II/8. Ruhák

- Kérdezhetek még valamit, Soph? - bizalmat veszek észre a hangjában.

- Hmm? – morgom, lassan álomba merülök.

- Te érzel irántam valamit?

Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna, és elaludtam. Érzek iránta valamit?

                            ************************************************** 

Karokat éreztem magam körül és egy meleg leheletet a nyakamon. A hátam mögött kicsit mozgolódott valaki mielőtt egy halkat sóhajtott. Valakivel intim helyzetben voltam. Gondolkodnom kellet, hogy emlékezek, ki lehetett az a személy. Niall. Ez csakis Niall lehet. Niall, aki szeret engem. Mit fogok mondani neki, amikor felébred?

Túl álmos voltam ahhoz, hogy megforduljak felé.

Halkan felsóhajtottam, megpróbáltam visszaaludni, de ez az ötlet rövid életűnek bizonyult.

- Niall! Niall! Ébredj fel! Eltűnt! – hallottam egy dühös kiáltást majd hangosan kopogtattak az ajtón. Felültem, közben Niall is felébredt a hátam mögött. Rángatni kezdte a négy fiú az ajtót, majd eszeveszett sebességgel berontottak a kis szobába.

- Niall! Shopie… - Louis elhallgatott, ahogy meglátott engem Niall ágyán – Nem tűnt el – fejezte be és kíváncsian nézett rám. – Miért van itt? – kérdezte hangsúlyozva az „itt”-et.  

Harry dühösen keresztezte karjait a mellkasa előtt. Szinte azonnal így tett a másik három is.

-É-é-én… - dadogtam, de Niall erősen rácsapott a fenekemre.

- Megérdemelte tegnap a büntetést. Nem hiszem, hogy a közeljövőben megint meg akarna harapni. – hazudta teljesen nyugodtan, közben felült mellém.

- De még mindig fel van öltözve. – érvelt Harry.

- Nem feltétlenül kell minden büntetésnél meztelenre vetkőztetnie engem, Harry. – vágtam hozzá mérgesen.  

- Figyelj oda milyen hangsúlyban beszélsz! – figyelmeztetett Liam.

- Mindegy – motyogtam és az arcom Niall vállába fúrtam.

- Soph, nézz ránk, amikor hozzád beszélünk! – követelte Zayn mérgesen.

A szemeik szikrákat szórtak, úgyhogy inkább visszanéztem rájuk.

- Abba tudnátok hagyni, hogy úgy beszéltek velem, mint egy kisgyerekkel? Tizennyolc vagyok, az Isten szerelmére! – dühöngtem.

- Ha abba hagyod a gyerekeskedést - fejezte be Liam, ezzel leállítva engem a további visszabeszélésben.

- Az volt a kérdésem, hogyan büntetted meg, amiért rosszul viselkedett? – kérdezte Harry Nialtől.

- Igen. De nem voltam vele túl durva. – válaszolta Niall és erősen megszorította a combom. Vonaglottam kicsit a kellemetlen érzéstől.

- Mutasd meg mit tettél vele. – utasította Harry. Mi van???

Nyeltem egy nagyot, mikor Niall gyorsan felém került és az ágyra nyomott. „Sajnálom” tekintettel nézett rám, majd megszabadított a kapucnis pulcsimtól. A kezemet reflexszerűen a meztelen mellkasom elé húztam, hogy eltakarjam, de Niall elkapta és durván a fejem fölé emelte őket. Nyöszörögtem és fészkelődni kezdtem, hogy megszabaduljak tőle, mivel mind az öt tekintetet a sebezhető testemen éreztem. A szőke közelebb hajolt, kezével még mindig a csuklómat fogta a fejem fölé. A szájával a meredező mellbimbóimhoz hajolt.

Becsuktam a szemem. Nem akartam elhinni, hogy Niall, aki azt mondta szeret engem, ezt tette velem. Furcsán senki nem akart beleszólni, csak néztek minket. Niall egyre jobban nyomta nekem a csípőjét, a nyelvével kellemesen lassú köröket art le az érzékeny bőrömön.

Küzdeni kezdek a szorítása ellen, nem tetszett, hogy ezt tette velem. 

