben van már közöttük.

Harry féltékenyen felköhögött ahogy látta Niallt amint engem ölelget, utóbbi pedig nyugtatóan dörzsölte a hátam.

- Megvettük amik kellettek - nyújtott felém a kócos egy műanyag szatyrot.

Megvizsgáltam a szatyor tartalmát kíváncsian.

- Nem tudom mik kellettek volna pontosan, csak bedobáltunk mindent amit úgy hittük szükséges - magyarázta.

- Köszönöm Harry, a tegnapit és a mait is - szóltam hálásan mosolyogva.

- Nem probléma. Látod, ha úgy viselkedsz ahogy mi akarjuk, az boldoggá tesz minket, és akkor mi is azt akarjuk, hogy jól érezd magad.

- Szeretnénk téged kielégíteni minden lehetséges módon - tette hozzá Louis, vággyal a szemeiben. Én csak ijedten hátráltam Niall karjaiban.

- Louis... - figyelmeztette Harry.

- Túl korai? - kérdezte bánóan Louis.

Bólintottam ugyanabban az időben ahogy Harry és Niall is.

- Nem tudom, hogy jól leszek-e valaha is - motyogtam magam elé.

- Jól leszel ne aggódj. El fogjuk érni, hogy megint szeresd azt - válaszolta Harry magabiztosan. Elfehéredtem a rémülettől és nemlegesen ráztam a fejem ijedtemben. Ez a megjegyzése újra előidézte bennem az emlékeket, árvízként tört elő benne Zayn minden tette. Libabőrös lettem.

Niall dörzsölte a karomat, hogy felmelegítsen.

- Ki ez a kisfickó? - nézett a plüssömre Niall.

- Padgett - mondtam halkan. - Azt jelenti bölcsesség.

- Aranyos - jegyezte meg Louis, Harry és Niall is bólintottak.

- Liam adta neked ugye? - kérdezte Harry, mire bólintottam. Ugye nem csinált veled semmi rosszat mielőtt megjöttünk?

- Nem, kedves volt. Mikor felébredtem megvigasztalt. Aztán ebédeltünk, filmeztünk. Még a hasamat is megmasszírozta, de aztán vágy csillant a szemeiben... de szerencsére megérkeztetek.

- Mit csinált pontosan, hogy elmúltak a görcseid? - kérdezte érdeklődve Louis.

- Megmasszírozta ahol fájt - araszolni kezdtem és megállítottam őket a kérdéseikben. - Felmehetek végre ezekkel? - emeltem fel a kis zacskót.

- Persze, menj csak édesem - hagyta jóvá a zöld szemű fiú.

- Akarod, hogy veled menjek? - kérdezte Niall.

Megráztam a fejem - Padgett gyere velem - és elléptem Niall karjaiból, de nem tudtam irányítani a kezemet és észrevétlenül kivettem a farzsebéből a telefonját. 

Automatikus mozdulat volt, nem tudtam mit teszek, de visszafordítani már nem tudtam, gyorsan a zsebembe csúsztattam ahogy elváltam tőle, és sietősen a lépcső felé lépkedtem.

- Az furcsa, hogy irigy vagyok egy plüss állatra? - tette fel a kérdést Louis a többieknek mikor már a lépcsőn sétáltam.

Hitetlenkedve ráztam meg a fejem a hülye kérdésén, majd magamra zártam az ajtót. Padgettet ledobtam az ágyamra és a zacskót is. Vettem néhány mély levegőt és mantraként ismételgettem magamban : Nem fogják azt tenni velem amit Zayn, nem fogják azt tenni velem amit Zayn, nem fogják azt tenni velem amit Zayn.

Csak mondogattam ezt magamban, majd kivettem a zsebemből Niall telefonját, fogalmam nem volt, hogyan fogom visszaadni neki, de abban a pillanatban nem is érdekelt, csak az, hogy megnézzem írt-e nekem Ash.

Gyorsan bepötyögtem facebook-ra az adatokat, majd pillanatokkal később csalódva fogattam, hogy nem volt új üzenetem. Unottan dobtam le az ágyra a mobilt, majd a fürdőmbe siettem, hogy a Harryék által hozott lányos dolgokat leellenőrizzem. Percek múlva tértem vissza a szobámba, miután rendbe szedtem magam. De talán nem kellett volna, legszívesebben abban a percben pofán vágtam volna magam. Hogyan lehettem ekkora barom, hogy a telefont az ágyamon hagytam?

