50.Rész -A nagy este-

Végre eljött az én napom.

Mélyen beszívtam a levegőt, mielőtt a szekrényemhez indultam volna, hogy valami olyasmit keressek magamnak a partira ami divatos, viszont nem túl fullasztó.

Beletúrtam a ruhák sűrűjébe, és kidobáltam őket, hogy megtaláljam a nekem megfelelőt. Kezembe került az a kék ruha amit akkor viseltem, mikor a fiúk anyukájával vacsoráztunk, és egy kis cetli hullott ki belőle. Felvettem kíváncsian, és szinte arcon csapásként ötlött fel bennem annak az éjszakának az eseményei, a rendetlen kézírást bámulva. Jeremy, Harry és Louis ahogy izgattak a kocsiban, Niall nyugtatása, Harry és Louis ingerlése az asztal alatt, a dühös szex Harryvel  mosdóban, majd a féltő Harry előbukkanása, a Jeremy-vel való flörtölés, a féltékeny One Direction és a csoportos szex.

Beleborzongtam az emlékekbe, majd a kis papírt Padgett mellé dobtam. Talán meg kellene hívnom Jeremyt, hogy védjen meg a fiúktól. Összegyűrtem a papírt és kidobtam a kukába, minden fiú egyforma, csak azt akarják, Jeremy sem különb náluk, azt hiszem, próbáltam magam meggyőzni.

Visszatértem a ruha vadászatomhoz, végül egy piros légáteresztő ruha mellett döntöttem. Tökéletes volt. Ehhez egy fekete sarkú piros magassarkút választottam.

A kiválasztott ruhával és cipővel igyekeztem a fürdőbe, hogy vegyek egy frissítő zuhanyt.

Szemem felragyogott ahogy megéreztem a vizet, ahogy végig siklott a bőrömön. Kellemes lelkiállapotba kerültem tőle. A szivacsra tusfürdőt nyomtam, majd lemostam magamról minden szörnyű és fájdalmas emléket.

Hangos kopogás zavart meg az álmodozásomban.

- Gyere ki a zuhany alól gyönyörű sellő. A vendégek már kezdenek szállingózni! - Louis csipogott az ajtó túl oldaláról boldogan.

- Adj még 10 percet - nyögtem annyira, hogy meghallja.

Nem kaptam választ, helyette csak a víz zuhogását és hangos légzést hallottam a hátam mögött.

- Louis? - kérdeztem óvatosan. Mikor megfordultam, hatalmasat sikítottam a sokktól. Világos barna haja piszkált engem a zuhany alatt. Kezeimet automatikusan intim testrészeimre kaptam.

- Ne most hercegnő, zárd el a vizet és menj le a földszintre - a kék szemű fiú énekelve utasított pajkos mosollyal az arcán. - És nem kell előlem elrejtened semmit, nincs olyan testrészed amit még nem láttam volna. Plusz, így a víz alatt még étvágygerjesztőbb vagy - nyalta meg a száját. - Talán meg kéne ennelek.

- M-menj k-k-ki - dadogtam. - Az nem jelenti azt, hogy ha te látsz valamit, az már a tiéd is legyen! - mondtam egy kicsit erőt véve magamon.

- A One Direction része vagy, és mikor megláttunk téged, megkaptunk és...

- Állj le! Nem akarom hallani! - vágtam közbe.

- Mi lenne ha valami mást játszanánk - javasolta.

- Ne! Kérlek hagyd el a fürdőmet Louis.

- Oké oké, csak azért, mert szépen kérted. Elvégre úriember vagyok - megforgattam a szemeimet mikor elhúzta a zuhany függönyt. - Zárd el a vizet mielőtt hallá változol! - szólt a függöny másik oldaláról.

- Jó, jó! - morogva fordultam a csap felé, és elzártam. Louis benyújtott egy törölközőt, amint kiléptem a szőnyegre, amit azonnal magamra is tekertem. De nem elég gyorsan, mert Louis így is végig mérte meztelen valómat.

- Köszönöm - mondta vigyorogva, majd kiment a fürdőből a folyosóra.

Miután teljesen megszáradtam, felvettem a ruhát.  Bekentem a hajam egy speciális krémmel amit a szekrényben találtam. Nem lehet mérgező, és egyértelműen az üvegre volt írva : Azonnali göndörítés Harry Styles módra, hmmm... nem fogja bánni.