Szemeim kipattantak, ahogy finoman ráharapott a kemény mellbimbómra. Égszínkék szemei rátalálnak az enyémekre. Nem tudtam megállítani a nyögést, ami kitört ajkaim közül. Ösztönösen a számba haraptam és megéreztem a vér fémes ízét, ahogy eszembe jutott, hogy nem vagyunk egyedül Niallel a szobában.

- Ne tartsd vissza! – mondja Harry rekedtes hangon. – És nem kell szégyellned.  

Ziháltam, ahogy a melegítőnadrágon keresztül megéreztem, hogy Niall egyre keményebb lesz odalent. Erősebben dörzsölte nekem a csípőjét. Szája áttér a másik mellemre, de egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Egyre többször és erősebben nyomta nekem a csípőjét, hogy a csúcsra juttasson. Néhány erősebb lökéssel, sikerült engem hangos nyögésre késztetnie a fiúk nagy örömére. 

- Tessék – zihálja, majd odaadja nekem a pulcsim. Hirtelen fázni kezdtem, úgyhogy felvettem.

- Ha tényleg ezt történt, akkor miért vagy felöltözve ma reggel? – követeli Harry újra.

- Hideg volt éjszaka. – válaszolta Niall. – Hagytam, hogy felöltözzön utána.

Harry tiltakozni akart, de Louis gyorsan rávágta:

- Biztos vagyok benne, hogy a hőmérsékletet máskor is meg tudjuk beszélni. Most késő van, mindannyiunknak menni kell iskolába. Sophie, fel kell öltöznöd! – tapsolt Louis, majd mindenki elindul a szobája felé, hogy készülődjön. Harry elhúzott Nialltől, bevezetett a szobámba és lelökött az ágyra, majd Louissal együtt végignéztek rajtam.

- Most öltözz fel! – mondta a fiatalabb mielőtt megfordult volna.

- Minden holmim otthon van. – vágtam vissza.

- Ez az otthonod. És Louisnak vannak ruhái neked, biztos vagyok benne. – érvelt Harry.

- Soha nem lesz ez az otthonom. Ráadásul kétlem, hogy Louisnak van egyenruhája, ami a pompon csapatba kell. Lou? – pillantottam az idősebb fiúra.

- Igaz Hazz… Egyenruhám az nincs – értett egyet Louis – De el kell készülnöm. – tette hozzá és elhagyta a szobát.

A zöld szemű sóhajtva dörzsölte meg a halántékát.

- Tíz perc múlva legyél a földszinten és reggelizz! Elviszlek, csak pakold össze a cuccaidat. Az idő most indul. Jah, és hogy le tudj menni, át kell menned valamelyik szobán, és nem garantálom, hogy nem tesznek veled semmit, de… ez az egyetlen kiút.

Bosszúsan sóhajtottam. Miért kell egy ilyen szar szobában laknom, mint ez??? Tuti, hogy Niall felé fogok menni… Ő nem tenne semmi rosszat nekem. Gondolom. Vagy talán, ő is, azok utána, amit a fiúk előtt tett?

- És még egy dolog – mondta Harry mielőtt kilépett volna a szobából. – Nem mehetsz Niall szobájába, ott voltál ma reggel is, figyelni foglak! – vigyorgott szemtelenül majd bezárta az ajtót.  

Kibaszott jó. 

II/7. Birtoklás

- Szóval itt vannak a szabályok Soph – kezdte Louis miközben elhelyezkedett a derekamon, Harry pedig csókolgatni kezdte a combom.

Fészkelődni kezdtem a kényelmetlenség miatt.

- Ha nem hagyod, hogy Harry és én azt tegyünk veled, amit akarunk, akkor neked kell minket a kezeddel és/vagy a csinos kis száddal kényeztetned. Megérteted? – folytatta mélyen a szemembe nézve.

A fejemet ráztam ellenkezésképp és mélyen az ajkamba haraptam.

