48.Rész -Sóvárgás-

Sikoltozva ébredtem fel verejtékezve.

- Mi a baj? Jól vagy? - ez nem Niall és nem is Harry hangja volt. Ez Liam.

Sírni kezdtem, ahogy visszaemlékeztem az álmomra, jobban mondva rémálom, borzalmas volt.

- Nem, nem vagyok jól - zokogtam, kezeimbe temetve az arcom. És ekkor Liam a legfurcsább dolgot tette a világon... átölelt engem. Olyan szürreális volt.

- Mit álmodtál Soph? Mitől félsz ennyire? - kérdezte ahogy arcomról a vállára hullottak a könnyeim.

Egy ideig még sírtam, fejemet a nyakhajlatába fúrva.

- Shhh.... ez csak egy rémálom volt édesem... ez nem a valóság volt - próbált nyugtatni.

- Az a dolog Liam... igaz volt! Zayn megerőszakolt! - kiáltottam dühösen.

- Tudom, tudom... figyelj! Ki kell ezeket a csúnya gondolatokat verni a fejedből. Akarok neked adni egy tökéletes kis dolgot, hadd menjek érte - mondta és elhúzódott tőlem.

- Hol vannak a többiek? - nem tudtam magam visszafogni, hogy ne kérdezzem meg tőle mielőtt kilépett volna a szobámból.

- Fel kell venniük néhány számot a stúdióban, de én úgy döntöttem, hogy inkább vigyázok rád, majd utánuk megyek később - vont vállat.

- Oh.

Liam elhagyta a szobát, és én abban a pillanatban letöröltem a könnyeimet, viszont még mindig remegtem a rémálmomtól, nem tudom elfelejteni azt amit Zayn velem tett. Egy hirtelen jött melegség járta át a testem, rögtön félre söpörtem a paplant, ziháltam a látványtól. A lepedőn és a lábamon vér éktelenkedett. Várjunk csak egy pillanatra...

Egyből tudtam mi ez az egész amint ránéztem a naptáramra. Bármelyik pillanatban megtörténhetett volna, de szerencsére ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok terhes. Köszönöm Istenem! Egy kicsit aggódtam, hogy a tabletták nem fognak segíteni.

- Liam! - kiabáltam. - Vérzek!

Idegesen futott be a szobába.

- Mi? Hol? Hogyan? - szegezte nekem a kérdést, miközben valamit tartott a háta mögött. Lassan végig nézett a testemen és újra kérdezett. - Hol?

- Nyugodj meg apa, csak megjött... - sóhajtottam mutatva a lepedőre. - Szóval szükségem lesz néhány dologra.

Bólintott - Rendben írok Harrynek, hogy tegyen egy kis kitérőt hazafelé - leült az ágyam szélére, kezeit még mindig a háta mögött tartotta. - Szóval... ezt vettem neked három napja, a durvaságomért, ezzel szeretnék bocsánatot kérni, de nem akartam odaadni neked, egészen mostanáig - mondta félénken, majd kezembe nyomott egy plüss teknősbékát. - Megvéd ha rémálmaid lesznek.

Felvisítottam örömömben, és megöleltem a kis plüsst szeretgetve.

- Köszönöm Liam - kiáltottam boldogan. - A neve Padgett lesz.

- Van konkrét oka, hogy ezt a nevet választottad neki? - kérdezte a barna egy mosollyal az arcán.

- A Padgett bölcsességet jelent. Elmondok majd neki mindent - suttogtam egy alattomos vigyorral az arcomon. - Abszolút mindent, és megmondom neki mit csináljon - gyerekeskedtem.

- Ez egy kicsit túlzás nem? Ez csak egy kitömött plüss, nem fogom megérteni - kuncogott.

- Nos, ez olyan mint a te Toy Story megszállottságod.

- Az nem megszállottság, az szenvedély - húzta ki magát.

- Ugyanaz - rántottam meg a vállaimat. - Igaz Padgett? - kérdeztem a plüsstől, majd bólintottam a fejével.

- Olyan vagy mint egy gyerek Sophie - nevetett Liam teljes szívvel. Mióta vagyok ilyen jóba Liammel?

- Szóval, ez a kis fickó bocsánatot kért tőlem? - kérdeztem kis csend után és játszani kezdtem Padgett lábaival.

- A hozzád való kéjsóvár hozzáállásom nem volt kedves. Általában nem vagyok ilyen, de az, hogy domináns legyek valaki felett erősebb volt, és sajnos ezt rajtad éltem ki. Sajnálom - bocsánatot kért halvány mosollyal az arcán.

- Én meg köszönöm azt, hogy megajándékoztál egy társsal, akivel megoszthatok mindent, akár jó vagy rossz dolog is - mondtam halkan én is mosolyogva, majd az egyik polcra helyeztem a teknőst.

- De ez a kedvesség nem azt jelenti, hogy ha megérdemled nem büntetlek meg - hangja kissé élesebb volt, de aztán újra megpuhult. - Bár az igaz, az utóbbi időben elég jó voltál, megértetted, hogy nem vezet jóra ha elakarsz szökni - játékosan megérintette a vállam.

Mobilját kihúzta a farzsebéből, felállt és nyomkodni kezdte a telefont, váratlanul ért a kíváncsiság, hogy kinek is írhat.

- Kinek írsz?

-Harrynek. Megkérem őket, hogy menjenek be egy gyógyszertárba lányos cuccokat venni hazafelé - válaszolta, majd elküldte az üzenetet.

- Szerinted érteni fogják? - nevettem. - Nem volt benne egy konkrét szó arra utalva, hogy megjött nekem - vihogtam.

- Ne aggódj, érteni fogják. Nem írok olyan rosszul - nevetett.

- Hát...

A gyomrom korogni kezdett, ezen még jobban nevettünk.

- Te rosszabb vagy néha mint Niall - sóhajtott és megrázta a fejét mosolyogva. - Öltözz fel, és találkozzunk a reggelinél, vagyis az ebédnél - mondta ahogy felállt az ágyamról.

- Houston, azt hiszem van egy kis probléma - szóltam.

- Mi az?

- Ummm...Ha átöltözök összevérezem a többi ruháimat is, inkább maradnék ebben ha nem gond. És mit mondana Louis? - fejeztem be drámaian.

Liam nevetett ahogy Louis-t utánoztam.

- Nem kell neked semmi? Biztos nem kell amíg várjuk Harryéket? - kérdezte összeráncolva a szemöldökeit.

- Nos, a hátizsákomban volt egy két ilyen dolog mikor elraboltatok.

- Nagyszerű! idehozom neked.

Mi van? Megtartották a táskámat? Pedig azt hittem örökre elveszett. Talán benne van még a mobilom és pár dollár, bár Európában vagyunk, a pénz itt nem ugyanaz. Mennyire hiányzik Kanada...

Liam visszatért a táskámmal a kezében, hezitált egy kicsit, majd sóhajtva átnyújtotta.

- Várni fogok odalent. Szólj ha valamire szükséged lenne. És Padgett! - nézett a plüssre. - Ő a miénk, ne csinálj vele semmit! - mondta komoly hangon, és kilépett a szobából.

Kitört belőlem a nevetés a reakcióján, de aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy nem volt benne a mobilom. De kit hívtam volna? Talán Ash-t? Jó lett volna az e-mailjeimet is leellenőrizni.

Miközben hangosan felsóhajtottam, kivettem néhány ruhát, és némi 1D kiegészítőt, plusz a lányos kellékeket, majd elindultam a zuhanyzó felé.

Vettem egy frissítő fürdőt, felöltöztem, lófarokba kötöttem a hajam, és elindultam Padgettel a kezemben a földszintre.

- Szia, szóval... mi lesz az ebéd? - léptem mellé a konyhában.

- Valami egyszerű - válaszolta, és átadta nekem a frissen készült szendvicset.

Megköszöntem neki, és egyenesen a nappaliba indultam a kajával. De Liam olyan más volt, nem ugyanaz mint korábban.

- Nem akarsz filmet nézni? - kérdezte mikor befejezte a mosogatást.

- Persze, miért ne?

- Akkor menj, tele van DVD-kel egy egész doboz.

