II/16. Szörnyeteg

- Na most. Mrs. Lively azt mondta, hogy hangosan beszéltél az óráján…Mit csináljak ezzel, hmm?

Csendben maradtam és csak néztem rá, megpróbáltam nem kimutatni az érzelmeimet. Louis a lábát hintáztatta előre-hátra az asztal oldalán, miközben mélyen a szemembe nézett az ő kék szemeivel. Összekulcsolta a kezét.

- Nos, lássuk csak. Két dolgot kell szem előtt tartanom. Először is, hangosan beszéltél, ami azt jelenti, hogy igen nagy szád van. Tudom mit fogok ezzel tenni… - A nadrágján egyre jobban láthatóvá vált a dudor. - És akkor egy időre biztos megtanulod, hogy hogyan kell befogni a szádat, igaz?

Én pontosan tudtam, milyen megállapítást tett e szerint a két dolog szerint. És nagyon nem vártam.

- Szóval…A nehezebbik, vagy a könnyebbik úton oldjuk meg ezt a problémát? – kérdezte Louis és leszállt az asztalról –Mert én tökéletesen elégedett vagyok mindkettő opcióval. - folytatta, miközben felém tornyosult, és vággyal teli szemeivel pásztázott.

Kezeit birtoklóan a csípőmre tette, majd megfordított, így az ajtóval szemben találtam magam.

- Mi lesz most a szerelmem, hmm? - motyogta a nyakamba, ajkai gyengéden súrolták az érzékeny területet. Ahogy a puha haja csikizte a nyakam, libabőrös lettem, ami mosolygásra késztette. – Ellen fogsz állni nekem, vagy nem? - Édesen ajkai közé vette a nyakam, és játékosan beleharapott a vékony bőrbe, miközben közelebb húzott magához.

Ellenállnom kell...tennem kell valamit….ez nem helyes…Lehet, hogy az idő őt is megváltoztatta? Adok neki egy esélyt ...Talán Louisnak is van szíve…

- Kemény leszel velem, ha nem állok ellen? – a szavak azelőtt jöttek ki a számon, mielőtt átgondolhattam volna őket. Louis hitetlenkedve elhúzta a fejét a nyakamtól.

- Mi van?!

- Azt mondtam, hogyha nem harcolok, akkor is kemény leszel velem vagy nem? - ismételtem halkan.

- Hadd emlékeztesselek, hogy még mindig büntetésben vagy…de legyen – mondta, és visszahelyezte magát a kiinduló helyzetbe, ahogy voltunk, közel egymáshoz. – Ha nem csinálsz bajt, gyengéd leszek. - suttogta, amíg a hideg kezét a blúzom alácsúsztatta, és apró köröket írt le az érzékeny bőrömön. - - Végtére is nem kell büntetésben lenned egész héten….ki tudja, mit akarnak csinálni majd a fiúk veled délutánonként….ahogy mondtam, gyengéd leszek Szerelmem, ha nem harcolsz. – fejezte be Louis, és maga felé fordított.

- Hmm. – duzzogtam lesütött szemmel, de a fejemet megfogva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Sophie. Világos voltam? – húzta fel a szemöldökét kérdőn.

Gyerünk Soph... Meg tudod csinálni ... Játszd a játékát, és hamarabb vége lesz, nyugtattam magam, miközben halkan kapkodtam a levegőt.

- Igen Mr. Tomlinson – motyogtam kedvetlenül.

Erős szorítása megszűnt, és elégedetten nézett rám.

- Jó, szóval már végre megértetted, hogy tanárként kell kezelned.

Nem tudtam megállni egy szemforgatást, miközben a kezeimet elkeseredetten összefontam a mellkasom előtt.

- Hagyd abba a szemtelenkedést. – utasított. – Na, most. Vannak szabályok. Az engedélyem nélkül nem beszélhetsz. Ma már eleget dumáltál. – folytatta, légzése egyre egyetlenebbé vált, miközben látni lehetett a dudort a nadrágján.

Louis hátrált egy kicsit, majd elégedetten nézett rám. Az ő kezét az álla alá helyezte elgondolkodva. Hirtelen elmosolyodott. – Vedd le a ruháidat! – vigyorgott a kékszemű srác.