Mosolyogtam a tükörben, és megcsodáltam magam. Forogtam egyet, így göndör fürtjeim ugráltak a vállaimon. Összeráncoltam a homlokomat ahogy valami eszembe jutott...

Valami hiányzik még... egy One Direction kiegészítő. Izgatottan indultam a fürdőbe, és megragadtam egyet, de mikor beléptem a szobámba meglepődtem, hogy Harry a szobámban volt, és az ágyamon feküdt kezeit a feje alá kulcsolva.

- Wow! Nagyon étvágygerjesztő vagy - mondta rekedten, felfalva a szemeivel.

- Kérlek Harry, nem szeretnék több perverz mondatot hallani - válaszoltam karjaimat a mellkasom elé fonva.

- Hmm, ki beszélt veled perverzül? - kérdezte.

- A te másik feled.

Szemöldökeit kíváncsian húzta fel.

- Louis?

Bólintottam, de közben elindultam a fiókomhoz, és kivettem belőle egy piros karkötőt, és rögtön felhúztam a csupasz csuklómra.

- Bejött a fürdőmbe és megakart engem enni.

- Kanos kis fickó - kuncogott Harry halkan, és megrázta a fejét szórakozottan. De a nevetése nem érte el a szemeit, fura volt. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hanem a tükörhöz mentem. Szemeimet a tükrön keresztül tartottam rajta, bal kezemet a csípőmre vágtam - Nos... Te vagy az új dekoráció a szobában, vagy esetleg van valami kedves mondanivalód nekem? - kérdeztem rezdületlen arccal. 

 - Biztos vagyok benne, hogy szeretnél egy ennyire szexi dekorációt, mint én - kezdte pimaszul.

Megforgattam a szemeimet, majd azt vettem észre a következő pillanatban, hogy Harry felkelt az ágyról és a tükörhöz lépett. Szemeimmel szigorúan követtem minden mozdulatát. Kezdtem ideges lenni, és remegtem ahogy forró leheletét megéreztem a nyakamon.

- Nyugodj meg szerelmem... nem azért vagyok itt, hogy megdugjalak és erőszakos legyek - dörzsölte a zöld szemű nyugtatóan a vállaimat - Csak neked szeretném adni ezt - befejezte, majd egy pillangó medálos nyakláncot vett elő a semmiből, és bekapcsolta a nyakam körül. Úgy nézett ki mintha rubinból lett volna a medál... de ez nem lehet igaz?!

- Harry, ez... ez gyönyörű - ziháltam meglepettségemben, és szorongattam a kis pillangót.

- Csak úgy mint te - mosolygott, lehajolt, majd hajamat félresöpörve csókot lehelt a nyakamra és újra találkozott a tekintetünk a tükörképünket bámulva.

- Harry... nyöszörögtem tiltakozóan, de valamiért egyik izmom sem akart mozdulni.

Hihetetlen volt, de eltávolodott tőlem.

- Sajnálom, de nem Louis az egyetlen férfi aki vonzónak talál ebben a ruhában - kuncogott. - Lejössz velem a többiekhez? - kérdezte, és abban a pillanatban elkezdődött a buli nagy dübörgések közepette. - Úgy látszik Dj Malik megérkezett. Szóval jössz vagy nem? - kérdezte újra.

- É-é-én ne-nem tudom - dadogtam. - Jól nézek ki? - mértem végig magam a tükörben izgatottan.

- Ó gyerünk már! Tökéletesen festesz, gyere velem - megragadta a karom gyengéden és maga után húzott.

Ahogy sétáltunk le a lépcsőn, éreztem ahogy a zene dübörgése teljesen átjárta a testem, ereimben száguldott az adrenalin, és mintha elektromosság cikázott volna végig az izmaimban. Meg kell ma csinálnom, amit elterveztem...

Embereket láttam mindenhol, az összes helyiség zsúfolásig tele volt.

- Harry, nem ismerek itt senkit sem! - kiáltottam neki, túl ordítva a zenét.

- Én sem, de ez egy remek alkalom arra, hogy új barátokat szerezzünk. Nem? Azt hittem eljön a kis bartnőd Alana - kiabálta vissza.

- Eljön, de csak nyolckor.

- Nos, akkor van egy órád, hogy velünk lógj! Gyere velem!

Követtem őt a konyhába, és átfurakodtunk az emberek sokaságán.

- Ingyen sör mindenkinek! - kiabálta, ahogy kinyitotta a hűtőt és kivette belőle a söröket.

