4.Rész - A színfalak mögött

Valahol egy nyugodt, puha és 1D mentes helyen feküdtem. Lebegtem a bűnös örömök gondolatai között. Gorombán cibáltak ki bódult állapotomból az aggódó hangok. Nem! Eszméletlen akarok maradni! Sikította a belsőm. 

- Kevin szerelmére, mit tettél vele Niall? 

- Semmit! Esküszöm! Felvettem és abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kisbuszból összecsuklott a karomban. – tiltakozott egy erős hang. S lassan éreztem, hogy visszanyerem az öntudatom. Nem. Nem. Nem! Ne kelj fel! Sikított a lelkem, de az agyam nem működött közre. A répa átható illata, kitöltötte a szaglójáratom, s ez hihetetlenül éhessé tett. 

- Nézzétek! Úgy néz ki magához tér. Tegyétek a szájához. 

Éreztem valami nedves, de cukros dolgot a számszélénél. Nem nyitottam ki a szemem, ahogy nyammogtam belőle, s az íze olyan volt, mint a répatortának. Élvezetemben felnyögtem. 

- Mondtam nektek, hogy szereti a répát! – Ismertem fel Louis vidám hangját. – Hey Niall! Osztoznál? Azt hiszem Sophie szeretne még. 

- Szeretnék! Éhezem! – kiáltottam alátámasztva ezzel az igazát, s kinyitottam a szemem. Louis nevetett és megragadta a tányért a répatortával - amelyen eddig Niall rágódott boldogan – és nekem adta. 

- Hey! De azt én ettem! – vitatkozott Niall. Megnyalta az ujját, hogy letakarítsa róla cukormázat, míg én elkezdtem az arcomba tolni a tortát, nem foglalkozva a többiek csodálkozásával, hogy milyen gyorsan is csúszik le a torkomon. 

- Mi van? – kérdeztem két harapás közt – Nem mintha adtatok volna ennem a napokban, mióta fogva tartatok. Hagy gondolkozzak. Ummm… utoljára a reggelim ettem az elrablásom napján! – mondtam szarkasztikusan, faltam mégegyet a jóságos répás sütiből. 

- Oh, tehát ezaz, amit elfelejtettünk. – mondta Harry bután 

- Nos, jah. Ki felejtette el megetetni a Pussy-t? – mondtam és az ő hasonlatát használtam a macskák és a női test között, hogy gúnyoljam. Halálos pillantást vetett rám, s én gyorsan elfordítottam a tekintetem.

Niall tulajdonképpen elborzadt a gondolattól, hogy napokig nem ettem, s ennek hangot is adott… 

- Szegénykém! Ha bármikor éhes leszel, csak szólj nekem. Mindig van nálam némi harapnivaló, mert ha nem lenne, a fiúk hagynának éhezni. – magyarázta, átérezve a helyzetemet. Óvatosan felálltam a kanapéról és nyöszörögtem fájdalmamban, mivel a lábam még mindig lüktetett. 

- Srácok, tuti, hogy miattatok fogok meghalni. – nyögtem, s masszíroztam a combom, hogy enyhítsem a fájdalmat. 

- De legalább egy pozitív fordulat van a helyzetben. – mondta Harry váratlanul, megtörve a kínos csendet. 

- Oh igen? És mi az? – kérdeztem, de a választ valójában nem igen akartam hallani. 

- Megoldottad a problémát, hogy mit mondjunk a rajongóknak, amiért úgy kell kézben hozni. Csak mondtuk, hogy elájultál és már mind be is jutottunk ide. 

- Ide a … - kérdeztem, mert több információt akartam, hogy tervezzem a szökésem. 

- Backstage-be. – mondta Louis elbűvölő mosolyát magára öltve 

- És köszönöm Istenem, hogy van itt büfé! Éhen halnék.- tette hozzá, s közben a maradékon nyammogott. Megforgattam a szememimet, és halkan kuncogtam a megjegyzésén. 

- Be kell ismerjek valamit. – Harry szólt közbe, s rám nézett – Nem gondoltam volna, hogy elájulsz, hogy igazat adj a korábbi harcunkban a kocsiban. – vigyorgott önelégülten 

- Fasz! – köptem mérgesen. – Nem mintha csak úgy kényszeríteni tudnám magamat, hogy elájuljak! Sokkal inkább, hogy kibaszottul nem adtál enni te segglyuk! – szórtam rá utálattal. Megbántam a durva szavaimat, abban a pillanatban, ahogy kicsúsztak a számon. Az összes srác nyelt egy nagyot és Harry keményen nézett rám. Próbáltam én is olyan kemény lenni, mint ő, hogy ne mutassak bűnbánatot az előbbi szavaim felett. 

- Srácok, ki mennétek néhány percre? Gondoskodnom kell egy nagyon piszkos szájú Pussy-ról. – A szarba, bele se mertem gondolni. Könyörögve néztem Niall-re, de ő is hátat fordított nekem és elindult kifelé a szobából Louis-val, Liam-mel és Zayn-el együtt. 

Nagyon feldühítettem, közeledett felém és én próbáltam hátrálni, de hirtelen azon kaptam magam, ogy a kezeimnél fogva a kanapéra szorít. 

- Miért tepertél le? – kérdeztem remegő hangon, de Harry figyelmen kívül hagyta a kérdésem 

- Tudod, komolyan úgy gondolom, hogy néha jobban járnál ha befognád a szád. – mondta idegesítően nyugodt hangon. Borzalmas. És oda voltam szorítva egy kibaszott kanapéra. Nyughatatlanul kapálóztam, ahogy fölém tornyosult. De semmit nem értem vele. S az álcám, hogy erős vagyok, már oda volt. Könyörögtem a megbocsátásáért. 

- Harry! Ne, kérlek! Bocsánat! Viselkedni fogok! Kérlek Harry! Ne bánts! – zokogtam, s még mindig vergődtem alatta. 

- Azelőtt kellett volna erre gondolnod, mielőtt inzultáltál. – bugyogta, s teljesen odaszegezett a szófához.

Nagyon aktívak voltatok, így legnagyobb örömömre máris hoztam az új részt. Remélem, hogy ezután is sokan érdeklődtök és olvassátok, így hamar hozhatom majd a következő részt. Nem rajtam fog múlni :) x