15.Rész - Reptér

A kocsi hirtelen megállására összerezzentem. Az ajtó mögöttem kinyílt és a srácok kiugráltak.

- Gyerünk Sophie! Nem érünk rá egész nap, bébi! – sürgetett Liam kívülről 

Undorodva forgattam meg a szemem és lassan kimásztam a kisbuszból. A játékszer még mindig bennem volt és ez szinte elviselhetetlenné tette a mozdulataimat. A lélegzetem is elakadt az érzésektől, amikor Louis megragadva egyszerűen kicincált és talpra állított. 

Egy fedett parkolóban voltunk, olyan sokemeletes fajtában. Halottam egy leszálló repülő zaját keletről. Nem vicceltek. Komolyan elrepülnünk, csak kurvára nem tudom, hogy hova, de az már nem az én országom lesz, nem az a terep ahol otthonosan mozgok. Ha valahogy meg is tudnék szökni, valószínűleg ott ragadnék hajléktalanként, abban az országban, ahová épp tartunk. 

Hirtelen ráncoltam a szemöldököm, ahogy megéreztem az aszfaltot a talpam alatt. 

- Srácok, nincs cipőm. Mezítláb vagyok. 

- És? – rántott vállat Harry 

- Üvegbe léphetek vagy mittom' én és aztán mehetünk a kórházba, s végül még lekéssük azt a kibaszottul fontos idióta repülőgépet. – hánytam mérgesen, a kezeimet pedig keresztbe vetettem magam előtt. 

- Csss… Csss… Csss… Nem káromkodunk Sophie, vagy egy-kettőnek rajtad mutatjuk be a jelentését. – szidott le Liam, Harry pedig mérgesen nézett rám. Bár gyerekes, de kinyújtottam rájuk a nyelvem. 

- Rendben. Majd én viszlek. – ajánlotta Niall, majd felkapott és átlendített a vállán. 

- Hé! – tiltakoztam, s ököllel kezdtem a hátát püfölni. Válaszul a fenekemre csapott, s a fenékdugasz ismét megmozdult. Ziháltam és mocorogtam a karján. Ismét oda csapott, végül bosszúsan nyögtem egyet és feladtam a harcot. 

- Probléma megoldva. Most már induljunk. – tett pontot a dolgok végére Harry. A lifthez mentünk, majd belül Niall letett a szőnyeggel borított padlóra. A srácok felvettek egy-egy napszemüveget. 

Nagyszerű próbálkozás! Wow, le vagyok nyűgözve. Na persze, majd így nem ismernek meg titeket! Lepték el a szarkasztikus gondolatok a fejemet. 

Louis adott egy sálat, vagyis jobban mondva, a nyakam köré tekert egy sálat. Kibaszott szívás nyomok. Zayn pedig a kezembe nyomott egy Ray-Bant. A pólóm nyakába akasztottam, mivel egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy a fejemen legyen, Valahogy Harry előkerített egy melltartót és egy csupa-csipke bugyit a zakója alól. 

- Tessék, ezeket vedd fel. Te csak a mi szemünk örömét szolgálod. – nézett le a fehér pólómra. Lenéztem én is és csak most tűnt fel, hogy valójában eléggé átüt az anyag. 

- Ühm… és mégis hol vegyem ezeket fel? – vettem el tőle az említett darabokat 

- Itt. – válaszolta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Szemem elkerekedett és a kijelzőre néztem, hogy hány emeletünk maradt még. Nem túl sok. 

Liam sóhajtott egy nagyot, majd megnyomta a vészjelző gombot. A lift hirtelen megállt. 

- Most már felveheted, anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy valaki meglát meztelenül. Probléma megoldva. – magyarázott 

- Ti vagytok a problémám! – mondtam dühösen 

- Te döntesz. Felveszed magadtól, vagy mi adjuk rád! – szólt közbe Zayn is hirtelen. Kicsit visszahátráltam a kitörésétől. 

- Inkább egyikre sem szavaznék. – motyogtam az orrom alatt, de tulajdonképpen azzal a lendülettel már lefelé vettem a rövidnadrágot. S némi magabiztossággal kellett volna eltöltenie annak, ahogy a szemük rám tapadt, de e helyett elpirultam zavaromban. Gyorsan lelöktem a gatyát, felkaptam a bugyit és már vissza is húztam a nadrágot. Kicsit nyöszörögtem, ahogy megfeszült a fenekemen, ezzel birizgálva a játékszert. – Ki vehetném, kérlek?! – szipogtam és már felé nyúltam, de Liam ellökte a kezem. 

- Nem, még nem végeztünk vele. 

- De egy normális járaton megyünk, nem? Ott úgysem tudtok semmit sem csinálni! – magyaráztam 

- Nem. És ha úgy is lenne, akkor sem feltétlenül kell, hogy kényelmes legyen neked az út. Meg kell tanulnod a leckét. Egy kis turbulencia, csak jót tenne neked. – folytatta Liam 

Frusztráltan fújtattam. 