- Nem probléma édes… biztos vagyok benne, hogy másodpercek alatt meg tudjuk változtatni a véleményed. – motyogta Harry, szájával nedves nyomokat hagyott a hasamon, amibe beleremegtem. Az ujjaival vontatottan mintákat rajzolt a combomra. Az érintése nyomán elektromosság járta át a testem, szinte égette a bőröm. Én pedig csak vonaglani tudtam alatta.

- Ne mocorogj! - parancsolt rám Louis, miközben kezét a hátam mögé vezette, hogy kikapcsolja a melltartóm. Megmerevedtem, ahogy leesett rólam az anyag, Harry és Louis automatikusan játszani kezdett a melleimmel.

- Azt hiszem, már mondtam egyszer, Sophieboo… Nyugi… - suttogta ismét Louis, Harry a mellbimbómat csipkedte, azok pedig megkeményedtek az érintésére.

A testem élvezettel reagált a horrora, amit a fiúk okoztak. Az agyamban egy hang szüntelenül azt mondogatta „ez nagyon nem helyes”, de nem tudtam ellenállni az érintésüknek.

Önelégülten vigyorogtak, mert teljesen ők irányítottak engem, semmit sem tehettem ellenük.

Louis gyorsan lerántotta a bugyimat, és elhajította valahova, ahogy korábban a melltartómat is. Ujjaival lassan simogatni kezdte a combom belső oldalát, mire egy kicsit megugrottam.

A zöld szemű a nyakamhoz hajolt, erősen szívta és harapdálta a bőröm.

Harry elhúzta a száját, még egy pár pillanatig éreztem meleg leheletét az újonnan szerzett lila folt felett. Louis meleg kezeivel birtoklóan markolászta a combjaimat.

Louis ujjai hirtelen végigsimítottak a csiklómon. Megugrottam a varázslatos érzéstől, megpróbáltam kimászni az ágyból, de Harry gyorsan megragadta a vállam és visszanyomott

- Még egy ilyen, és szopni fogsz, érthető? – motyogta Harry mérgesen.

Nyafogtam és idegesen becsuktam a szemeim.

Figyelmeztetés nélkül Louis két ujját vezette belém, körzött, majd kihúzta és vissza be.

Össze-vissza ficánkoltam, nem akartam, hogy bennem legyenek azok, de Louis a szabad kezével lefogta a csípőmet, így szabadon folytathatta. Pár másodperc múlva hő áramlott szét bennem és úgy éreztem, többet akarok Louis ügyes ujjaitól. Nem, nem, nem! Ezt nem szabad szeretni Soph! Ez nagyon nem jó!

A fejemet ráztam, és az ajkamat harapdáltam. Louis hozzátett még egy ujjat és gyorsabban kezdte mozgatni azokat. Szorosan zárva tartottam a számat, hogy visszatartsak egy kitörni kívánkozó nyögést.

A falaim összehúzódtak a kék szemű fiú ujjai körül, ahogy egyre közelebb kerültem a gyönyörhöz, Harry fejével a bejáratomhoz hajolt és nyalni kezdett.

Látásom elhomályosodott, ahogy keményen tört rám az orgazmus. Amikor előre hajtottam egy kicsit a fejem, láttam, hogy a mindkettejük szája a központomtól pár centire van.

Hallottam a nyögéseiket, mikor lenyalták a szájukról a maradék nedvem.

- Gyerünk, ízleld meg magad! – mondta Harry mielőtt durván megcsókolt.

- Hazz… Nem hiszem, hogy sokáig tudok még várni. – panaszkodott Louis nem messze tőlem. A fiatalabb fiú megszakította a csókot és jóváhagyásképen bólintott.

- Hol akarod? – kérdezte és a testem felé intett. Teljesen úgy mondta, mintha egy tárgyról beszélne. Bravó, Harry.

- A punciba akarom. – mondta kéjsóvár hangon. Mielőtt felfogtam volna, Harry bólintott, Louis pedig levette a boxerét, megragadta a farkát és még párszor még végigsimította. A szemem sarkából láttam, hogy Harry az ágy végében keresett valamit az egyik fiókban.

- Kész vagy Soph? - kérdezte Louis, a farka hegyét pedig a bejáratomhoz nyomta.

Megfeszültem a szavai hallatán. – Nem, é-é-én nem akarom ezt csinálni!