Megragadtam Padgett lábát és vele indultam filmet vadászni, kiválasztottam a Némót, mikor beraktam a DVD lejátszóba, Liam is csatlakozott hozzám.

Ahogy a film ment, görcsölni kezdtem. Fájdalmam egyre csak nőtt. Átöleltem Liamet hátha jobb lesz és kényelmesebb, de a fájdalmam nem akart múlni. Felnyögtem ahogy egy nagyot görcsölt a méhem, Padgettet szorítottam, hogy jobban elviselhetőbb legyen.

- Jól vagy? - suttogta Liam.

- Görcsölök - motyogtam.

- Hagyod, hogy segítsek?

Meg sem várva a válaszom lefektetett a kanapéra, és azonnal a pólóm alá nyúlt.

- Li-Liam... nem akarom ezt - kértem félénken szorongatva a teknőst. Ő nem fog megerőszakolni....kérlek ne erőszakolj meg.

- Shhh - csendre intett és ujjait hasamon futtatta végig, és megállt a méhem körül.

Lassú, precíz mozdulatokkal masszírozni kezdett, ujjait gyengéden nyomta be a bőrömbe miközben körkörösen simogatott.

- Akarod, hogy jobb legyen?

Némán bólintottam, mire ujjai mélyebbre ástak a bőrömben.

- Elmúlt már? - kérdezte, forró lehelete csiklandozta a hasamat.

- Igen, köszönöm Liam - Visszaültem az eredeti pozíciómba, és idegesen megragadtam Padgettet és átöleltem szorosan mikor folytatódott a film.

A film vége felé észrevettem, hogy Liam fészkelődik, tekintete nem egyszer éhesen siklott végig a testemen.

- Liam... Jól vagy? - kérdeztem óvatosan.

- Csak... csak szükségem van... Oh Istenem... - keménységére helyezte a kezeit, talán azért, hogy elrejtse.

- Azt hiszem, felmegyek a szobámba - mondtam idegesen, és felálltam, de ő megragadta a kezem.

- Nem, nem, nem! - erőszakosan ráültetett a farkára. - Előtte még be kell fejeznünk valamit.

Összerezzentem... ez cseppet sem volt jó jel.

*

Szombaton is lesz rész :) Az lesz az utolsó előtti, szóval nem sok van hátra. :)

47.Rész -Mély-

Látásom ködös volt, mintha fátyolt terítettek volna rám, valaki a kezeit mutogatta előttem. Valami hideget helyeztek a homlokomra, sőt a padló is olyan dermesztően hideg volt. Pislogtam egyet kettőt mire valaki megszólalt.

- Nézzétek! Kezd ébredezni! - négy homályos alak futkorászott körülöttem. Szédültem, forgott velem a világ, még mindig nem láttam egyebet, csak az elmosódott arcokat. Próbáltam felülni, de valaki visszanyomott és a karjaiban tartott a padlón.

- Ne mozogj! - parancsolta egy dörmögő hang, egyik keze vállamon pihent, hogy visszatartson a mozgolódásban.

Nyöszörögtem miközben próbáltam magam függőlegesbe helyezni, de nem sok sikerrel, a kezek még mindig visszatartottak.

- Niall, Harry! Segítsetek ezt a makacs lányt felültetni! - ugyanaz a hang szólt a fiúknak, majd éreztem ahogy két pár kéz fog közre és segítettek felülni, tartottak, hogy ne boruljak el. Próbáltam a kezeimmel fogni a fejemen lévő jégborogatást, de valaki ebben is segített.

- Soph, hány ujjamat mutatom? - kérdezte az előző hang, megragadta a fejem, hogy jobban megtudjam nézni mit mutat. 12 ujjat láttam.

- Hét - válaszoltam remegve. - Nem! Ne mozgasd, talán hat? - a fejem lüktetett a fájdalomtól. - Nem tudom! - feladtam, mérgesen lelöktem a fejemről a borogatást.

- Ne kiabálj! Csak rontasz az állapotodon!

- Így is úgy is felfog duzzadni! - sóhajtottam idegesen, közben a borogatásom csúszott le a fejemről. Louis szemét forgatta a nemtörődömségemen, de én nem foglalkoztam vele, helyette végre körbe néztem. De miért vagyok a fürdőszoba padlóján?

- Most? - Liam az ujjait újra elém nyomta. - Mennyit mutatok? - tartotta fel négy ujját.

- Négy - válaszoltam magabiztosan.

- Jó! Vagyis... nem olyan rossz - sóhajtott.

- Mi az, hogy nem olyan rossz? - kérdeztem, nem felidézve a hajnalban történteket.

- Van egy kis agyrázkódásod - kezdett bele. - A tüneteid memóriazavar, fejfájás, hányinger és hányás, és könnyen összezavarodsz - magyarázta.

- Mi történt velem? Úgy értem, mi történt velem azelőtt, hogy felébredtem volna a fürdőszobában? - kérdeztem a halántékomat dörzsölve. Niall és Harry elengedték a hátamat így már a négy fiú helyezkedett el elém, és komoly arccal bámultak rám.

- Egyedül hagytalak itt és... és valószínűleg... - dadogott Harry.

- Te.. te vagdosni kezdted magad - Niall szemei a vágásaimra tévedtek, miközben befejezte Harry mondatát remegő hangon. De érzelmei végül legyőzték őt. - Az-aztán so-sok vért ve-vesztettél és elájulhattál, azt hiszem.

- Elestél és beüthetted a fejed a márványpadlóba, mikor bejöttem, hogy ellenőrizzelek, itt feküdtél és olyan fehér voltál mint a fal, egy nagy vértócsa kellős közepén, szörnyű volt - magyarázta a legfiatalabb fiú a sírás határán.

- Kiabált nekünk, hogy jöjjünk segíteni, sikerült a vérzést elállítani, de még mindig nem akartál felébredni - folytatta Liam, félénken rám emelve a tekintetét.

- Pánikba estünk, már a legrosszabbra gondoltunk, de aztán láttuk, hogy lélegzel - fejezte be Louis.

- Annyira örülök, hogy jól vagy Sophie - vágott közbe Niall könnyes szemekkel. - Gyilkosokká váltunk volna - sírta el magát szegény szőke fiú.

Felemeltem a karomat és a vékony bőrön éktelenkedő öt ujjlenyomatot vizsgáltam, kezdtek visszatérni az emlékeim.

- Mire emlékszel Soph? - szemeit sebeimen futtatta végig Harry, majd összeszorította, hogy ne törjenek fel könnyei az emlékeken.

- Mindenre. Minden vissza jött - mondtam lassan és halkan. - Zayn megerőszakolt... és ti elkezdtetek verekedni amiatt ami történt... bűntudatot éreztem, mert ti srácok soha nem bántjátok egymást, ezért vagdosni kezdtem magam. De túl mélyre vágtam ezúttal - ujjaimat végig húztam a mély vágásokon. - Hol van Zayn?

- Kint van, nem hitte volna, hogy emiatt öngyilkos leszel, most nagyon rosszul érzi magát - válaszolt Liam.

- Megérdemli, hogy rosszul érezze magát! Nézd mit tett vele! - Harry szinte felrobbant a dühtől, intett nekem és becsuktam a szemeimet.

- Zayn majd bocsánatot fog kérni és majd Soph eldönti, hogy elfogadja-e - szólt Louis.

- De ő...!

- Megtennéd, hogy nem kiabálsz? - mondtam halkan és kezeimet a fejemre helyeztem. - Nagyon fáj a fejem, fáradt vagyok, azt hiszem pihenek egy kicsit - mondtam felállva, de megszédültem.

Éreztem ahogy több kéz is utánam kapott, és így vissza tudtam nyerni az egyensúlyomat.

Öklendezni kezdtem, a gyomromból valami felfelé kívánkozott, undorító étel darabok távoztam a számból. Összeszedtem magam és a wc felé hajoltam, majd ott ürítettem ki gyomrom tartalmát.