Harry megsemmisülve bámulta a mobil kijelzőjét, de amint észrevette, hogy előtte állok, a düh csak úgy szikrázott a szemeiből. Elolvasott mindent. Rájött a szökési tervemre, minden lerítt róla.

- Mi a fasz Sophie? Elakartál szökni? Újra? - és a készüléket a földre dobta ami kis darabokra tört szét. 

Szinte füstölgött a dühtől, én csak nyöszörögtem félelmemben, nem mertem a szemeibe nézni.

- Amikor azt hittem valamilyen kémia kezd kibontakozni közöttünk, te tönkre tettél mindent! Én törődtem veled! - lépett közelebb.

- Semmilyen kémia nem volt, Harry! - tekintetem ráemeltem, próbáltam magabiztosnak tűnni, de könnyeim egyre csak szúrták a szemeimet. - Minden amit velem tettél csak játék volt! Egyáltalán nem törődtél velem! - kiabáltam.

A másik négy fiú a kiabálásra beviharzott a szobámba, de nem szóltak egy szót sem, csak nézték a szitkok dobálását Harry és közöttem.

- Nem törődtem veled? Akkor miért hagytam, hogy találkozz azzal a csajjal? Miért védtelek meg mikor Zayn megerőszakolt? Miért énekeltem, hogy aludni tudj? Miért kezdtek feléd érzéseim lenni? - hangja minden egyes mondattal hangosabb lett.

- Nem tudom! - sírni kezdtem tehetetlenségemben. - De ha nem tetted volna te is velem azokat a dolgokat, talán nem gondoltalak volna akkora fasznak! De az vagy! - látásomat teljesen elmosták a könnyeim.

Harry felém futott, megakart ütni, de Niall lefogta őt, pillanatokkal később Liam, Louis és Zayn is lefogta a dühöngő zöld szeműt. Reszketve kuporodtam össze kicsire, féltem Harrytől.

- Az nem férfi aki megüt egy nőt, Harry! - szólt rá erélyesen Niall, de a kócos erőből ellökte a szőkét aki mellettem landolt a földön. - Nyugodj le! Még mielőtt olyat teszel amit megbánsz! - szólt Niall még a földről is.

Harry hangosan fújtatott, szemeiből a harag lángjai nem akartak kialudni.

- Tudod milyen szerencsés vagy most? Ha nem lenne meg most neked,  Isten bizony megerőszakolnálak! - szűrte a fogai között.

Szavai szinte égették a fülemet, beleharaptam az alsó ajkamba, hogy visszafojtsam a könnyeimet, de nem sikerült, zokogtam.

- Amiért elakartál szökni, nem mehetsz ki a szobádból egész héten! Csak a mosdóba mehetsz, kaját is majd mi hozunk fel neked. Se több se kevesebb! - fejezte be zihálva.

- De mi lesz a party-val? - szóltam kétségbe esve.

- Ez mind rajtad múlik! - mondta, majd elhagyta a szobámat a sarkában a többi fiúval, egyedül Niall nézett vissza a szeme sarkából, de csak a megvetést és csalódottságot láttam benne.

Amint hallottam őket leérni a földszintre, az ágyamhoz rohantam és magamra húztam a paplanomat. Addig sírtam amíg el nem fogytak a könnyeim. Párnámba töröltem meg az arcom, felvettem a pizsamámat, majd órákig feküdtem Padgettel ébren, teljesen addig amíg a kimerültségtől lecsukódtak a szemeim. Csak egy gondolatom volt mielőtt elaludtam, hogy eltudjak szökni szombaton.

*

A hét nagyon lassan telt, a fiúk egyáltalán nem beszéltek velem, ha be is hozta valaki az ennivalómat, szinte átnéztek rajtam. Voltak olyan napok, hogy csak egy valaki volt velem egész nap, de ő is az ajtón kívül, a többiek a stúdióban voltak, és felváltva őrizték a szobám ajtaját, hallottam mikor ide-oda járkáltak az ajtóm előtt.

Aztán, eljött a szombat reggel, majd a dél és a délután is. Valaki bekopogott és beszélt hozzám.

- Úgy döntöttünk, hogy részt vehetsz a partyn. Zuhanyozz le, öltözz fel, fél óra múlva itt vannak a vendégek - fejezte be Niall, majd egy félénk mosolyt küldött felém és elhagyta a szobát, mire hatalmas vigyor kúszott az arcomra.

Végre eljött az én napom...