A vendégek fejvesztve tolongtak be a konyhába, mohón kapkodtak az üvegek után.

Ó ne! A dolgok egyre jobban kezdenek elfajulni. Harry megragadta a kezem, leült a kanapéra és egyenesen az ölébe ültetett.

Felakartam ugrani, ahogy megéreztem keményedő férfiasságát a fenekem alatt. De ő figyelmeztetően pillantott rám.

- El kell mennem a mosdóba - szájaltam vele, vállat vont, és egy műmellű bigével kezdett el társalogni, mire csak megforgattam a szemeimet. Ahogy felkeltem Harry öléből, egyből ismerős emberek után kutattam, majd megláttam Niallt néhány perc múlva a konyhában, ahogy beléptem a helyiségbe fiúk tucatjai legeltették rajtam a szemeiket.

- Hé Sophie! Én egyetlenen, gyere ide! - hadarta elég hangosan, hogy meghalljam, kortyolt egyet az italából és részegen nevetgélt.

- Niall, nem gondolod, hogy sokat ittál már? - pirítottam rá, majd leültem mellé.

- Nem! Én Ír vagyok! - nyomatékosításként ismét beleivott az üvegébe és átölelt. - Tudod milyen forró vagy?

- É-én - dadogtam, nem tétlenkedett és hanyagul rátapasztotta ajkait a sajátjaimra, de nekem nem kellett több, eltoltam magamtól.

- Annyira forró vagy bébi - nyögte a fülembe, és újra közelebb akart hozzám kerülni. - Szeretlek ugye tudod? Annyira kibaszottul szeretlek! - sóhajtott és kicsit eltávolodott tőlem. - Te nem szeretsz úgy ahogyan én? - kérdezte erőszakosan, majd megragadta a karomat.

- Nem tudom.... most részeg vagy! - emeltem fel a hangom, és kirántottam magam a szorításából. Ő biztosan nem szeret engem ... de a részeg ember azt mondják igazat mond.

Vállat vontam a gondolataimra, és újabb társaságot kerestem magamnak. Beleütköztem Zaynbe, idegesen nyeltem ahogy a kezemért nyúlt, húzott magával egészen a teraszig a dübörgő zenéktől és az izzadt emberektől távol. Mikor odaértünk elengedte a karomat.

Ösztönösen hátrálni kezdtem tőle, de újra megragadta a kezeimet.

- Kérlek, ne! - könyörgött kérlelő szemekkel. Elengedett és ujjait tenyerembe csúsztatta. - Csak szeretnék veled beszélni. Józanul.

- Józanul?

- Megígértem magamnak, hogy addig nem iszom és nem dohányzom amíg nem kértem tőled bocsánatot. És azt akartam, hogy tudd, teljesen tudatomnál vagyok mikor ezt megteszem.

- Meg sem érdemled, hogy szóba álljak veled! - szűrtem nyersen a fogaim közül, a kezeimet is kiakartam rántani az övéiből, de féltem a következményektől.

- Tudom, tudom, azt sem érdemlem meg, hogy rád nézzek, és annyira sajnálom. Tényleg igazán sajnálom. Néha gondolkodás nélkül cselekszem.

- Csak a farkaddal gondolkodtál! - motyogtam a földet kémlelve, csak a kuncogását hallottam.

- Igen, az voltam, de ez nem jelenti azt, hogy nem sajnálom.

- Csak azért mondod ezt, mert megijedtél mikor öngyilkos akartam lenni! - néztem a szemeibe.

- Jaj Sophie, megnehezíted a dolgokat - vette egy mély levegőt. - Tudom, hogy mindent elrontottam, hogyan tudnálak kiengesztelni? - biggyesztette le az ajkait. - De miben különbözik az, amit a fiúk tettek veled attól amit én tettem?

- Zayn - mélyen beszívtam a levegőt és idegesen folytattam. - Te kegyetlenül megerőszakoltál engem! Érzelmek nélkül! Csak a düh és  vágy vezérelt téged! És eddig egy csepp kedvességet sem láttam tőled, nem úgy mint a többi sráctól! Mindegyikük próbál a kedvemben járni! Soha nem fog az a seb begyógyulni amit a lelkemen okoztál! De talán az lenne a helyes, ha ugyanúgy bánnék veled mint a többi sráccal. Szerencsés vagy, mert nem vagyok az a fajta aki sokáig neheztel valakire. Megbocsátok neked Zayn. Ez alkalommal igen. Kapsz egy új lehetőséget, hogy ne lépd meg ugyanezt a hibát. De ne lepődj meg azon, ha néha-néha távolságtartó leszek veled. Ennyire azért nem vagyok elnéző.