Egy kéz lágyan dörzsölte a hátamat ahogy hánytam, majd egy másik kéz a hajamat tűzte fel. Össze voltam zavarodva, a könnyeim utat akartak törni maguknak. Tenyeremmel a számat törölgettem miután végeztem. A mosdó felé igyekeztem, megmostam a fogam és a kezeimet is, és akkor észrevettem a sebeimet, könnyeim záporozni kezdtek az arcomon, nem tudtam már visszatartani.

- Shhh.... szerelmem minden rendben lesz - nyugtatott Niall, majd valaki az ölébe kapott, de nem az ír fiú volt az.

Felnéztem Harryre és könnyes szemeim találkoztak smaragd íriszeivel.

- Elviszlek az ágyadba, pihenned kell - suttogta és kilépett velem a fürdőből. Óvatosan letett az ágyra, betakargatott és lágy csókot nyomott a homlokomra. Nagyon jól esett a gyengédsége. Kiakart menni a szobámból, de megragadtam az egyik kezét.

- Harry?

- Hmm?

- Énekelsz nekem, hogy eltudjak aludni? Kérlek - mondtam halkan, nem voltam biztos benne, hogy teljesítené a kívánságomat. De legnagyobb meglepetésemre leült mellém és közelebb húzott magához.

- Mit szeretnél hallani? - kérdezte kis köröket leírva mutató ujjával az arcomon.

- Bármit, csak énekelj, kérlek - sóhajtottam ahogy simogatni kezdte nyugtatóan a hátamat.

Pillanatok múlva belekezdett egy dalba...

Isn't she lovely. Isn't she wonderful. 

Isn't she precious. Less than one minute old. 

I never thought through love we'd be.

Making one as lovely as she. 

But isn't she lovely made from love.

Csak mosolyogtam ahogy elkezdte, játszott az egyik hajtincsemmel és én automatikusan lehunytam a szemeimet.

- Ébren vagy még édesem? - kérdezte halkan.

Bólintottam, és ő folytatta az éneklést.

Isn't she pretty Truly the angel's best.

Boy, I'm so happy We have been heaven blessed. 

I can't believe what God has done. 

Through us he's given life to one. 

But isn't she lovely made from love. 

Isn't she lovely Life and love are the same. 

Life is Aisha The meaning of her name Londie, 

it could have not been done. 

Without you who conceived the one. 

That's so very lovely made from love.

Átléptem az álmok világába ahogy még egyszer megcsókolta a homlokomat, és egyedül hagyott a kínzó álmaimmal.

46.Rész -Érzelmi kötelékek nélkül-

Remegve dőltem az ajtómnak, miután becsuktam. Keménységemet mutató maszkom egyből lehullott rólam, amint lenéztem félénken a combjaimra. Összerezzentem ahogy a bőrömre meredtem, ami duzzadt volt és a zúzódások nyomai egyre csak erősebben látszódtak.

Zokogni kezdtem, könnyeim zuhataga ajkaimon folytak végig, az a tény, hogy Zayn ekkora kárt tett bennem, még nagyobb fájdalmat keltett bennem. Zayn egy szál törölközőben nyitotta ki az ajtómat, az én törölközőmben. Éppen, hogy csak arrébb tudtam ugrani, könnyeimet letöröltem hirtelen, nehogy észrevegye milyen gyenge vagyok, de a vak is láthatta, mennyire kivagyok, de ez őt egy cseppet sem izgatta.

- Szedd össze magad! - utasított. - Ez az alkalom sem volt más a többitől. De esküszöm, ha ezeket megmutatod Harrynek - mondta a sérülésekre mutatva. - Legközelebb rosszabb lesz! - ígérte fenyegetve.

Bólintottam félénken, mire ő megcsókolta a homlokomat, undorodtam tőle, becsukta maga után az ajtót, minden bizonnyal zuhanyozni indult.

Könnyeim csípték a szemeimet, mikor felvettem egy francia bugyit és egy laza pólót. Bebújtam az ágyamba, magamra húztam a paplant és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.

Pár perc magány után, halk kopogás zavarta meg a sírásomat.

- Takarodj innen! - ordítottam átölelve szorosan a kispárnámat. Könnyes arcomat párnámba fúrtam, hogy az aki a szobámba tört, ne vegyen észre semmit.

- Hányszor figyelmeztesselek, hogy velem így nem beszélhetsz? - felismertem azonnal Harry dühös hangját.

Ettől a kemény hangvételtől, ismét zokogni kezdtem.

- Sophie! Válaszolj! - követelte, a matracom lesüppedt alatta ahogy leült mellém. - Naa, mondd el miért sírsz?! - hangja hirtelen gondoskodó lett. Hátamat simogatta, közben a másik kezével a párnámat húzta el az arcom elől.

- Kérlek ne bánts! - könyörögtem neki megragadva a párnámat. De ő elhúzta, majd megragadta lágyan a csuklómat. Fejemet még mindig lehajtva tartottam.

- Mondtam valaha, hogy bántani akarlak? - kérdezte.

- A dolgok változnak - emlékeztettem arra a múltkori esetre, mikor ő is igazán bántott. De akkor mégis élveztem, nem úgy mint Zayn-nél.

- Soph, nézz rám! - nem voltam hajlandó ránézni. - Kérlek - suttogta.

Lassan emeltem rá könnyes tekintetem, aggódó pillantásával találtam szembe magam.

- Mi történt? Én csináltam valami rosszat? Ha én... nagyon sajnálom, nem akartam - mondta megbánóan, közben még mindig simogatta a hátam.

- Nem, nem te voltál - könnyeim újra lesiklottak az arcomon. 

Harry védelmezően a karjaiba vett, engedtem neki. Megpuszilta a hajam mielőtt állát fejemen pihentette volna. Kezeivel külső combomat simogatta, hogy megbékéljek. Arcomat mellkasába fúrtam és még jobban sírni kezdtem.

De hirtelen egyik kezét belső combomhoz vezette, mire én elugrottam tőle, nem akartam, hogy ott érintsen.

- Menj el! - kiabáltam. - Te sem vagy jobb min ő! - üvöltöttem sírva. Olyan messze toltam a testemtől amilyen messze csak lehetséges volt. Szemei elkerekedtek amint meglátta a combjaimon éktelenkedő hatalmas zúzódásokat.

- Fiúk! - ordított magából kikelve, szemeit nem vette le a combjaimról.

Nem sokkal később Niall, Louis és Liam rohant be a szobámba.

- Hol van Zayn? - mérte végig a fiúkat.

- Zuhanyzik - mondta Liam, de mi is hallottuk ahogy ereszti a vizet. - Miért kiabáltál nekünk?

- Mi ez? - Harry figyelmen kivül hagyta Liam kérdését, és a combjaimra mutatott. Halkan sírtam tovább, ahogy Harry egyre csak dühösebb lett. Kezeit ökölbe szorította, ujjpercei elfehéredtek, arra várva, hogy valakit megüsssön.

- Ne üss meg, kérlek! - fontam karjaimmal körbe a lábaimat, féltem.

- Ki tette ezt vele? - Harry füstölögve nézte a 3 fiút.

- Mit? Mi van vele? - kérdezte Niall aggódva, majd közelebb lépett hozzánk.

- Nézd meg a combját! - mondta dühösen Harry.

- Én nem látok semmit - szólt Liam és Louis egyszerre, és közelebb léptek.

- Soph, nyisd szét a lábaidat - kérte Harry együttérzéssel a hangjában.

- Nem! Megfogsz erőszakolni! - zokogtam még erősebben ölelve a lábaimat.

- Erőszak? Mi a szar srácok? Ki erőszakolta meg?? - dühöngött rájuk meredve. Ez volt az első alkalom, hogy csúnyán beszélt a fiúkkal előttem, és ez nagyon megijesztett.

- Elméletileg mindegyikünk megerőszakolta már őt - mondta nyugtalanul Niall, ráncolva a homlokát.

- Nem, nem volt erőszak, a legtöbb alkalommal élvezte: felnyögött! És én soha nem csináltam vele ilyet! - forrt Harry a dühtől, de mély lélegzetet vett és rám nézett. - Soph... édesem. Ki tette ezt veled? Ez friss, igaz? - kérdezte a lehető leggyengédebben.

Nem szólaltam meg, féltem hogyha elmondom ki volt, Zayn bántana majd.

