II/11. Kétszemélyiségű

Bólogatva megforgatta a szemeit, mielőtt berángatott a fürdőszobába, ami a szobámból nyílik, így nem tudtam semmi mást mondani Emilynek

.

- 5 perc. – ennyit mondott, mielőtt belökött a helységbe és az rám zárta az ajtót, így magamra hagyva. Ez most bántó volt!

Nem vesztegetve a drága időmet, levettem a ruháimat, beléptem a zuhanykabinba, és alaposan megmostam magam.

Kiélvezem a pillanatot egyedül, de alig érezhettem át, ugyanis Harry már dörömbölt az ajtómon.

- 4 perce, és 50 másodperce vagy bent. Gyere ki 5 másodpercen belül, vagy én megyek be.

Még csak nem is hagyott válaszolni. Hallottam, az ajtókattanást és a zsanérok nyikorgását, ahogy Harry kinyitotta az ajtót. Elzártam a vizet, megfogtam egy törülközőt, és magam köré csavartam, mielőtt elhúzta a zuhanyfüggönyt.

Egy kicsit duzzogott

.

- Miért nem vagy meztelen? – kérdezte egy kaján vigyorral az arcán.

Idegesen gondolkoztam a válaszon, de megelőzött.

- Vicceltem, szerelmem. Örülök, hogy tiszteletben tartod a határidőt. – mondta, és megpuszilta a fejem búbját. – Menj, készülj el! – mondta, és kivezetett a kis fürdőmből. Szemöldökömet összeráncoltam, ahogy követett a szobába. Várjunk. Boldog, és nem akar velem zuhanyozni?

- Az ajtó másik oldalán leszek, cuki pofa. – mondta és elhagyta a szobám.

- Ki ő, és mit csinált Harry Stylessal? - motyogtam az ajtóra nézve, ahol eltűnt.

Értetlenül megráztam fejem, figyelmen kívül hagytam, és megpróbáltam felidézni az iskolai órarendemet, hogy aszerint tudjak felöltözni.

- Rendben. Van ma reggel egy szurkoló edzésem. – nyögtem fel, mielőtt nekikezdtem turkálni a szekrényemben a gyakorláshoz megfelelő ruhákért. Ahogy kerestem, a törülközőt leejtettem magamról, de rögtön felkaptam újra. Hűvös volt a kinti levegő, és tudtam, hogy izzadni fogok. Betettem a szurkoló cipőmet, és az iskolai egyenruhámat a tornazsákomba, a hajamat pedig egy laza copfba fogtam.

Még egyszer belemosolyogtam a tükörbe, mielőtt belevágódtam volna az új szerencsétlen életembe. Miért vagyok én ismét a One Directionnel?

Szomorúan felsóhajtottam, majd a táskámat a vállamra dobva indultam ki a szobámból.

- Lesz szurkoló edzés ma reggel? – kérdezte egy rekedt hang - Lehet, hogy megnéznem.

Körülnéztem, Harry az ajtó mellett, a falnak támaszkodva állt.

- Hol van Em? – kérdeztem hirtelen.

- Elment az iskolába ... Nem tudott ellenállni a tökéletességemnek. – válaszolt szemtelenül.

Megforgattam a szemem. Szegény lány, kíváncsi vagyok, hogy mit csinált Harry, amivel elüldözte.

Harry zöld szemei a táskámra ​​sodródtak. - Tessék. Add ide ezt, viszem a másik táskáddal. – nyújtotta ki a kezét.

- Nem vagyok már kislány. Tudom hozni a cuccom, mint ahogy te is a sajátodat. – nevettem ki.

- Rossz válasz. – kuncogott.

Figyelmeztetés nélkül, megragadta a lábam, és átdobott a vállán, mint egy zsák krumplit.

- Mi a faszt csinálsz?!? – visítottam, a hátát ütöttem, amíg kivitt a lakásból.

- Viszem azt, ami az enyém. – vont vállat. Rohadék.