- Rendben. Sajnálom. – válaszolta közömbösen, mielőtt teljes hosszát belém tolta.

Hangosan nyögtem fel, ajkaim szétváltak.

Megfordult velünk, így én kerültem felülre, lábammal közrefogtam a derekát. Kezével szorosan fogta a derekam. Elkezdett mozgatni magán, amitől hangosan nyögött.

- Még… - mondta inkább csak magának. Újra és újra ugyanazt csinálta egyre gyorsabban.

Becsuktam a szemem, ahogy egyre kellemesebb lett, amit csinál. De ezt az élvezetet nem sokáig engedték, mivel valami hideget és csúszóst éreztem a másik lyukamnál. Mióta törődik a síkosítóval?

Harry figyelmeztetés nélkül belém taszította magát.
Erősen az ajkamba haraptam, hogy ne kiáltsak fel, ziháltam Louison, úgy éreztem túl tele vagyok. Próbáltam érzelemmentesen tűrni, ahogy gyors ütembe tolták magukat belém.

Nem tudtam tovább tartani magam, amikor Louis elkezd játszani a csiklómmal. Egy hatalmas nyögés tört fel belőlem.

- Istenem Haarrrryyyy ... – nyögtem, mikor különösen mélyre dugta magát.

- Hogy mondtad? – morogta és gyorsabban kezdett lökni.

- Larrryyyyyyy! – sikítottam, s ők szintén nyögtek, ahogy megtöltöttek forró nedvükkel.

Fáradtan dőltünk az ágyra, izzadt testeink egymáshoz tapadtak. Megpróbáltunk egyenletesen venni a levegőt.

- Ez nagyon jó volt. – mondta Louis és fáradtan ásított egyet.

Harry egyetértésképpen morgott egyet, majd kihúzta magát belőlem és mellénk feküdt. Louis mindkét kezével a derekamat fogta, miközben szép lassan elnyomta az álom. Vajon ha Niallhoz megyek, ő is ezt fogja tenni velem?

A gondolat magában megijesztett.

Nem tudtam elaludni, végig az órát néztem, hogy mikor jön el az éjfél.
Remegtem, mint a nyárfalevél, a szemhéjamat félig lecsuktam, de az idő nem akart telni.

Vettem egy mély lélegzetet és óvatosan leemeltem Louis kezeit a derekamról. Kis híján szívrohamot kaptam, amikor egy kicsit elkezdett horkolni és mozgolódni. Megpróbáltam újra rendesen lélegezni és leugrottam az ágyról. Gyorsan belebújtam egy melegítőnadrágba és egy kapucnis pulcsiba és elindultam az ajtó felé ami Niall szobájába vezetett.

Majd megtorpantam és gondolkodtam. Mindenki alszik… Talán megpróbálhatnék elmenekülni Harry vagy Louis szobáján keresztül.

Tekintetem a két ajtóra szegeztem. Nem, a) nem tudok hová menni és b) Lehet, hogy Niall most is figyel a szobájából.

Kezemet a kilincsre tettem és lassan lenyomtam. Megbizonyosodtam róla, hogy nyitva van.

Beléptem a szobába, erős kölni illat csapta meg az orrom, ahogy csendesen becsuktam magam mögött az ajtót.

Hirtelen egy izmos felsőtestbe ütközöm, szorosan megölelt.

- Jól vagy szerelmem? – motyogta ír akcentussal, én meg csak döbbenten álltam. És egyáltalán nem érdekelte, hogy ilyen a reakcióm.

Beljebbhúzott engem a sötét szobájába, amíg valami puha és kényelmes dologhoz nem ért. Tudtam, hogy az ágyán ülök, de amikor felkapcsolta az éjjeli lámpát, már tisztán láttam. Leültem az ágyra, ő pedig előttem állt egy szál melegítőben.

- Umm… Dühös vagy amiért megharaptalak? – harapdáltam a számat.

- Nos, először az voltam, de belegondoltam, hogy min mentél keresztül előtte. Szóval úgy döntöttem, nem büntetlek meg miatta. – vont vállat és leült mellém. Ahogy ránézek, kék szeme gyönyörűen ragyog a halvány fénynél.
- Akkor miért akarod, hogy itt legyek, ha nem akarsz semmi… szexuálisat… - értetlenkedtem, majd elfordultam. A magától a gondolattól is kényelmetlenül éreztem magam.