- Nézd, ha nem fogsz együttműködni... - kezdte fenyegetően, de leállította magát. - Kicsim, csak nyisd szét a combjaidat, hogy megvizsgáljuk a sebeidet, és kiderítsem ki volt.

- Megteszem, de akkor Niall öleljen meg - könyörögtem. Harry szemeiben féltékenység gyúlt, de intett Niallnak, hogy közelebb jöhet hozzám.

A szőke leült az ágyra, lábaimnál fogva az ölébe ültetett. Karjait szeretet teljesen körbe fonta a derekamon, majd a nyakamba suttogott.

- Nyisd szét a lábaidat szerelmem.

Vonakodva, lassan végeztem el amit kért, és az összes fiú zihált a döbbenettől, amint megpillantották a sebeimet. Niall megmerevedett és összerezzent mikor Harry az összes zúzódásom végig simogatta és végig csókolta.

- Jobb már? - kérdezte Harry szemeimbe nézve, de én csak megráztam a fejemet, megakart szólalni, de Louis megelőzte.

- Tudom, hogy más téma, de miért van a szobádban Zayn lepedője? - kérdezte a lepedőt kémlelve.

- Azt akarta, hogy mossam ki - nyögtem ki.

- És te igent mondtál - szólt Liam.

- Igen, mert ráélve... - szám elé kaptam a kezeimet, nem akartam folytatni amit elkezdtem.

- Ő volt az ugye? Gyerünk, fejezd be amit elkezdtél! - mondta lágyan Harry, majd megcsókolta a kézfejemet, Niall pedig a vállamra hajtotta a fejét.

- Mondd el nekünk - motyogta Niall.

- Ráélvezett a lepedőre - a fiúk megemelték meglepettségükben a szemöldöküket. - De ez már régi - próbáltam terelni, nem akartam, hogy Zayn bosszút álljon.

 - Nagyon régi? - kérdezte Louis, majd megvizsgálta a lepedőt. - Ez nagyon is friss!

Harry szemeit összeszorította, ahogy hallottuk, hogy Zayn befejezte a fürdést.

- Megfogom ölni! - szűrte fogai között Harry és felpattant az ágyról, Louis fogta meg.

- Harry, nyugodj meg! Az erőszak nem old meg semmit! - szólt erélyesen az idősebb fiú.

- Zayn, idejönnél egy percre? - kiáltotta Liam. Mióta törődik velem?

Másodpercek múlva, a sötét hajú fiú belépett a szobába, remegve gömbölyödtem össze Niall karjaiban, de ő védelmezően a szorítása alá vont.

- Shhh Soph...senki nem fog bántani. Itt vagyok veled - suttogta a fülembe.

- Mi a helyzet? - kérdezte hanyagul Zayn. Fürkészte az arcokat, beleértve az enyémet is, még jobban remegtem.

- Nem is tudom... mondd el talán te! - Harry égett a dühtől. - Mi van vele? - mutatott rám.

Zayn engem bámult, és még jobban szorítottam Niallt.

- Ne merj ránézni! - utasította őt Harry.

- Miért ne? Mit mondott nektek ez a kurva? - szólt Zayn kikelve magából, de Harry állon ütötte őt. - Mi a fasz, ember? - dörzsölte sajgó állkapcsát.

- Ő nem kurva! - küzdött Harry Louis és Liam karjaiban.

- De az volt a dolga, hogy az legyen! Azt mondtad, hogy semmi érzelmi kötelék mikor először eldöntöttük, hogy megszerezzük őt! De nem! Neked bele kellett keverni az érzéseidet! - kavargott Zayn.

- A dolgok változnak! És mi mind tisztában voltunk vele, hogy nem bántjuk így őt! Legalább egyszer fel kellett volna nyögnie örömében, mielőtt akciózni kezdesz!

- Az a kurva nem érdemli meg, hogy örömet szerezzek neki! 

Hátráltam ahogy a fiúk harcolni kezdtek, szitkokat dobáltak egymásra és ütötték egymást. Nézd meg Soph mit tettél a jelenléteddel, ők nem szoktak verekedni!

- Elmehetek a mosdóba? - kérdeztem félénken Niall karjaiban, mikor abbahagyta Harry és Zayn a verekedést és mindannyian rám néztek.

Harry megtörölte véres ajkait, és közelebb lépett hozzám.

- Igen, persze kedvesem - szólt gyengéden, és felvett Niall karjaiból a sajátjaiba. Bevitt a fürdőbe, lehajtotta a wc ülőkét, és ráültetett. Csak állt ott és engem nézett.

- Egyedül maradhatok egy kicsit? - kérdeztem és ő bólintott.

- Itt leszek az ajtó előtt ha szükséged lenne rám, oké? - kérdezte aggódva és most én bólintottam.

Amint kitette a lábait a fürdőből, felálltam és valami éleset kerestem. Kinyitottam néhány szekrényt, majd megtaláltam a borotvákat. Megragadtam az egyiket, kezemet a mosdó felé emeltem és vágást ejtettem a csuklómon. Én mindig csak bajt okozok! Összerezzentem a nagy mennyiségű vértől ami a mosdóba ömlött.

Bárhova megyek, valami rossz történik! Egy újabb vágást ejtettem, a fájdalom elviselhető volt, de a vér mennyisége egyre csak nőtt. A másik csuklómat is megvágtam. Senki nem akar engem. Még egyet vágtam a bőrömbe, a fájdalom felszabadító volt. A fájdalom jó... azt jelenti, hogy élsz. Egy ötödik sebet is ejtettem magamon. Mi van? Öt? Elnevezem őket: Louis, Liam, Zayn, Niall és Harry.

Szédülni kezdtem, a fehér mosdót beszínezte élénk vörös vérem. Talán túl mélyre vágtam ezúttal... Megpróbáltam elállítani a vért, egy törölközőért nyúltam, de egyensúlyomat elvesztettem, és a földre zuhantam.

45.Rész -Megerőszakolva-

- Van sokkal jobb dolgom is most - emeltem fel az egyik szemöldököm.

- Rossz válasz - sziszegte dühösen, majd kiugrott az ágyából egyenesen felém. Megragadta a derekamat, mielőtt bármit tehettem volna, és az ágya felé parancsolt.

Idegesen kapkodtam a  levegőt, és szorosan fogtam a törölközőt, hogy biztos a helyén maradjon.

- Zayn engedj el, most azonnal! - fújtattam ellökve a kezét. - Nem vagyok most olyan hangulatomban!

- És miért kellene engem érdekelnie? - felelte érzéketlenül. - Nem te döntöd el mikor dugunk meg téged!

Megpróbáltam megkarmolni őt, de csak a trikója szélébe sikerült belekapnom. Lefeszítette ujjaimat a törölközőről, majd lecsavarta rólam és az egyik sarokba hajította azt. Védtelennek éreztem magam ezért térdeimet felhúztam, és karjaimmal körbefontam magamon, talán azt hittem az biztonságot nyújthat.

- Na ne szórakozz! - veszekedett, majd a semmiből elővette egy bilincset. Mit akar azzal az átkozott bilincscsel?

Megragadott és a hasamra fektette, hiába küzdöttem térdét a hátamba fúrta, moccanni alig bírtam, kezeimet hátamra szegezte, és összebilincselte. Vergődésem közben kezei fenekemhez értek, és durván érintette meg.

Rácsapott.

-Áúúúú!

- Ne mozogj már! - követelte és ismét lecsapott a fenekemre. Fájdalmamban ajkaimba haraptam. El kell innen tűnnöm!

Hirtelen erőmet összegyűjtve gurultam le az ágyról, majd egyenesen az ajtó felé siettem meztelenül, kezeim a hátam mögé kerültek. Siettem, hogy kinyissam az ajtót. De a kezeid hátra vannak bilincselve te balfasz!

- A terved nem vitt olyan messze mint ahogy gondoltad, nem igaz? - nevetett Zayn, karjait feje alá dugva. - Gyere vissza az ágyba. Most!

- Nem! - válaszoltam dühösen az ajtóval szemben.

- Tudod mi idegesít a legjobban? 

