18.Rész - Fáradtság

- Sophie azt akarom, hogy feküdj az ölembe, arccal lefel – kezdte Liam, ő pedig törökülésben ült a földön. 

- Igen, Mester – válaszoltam és tettem, amit kért. Éreztem, hogy a kezével végig simít a combom hátulján és ujjai a szoknyám alá siklanak, majd finoman masszírozni kezdte a fenekem. Összerezzentem, de egy szót sem szóltam. 

- Tudod mit? Mostmár ezt kivehetjük innen szerelmem – mondta és a tárgyért nyúlt, ami már jó ideje bennem volt. Ahogy kihúzta egy mély nyögés szakadt ki a torkomból és arcomat a kezeimbe temettem. Felültetett az ölébe. – És most mit szólnál, ha bepótolnánk a szexet, amit olyan csúnyán visszautasítottál tegnap a bárban? – suttogta a fülembe, majd átfordított és már alatta feküdtem. Lefelé húzogattam a szoknyám szélét, de megállított. – Nem, nem, nem. Ruhában maradsz, úgy mint legutóbb. 

- De… - keményen rácsapott a fenekemre. 

- Ne beszélj! – fegyelmezett – Állj fel és érintsd meg a földet, de a térdedet ne hajlítsd. – Megtettem, bár közben remegtem, mint a nyárfalevél, ő pedig levette a nadrágot és a boxert, felfedve a férfiasságát. – Végig a térdedet nézed, különben ütök. Értetted? 

- Igen, Mester – motyogtam csukott szemmel. Nem kellett megemelnie a szoknyámat, attól hogy lehajoltam már felcsúszott annyira, hogy az egész szoba vidáman rálátott. Liam megragadta a csípőmet és belém erőltette magát. Se síkosító, se semmi, egyszerűen belém vetődött hátulról, minden négyzetcentiméteremet égetve ezzel. 

A térdembe haraptam, hogy ne ordítsak és ne hívjam fel a személyzet figyelmét, akkor végem lenne. Ismét belém nyomult, én pedig halkan nyöszörögtem. Néhány percig ezt folytatta, a lábaim pedig már remegetek és már nem tudtam rendesen állni. 

- Liam, nem bírom tovább! – panaszkodtam és elfelejtettem Mesternek szólítani. Egyik kezével rásózott jobb oldalon a combomra néhányszor, a csapások a fejemben visszhangoztak. 

- Nem érdekel! Kibírod, mint a jó kurvák! – morogta és erekciójával még mindig gyorsan ki-be járt bennem. Szavai égettek, mint a tűz. A gyomrom összeszorult és ismét arra vágytam, hogy megvágjam magam. Egyszerűen értéktelennek éreztem magam. Lökései lomhábbá váltak, míg a végén a fenekembe ürítette magát. Már a gondolattól is hánynom kellet, de visszatartottam és rezzenéstelen arccal tűrtem. 

Liam végül elengedett és én a földre rogytam, mivel már nem bírtam magam megtartani. Csak aludni szerettem volna, akár ott a földön is. 

- És én még azt hittem, hogy a hajrálányok edzettek – nézett rám lesajnálóan, miközben visszahúzta az alsógatyáját. 

- Következő? – kérdezte Harry az izgalomtól kissé reszelős hangon. Láttam, ahogy Louis és Niall hirtelen mocorogni kezdenek. – Niall! 

- Héjj! Ez nem fair Hazza! – háborgott Louis és durcás képet vágott. 

- A végére tartogatjuk a legjobbat Boo Bear – válaszolta mosolyogva. 

- Megkaphatom a bilincs kulcsát Liam? Nem akarom, hogy rajta legyen. – kérte Niall és közelebb jött hozzám. 

- Kapd el! – dobta oda Liam Niall-nak. Ő pedig elkapta, kinyitotta a bilincset és visszadobta. 

- Most pedig feküdj a hátadra. Én levetkőztetlek, azután pedig végignézem, ahogy örömet okozol magadnak, s közben a nevemet hajtogatod. Végig a szemembe kell nézned, lehet úgy döntök, hogy én is csinálok valamit. És nem élvezhetsz el, amíg én meg nem engedem – magyarázott mellettem ülve. Bólintottam. 

- De, Mesternek kell téged is hívnom? – kérdeztem és közben mélyen kék szemébe néztem. 

- Nem. Istennek is nevezhetsz. – mondta játékosan, a szoknyámat pedig lehúzta a lábaimon. Ideges voltam. Érintése égetett. Egész életemben soha nem nyúltam még magamhoz örömszerzési céllal. Talán csak egyszer-kétszer felfedező útra indultam a testem körvonalain, amikor a pubertás beköszöntött, de ez minden. Niall érezhette a zavaromat, mivel megtorpant. 

- Soha nem csináltál ilyesmit igaz? Elégítetted már ki magad? – kérdezte, de hangja suttogásba veszett. Fáradtan ráztam meg a fejem. 

A szemhéjamat nehéznek éreztem, Liam totál kikészített. 

- Miért nem alszol egyet? Később pedig majd megtanítalak. – Megpuszilta a homlokomat és segített talpra állni. 

- Köszönöm! – ásítottam – Harry, te sem bánod? – kérdeztem és a lehető legkönyörgőbb kiskutya képemet öltöttem magamra. Egy másodpercig bámult rám, majd elfordította a fejét. 

- Nem. Nem bánom. Jót tesz a szépségednek az alvás. – motyogta, majd Louis-val kezdett zavaros beszélgetésbe. Odaléptem és nyomtam egy puszit az arcára. 

- Köszönöm! – mondtam és elégedetten mosolyogtam, ahogy láttam, hogy arcszíne pirosba vált. 

Kinyitottam egy pár ajtót mire megtaláltam a hálót. Behajtottam magam mögött az ajtót, de nem zártam be teljesen, hogy jöjjön be egy kis fény. Mit fogok én csinálni? Gondolkoztam és ledőltem az ágyra. Az álmosság átvette az uralmat a testem felett és már csak arra volt erőm, hogy magamra húzzam a takarót, a fejemet pedig a puha párnába temessem.

Kedves névtelen kommentelő, aki az előző résznél írtad, hogy tudok-e még jó angol blogot, amit lehetne fordítani. Légyszi dobj egy e-mailt ide: agnes901119@gmail.com vagy jelölj meg http://www.facebook.com/agnes.kisari.7?ref=tn_tnmn, csak dobj egy üzit, hogy tudjam, hogy te vagy, mert beszédem van veled :)

Valaki kért, hogy tegyek be zenelejátszót. Nekem összesen négy számot sikerült találnom, ami szerintem passzol, szóval arra gondoltam, hogy megkérdezlek titeket. Írjatok, linkeljetek nekem zenéket, ami szerintetek illik a bloghoz Légyszi, nagyon örülnék neki, ha megtudnám, hogy ti hogy éreztek ezzel kapcsolatban :)