- Azt hiszem Niall ír szerencséje rám ragadt egy kicsit - nevetett megkönnyebbülten, és a cigarettájáért nyúlt.

- De annak is nagyon örülnék, ha nem dohányoznál többé.

Tiltakozni akart, de közbe vágtam.

- Minden szál egy perccel rövidíti meg az életed!

Sóhajtott, és bólintott beleegyezően.

- Gyere velem, mutatok valamit - megfogta a kezem és behúzott a zenére ringatózó emberek közé. - Kövess engem - suttogta a fülembe, kezeit gyengéden a csípőmre helyezte. A The Scripttől a Nothing vibrált keresztül minden porcikámon, miközben Zayn úgy táncoltatott, mintha csak mi lennénk a tánc parketten.

- Köszönöm, ez...ez nagyon jó volt - mondtam kifújva a levegőt.

- Engem tett boldoggá hölgyem - válaszolt. De pillanatok múlva már kínosan álltunk egymással szemben.

- Hé haver! - kiabált egy ismerős ír hang a közelünkben. - Én is táncolni akarok! - Zayn és én egyszerre fordultunk felé.

- Úgy látszik az én két lábon járó szerencsém is táncolni akar veled - kuncogott Zayn, mielőtt helyet cseréltek volna a szőkével. Justin Bieber, Die in Your Arms című száma kezdődött el, ahogy Niall kezeit ugyanoda helyezte ahol korábban Zayn kezei pihentek. Úgy tűnt most Niall normális.

- Úgy tűnik kijózanodtál - mondtam neki, mikor közelebb húzott magához. És igazam is volt, mert teljesen józannak tűnt. Hogy csinálta ezt? Percek alatt kijózanodott?

- Muszáj volt, ha szerettem volna kérni egy különleges dalt - motyogta a nyakamba.

- Gondolhattam volna, hogy te kérted ezt a dalt.

- Nem tudtad?

- Nem - nevettem.

- Akkor jó, megakartalak vele lepni - suttogta a fülemhez hajolva.

- Szeretek meglepődni... főleg akkor, ha az egy jó fajta meglepetés - fejeztem be félénken. Hirtelen felém közeledett ajkaival, de kitértem előlük. Fájdalmas képpel bámult rám.

- El-el kell mennem a mosdóba - dadogtam, és a elindultam a mosdó felé.

Benyitottam és Louis volt akit elsőként megláttam zöld fejjel, éppen a gyomor tartalmát ürítette a wc-be. Liam a háta mögött volt és dörzsölte nyugtatóan a hátát.

- Jól vagytok? - kérdeztem aggódva. Lehet utálom őket, de senkinek sem akarok rosszat.

Fel sem nézett Louis, hányt újra.

- Igen jól vagyunk. Louis túl sokat ivott - magyarázta Liam.

- Én nem vagyok jól! - tiltakozott Louis, miközben felállt. - Csak pár kortyot ittam - panaszkodott és újra megtámaszkodott a wc-ben, hogy könnyítsen magán.

- Nos, meg kell tanulnod, hogy te nem bírod úgy az alkoholt, mint az Írek - nevetett Liam.

- Szerencsés gazemberek! - motyogott Louis, mire csak vigyorogtam.

- Vigyázz rá Liam - mondtam és a mosdó felé igyekeztem. Megmostam az arcom, majd megszárítottam a törülközővel. Sóhajtottam a kimerültségtől, olyan zavaros volt minden. Az érzéseim a fiúk iránt, miért bocsátottam meg Zayn-nek, miért nem csókoltam meg Niallt, miért sajnálom a fiúkat és , hogy miért akarok elszökni.

Az egész egy zagyva káoszként gyűlt a fejemben, mikor Liamhez sétáltam, hogy megkérdezzem mennyi az idő.

- Hé Liam, hány óra van?

- Nyolc - válaszolta. - Miért?

- Csak megfogadtam, hogy nem csinálok semmi rosszat nyolc előtt - hazudtam.

- Mekkora faszság - nyögött fel Louis.

Ekkor ismét hányt, én csak nevettem. Tehát ezek ketten nem állnak az utamba.