- Van ötletem, de most valahogy kurvára nem érdekel mi idegesít téged! - válaszoltam bátran.

Tehetetlenségemben visszaültem mellé az ágyra és lábaimmal próbáltam magamra erőszakolni a takarót, hogy melegítsen, kevés sikerrel.

- A következőket kellene tenned - sziszegte.

- Pff.

- Fordulj meg mikor hozzád beszélek!- rendelte, de én egy centit sem mozdultam meg, fejemet a térdemre szorítottam. - Tudod miért kellene azzal törődnöd, hogy ideges vagyok? - hangja egyre közelebbről jött, de nem foglalkoztam vele. - Mert ha dühös vagyok, akkor kanos is...durva és könyörtelen.

Megragadott engem ami meglepetésként ért, és az ágyra dobott mint egy tollpelyhet. 

- Oh kislány,  látom te durva menetet akarsz - vigyorgott perverzül, tartva engem mozdulatlanul ahogy lábaimmal küzdöttem az ereje ellen.

Ujjait mélyen bőrömbe vájta, biztos voltam benne, hogy később ezek zúzódásokként látszani fognak, nyöszörögtem de nem érdekelte.

- Hagyd abba! - könyörögtem.

- Ez még semmi - vigyorgott és még mélyebbre fúrta ujjait, hogy ne mozogjak. - Azt akartam, hogy te is elélvezz mielőtt beléd hatolok, de elvesztetted ezt a kiváltságot mikor szökni akartál és goromba voltál.

Csípőjét combjaim közé fúrta, lekapta magáról ingét, így felfedve tetovált mellkasát. Vonaglottam alatta, hogy leessen az ágyról, de csak annyit értem el vele, hogy még keményebb lett a farka.

- Felizgatsz ha így mozgatod a csípődet - morgott, keményen ágyékomhoz nyomva az övét.

Erősen csípett a mellbimbómba, elárultak engem és keményedtek a sokszoros izgatástól. Bazd meg Zayn! Utállak! Utállak testem!

Zayn nem vesztegetett túl sok időt azzal, hogy kiszabadítsa keménységét, ez volt az első alkalom mióta elraboltak, hogy rettentően féltem, nem tudott semmi sem lenyugtatni. Ráadásul nem tett semmit az érdekében, hogy nedves legyek és kevésbé fájjon nekem.

-  Látod, milyen kész van már? ne várass! - mondta miközben durván szétnyitotta a combjaimat.

Sikítottam ahogy keményen belém döfte magát, de egyik kezét számra tapasztotta, hogy egy hangot se halljanak meg a többiek. Kétségbeesve kapálóztam, ágyékom nem az örömtől, hanem az égető fájdalomtól bizsergett olyan nagyon. Minden lökésnél az egész testemet átjárta a fájdalom, egyre mélyebbre és mélyebbre tolta magát bennem, semmi nem érdekelte, csak a beteges kielégülése, úgyis, hogy engem megerőszakolt. Igen, eljött azaz idő is mikor azt amit velem csinálnak erőszakolásnak hívom. Mert amit most tett velem az egy cseppet sem volt izgató, sőt durva módon tett magáévá. Nem kellene szeretnem azt amit a fiúk művelnek velem, de ők mégis máshogy intézték ezt a dolgot, nem úgy mint most Zayn, kínoz és fájdalmat okoz.  Egy csöpp szánalmat sem láttam a szemiben ahogy rám nézett vigyorogva, csak dugott, mint egy rossz kurvát.

Szemeimből előbuggyantak a könnyeim, végig szántották fájdalomtól eltorzult arcomat, de ez sem hatotta meg Zaynt, csak lihegett és nyögött a nyakamba. Számat olyan erősen fogta be, hogy levegőt alig kaptam. Úgy viselkedett mint egy veszett állat, most láttam először ilyennek, maga volt az ördög.

Percekig folytatta kemény kínzását, mikor egy picit lassított a tempóján, tudtam, hogy hamarosan eléri az orgazmusát, és kezdett alábbhagyni a fájdalmam, kezét is levette a számról. Hirtelen egy gondolat kúszott a fejembe : nem vettem be reggel a tablettát!

- Zayn ne menj el bennem! - könyörögtem.

Kihúzta magát belőlem, és abban a pillanatban ráélvezett a hasamra és a paplanra.

- Bassza meg kislány! Ajánlom, hogy legyen okod rá! - nézett dühösen.

- Nem vettem be reggel a tablettát!

- És nem akarod, hogy kis Zayn rohangáljon a házban? - forgatta a szemeit.

- Dehogy akarom! - szinte köptem a szavakat, undorodtam tőle.

- Te fogod kimosni a gecis lepedőt, az ajtód előtt hagyom - nyitotta ki a bilincsem, majd zsepiket lökött oda hozzám, hogy töröljem le magamról forró spermáját.

- Szuper, már cseléd lány is vagyok? - küszködtem könnyeimmel, de visszatartottam őket. - Ne hagyd az ajtóm előtt, most elviszem őket - felkaptam a lepedőt és magamra tekertem. Combom belseje és az egész hüvelyem úgy égett mint a pokol, mégis erősnek mutatva magam, kiléptem az ajtaján hátra sem nézve. Az ajtóm nyitva volt, és egy újabb üzenet díszelgett rajta.

Az ajtód zárva volt. Jól gondoltad, hogy egy szál törölközőben járkálsz a ház körül?
A te szakácsod, Niall.

Erőltetetten elmosolyodtam az üzenetén de fájdalmamban még ez is nagy teljesítménynek bizonyult. Túl későn jöttél Niall.

***

Sziasztok! Egy szívességet kérnék tőletek, a csoportban meg lett hirdetve egy szavazás,ha van időtök lécci szavazzatok a megadottak szerint. Köszönöm, Szilvi. :)

44.Rész -Indulat-

Nem szóltunk ezután egy szót sem, kihúzta magát belőlem, majd megfogta a tusfürdőt és lemosta rólam a Niall által rám dobált ételeket. Gyengéd volt és törődő. Hát, Harry..... Tele vagy meglepetésekkel!

- Kész, teljesen tiszta vagy! - szólt Harry miután gondosan végig dörzsölte a testem.

- Köszönöm, azt hiszem - suttogtam. - És mesélsz nekem arról a lányról?

- Nem akarok róla beszélni. Vége! - vágta nekem élesen.

- Rendben, kívánságod számomra parancs.

Miközben védelmezően felém tornyosult, gyengéden megölelt, meztelen mellkasunk összetapadtak a nedvességtől.

- Köszönöm - mormolta a nyakamba. Wow. Harry megköszönte nekem? Ki ez az ember, és mit tett Harry Styles-szal?

- Mit köszöntél meg? - kérdeztem összezavarodva.

- A reakciódat. A legtöbb lány nem értené meg, hogy nem akarok róla beszélni, bosszantaná őket.

- Remélem észrevetted már, hogy én nem vagyok olyan mint a legtöbb lány - vigyorogtam smaragd szemeibe.

- Határozottan nem vagy olyan - kuncogott és orrát az enyémnek dörzsölte. - És ez tetszik.

Éreztem ahogy farka újra vérrel telítődik meg és a combomhoz feszült. Elhúzódtam tőle, nem akartam egy újabb adagot kapni az előző énjéből, kicsit sok volt az én ízlésemnek.

  

- És miért? Miért tetszek neked ennyire? Vehettél volna magadnak más lányt is, és most követelhetnéd tőle azt amit tőlem, főleg azóta, hogy híres vagy. Legtöbbjük ráadásul szebb mint én - mondtam miközben próbáltam újonnan felhevült testétől biztonságos távolságban maradni.

- Először is, szeretem a kihívásokat, ráadásul az anyukád mesélt nekünk a lázadó személyiségedről mikor átadtuk neki a VIP jegyeket - válaszolt nyugodtan, közben mellkasára csöpögött a hajából a víz.

A szükségesnél sokkal hosszabban bámultam tökéletesen kidolgozott izmait, majd mikor újra megszólalt tévedtem újra vissza tekintetébe.

- Aztán rájöttem, hogy nagyon rossz hatással van rád ez az alkoholista anya, testvéreid sincsenek, barátod is kettő van, és még apád sincs. Tényleg mit is mondtál, hol van most? - kérdezte együtt érzően.