Szemével végigpásztázta a testem. Furcsa fiú. Levettem a cipőmet, majd visszahelyeztem magam az eredeti pozícióba, kezeimet újra keresztbe fontam a mellkasom előtt.

- A többit is! – követelte, láthatóan megsértődött, hogy előbb veszem le a cipőmet, mint bármelyik másik ruhadarabot.

Magamban mosolyogva levettem a kardigánom a blúzom felől, és a cipő mellé a földre tettem.

Idegesen hintáztam jobbra-balra a lábamon, míg a fiú félredöntött fejjel nézte a blúzom. Halkan kapkodva a levegőt jön közelebb hozzám. Ujjait óvatosan a nyakamra tette, majd fokozatosan haladt lefelé. A blúzom gombjait egyesével pattintotta ki, miközben egyre közelebb haladt a központom felé.

Gyakorlatilag borzongtam, libabőrös lettem a szokatlan gyengédségtől.

Louis már utolsó két gombot kapcsolta ki, keze felcsúszott a melltartómhoz, amikor észrevette, hogy reszketek.

- Css, Szerelmem. Nem sokára felmelegítelek, ne aggódj! – morogta a sajátos Doncaster-i akcentusával. – Óvatos leszek…tudok majd uralkodni magamon.

Karjait körém fonta, mielőtt egy érzékeny csókot nyomott a számra. Igen, érzékenyt. Nem buja, és domináns csókot. Más volt. A jó értelemben vett más.

Habozva válaszoltam rá, nem voltam biztos benne, hogy ez a kedvesség maradandó.

Louis nyelvével megnyomta az alsó ajkam, ezzel bejutást kérve, amit meg is adtam neki. Lelkesen, erősen nyomta be a nyelvét a számba, nyögései közepette. Kezét beletekerte a hajamba, és megrántotta azt, miközben a csókja egyre durvább, és durvább lett.

- Lou-lou-lou-louis. – ziháltam. – Elvesztetted az irányítást.

- Neked Mr. Tomlinson. –rendelte el, miközben kilökte a térdem így a földre estem.

Döbbenten rezzentem össze a hirtelen indulatára.

Egy kis szerencsétlenkedés után lehúzta a nadrágjának a cipzárját. – Most szopj le! – mondta rekedtesen, míg az egyik kezével megragadta a hajam, a másikkal pedig a merevedését. A döbbenettől mozogni se tudtam.

Közelebb húzott lüktető férfiasságához. – Most! – követelte, majd hirtelen betolta magát mélyen a torkomba. Ezt követően jöttem rá, hogy Louis egy szex szörny. Ez a másik fele az önfeledt, vicces, vidám, játékos Louisnak. Az utóbbit jobban szeretem.


Just when you had me down
I go changing my ways
And I wait till the moon is out
It's just part of my game.
This is a cautionary cry to you
Before you figure out what I've been turned into

Ha már engem választottál
Egy másik módon megyek
Nem várom meg, míg a hold lemegy
Ez csak része a játéknak
Ez egy figyelmeztető kiáltás neked
Mielőtt kitaláljuk mivé legyek


Just close your eyes and try to think it over
You realize I'm not the man you know, girl
I hypnotize ya
I paralyze ya
Go on and scream 'cause nobody's gonna find ya

Csak csukd le a szemed, és kapcsold ki az agyad
Tudod, hogy nem az vagyok akinek hiszel, kislány
Hipnotizállak
Megfélemlítelek
Gyerünk sikíts, mert senki nem fog megtalálni


Louis egy öblös nyögéssel nyugtázza saját tettét. Ösztönösen öklendezni kezdtem, szemeimben könnyek gyűltek. De Louis nem adott nekem időt lenyugodni. Erőszakosan mozgatta a fejem előre és hátra.

Remegve néztem fel rá, amikor tekintetünk találkozott. A kék szemeiben halványult a vágy, ahogy könnyes szemmel ránéztem, lazábban fogta a fejem, a szörny egy része eltűnt.…

- Már mindjárt, Szerelmem. – hallottam meg a szelíd hangját, a mozdulatai gyengébbek, kevésbé szigorúak lettek, engedte, hogy én irányítsak. Éreztem, hogy nemsokára elélvez, ezért el akartam húzni a fejem, de ő megfogta azt, és addig ott tartotta, amíg le nem nyelem az undorító nedv utolsó cseppét is.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.