- Mennem kell! - mondtam sietve, és azonnal Liam szobájába igyekeztem, a táskám után kezdtem el kutatni. Kerestem a szekrényeiben, de ott semmi. Majd az ágya alatt és bingó! Megragadtam kifulladva, és a szobámba futottam, ott megfogtam Padgettet és beledobtam a táskába.

- Sajnálom - suttogtam.

Ezután, óvatosan sétáltam le a lépcsőn, hogy a 1D tagjai még véletlenül se szúrjanak ki. Egyszer végig futtattam tekintetem a tömegen ahogy a bejárati ajtóhoz értem, kerestem Zaynt, Niallt és Harryt. Niall éppen Zayn-nek gurítottak le egy italt. Harry részegen táncikált a szex éhes libák tengerében. Megforgattam a szemeimet a látványra, és ügyelve arra, hogy ne vegyenek észre, kiléptem az ajtón.

Ahogy kiléptem megláttam a ház közelében parkoló autót, hunyorítottam, hogy vajon Alana van-e sofőr ülésben, de a sötétségben nem láttam. De nem sokkal később az autó mellé lépett és kiabált nekem.

- Itt vagyok Sophie! Gyere gyorsan! - kiabálta izgatottan.

Sprinteltem a kocsijához, szinte ugráltam örömömben.

- Köszönöm szépen. Szerinted láttak engem? - kérdeztem tőle lihegve ahogy elindult az autó.

- Szívesen. Itt nem vagy biztonságban, hova vigyelek?

- 1345 Horan Street - ziháltam, majd próbáltam lenyugodni. Bólintott és elhagytuk azt a helyet amit örökre kiakarok törölni az emlékezetemből.

- Megtetted Soph! Most már vége!

Szemeim ólom súlyúak lettek a kimerültségtől. Megcsináltam.

Hirtelen a mobilom a táskám mélyén rezegni kezdett, fogalmam nem volt ki töltötte fel, de abban a percben nem is érdekelt. Előhalásztam a telefont és megnyitottam az üzenetet ami a képernyőn villogott.

Hibáztál! Megtalálunk! Esküszöm!

-L

Amint elolvastam az utolsó betűt is sírni kezdtem. - Nem, még nincs vége, nincs vége Alana! - zokogtam.

- Elviszlek innen - nyugtatott. - Elviszlek az unokatesódhoz épségben, ha ez lesz a legutolsó dolog amit teszek.

- Köszönöm - szipogtam.

Csak reménykedni tudtam benne, hogy a fiúk soha nem találnak rám. Új életet kezdhetek nélkülük. Távol tőlük, távol minden keserű emléktől amit ők adtak nekem...

******************

Sziasztok, először én, Szilvi szeretnék elbúcsúzni tőletek. Csak 14-15 részt fordítottam nektek, akkor is úgy érzem, hogy részese lehettem valami olyannak, ami sok ember fantáziáját megmozgatta. Köszönjük a biztató kommenteket. Köszönjük, hogy kitartottatok a blog mellett. Köszönjük a támogatásotokat. És külön megköszönném azt, hogy elfogadtatok mint Nesi segédje, nagyon féltem tőle, hogy nem fog tetszeni nektek a fordításom, mivel nekem még nincs olyan jó nyelvtudásom mint Nesinek. Nem is tudok többet írni, egyik szemem sír, másik nevet amiért abba hagyom a blog folytatását. De azzal búcsúzom el tőletek, hogy hallatok még felőlem pár alkalommal, még ezen a blogon, fordítok majd Sophie-1D erotikus oneshot-okat. Puszi mindenkinek:)

Szilvi

******************

Meg kell mondjam őszintén, én vagyok az oka, hogy csak ma kapjátok meg a részt, mert este, amikor Szilvi írt, hogy írjam meg a búcsúzót, akkor én kértem tőle egy nap haladékot, mert össze kellett szednem a gondolataimat.

Minden könyvnek az elején szokott lenni a köszönetnyilvánítás, de mivel ezt blognál annyira nem könnyű kivitelezni, így most én ideszúrnám. Szerintem senki nem haragszik meg, ha legelőször a SRÁCOKNAK (így csupa nagybetűvel :)) mondok köszönetet. Mindegyikünk életében ők a közös pont. Ők hoztak minket össze. Hiszem, hogy mindannyiunknak adtak valamit, van akiknek kevesebbet, van akiknek többet. Én legfőképpen az őszinte mosolyomat és néhány jó barátot köszönhetek nekik. 