- Nézd. Nem tudom, észrevetted e, de a fiúk haragja a szökésed óta nem enyhült. Sokkal szigorúbbak az apró részletekre így türelmetlenebbek és erőszakosabbak.

- Miért, Harry figyelt minket miközben beszéltünk? – kérdeztem.

- Harry azt akarja, hogy közömbös legyek feléd. Ő akar lenni az egyetlen, aki kimutathatja neked az érzéseit. Azt akarja, hogy mi csak olyanokat tegyünk veled, ami fáj, túl sok neked. Nem akarja, hogy szeressünk. Ezért tettem úgy korábban, mintha száraz szexeltünk volna. Tehát összefoglalva, bocsánat, ha olyat tennék veled, ami durva fájdalmas, jó? Nem baj, ha nem bízol meg bennem továbbra, csak azt szeretném, hogy tudd, bűntudatot érzek minden goromba tettem miatt. É-én tényleg szeretlek. – dadogta.

Bólintottam, hogy megértettem, amit mondott. Oké, vajon valóban szeret engem? És a többi fiú is szeret? Harry miért ilyen gondoskodó mostanában?

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte halkan. Könnyek kezdtek gyűlni a szememben a gondolatoktól.

- Igen? – válaszoltam.

- Hogy tudod ilyen lazán kezelni ezt az egészet? Miért vagy ilyen nyugodt mindig velünk?

- Nem is tudom ... Azt hiszem nem dolgoztam még fel teljesen a dolgokat. De miért baj ez? Megváltoztatni úgyse tudom a helyzetem. - az utolsó részt egy kissé szerencsétlenül mondtam. Ásítottam, hirtelen egy kicsit álmosnak éreztem magam.

- Szeretnél aludni? – suttogta.

Bólintottam, és mennyasszonyi stílusban felemelt, és az ágyba fektetett. Ő is lefeküdt mellém, de nem ért hozzám.

- Kérdezhetek még valamit, Soph? - bizalmat vettem észre a hangjában.

- Hmm? –mormolom, lassan álomba merülök.

- Te érzel irántam valamit?

Úgy teszek, mintha nem is hallottam volna, és elalszok. Érzek iránta valamit?

II/6. Hálószoba

Kis pillangó repkedett a gyomromban, ahogy észrevettem, hogy meg akar védeni. Mit csinálsz Niall?

Harry pár másodpercig szúrósan nézett a szöszire, majd ásított egyet.

- Rendben, de ő az egyetlen, akinek szólhatsz róla, és neki is csak annyit mondhatsz, hogy velünk laksz, és semmi többe. – nyújtózkodott – Most pedig mindeni ágyba, mert holnap iskolába kell mennünk, és aludnunk is kellene előtte!

- És hogy jutok el a suliba? –értetlenkedtem mérgesen.

-Ó igen. Gondolom, nem akarod kihagyni a pompon edzéseket. Viszont most jut eszembe, az én órámról hiányoztál! Fel kell majd zárkóznod! – mondta sunyi mosollyal Zayn, majd felállt a kanapéról és kiindult a nappaliból. Hát ezzel nem segített ki. Rohadt idegesítő!   

- És a büntetést is kihagytad.  Nagyon rossz kislány voltál, de azt még be tudjuk pótolni. – Harry pimaszul mosolygott.  

- Miért akarjátok már megint ezt csinálni? – köptem, az emlék még friss volt a fejemben.  

 - Mert szórakoztató lesz. Na, most jó éjszakát, menjünk aludni. – vont vállat miközben felállt. Bát én tudtam, hogy csak engem akart lefektetni, a fiúk nem érdekelték. Rohadék. Én nem csak egy ribanc vagyok!

- Én nem fogok ebben a házban aludni – tiltakoztam, megpróbálva rávenni őket, hogy vigyenek vissza a saját házamba. – És nem alszom senkivel sem – tettem hozzá.