I've been telling you to run away
But you say you're not scared
But when I break your heart someday
Girl you need to be prepared

Ha elmondtam volna, elrohantál volna
De azt mondtad, nem fogsz félni
De amikor majd megszakad a szíved egyszer csak,
Kislány, erre fel kell készülni

- Nem…- nyögött, mielőtt kihúzta magát belőlem. Haja verejtékesen tapadt a homlokára. Felhúzta a nadrágját, majd a cipzárját is.

Azon voltam, hogy mondjak valamit, de ujjait a számra tette, ezzel elhallgattatva engem.

- Css-css! Ne beszélj Sophie….- ingatta a fejét. – Menj az asztalra! – tette hozzá.

Sértődötten sétáltam az íróasztalhoz, majd egy kis bizonytalansággal leültem a szélére.

- Jó kislány. - motyogta, és beállt a két combom közé. A feltevés újra szemet szúrt. Megint el fogja veszíteni az irányítást?

Egy furcsa, undorító érzés volt a gyomromban, ami mocorgásra késztetett.

- Jól vagy, Kicsim? Baj van? – mondta lassan, hüvelyujja egyre feljebb vándorolt a szoknyám alatt. Csendben maradtam.

- Szerelmem? – szólalt meg újra – Hozzám szólhatsz…

- Zavarodott és csalódott vagyok egyszerre. – válaszoltam, tekintetem ütközött az övével – És félek, hogy megint elveszíted az irányítást…

Reszketni kezdtem, a fejemben megjelent az a bizonyos déjà-vu érzés.



[Visszaemlékezés]


- Majd én lezuhanyozok vele. – ajánlkozott Niall, indult felém. Csúnyán néztem ár, és közelebb léptem Harry-hez.

- Nem. – válaszolt Harry talán kicsit túl nyersen, és magához ölelt. Megszemléltem a vonásait, irigység ült az arcán. Kárörvendtem magamban. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy féltékennyé tette Harry Styles-t… Még ha valaki olyannal is tettem, akit mostmár megvetek.

- Majd én, tesó. – lépett közbe Louis. Harry kicsit hezitált, de utána átadott Louisnak. Ő puhán megragadta a csípőmet és magához ölelte a testem, mint azelőtt Harry.

Láttam, ahogy Harry zordan nézett Niall-re és Louis-ra, majd kiment a nő után. Louis felkapott az ölébe és egy antik stílusó fürdőbe mentünk. Ahogy én még félénken nézelődtem körbe, ő a mosdószekrény tetejére ültetett és a lábaim közé furakodott. Egyenesen a szemembe nézett, aggódva.

- Minden rendben édes pofa? Zavarodottnak tűnsz… - mondta óvatosan ejtve a szavakat.

Francba, ezek a srácok nagyon gyorsan interpretálják az érzelmeimet. Libabőros lettem, ahogy ujjait finoman le és fel húzgálta a combomon, egyre feljebb és feljebb siklatva őket.

- Frusztrált vagyok. – Engedtem ki, és úgy éreztem, hogy Louis-ban jobban bízhatok, mint a többiekben.

- Milyen frusztráció? Szexuális frusztráció? Mert ha igen, akkor én szívesen segítek megbirkózni vele.

- Nem, nem az! – vágtam vissza egy kicsit keményen – A szex határozottan nem fog segíteni most, hogy jobb kedvem legyen. – fújtattam idegesen. – Engedtem Niall-nak, hogy… ummm. Néhány dolgot… tegyen velem. Korábban. De ő átvágott. – magyaráztam mérgesen, de megválogattam a szavaimat.


[Visszaemlékezés vége]



- Nem fogom elveszteni az irányítást… - Louis hangja rántott vissza a gondolataimból a valóságba.

- Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?

- Mivel, valahol a vágyaim alatt lapulnak érzelmek is. – összefonta a kezét a mellkasa előtt a költőien. – Tudod, nem vagyok mindig „szex szörnyeteg”…

Furcsán néztem rá. - Nézd, mi lenne, ha lenne egy biztonsági szavunk? Mint a csíkos vagy hasonló? – javasolta.

- Tulajdonképpen, nem akarnál inkább megállni? – kérdeztem. – Nem fogod tudni legyőzni a vágyaidat…

- Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, még úgy is, ha az a bizonyos kéjsóvárság eluralkodik rajtam…De tényleg ,megteszek minden tőlem telhetőt, szerelmem …Csakis a te érdekedben – válaszolta vontatottan, kezét közben a combom belsején pihentette.