Na meg persze titeket, az olvasókat. Ez a blog bár önszántamból született, mégis ti tettétek azzá, ami. Ti hajtottátok napról napra előre. Ti adtatok erőt a folytatáshoz. Ha ti nem vagytok ennyien, ha ti nem vagytok ennyire hálásak, akkor már régen le állt volna. És pláne nem jutott volna eszembe, hogy keressek valaki mást magam helyett, amikor nekem már nem volt elég időm és erőm rá. De mondhatni, hogy már-már szenvedélyesen szeretitek, így valamit tennem kellett. :)

Nem kellett sokáig kutakodnom, hogy megtaláljam a megfelelő embert Szilvi személyében. Úgyhogy most ő lesz terítéken köszönetnyilvánítás terén. Valószínűleg nem tudjátok, de élőben még soha nem találkoztunk, viszont a neten szinte napi kapcsolatban állunk. Ő volt az egyik olyan ember, aki száz százalékig mellettem állt, abban a pár hónapban, amikor 3000 km-rel arréb éltem és akkor sem háborgott, amikor hazajöttem és már nem jutott rám annyi időm, mint előtte. Azt hiszem ezt még soha nem mondtam el neki, de ez nekem nagyon sokat jelent. És mindenkinek kívánok egy saját, külön bejáratú Szilvit :)

Arról se feledkezzünk meg, hogy ennek a blognak van egy eredeti írója, Sosodesj. Na valójában ő az, aki nélkül ez a történet sohasem születik meg. Az ő fejéből pattant ki és ő ragadott billentyűt is. Tény, hogy helyt-helyt korrigálnunk kellett a szövegen, de mégis remek munkát kreált, hisz hatalmas a népszerűsége a történetnek. 

Engedjétek meg, hogy itt mondjak köszönetet a One Direction csopi <3-nak is. A mi kis 22-fős csoportunknak, akikkel az elejétől kezdve tűzön-vízen. A felét a csoportnak még sosem láttam,  mégis szeretnék még nagyon-nagyon sokáig kapcsolatban maradni velük. Van akikkel közelebb állunk közülük, van akikkel kevésbé, mégis odafigyelünk egymásra és szerintem egy ilyen társaság a mai világban már aranyat ér.

Azt hiszem ezt nem ragoznám már tovább, viszont lenne még néhány kifejtendő gondolatom. A blog 2013. április 8-án nyitott meg. Ez nekem rém fura mert azt hittem, hogy sokkal hamarabb, mert már annyira természetessé vált, hogy van. A fordítás nyolc hónapja alatt körülbelül 340000 oldalmegjelenítést, 1100 kommentet és 350 feliratkozót gyűjtött. A három legnépszerűbb bejegyzés az első, a harmadik és a harminckilencedik. Legtöbben a facebookon és a google-n keresztül nyitották meg. A legérdekesebb keresőszó a fenékdugasz és ezzel a szóval 125-en találtak a blogra. Az olvasók átlagéletkorát nem tudom, de mindenkinek jobb ez így, hogy nem derül ki, hogy hány embert rontottam meg. Viszont Szilvivel ketten együtt 45 évesek vagyunk. Személyes kedvenc részem pedig, amikor Niall önkielégíteni tanította Sophiet. *perverzfej*

Bár ez a történet befejeződött, de egy biztos, hogy hallatok még rólunk, hisz mindkettőnknek vannak még blogjai ezen kívül is. Szilviéről bővebb tájékoztatást itt kaphattok. Az enyémekről pedig itt.

És a végére hagytam a jó hírt. Valószínűleg a történetről is hallani fogtok még. Bizonyára sokan tudjátok, hogy van második évad is és hogy én meg Szilvi nem fordítjuk, viszont a hatalmas érdeklődésre tekintettel úgy döntöttem, hogy megkeresem a tökéletes utódainkat, úgyhogy akit esetleg érdekel a fordítás az figyeljen a csoportban, mert hamarosan jelentkezem a részletekkel.

A COD szavaival búcsúznék:

"A néha bugyuta szövegen talán te is nevettél,

vagy ha valami tetszett benne, akkor picit szerettél [...]

"Nem főztünk még együtt soha, mégis elkészült a csoda.

Remélem ízlett, egészségetekre."

Nesi, x