- Nem akarok róla beszélni. Elhagyott engem, annak ellenére amiket ígért. Ennyit tudok róla mondani - válaszoltam keserűen, majd elfordultam tőle, hogy elrejtsem könnyeimet.

- És végül de nem utolsó sorban csodaszép vagy - visszafordított maga felé, felemelte az arcomat, szemei egyre elsötétültek ahogy végigmérte meztelen lényemet.

- De vannak sokkal csi...

- Igen vannak csinosabbak, de mi téged akartunk. A pimasz és ingerlékeny hozzáállásoddal együtt. Minden hibáddal együtt - sóhajtott fel. - Még akkor is ha nekem akkor volt barátnőm, birtokolni akartalak téged. Megcsaltam őt... veled - fejezte be rekedten, összerezzentem ahogy meghallottam azt, hogy volt barátnője akkor.

A víz túlzottan forrónak tűnt a bőrömön, ahogy nedves hajamat kifésülte az arcomból. Mielőtt megtudtam volna magam állítani, ujjaim csodálatos mellkasát és hasizmát simogatták.

- Elég a csevegésből, és a piszkos részletekből - nyögte hirtelen, majd kiéhezett ajkait szenvedélyesen az enyémekre nyomta. Megfordított, így a hátamat a zuhanyzó falnak döntötte, közben erélyesen markolászta a fenekemet. - Fogalmad nincs mennyire kívánom azt, hogy a szűk kis seggedbe rakjam lüktető farkamat - hörögte, játékosan megharapva a nyakamat.

- Éppen pár perce volt egy kemény menetünk - panaszkodtam, közben éreztem kemény férfiasságát a combomnak nyomódni. - Kérhetek egy kis szünetet? - kérdeztem sóhajtva ahogy szopkodta a mellbimbómat.

- De én most akarlak! Kanos vagyok! - vágott vissza és a másik mellemmel kezdett el játszani.

- Te mindig kanos vagy Harry! - egy nyögés szabadult fel belőlem ahogy beszéltem neki. - Miért nem kéred meg Louis-t, hogy segítsen neked maszturbálni? Biztos vagyok benne, hogy segítene - nem tudtam visszatartani ezt a megjegyzésem.

Ziháltam miközben elengedett, így egyenesen a földre estem, sajgó fenekemet fogva néztem rá, tekintete nem arról árulkodott, hogy ő viccesnek gondolta volna az előbbieket. Remek Soph, máris feldühítetted!

- Ha tényleg együtt akarsz minket látni Louis-val, akkor lehet élvezni fogod amit este kapsz! - fortyogott ökölbe szorított kézzel.

- Fogok én valaha is egyedül aludni?? - rivalltam rá füstölögve.

- A közeljövőben biztosan nem! - fújtatva kiviharzott a zuhanyzóból.

- Én vagyok kurva fáradt nem  ti! Engem használtok szex- játékként! - kiabáltam.

- Szokd meg! Ez az egyetlen módja, hogy tudd hol a helyed! - kiabálta a zuhanyzón kívül, majd becsapta maga után az ajtót.

- Bazd meg Harry! - kiabáltam ahogy csak tudtam úgy, hogy meghallja. Nem válaszolt. - Megkönnyebbülés - suttogtam magam elé, majd felálltam a zuhanyzó padlójáról, elzártam a csapot, megragadtam egy törölközőt, magamra tekertem és egyenesen a szobám felé tartottam. De az ajtóm nem nyílt többszöri próbálkozás után sem, majd észrevettem az ajtóra ragasztva egy üzenetet.

Találkozzunk a szobámban.

Zayn

Kurva jó, biztos akkor zárta be, mikor a zuhanyzóban voltam. Puffogtam és összegyűrtem a kis cetlit. A törölközőt szorosabban csavartam magamra és egyenesen a szobájába tartottam.

Harmadik kopogásomra válaszolt. Kétszer is ellenőriztem, hogy biztos takar-e eléggé a törölköző mielőtt beléptem volna. Ott álltam előtte, de nem zártam be az ajtót.

- Csukd be az ajtót, drágám - szólt követelőzően, majd vigyorgó feje egyenesen rám meredt, szemeivel végigmérte alig takart testemet.

- Miért zártad be a szobámat ha senki sem volt bent? - kérdeztem udvariatlanul.

- Mert szerettem volna veled eltölteni egy kis időt. Most pedig csukd be azt a kibaszott ajtót! - utasított.

A fenébe, ő nagyon indulatos, jegyeztem meg magamban.

- Van sokkal jobb dolgom is most - emeltem fel az egyik szemöldököm.

- Rossz válasz - sziszegte dühösen, majd kiugrott az ágyából egyenesen felém. Megragadta a derekamat, mielőtt bármit tehettem volna, és az ágya felé parancsolt.

 

43.Rész -Dühkitörés-

Harry maga után húzott a lépcsőn csendben, majd belökött a fürdőszobába és bezárta az ajtót.

- Minek zárod be, ha van mindenkinek kulcsa? - de éppen, hogy csak kimondtam az utolsó szót, ajkait az enyémre nyomta, és vadul falni kezdték azokat. Nem válaszoltam a csókra, úgy éreztem valami nincs rendben a viselkedésével és ő sürgetően nekem nyomult meghátráltatva engem egészen az ajtóig. - Harry! Mi a baj?

- Abbahagynád a csodálatos hangoddal való beszédet? Talán ezzel nyerhetünk egy kis időt - nyögött fel, majd vággyal teli szemei összetalálkoztak az enyémmel, nem tétlenkedett újra magáévá tette ajkaimat. Harry a hangomat dicsérte? Nem a testem? Oké...valami nincs rendben vele.

- Harry, állj le! - könyörögtem az émelyítő csókjai között.

- Nem! - válaszolt és kezeit melleimre irányította. Új erőre kaptam és ellöktem magamtól.

- Mi a baj? - kiáltottam rá. Wow Soph, mióta érdekelnek Harry érzései? Talán többet érzel iránta mint kellene? Nem, nem érdekel....vagy talán egy kicsit.... Fogd be agyam!

Ahogy magamban vitatkoztam és csak néztem őt, ő újra felém tornyosult és megcsókolt, de én ismét eltoltam. - Harry Edward Styles! Mi a baj? - ordítottam. - Mondd el mi van, hadd javítsam ki ha elrontottam valamit! Sophie már megint a törődőt játszod!

- Neked nincs jogod ahhoz, hogy megmondd mit csináljak! - sziszegte, majd megragadta a csuklóimat és a falnak szegezte a fejem felett. - Én vagyok a hibás - suttogta.

Egyik kezében tartotta a csuklóimat, a másik keze pólóm alatt vándorolt egészen a bal mellemig. Hüvelykujjával izgatni kezdte a bimbómat egészen addig míg az fel nem állt.

- Gyönyörű vagy... ugye tudod? - suttogta fejét belefúrva a nyakamba. Szorítása egyre erősödött mikor észrevette, hogy nem nyögök ahogy szoktam.

- Harry ez fáj! - panaszkodtam.

- Jó.

Küzdöttem a szorítása ellen, de sokkal erősebben tartott a falhoz mint azelőtt. Egyáltalán nem volt jó.

- Most dühkitörésed van? - kérdeztem. Azt hiszem ha féltékeny lenne, akkor máshogy vielkedne, talán úgy mint az étteremben. - Harry, mi történt? Ki bántott?

Egy kicsit lazított a szorításán, de nem válaszolt, tovább csókolgatta a nyakamat.

- Ki bántott? - ismételtem halkan. Harry mélyen a szemembe nézett és csak bámult rám. - Egy lány volt?

- Igen, a barátnőm volt, de dobott egy másik srác miatt, a szívemet lángokba dobta. És te csak szítottad azt a tüzet mikor megláttalak Niallal a konyhában, és emiatt a tetted miatt elfogod játszani a barátnőmet aki összetörte a szívem... és én leszek a dühös barát! - fejezte be indulatosan.