A lélegzésem kissé egyeletlenné vált és éreztem, ahogy a hormonok életre kelnek bennem ettől a kicsi cselekedetétől. Hirtelen forróságot éreztem a medencémnél és ziháltam egy kicsit a sokktól.

- Ezt az utolsó dolgot megengeded és hazaviszlek, ahol kényelmesen érezheted magad meg ilyesmi – fejezte be. – Csitt, és minden tökéletes lesz… Nincs nyögés… Csak vonaglás.

Louis egy percet sem pazarol el. Mindkét kezét beásta a szoknyám alá és lefelé húzta a bugyim. Az ujjaival a csiklóm kezdte ingerelni. Mohón elmosolyodott, azúr szemeit a kéjvágy teljesen sötétre színezte.

- Látod! Teljesen nedves vagy, már és készen állsz nekem… Ez nem lesz hosszú. – próbált megnyugtatni, de ahogy megnyalta az ajkait, tudtam, hogy nem fogja tudni annyira kordában tartani magát, mint azt mondta.


So listen close I got a dirty little secret
The kind that takes away the air you try to breathe in
You won't believe it
Until you feel it If your love is blind
I guess that's why you didn't see it

Tehát jól figyelj, van egy sötét titkom
Olyan valami, amitől a levegőt alig tudsz venni
Nem fogod elhinni
A szerelem vak – így érzed titkon
Ezért nem tudod meglátni, észrevenni


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehe
Ha közel engedem hozzád magamat.


Well you don't know what I know
And you don't know what I know
That you're not safe Woo hoo Woo hoo

Ha nem tudod, amit én tudok
És te nem tudod, amit én tudok
Magadat innentől biztonságban nem tudhatod Woo hoo Woo hoo

- Most… adj bele mindent, kivéve a nyögést. - utasított.

Nagyot nyeltem, ahogy egyik ujját gondosan belém vezette, és rögtön utána követte két másik. Az idősebb fiú fekvő helyzetbe kényszerített az asztalon, a lábaim oldalt lógtak. Köröz egyet az ujjaival. Csapkodtam az asztalt a tagadhatatlan élvezetben, az ajkamat harapdáltam, ami őt egy állatias nyögésre késztette, és arra, hogy még mélyebbre lökje őket. Elégedettségemre Louis felvett egy állandó ritmust, erősen és gyorsan döngölte belém ujjait, de érdekesen kellemes ütemben.

- Készen állsz már rám, ugye? Készen állsz rá, hogy a hatalmas pöcsöm szétszakítson téged? – suttogta a fülembe.

A lélegzetem megakad a torkomban, még több melegséget éreztem az ágyékomnál. A kék szemű fiú elvette az ügyes ujjait és elővette kitörni kikívánkozó erekcióját a nadrágjából, párszor végigsimított rajta.

- Az felizgat, ha csúnyán beszélek veled, nem igaz? – kérdezte, a hangja mély és rekedtes. A fejem engedély nélkül bólintott egyet, a testem hiányolta a fizikai kontaktust.

Felém helyezte magát, és felhúzta a szoknyámat, mielőtt a kezeire támaszkodott volna a fejem mellett. Péniszét incselkedve a bejáratomhoz illesztette, és csak a hegyét csúsztatta belém. Fészkelődtem a kellemetlenség miatt, ellenkezés képpen nyöszörögtem volna, de inkább visszatartottam.

- Nem, nem – dorgált és kihúzódott belőlem. Vonaglottam, és Louis csökkentette köztünk a távolságot, hogy a fülembe tudjon suttogni. - A rosszat akarod, hmm? Azt akarod, hogy a hatalmas farkam lüktessen bent a szűk kis hüvelyedben… Tudod mit… Jó napom volt ma, úgyhogy most mélyen beléd hatolok – amint kimondta a szavakat, előre lökte a csípőjét, a farkát tövig belém nyomta. Jobbra-balra ráztam a fejem, túlterhelve éreztem magam. - Öleld át a lábaiddal a derekam – utasított Louis, miközben halkan lihegett. A testem engedelmeskedett, és amint megtettem, amit kért, hátrahúzódott és újra keményen belém lökte magát. - Istenem – motyogta, majd újra és újra megismételte a mozdulatot, a vágy hajtotta.