- És mióta hozhatsz te döntéseket? – emelte fel Liam a hangját - Hmm? Ki engedte ezt meg neked?

Csendben maradtam és a homlokomat ráncoltam. Hogy sikerül ilyen gyorsan felbosszantanom?

- Pontosan – vágott vissza halkabban. Liam és Zayn elhagyta a nappalit. Niall még tátogott egy „éjfél”-t majd ő is elment a többivel.   

-Aww, ne aggódj, szerelmem. Van egy szobánk a számodra. Biztos vagyok benne, hogy Louis nagyon szívesen megmutatja. – mondta Harry még mindig állva.  

Következő pillanatban Louis felpattant, az erekciója pedig jól látható volt a nadrágjában. Ez nagyon nem lesz jó.

"Igen! Gyere Shopieboo! Majd én megmutatom! – Louis megragadta a karom, és elkezdett húzni kifelé a nappaliból. Zavartan éreztem maga, ahogy felvezetett a lépcsőn, majd végig a folyosón. Kinyitott egy ajtót és gyakorlatilag belökött a szobába.  

Olyan szaga volt, mint Louisnak. Nem mertem magam mögé nézni, mert féltem, hogy mekkora rendetlenséget fogok látni. Louis nem igazán néz ki úgy, mint egy rendezett ember.

- Louis… Harry nem azt mondta, hogy mutasd meg nekem a saját szobám? – mondtam lassan, és becsuktam a szemeim, ahogy elém lépett.   

- Azt mondta – bólintott, majd a hátam mögé nyúlt.  

Megijedtem és megfordultam. Ziháltam, ahogy megláttam egy üvegpanelt, ami úgy nézett ki, mint egy ajtó, mögötte pedig egy szoba volt. Furcsán hasonlított a régi szobámra, amiben náluk laktam két évvel ezelőtt. Ugyan olyan volt a bútor, az ágynemű, mint ott. Minden ugyan olyan volt kivéve egy valamit. Itt nem volt kötél és laptop.  Nem, nem, nem! Ez egyáltalán nem lehet az a szoba! Igaz?

Louis kuncogott mielőtt kivezetett az üvegajtón keresztül, valószínűleg az ő szobájából, abba a másikba. Becsukta az ajtót, majd lelökött az ágyra és fölém mászott.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy most tükör van ott, ahol eddig biztos vagyok benne, hogy üveget láttam. Mi a fasz ez? Milyen varázslat?

Louis bizonyára észrevette az értetlen arckifejezésem, mert elkezdte megmagyarázni.

- Látod, ez egy egyirányú tükör. Ez azt jelenti, hogy a mi szobáinkból olyan, mint egy beltéri ablak, de te csak magadat látod benne. – mondta, mielőtt felemelte a kezeimet a fejem fölé. – Az hiszem múltkor túl sok magánéletet adtunk neked, és nézd meg mi lett belőle! Kicsúsztál a kezünk ügyéből. – ujjaival szorosabban fogja a csuklóm. – Lehet, hogy a fiúk, most is éppen figyelnek bennünket a saját szobájukból, és ránk verik ki. – a hangja halk suttogásba váltott.

- Üdvözöllek az új szobádban.  

Küzdeni kezdtem ellene, ahogy megérzem meleg leheletét a nyakamon, a keze a testemet simogatta fel és le.

- Á-álj! – követeltem remegő hangon.

Megrázta a fejét, a csípőjét pedig erősen nyomja az enyémnek. Tisztában voltam vele, hogy már teljesen felizgattam.

Ebben a pillanatban Harry lépett be a szobámba az egyik üveg-tükör ajtón keresztül az öt közül, Padgettel a kezében. Szerintem mindegyik tükör mögött egy-egy fiú szobája lehet, szóval az egyetlen kiút, ha átmegyek az egyikük szobáján. Mondhatni, kurva jó.

Harry a sarokba dobta a kitömött állatot és csatlakozott hozzánk az ágyon. Küzdöttem, hogy álljanak le, de csak még jobban feltüzelte őket, Harry segített tartani engem Louisnak.

- Azt hittem, azt akarod, hogy aludjunk! – néztem rá könyörgően.