Megütöttem párszor a hátát, de ez nem befolyásolta abban, hogy vigyen.

- Fejezd be, vagy leejtelek a földre.

- Nem érdekel.

- De engem igen. – tiltakozott.

- Te két személyiséggel rendelkezel, az tuti. – motyogtam.

Nem vette figyelembe a megjegyzésem, letett az anyósülésre, a táskámat elvette tőlem és a csomagtartóba tette. Lefogadom, hogy leellenőrizte, hogy nem hoztam-e szabályellenes tárgyat magammal.

Pár perc múlva jött vissza. Leült a vezetői ülésbe, és rám mosolygott, mielőtt elindultunk volna.

- Szóval emlékezz Soph. Mr. Styles vagyok, ha látsz engem a folyosón. Nem fogok veled másképp viselkedni, mint a többi diákkal. –mondta, amikor megérkeztünk a sulihoz.– És tisztelni kell minket, nem kérek alpári beszédet. – tette hozzá.

- Ez szép. Úgy látom, én leszek a tanár bácsi kedvence, vagy ilyesmi. – mondtam dühösen, mielőtt kiszálltam a kocsiból. Éreztem, hogy figyel, de nem érdekelt.

Szóval szó nélkül mentem hátra a csomagtartóhoz, vettem ki a cuccom, alig elfogadva azt a tényt, hogy egy „bájos” karkötőt tett a táska pántjaira, melyen Anglia és Írország zászlója volt.

Ezzel sem törődve csaptam be a csomagtartó ajtaját, és egy erőltetett mosollyal indultam a szurkoló edzésre, miközben Harry tekintete lyukat égetett a hátamba.

********************************************

Az gyakorlati edzés unalmas volt és élettelen. Nem éreztem izgalmat, hogy csináljam azt, amit eddig szerettem, így megbukott az egész. Az meg végképp nem segített, hogy leverten éreztem magam. Olyan rossz, hogy Emily nincs a csapatban, hogy támogatni tudjon.

Mogorván sétáltam a következő terembe, amikor Harry, más néven a folyosó felügyelő jött velem szembe. Megragadta a karom, és a takarítók szertárába rángatott. Leejtettem a könyveimet a földre. De nem vettem fel őket, mivel épp értelmetlen dolgokra kerestem értelmes okokat. Például, hogy Harry most miért dühös…? Két személyiségű….

- Megnéztelek az edzésen.- morogta rekedten a sötétben. – Abban a rövid gatyában. – nyögött fel, és éreztem valami keményet az alhasamnál. Nem telt el egy másodperc sem, mire rájöttem. A francba, most kanos.

- Harry! Engedj! A terembe kell mennem. – érveltem.

Próbáltam a sötétben tapogatózni, amikor eltűnt előlem, de elveszettnek és zavarodottnak éreztem magam. Nem találtam őt, és úgy tűnt nem is fogom, mert ez a helység hatalmas. Hirtelen két kéz fogta össze a csuklóimat.

- Nem adtál bele mindent a mai napon, ugye? – éreztem a forró leheletét a nyakamon. – Beszéltem az edzővel, és azt mondta, hogy ez nem a legjobb formád volt. Chh-Chh. Ezt nem csinálhatod. Úgy emlékszem azt mondtuk neked, hogy adjál bele maximumot a jegyeidbe, és teljes erőfeszítéssel eddzél mindig.

- Oké! De a mai edzésen jó voltam! – tiltakoztam, és megpróbáltam kihúzni a karjaim a szorításából. A testével tolt a falnak. Már megszoktam a félhomályt, így láttam a körvonalát.

- Badarság! Voltál már jobb is! Plusz, tegnap alig élvezhettelek. – morgott Harry. – Szóval meg kell, hogy büntesselek. – nyomta a csípőjét keményen az enyémhez. – És Mr. Malik is örömmel fog megbüntetni téged, amikor késve érkezel az órára. Szóval csináljuk gyorsan, de emlékezetesen. – fejezte be, és még egyszer nekem nyomta a csípőjét.