Egy folytott nyögés csúszott ki telt ajkai közül, a szörny énje a felszínre tört, ismét könyörtelenül taszította nekem a csípőjét. Érdekes módon nem volt olyan kellemetlen, mint a szopás, csak zavart.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.


- Mond ki a nevem! – követelte zihálva, a lökései miatt rázkódott az egész asztal. – Azt akarom, hogy a nevemet kiabáld, ahogy az én nagy, forró faszom kitölti a te meleg, szűk kis puncikádat – tette hozzá zihálva.

A szavak miatt, amiket használt, teljesen megsemmisültem.

- Lou… Lou-Lou… Mr. Tomlinson! – kiabáltam, hangom visszhangzott a hangszigetelt osztályteremben. Egyre hangosabban zihált, míg végül egy hangos nyögéssel belém ürítette magát, karjai remegtek a fejem két oldalán.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me
Did I ever think to tell you that I am a monster?

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.
Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?


Percekig csak mozdulatlanul feküdtünk egymáson, mind a ketten a másik gyors lélegzetvételét hallgatva. Majd Louis elemelkedett rólam, és visszahúzta a nadrágját.

- A büntetésnek vége. Gyere, hazaviszlek. – sóhajtott, kezével átfésülte az izzadt haját.

Bólintottam, még nem teljesen tértem magamhoz, felültem és felvettem magamra a fehérneműmet. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, és felborultam volna, de Louis elkapott, és felemelt menyasszonyi stílusban. Nem tudtam megállni, hogy ne fúrjam az orromat a nyakába, valami megnyugtatást várva, de nem csinált semmit. Helyette kivitt engem az osztályból, egészen az utcáig, és beültetett engem a kocsijába. Felnéztem rá, és találkoztak a szemeim zavaros tekintetével.

- Louis, a cu…. - félbeszakított engem egy lágy csókkal. Elhúzódott tőlem majd az arcomat simogatta.

– Maradj itt, hozom őket. – mondta, majd bezárta az autót. Kimerültnek éreztem magam, azért elfeküdtem a bőrülésen és becsuktam a szemem. Mi a faszt csinálok én ezekkel a fiúkkal?

II/15. Szeret engem

 - Örvendek, hogy éppen időben érkezett az órára Miss Miller. – mondta idegesítően éles hangon.

 – És ma, osztály, párokban kell dolgoznunk. Válasszon mindenki egy párt, és egy-két percben mutassák be őt. Gyerünk! – fejezte be, és az emberek felálltak, hogy keressenek maguknak megfelelő partnert. 

Nagyot sóhajtottam és felálltam, hogy hozzak egy padot nekem és Emilynek.

 - Em. Muszáj beszélnem veled.

 - Kérlek, azt nagyra értékelném. – válaszolta. – Igazán szólhattál volna, hogy ott maradsz éjszakára!

 - Sajnálom! Nem így terveztem! 

- Shopie Miller, kérem beszéljen halkabban! – követelte a harapós tanár az íróasztala mögül.

- Igen Mrs Lively. – válaszoltam majd visszafordítottam a tekintetem Emilyre. – Nézd. – suttogtam neki. – Nem terveztem, hogy az idiótákkal leszek megint. Csak jött Harry tegnap, amíg nem voltál otthon, és elvitt egy engem egy vidéki házba, egy hatalmas területen, vagy valahova…nem tudom biztosan. 

- Hol? – kérdezte. 

- Nem tudom. És azt sem szabadna elmondanom. De azt szerettem volna, hogy tudd, hol vagyok, tudod…ha történik velem valami és nem jövök az iskolába. 

- Biztos vagyok benne, hogy meg tudom találni az interneten…Ez egy nagy ház? 

- Em, ez egy kibaszott kastély. – kiáltottam, de gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Szarba, kiabáltam.

- Miller kisasszony! Büntetésben lesz ma este! Már figyelmeztettem önt a hangerő miatt! – csattant fel a tanárnő. Nyöszörögtem miközben a kezembe temettem az arcom, Emily kuncogott egy kicsit. 

- Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztetett előre. - mondta. 

- Gyerünk! Te állítólag az én oldalamon állsz! – kiáltottam fel. 