Tetteit az árulás és a harag táplálta. Szinte letépte rólam a ruháimat és a zuhany alá lökött, ő is serényen levetkőzött, majd beállt mellém. Megnyomott egy gombot a zuhany alatt ami egy dalt indított el. 

Felismertem, Nine Inch Nails-től a Closer című száma kezdődött el. Harry megeresztette a vizet, de elég forróra állította, ami szinte égette a bőrömet. Közelebb húzott magához, így minden levegőt megszüntetve közöttünk. Ajkait számra nyomta hirtelen. De mikor észrevette, hogy nem viszonoztam a csókját, egyik kezét ágyékomhoz vezette és erőteljesen felnyomta nekem két ujját. Önkéntelenül is hangosan nyögtem fel, mire vigyorogni kezdett és még egy ujját belém tolta.

You let me violate you You let me desecrate you

 You let me penetrate you You let me complicate you

Te hagyod, hogy megbecstelenítselek. Te hagyod, hogy megszentségtelenítselek
Te hagyod, hogy behatoljak. Te hagyod, hogy összezavarjalak.

 Ujjait egyre mélyebben és erősebben pumpálta bennem, nem volt időm megszokni a keménységet, így fájt amit velem tett. Nedves fürtjeit nyakamba hajtotta és egy érzékeny ponton belém harapott, ismét megjelölt.

 Az első versszak után kihúzta belőlem ujjait és megragadta kemény farkát, elsőnek párszor végig simította a csiklómon, majd erősen belém nyomta, időt sem hagyott, hogy alkalmazkodjak méretéhez, kegyetlenül mélyre nyomta bennem. Már nem Soph voltam a szemében, hanem egy kurva aki megcsalta őt.

I wanna fuck you like an animal I wanna feel you from the inside I wanna fuck you like an animal My whole existence is flawed.

You get me closer to God You can have my isolation; you can have the hate that it brings You can have my absence of faith; you can have my everything

 

Szeretnélek megbaszni, mint egy állat. Szeretnélek belülről érezni. 

Szeretnélek megbaszni, mint egy állat. Az egész létezésem elrontották 

Te juttatsz közelebb Istenhez. Megkaphatod a magányom. Megkaphatod a gyűlöletet, ami okozza
Megkaphatod a hitetlenségem. Mindenem megkaphatod.

- Áúú Harry! - panaszkodtam, és próbáltam belemarkolni a vállaiba, hogy én is irányíthassam őt.

- Szoríts! Megérdemled! Dobtál! - morgott és mélyet döfött belém. Megfogtam a fejét és arra kényszerítettem, hogy rám nézzen.

- Harry, én vagyok az Sophie. Nem ő vagyok! - igyekeztem, hogy megtudjam tartani a fejét. Lassan leállt a döfésekkel és rám emelte könnyekkel teli tekintetét ami vízzel keveredett. - Sajnálom - mondtam ki, de ő még mindig úgy bánt velem mintha az ex-e lennék.

- Ó az leszel! - és elölről kezdett mindent. Arcom eltorzult fájdalmamban ahogy újra lökni kezdett.

I wanna fuck you like an animal, 

I wanna feel you from the inside. 

I wanna fuck you like an animal.

Szeretnélek megbaszni, mint egy állat
Szeretnélek belülről érezni
Szeretnélek megbaszni, mint egy állat 

A tempója egyre lassult, ahogy a dal refrénje elhatalmasodott rajta. Veszített az állóképességén, de közben bennem épült valami ami az orgazmusomhoz vezetett.

Help me tear down my reason. Help me; it's your sex. I can smell. 
Help me; You make me perfect. Help me become somebody else.

Segíts, összetörtem legbelül. Segíts, nincs lelkem, amit eladhatnék
Segíts, az egyetlen, ami még működik. Segíts, hogy elszakadjak magamtól.

Halkan felnyögtem, majd megpuszilta az orromat mielőtt szenvedélyesen megcsókolt volna. Éreztem, hogy ismét a normál Harry van előttem ezért viszonoztam a csókját, nagy megelégedettségére. Már nem a harag vezérelte...

- Én kedvellek Sophie ugye tudod? - motyogta a nyakamba. Lökései hirtelen gyengédek és erotikusak lettek. - Gondoskodom róla, hogy jól érezd magad - suttogta.

Nyögéseim megszaporodtak ahogy a G-pontomat érintette, kezeivel melleimet simogatta. Néhány hosszú lökés után teljesen kiürítette magát bennem. Egyszerre értük el az orgazmusunk csúcspontját, egymás szájába lihegve.

Nem szóltunk ezután egy szót sem, kihúzta magát belőlem, majd megfogta a tusfürdőt és lemosta rólam a Niall által rám dobált ételeket. Gyengéd volt és törődő. Hát Harry..... Tele vagy meglepetésekkel!

42.Rész -Torta sütés-

- De szereted ezt a nagyokost nem? - szemtelenül húzogatta a szemöldökét csábítóan.

- Természetesen - válaszoltam elpirulva, mire ő csak kuncogott.

- Szóval megbeszéled a fiúkkal a megállapodásunkat? - kérdeztem félénken.

- Persze, minden rendben lesz, ne aggódj - nyugtatott Louis ahogy a házuk elé kanyarodtunk.

Hamarosan már a fiúk otthonában voltunk, mikor előadta Louis a parti ötletét, mindenki ellene volt kivéve minket. Majd Louis elmagyarázta nekik az alkunkat, így szerencsére mindenki rábólintott a bulira.

A nap további része elég unalmasan telt, a fiúk egy percre sem hagytak magamra, valaki mindig szemmel tartott engem.

Már majdnem boldog voltam, mikor elküldtek aludni, mert azt hittem elfelejtették, hogy nem volt meg a napi saját-örömszerzésem.

*

Majdnem éjfél volt mikor kiléptem a szobámból, le a lépcsőn.

- Niall? Mit keresel te itt az éjszaka közepén? - kérdeztem a fiút a nappaliban érve.

Vihar volt odakint, és nem tudtam a hangos égi háborútól álmot erőltetni a szemeimre.

Laza lófarokba kötöttem a hajam, és oda ugráltam Niallhoz, mivel a hideg csempe csípte csupasz talpamat.

- Én is feltehetném neked ugyanezt a kérdést - válaszolt az Ír fiú rám emelve csodálatosan kék szemeit, majd ismét a magazinnak adományozta amit a kezeiben tartott.

- Nem tudtam aludni - suttogtam és leültem mellé a kanapéra.

- Én sem - húzta el a száját. 

Testével mellém csúszott, önkéntelenül is hozzábújtam, nem tudtam ellenállni meleget sugárzó alakjának. De hirtelen eszembe jutott, hogy csak egy póló van rajtam amin a fiúk neve díszelgett és egy kis rövidnadrág. Amióta velük vagyok fehérneműt sem hordhatok. Vonakodva húzódtam el tőle, de ő abban a pillanatban kócos fejével felém fordult.

- Nem akarod valamivel elüti az időt? Van még pár óránk amíg a többiek felkelnek - nézett még mindig engem és ledobta a magazint a földre. Pár másodpercre elgondolkodtam az ajánlatán.

- Ami azt illeti, szeretném - jelent meg arcomon egy huncut mosoly, azután játékosan birkózni kezdtünk a kanapén.

- Ez az én vonzerőm! - válaszolta a hátára borulva, kicsit meglepődve, ahogy én büszkén letepertem. Meglepődöttsége nem tartott sokáig. Kicsit késő volt már számomra, ahogy észrevettem a kihívás izgalmát megcsillanni szemében : átfordított minket, teste az enyém felé került és Niall addig csikizett, míg a könnyem is kicsordultak.

- Elég, elég! - könyörögtem neki, de tovább kínzott.

- Mondd, hogy megbocsátottál nekem! - csikizett erősebben. - Mondd, hogy a barátod vagyok újra! - nevetett.

Makacsul tartottam magam és némán tűrtem a csikizést, de egy idő múlva már fájt és kénytelen voltam kimondani - Igen a barátom vagy! Megbocsátok neked, abba hagyod a csiklandozást? - erre ő rögtön abba hagyta a kínzásomat, de nem engedett el. Kezeit derekamra fonta és közelebb húzott magához.