Louis szája a nyakam oldalára tévedt, erősen megszívta az érzékeny bőrt, hogy egy jelet hagyjon rajtam. Nyafogtam és nyöszörögtem tiltakozásul, megpróbáltam elhúzni a fejem, de szorosan tartotta, míg Harry elkezdett levetkőztetni, de furcsa módon nem hagyott teljesen meztelenül, a fehérneműimet rajtam hagyta.

Ő is levetkőzött, de a boxert magán hagyta. Louis eltávolodott a nyakamtól, vággyal telve megnyalta a száját.

- Emlékszel, hogy két évvel ezelőtt megígértem neked, hogy egy éjszakára megkaphatod Larryt? Nos, és megtartom az ígéretem. –vigyorgott a fiatalabb. Neki nyomta a mellkasát a majdnem meztelen testemnek, ezalatt Louis levette az ingét és a nadrágját is.  

- Szóval itt vannak a szabályok Soph – kezdte Louis miközben elhelyezkedett a derekamon, Harry pedig csókolgatni kezdte a combom.

Fészkelődni kezdtem a kényelmetlenség miatt.

- Ha nem hagyod, hogy Harry és én azt tegyünk veled, amit akarunk, akkor neked kell minket a kezeddel és/vagy a csinos kis száddal kényeztetned. Azt, hogy és, vagy vagy, azt te dönts el! Megérteted? – folytatta mélyen a szemembe nézve.

II/5. Niall

Az arca kifejezéstelen volt, ahogy közelebb jött hozzám, miközben figyelmesen végigmért a tekintetével. Volt egy villanás a szemében, amit még nem láttam két évvel ezelőtt. Ez jó vagy rossz? Nem tudtam eldönteni.

 Nyeltem egy nagyot, ahogy testünk egyre közelebb került egymáshoz. A pulzusom felgyorsult, szinte már beteges volt.

Minden csupán másodpercek alatt történt. A kékszemű erősen tapasztotta a száját az enyémhez, kezeivel beletúrt a hajamba, testét durván az enyémhez nyomta a kanapén. A lábaim közé helyezte magát, arra kényszerítve, hogy ilyen pozitúrában legyek alatta a kanapén. Hallottam, ahogy nyögött az ajkamon. Ziháltam a szenvedélyes csóktól, mielőtt észbe kaptam, és gyorsan elszakadtam tőle.

- Mi a fasz, Ni…? – köptem mérgesen, de nem tudtam befejezni, mert ujját a szám elé tette. A lélegzésem nehéz volt, még mindig hangosan ziháltam, amint a testével az enyém fölé magasodott.

- Muszáj volt megtennem. Legutóbb amikor látalak nem hagytad. - mormolta, kék szemeivel mélyen nézett az enyémekbe. – Ezért úgy döntöttem, hogy nem kérek engedélyt. –  Jah… végül is ez így teljesen jogos… Gondoltam szarkazmussal.

Sóhajtottam, és felidéztem magamban a mi kissé intim pillanatunkat az után a koncert után.

- Miért akartál elmenekülni? – kérdezte továbbra is halkan, miközben egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé tűrte.  

Megborzongtam az érzéstől, ahogy gyengéden a bőrömhöz ért. Francba… a hormonok erősebbe az józan eszemnél… így tízszer olyan nehéz lesz minden.

- Miért hagytál el minket, ha szerettél? – ismételte meg, miközben vágyakozóan nézett végig a testemen, majd tekintete visszavándorolt az arcomra.   

Óóó, ne! A „Törődöm veled” kártyát akarja bedobni. Miért ilyen nehéz rád haragudni Niall?! Gyerünk Soph, erősnek kell maradnod!

- Hát nem érted? Úgy éreztem magam, mint egy börtönben. Csak használni akartatok. – forrtam az indulattól, amit észre is vett, mert testével kicsit eltávolodott tőlem. Frusztráció kavargott bennem.  

- Shhh, ne olyan hangosan! – mondta Niall, majd idegesen nyomta vissza rám magát. Szinte éreztem, hogy a női hormonok dolgoztak bennem, ahogy a csípőjét az enyémnek nyomta.  