- Sophie Miller, büntetésben van egész héten. – mondta Mrs Lively szigorúan és felállt. – Még egy ilyen, és kiküldelek az osztályból. – az egész osztály engem figyelt, és pedig csak becsuktam a szemem. Kurva jó. - Most mindenki térjen vissza a munkájához. – fejezte be a tanárnő mérgesen. A tanulók mind elfordultak a kis vita után, én is csak azt tehettem, hogy folytattam az írást, a hajam pedig eltakarta az arcom.

Sóhajtottam. 

- De te tegnap…Kivel voltál? Kivel tűntél el ezek után? – kérdeztem Emilyt kíváncsian. A barátnőm jól láthatóan elpirult. - Ki? Ki volt az? – kérdezősködtem a blúzát rángatva. Nagyon szerettem a pletykákat, főleg ha érintették a barátaimat. 

- Kyle volt az. – adta fel, hogy abba hagyjam a ruhája ujjának ráncigálását. 

- Kyle? A sötétkék szemű srác? Istenem, ő nagyon szexi. Mit csináltatok együtt igazából? – kérdeztem izgatottan. Kyle a futballcsapat kapitánya volt. Egy évvel idősebb, mint mi, de hihetetlenül jól néz ki. Szerencsés Em! 

- Nos, tudta, hogy nem vagy velem, így felajánlotta, hogy elmenjünk valahová. De aztán megkérdezte, hogy nem akarok-e lógni a parkban vele és a barátaival, így igent mondtam. Aztán végigbeszélgettük az egész estét, amíg haza nem vezetett, ahol csak reggel vettem észre, hogy nem aludtál itthon. 

- Szóval, rájött, hogy nem voltam ott veled? Em, szerintem követett téged! – nevettem, most már halkan. Megforgatta a szemét, de láttam, hogy egy mosoly bujkál a szája sarkában. És ezzel elkezdtük a munkát. 

       ************************************************************************

 A csengő végre megszólalt, ami azt jelentette, hogy mehetünk ebédelni. Em és én gyorsan megkerestük a szokásos asztalunkat, de Harry találtuk rajta heverészni. Pimasz mosolyra húzta mézédes ajkait. Mi van? Mézédes? Ewh. Nem. 

Reflexszerűen nyaltam meg a saját ajkaimat, benedvesítettem őket, mielőtt a karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt. 

- Nem tudnád levenni a segged az asztalról? Mi azon enni szeretnénk. – szóltam rá. Éreztem, ahogy Emily megfeszül mellettem. A zöld szemű fiú sóhajtott, de meglepő módon nem keresett kifogást. 

- Boldog vagy? – húzta össze a szemöldökét mogorván, ahogy feltápászkodott. 

- Tökéletes – válaszoltam, majd leültem és szinte azonnal utánam Emily is. Harry ott maradt mellettünk és csak bámult ránk merengve. 

- Tudunk esetleg segíteni Har- Mr. Styles? – kérdeztem miközben elővettem az ebédem. 

- Nem, én csak azt akartam mondani, hogy iskola után várni fogok rád, hogy hazavigyelek. 

- Én nem leszek ott. – mondtam egyszerűen. 

- De igen, ott leszel. –válaszolta. 

- Nem, én nem. Büntetésben vagyok ma és egész héten. – vágtam rá sértődötten. Haha. 

- Szemtelen voltál?!… Azt hiszem szólni fogok Mr. Tomlinsonnak, hogy ő vigyázzon rád. Megtenném én magam, de van egy kis megbeszélnivalóm Nialler-rel. 

- Komolyan?!? Louis? – nyafogtam. Emily néma maradt, és csak nézte a kis veszekedésünket Harry és én köztem. 

- Aha – mondta, majd kihúzta a telefonját a zsebéből. Gyorsan pötyögött valamit, és szinte azonnal jött is a válasz. – Ez elintézve. Louissal fogsz hazajönni, és szerintem Liam akar téged látni még ma este. – gyorsan megcsípte az arcom. – És folytatni fogom ebéd után is a felügyeleted. – fejezte be és otthagyott minket. 

- Nagyszerű. Büntetésben pont Louissal. Az összes közül. – fújtam ki a levegőt bosszúsan, amikor elég távol került már tőlünk. – Harry még a hét vége előtt meg akar ölni. 