- Olyan vicces ahogy alattam vonaglasz - vigyorgott.

- De ugye azt tudod, hogy amit mondtál az két értelmű? - mondtam komolyan felemelve az egyik szemöldököm.

Bólintott és egy levakarhatatlan vigyor kúszott az arcára, mire én csak megforgattam a szemeimet.

- De most tényleg, mit fogunk mi csinálni? - kérdezte és mosolya egyre jobban eltűnt.

Megpillantottam egy szakács magazint, és eszembe jutott egy briliáns ötlet.

- Várj! - nyújtózkodtam egyet mikor felálltam. Megragadtam az újságot és hosszan a kezdőlapját kezdtem el vizsgálni. - Niall? Tudom már mit csináljunk! - mutattam felé az újság címlapját, rajta egy karamellás csokoládé torta szelettel.

- Elképesztő vagy! - majd nyomott egy puszit az arcomra, persze egyből melegség járta át az egész testem.

- Tudom, köszönöm - pirultam el.

Megragadtam a kezét és a konyhába húztam őt a magazinnal együtt.  Letöröltem az asztalt mielőtt nekiláttam volna a sütésnek, majd előkerestem az alapanyagokat. Találtam egy ír zöld kötényt és egy szakács sapkát is, amiket egyből felvettem. A pult alól előkotortam egy tálat, majd Niallra néztem.

- Nos, hol kezdjük? - kérdeztem tőle, de ő inkább mosolyogva végig mért.

- Azt hiszem talán a margarinnal kezdjük - megindult a hűtő felé és kivett belőle 4 kocka margarint, majd letette őket az asztalra.

Megállt a hátam mögött és kezeit finoman a derekam köré csúsztatta, egy kicsit túl gyengéd volt az eddig megszokottól, de nagyon jól esett.

- Wow, ez a mennyiség túl sok lesz, talán egy árvaháznak sütünk? - mutattam a margarinra.

- Sok margarinnal szeretném - kényeskedett orrát belefúrva a nyakamba.

- Mivel több margarint használunk, meg kell szabadulnunk egy-két összetevőtől - indult el kezem az egyik lisztes zacskó irányába.

- Megszabadulni az összetevőkt...? - Niall megakadt a mondandójában ahogy megpillantotta kezemben a lisztet. - Ne csináld. Kérlek Soph! Ne... várj...Kérlek....  beszéljük meg... Ne tedd!... Neee - szinte könyörgött az én manóm, ahogy hátrálni kezdett. De mielőtt Niall megtudta volna akadályozni egy marék lisztet az arcába dobtam. - Te.... - szólt meglepetten, az orrát és a száját fehér por lepte be. - Te rádobod a barátodra a lisztet?

- Az ex-barátomra - javítottam ki.

- Most ez háború! - kiáltotta el magát és ő is felkapott egy lisztes zacskót, nem is várt sokáig lekapta a fejemről a szakács-sapkát és a fejemre szórt egy marék lisztet. - Upsz! - vigyorgott kajánul hátrálva.

- Nézd mit tettél a hajammal! - mutattam a csimbókokban leomló lisztes hajamra. Egy gonosz mosoly kíséretében válaszolt.:

- Te akartad!

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy megdobáljam őt.

- Kölcsön kenyér visszajár! Válassz fegyvert! - mondta nekem gúnyosan felemelve fehérített szemöldökét. Szemügyre vettem az asztalon elterülő ártatlan 'fegyvereket'. : vaj, csokoládé, cukor, kanál, egy másik edény,  tej, tojás, turmix gép. Várjunk csak!  

- A tojásokat választom! - kiáltottam fel nagy mosoly kíséretében, és azon nyomban megragadtam négy darabot és Niallra céloztam vele.

- Neee! Ugye nem teszed meg? - könyörgött ismét, mire én csak kuncogtam rettegő reakcióján.

- Akarsz fogadni? - kérdeztem szúrós tekintettel, de nem törődve félő tekintetével két tojást a fején nyomtam szét. A ragadós anyag az arcába folyt, de hamar észbe kapott és felkapott egy doboz tejet és egyenesen az arcomba öntötte. Köszönöm Istenem a kötényt! Valójában úgy nézett ki, mintha egy csapat nagyra nőtt gyerek lennénk, és kajával dobálózunk, de igazából csak élveztük az életet és szarrá röhögtük az agyunkat mindenen.

Egy idő után minden elfogyott az asztalról, és a konyhában a rendetlenség vette át az uralmat. Niall fehéren úgy nézett ki mint egy eszkimó. Megakartuk tisztítani a konyhát mielőtt a fiúk felébredtek volna, el is kezdtem a köténnyel feltörölni Niall nagy szomorúságára.

Nagyjából két óra múlva mindennel készen lettünk, leporoltuk magunkról a lisztet és a ruháinkról is letisztítottuk a fehér port, Niall aggódva nézett rám. A mosoly hirtelen tova tűnt és kérdőn tekintettem vissza rá.

- Hé szerelmem, még lisztes a szád - szólt és én rögtön emeltem a kezem, hogy letöröljem, de megakadályozott benne. - Engedd meg, hogy segítsek - mondta ravaszul, mielőtt megcsókolt volna és én visszacsókoltam őt, és ő egyre közelebb húzott magához.

Niall megragadta a csípőmet és könnyedén felrakott az asztalra, majd combjaim közé férkőzött nem megtörve tökéletes csókunkat. Kezeit végig siklatta a pólómon, majd a derekamnál befurakodott meztelen bőrömhöz, ujjait rövidnadrágom alá bújtatta, közben hangosan belenyögött csókunkba. Ujjait egyre lejjebb csúsztatta, mikor észrevette, hogy nincs rajtam bugyi, egy ujját végig húzta a csiklómon, mire megugrottam a kellemes érzéstől.

- Gyerünk - könyörögtem neki mélyen belenézve kék íriszébe. Ujjaimat végig fésültem szőke tincseiben.

Mosolygott és újra szenvedélyesen megcsókolt, nyelve bejutásért esedezett amit nem tudtam visszautasítani. Hangosan felnyögtem, ahogy egyik ujját nedves hüvelyembe nyomta, pumpálni kezdett, majd két ujjal folytatta a kényeztetésem. Fejemet hátravetettem az élvezettől, lassabban kezdte el tolni ujjait, hogy jobban izgassa a G-pontomat, hatalmasat nyögtem a vállaiba, amit halk kuncogással nyugtázott.

Lábaimmal kulcsoltam körbe csípőjét amilyen lehetséges csak volt, majd folytatta a kezelésemet. Ismerős érzés épült a bensőmben, éreztem az orgazmus közelgő eljövetelét, csókunkat megszakítva temettem arcomat a nyakába, majd szétterjedt ágyékomban bombarobbanásként kitörő orgazmusom, halk voltam, tudtam ha akkor elengedem magam, mindenki felébredne.

De Niall nem volt elégedett a nyögéseim hangerejével, ezért belém vezette a harmadik ujját is, mire mély nyögés tört ki belőlem, ajkait számra tapasztotta, hogy elfojtsa a zaj forrását, azaz engem.

- Itt meg mi folyik? - szólt egy rekedtes hang.

Niall gyorsan kihúzta ujjait belőlem, és a háta mögé rejtette, mintha azzal eltudná hessegetni, hogy éppen kielégített.

Fejemet reflexszerűen a hang felé fordítottam, Harry a konyhaajtónál támaszkodott fáradt karikás szemekkel.

- Csak sütünk - néztem Niallra, hogy mentsen ki. De ő helyette felmutatta nyálkás ujjait, majd szájába vette, és gondosan lenyalta azokat.

- Hmm, fincsi - szólalt meg mikor lenyalta egy ujját, majd következett még kettő, úgy kóstolta meg a nedvemet mint egy igazi szakács.

- Persze, hogy az! - lépett közelebb Harry. - Látni akarom a  sütésetek eredményét - csatlakozott a sütés-játékunkba. - Látni akarom mi jön ki a sütőből. Menjünk mossuk meg a gyönyörű kis testedet és megtudjuk - megragadta finoman a karomat és magához húzott. Hmm... féltékenység szagot érzek.