A melltartót felvenni már kevésbé volt kínos, de félúton rájöttem, hogy segítség kell hozzá. Próbáltam a legkevesebbet mutatni magamból, így csak a kezemet bújtattam ki a póló ujjából és alá akartam csúsztatni a melltartót, de végül a póló szűknek bizonyult ahhoz, hogy még be is tudjam kapcsolni. 

Niall volt az első, aki észrevette és mögém lépve bekapcsolta azt. Végül pedig visszadugtam a kezeim a pólóba, s próbáltam úgy tenni, mintha tök normális lenne, amit csinált és nem érezném magam tőle furán. Elrabolt engem! Megszegte az ígéretét! Hazudott nekem! Próbáltam emlékeztetni magam, mielőtt bármiféle gyengéd érzés elszabadulna bennem. De ő nem kezel úgy, mint egy tárgyat! Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben róla, s a tetejébe összetalálkozott a tekintetünk. 

- Minden megvan? – kérdezte Harry egy kicsit kótyagosan a vetkőzős bemutatóm miatt. 

- Nem! Mezítláb fogok járkálni egy reptéren? Alsóneműket tudsz elővarázsolni a zakód alól, de egy pár cipőt már lehetetlen lett volna szerezni? – tiltakoztam. 

- Hozni akartam a Kevin papucsom, de… - kezdett bele Louis. 

- Felejtsd el. Inkább nem akarom hallani. – gúnyolódtam 

Mind kuncogtak, majd Harry benyomta a gombot, ami a biztonságiakhoz kapcsol. 

- Mi volt a problémájuk? – egy bosszús női hang csendült fel – Azonnal be kell jelentkezni, ahogy megnyomja a vészjelzőt. 

- Igazán sajnálom. Az egyik barátom véletlenül nyomta meg a gombot. – válaszolt Harry és a hangja tényleg elnézésért esedező volt. 

- Legközelebb legyen figyelmesebb. – sóhajtott 

A lift újra megindult, én pedig mindenki más mulatságára, felvettem a napszemüveget egy bosszús sóhajjal kísérve. 

***

Niall-al mi betértünk egy kisebb kávézóba reggeliért, míg Harry és a többiek, elmentek bejelentkezni, szerezni néhány ruhát és egyéb hülyeségek végett. Szemtől szemben ülünk egy asztalnál és egyikőnk sem szólt egy szót sem. Én éhesen faltam az áfonyás muffinom, míg Niall a palacsintáján nyammogott, s a falatok közt engem vizslatott. Szemem elszakadt a muffintól néhány másodpercre és összetalálkozott a szemünk. Ahogy a szeme az enyémbe fúródott, valamit éreztem legbelül. 

- Köszönöm! – törtem meg a számomra kínos csendet. 

- Mit? – válaszolta az aranyos akcentusával. 

- Hogy nem úgy bánsz velem, ahogy a többiek. Mintha csak egy játékszer lennék. 

Valami megcsillant a szemében, de már oda is volt, amint felfedeztem. Csendben maradt és egy újabb falatot kapott be. Fújtattam egyet, majd folytattam az evést. Louis érkezett szemből, elragadtatott mosollyal az arcán és néhány bevásárló táskával a kezében. 

- Sophie, hoztam neked valamit! – jelentette be büszkén. 

- Mit? – forgattam a szemeim. Az egyik szatyorból előhúzott egy pár bolyhos papucsot. Elnevettem magam, ahogy odaadta nekem. Felvettem. A jó meleg érzés hamar átjárt. Végre nem a hideg sugárzott a lábaimban. Felugrottam és szorosan megöleltem, figyelmen kívül hagyva, hogy a szexjátékszer, ismét nyomódott bennem. Kicsit meghátrált hirtelen reakciómra, de végül viszonozta az ölelést. 

- Köszönöm Lou! – váltam el tőle. 

- Csss… ne olyan hangosan! Lebukunk és utána megrohamoznak minket. – suttogta a fülembe. 

- Óóó, teljesen tönkretetted a pillanatot! – motyogtam durcásan 

Hamarosan Harry, Liam és Zayn is visszaért, kezükben mind papírszatyrokat cipeltek. Harry arcán hatalmas volt a vigyor, ez pedig rám nézve nem sok jót jelenthet. 

- Srácok! Lejelentkeztem, hamarosan indulunk, a repülőnk már a beszállókapuhoz tart – magyarázta boldogan. Szent szar! Bassza meg! Bassza meg! És még egyszer bassza meg! Hát tényleg nem vicceltek… Ismét kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amikor játékszerként használnak. Nem hiszem, hogy a játék, amit a kocsiban kezdtek, már véget ért volna, s ezt a játékszer bennem is alátámasztotta. A srácok is örültek, különösképpen az a három, akire nem került sor korábban. Hát ismét nagy szarban vagyok.


Volna egy hatalmas kérésem hozzátok! 
Lájkolnátok EZT? Először az oldalt, utána a képet. Blogverseny és ez az egyik kedvenc blogom. Sokan vagyunk, játszva megnyerhetjük. Csak kétmásodperc, szóval nagyon kérlek titeket :) Ha megteszitek, akkor sietek a következő résszel :P Előre is köszönöm mindenkinek, aki veszi  a fáradságot.