- Tudod mit…Szerintem Harry jobban szeret téged, mint azt kimutatja. – mutatott rá Emily és vett egy falatot az ételéből. Zavartan néztem rá. 

- Mi van? - Úgy gondolom, hogy azt akarja, hogy szeresd. Ezért nem rak téged őrizetbe, mert nem akarja, hogy félj. – folytatta. 

- A fickó elrabolt engem Em. Nem érdekli, hogy szeretem-e őt vagy sem, amíg azt teheti velem, amit csak akar. 

- Azt hiszem, azóta megváltozott. Úgy értem, nem reagált rosszul, amikor azt mondtad neki, hogy "vedd le a segged az asztalról" . – jegyezte meg a barna szemű lány. – Nem akarta, hogy beszéljek veled reggel, de most hagyja, hogy beszéljünk. Még azt is megengedi, hogy iskolába menj. Azt hiszem, már így is nagyobb szabadságot adott neked, mint azt eredetileg tervezte. Ugye észrevetted ezeket a dolgokat? 

Némi igazság volt abban, amit mondott…Valóban kaptam tőle választást, amikor ma reggel a szertárban voltunk, úgy reagált, amikor belefutottam Niall karjaiba, mint egy normális féltékeny fiú. De Niall véd meg állandóan. Valami nem volt közös az ő reakciójukban. 

- Ő Harry. Kedvetlen, kétszínű, kanos, ellenőrizhetetlen Harry Styles. Nem tudom, mi folyik az agyában a göndör fürtök mögött. – rántottam vállat. 

- Nos, ez csak az én véleményem. – mondta végül, és ivott egy korty vizet. 

           ********************************************************************* 

A nap gyorsan eltelt. Igazán gyorsan. És a büntetés minden perccel csak egyre közelebb került. Esküszöm, őrülten remegtem, ahogy benyitottam a büntetésszobába. Kellemes meglepetésként ért, hogy Louis nem volt ott. Elmondtam a nevem a tanárnak, aki a tanári asztalnál ült, de csak ezt mondta, közben a homlokát ráncolta: 

- Sophie Miller? Ami a büntetést illeti, Mr. Tomlinson kifejezetten kérte a segítségét a 360-as szobában. 

- De Mrs. Lively azt mondta… 

- Mrs Lively engedélyével hívta oda – vágott közbe. Kibaszottul óriási. 

- Rendben – motyogtam magam elé, kiléptem az osztályból és a 360-as szoba felé vettem az irányt. Kétszer kopogtam, a szívverésem őrülten felgyorsult, majd pár másodperc után benyitottam. 

- Hagyd a holmidat a földön és csukd be az ajtót. – követelte a brit fiú, közben az asztal szélén ült egy játékos mosollyal az arcán. Sóhajtottam. Úgy tettem, ahogy kérte , de az ajtó közelében maradtam. 

- Na most. Mrs. Lively azt mondta, hogy hangosan beszéltél az óráján…Mit csináljak ezzel, hmm? 

Csendben maradtam és csak néztem rá, megpróbáltam nem kimutatni az érzelmeimet. Louis a lábát hintáztatta előre-hátra az asztal oldalán, miközben mélyen a szemembe nézett az ő kék szemeivel. Összekulcsolta a kezét. 

- Nos, lássuk csak. Két dolgot kel szem előtt tartanom. Először is, hangosan beszéltél, ami azt jelenti, hogy igen nagy szád van. Tudom mit fogok ezzel tenni… A nadrágján egyre jobban láthatóvá vált a dudor. - És akkor egy időre biztos megtanulod, hogy hogyan kell befogni a szádat, igaz? 

Én pontosan tudtam, milyen megállapítást tett e szerint a két dolog szerint. És nagyon nem vártam.

Az agyam eldobom

Kedves Mindenki!

Először is hadd mutatkozzam be -csak az újak kedvéért- Nesi vagyok a blog eredeti fordítója. Kb. egy évvel ezelőtt én voltam az az elvetemült baromarcú, aki elkezdte fordítani ezt a szutykot. Igen, ma már így nyilatkozom róla. De akkor még igen jó ötletnek tűnt. Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy az eredeti blog elég igénytelenül van megírva és nagyon kiérződik rajta, hogy egy 16 éves kislány írta /igen, mellettem ő már kislánynak számít/. Próbáltam megtenni minden tőlem telhetőt, hogy történet hű maradjak mégis kihozzam belőle a legjobbat. És arra is hamar rájöttem, hogy ez a blog elég széles közönséget vonzz, egy dolog miatt, mert a többihez képest feltűnően sok benne a szex. És hogy ebből mi fakad? Hogy a közönség nagyrész irodalmilag lényegében igénytelen. Nem akarok túl nagy összefüggésekbe belemenni, de ezek után nem lepődtem meg, amikor még az 'én időmben' elkezdtek jönni a trágárabb, türelmetlen, ócsároló kommentek. És ez vezetett ahhoz, hogy konkrétan megutáltam az egész történetet, a második évadot én már végig sem olvastam, nem hogy még fordítsam is. Ez után jött a képbe Szilvi, aki lefordította az első évad végét, de ő is köszönte, csak ennyit kért belőle.
A ti kedvetekre akartam tenni kedves olvasók -és ott vagytok közte TI is, az ócsároló banda- ezért kezdtem embereket keresni a helyünkre. Először jöttek a nagy szavak, tényleg akadt vagy ötven vállalkozó szellemű is, majd szépen, amikor a tettlegesség mezejére léptünk, megfogyatkoztak. Egy átkozott részt kellett volna lefordítani és elküldeni nekem, hogy választani tudjak. Sokat kértem? Szerintem nem, hiszen valami alapján döntenem kellett. Na meg úgy voltam vele, hogy ez majd szűri a szájhősöket. Igen ám, csak ez a szűrés olyan jól sikerült, hogy egyedül, mondom EGYEDÜL Fruzsi küldte el. Én nem tudtam, hogy ő németes, én nem tudtam róla semmit. Azt láttam, hogy tűrhetően fordít, tudtam, hogy ott van Reni, aki segít, hogy magyarosabb legyen a végeredmény és kész. De ha tudtam volna, hogy németes, akkor is ő kapta volna meg, hisze NEM VOLT MÁS!!!
És még egy kicsit Fruzsiról. Szerény véleményem szerint az egyetlen hibája, hogy fiatal és tapasztalatlan. De azt meg nem is lehet igazán hibának felróni, hiszen én is voltam fiatal és tapasztalatlan, és ti közületek is sokan azok vagytok. Ha nem így lenne, akkor tudnátok, hogy megannyi jobb program van annál, mint egy blog szerkesztőjét szidni, amiért ritkán jönnek a részek. Mellesleg, fogj egy könyvet, az ott van az egész a kezedben és a te időbeosztásodhoz kell igazodnod, nem máséhoz. És igenis abból is van megannyi TRV jellegű. Mármint nyilván nem az 1D-ről szól, de erotikus regénnyel Dunát lehet rekeszteni, annyi van.
Szinte megrökönyödve láttam, hogy a legutóbbi rész felrakása után 3! nappal már megjelentek a rinyáló kommentek, hogy hol késik az új rész. WTF? Ugye ez csak vicc? Mutassatok már nekem egy igényesen megírt/fordított blogot, amin rendszeresen 3 naponta van rész és sosincs csúszás... komolyan elbeszélgetnék a szerzőjével, hogy ő hogy tudja beosztani az idejét.
Aki bent van a facebook csoportban, az tudhatja, hogy van egy blog amit jelenleg fordítok, a múltkor vagy másfél hónapig nem volt új rész. És tudjátok mit? Egy árva rossz szót nem szólt senki, mert az már egy érettebb közönséget vonzz és ők már felfogják, hogy van ezernyi más dolgom és ez csak a hobbim. Nem szeretem ezt hangoztatni, de aki ír vagy fordít egy-egy történetet az tesz szívességet az olvasóknak és nem fordítva, mi akkor is csinálnánk, ha két ember olvasná, sőt...

Mostanra nagyjából ennyi, végezetül még megköszönném a normális olvasóknak, azt is hogy vannak, azt is hogy olvassák és azt is, hogy a védelmükbe vették a lányokat. Ti vagytok az ajándék, akiket a blog adott nekünk :)

Lehet szórni rám az átkot, az én hátam széles, elbírja. Mellesleg már vagyok annyira edzett, hogy én ilyesmin nem akadok ki...

Ja, és Boldog előszülinapot kedves TRV!