Egyszer csak lépéseket hallottunk a másik irányból, majd Louis izgatott kiáltását.

- Nézd, most nem tudunk beszélni – suttogta gyorsan a fülembe – Gyere a szobámba éjfélkor.  

- Nem, én nem…

Niall egyik meleg kezével hirtelen betapasztotta a számat, a másikkal éppen el akarta tolni a lábaimat a dereka körül, de ebben a pillanatban belép a szobába Liam, Harry, Zayn és Louis. Megdermedve néztünk rájuk, mi pedig négy értetlen tekintetet kaptunk viszont. 

- Niall, haver, te meg mit csinálsz???  - kérdezte Louis fél szemöldökét felhúzva.

A szemem sarkából láttam, ahogy Harry fel próbálja mérni, hogy mit is csinálhattunk Niall és én, amíg ide nem jöttek.

- Csak szeretnénk nyugalomban száraz szexelni. – mondta Nial, majd erősen nekem lökte a csípőjét.

Értetlenül pislogtam párat, majd mérges tekintettek léztem Niallre.

Megpróbáltam tiltakozni az ellen mit mondott, de csak egy tompa hangot sikerült kiadni, ami miatt Niall még erősebben nyomta a számra a kezét. Végül sikerült beleharapnom két ujjába.

- Oww!!! – fájdalmasan húzta el a kezét a számtól. A sérült ujjait a szájába vette és szopogatni kezdte, majd egy csúnya pillantást vetett rám.

- Aww Sophie!  Hiányoztál! – Vigyorgott rám Louis, majd rám vetette magát, mintha semmi sem történt volna, és egy régi barátja lennék. De nem az voltam. Mintha kevesebb, mint 24 órája láttuk volna egymást utoljára. Különös.   

Megpróbáltam eltolni magamtól őt, hogy fel tudjak állni, de könnyedén visszatolt a kanapéra. Miért kell ilyen erőseknek lenniük?

- Had menjek el! Most nem vagyok olyan hangulatban! – füstölögtem – És soha nem is leszek!  

- Óvatosan Lou. Harap. – motyogta Niall, miközben az ujjait a nadrágjába dörzsölte. A négy fiú kuncogni kezdett, Louis is, ahogy megpróbált rávenni, hogy maradjak alatta.

Elkezdtem ütögetni, de nem sok értem vele, és a fejfájás is visszajött. Inkább későbbre tartogattam a maradék erőmet.

- Ennyi volt? – kérdezte értetlenül Louis. – Ez gyors volt fiúk. – Kuncogott mielőtt felemelt és az ölébe ültetett.

Minden önuralmamat fel kellett használnom, hogy ne küzdjek ellene.

- Harry…Padgetet akarom! – nyöszörögtem, majd megdörzsöltem a halántékomat. Úgy éreztem, hogy Louis keményedik alattam, ennek pedig nagyon nem lesz jó vége.

- Később megkapod – vont vállat a zöld szemű fiú, mielőtt leül Louis mellé a kanapéra. – Ha viselkedsz.

- Megtartottad? –érdeklődött Liam, mosolyra húzódott a szája, ahogy leült velem szembe Niallel együtt. – Ez sokat jelent nekem.  

- Tévedsz. Nem miattad tartottam meg. – morogtam neki ingerülten.

- Ahogy akarod – vigyorgott.  

- Szóval, hogy tetszik a ház? –zökkentett ki Zayn a beszélgetésünkből.  

- Utálom az egészet, mert fiúszagú, túl nagy, messze van minden településtől és az egyetlen szoba, amit láttam, az az, amiben most ülünk. – vágtam hozzá, miközben kényelmetlenül mocorogtam Louis ölében.

- Ne pimaszkodj! – figyelmeztetett Harry. – A te érdekedben, vigyázza a szádra és tegyél meg mindent, amit akarunk! – folytatta.

A szavaitól még mérgesebb lettem és jobban elkezdtem mozogni Louison.

- Hagyd abba a vonaglás, mert teljesen felizgatsz vele. És ezzel kínzol engem. – suttogta vággyal teli hangon a fülembe az idősebb fiú.

- Nem tudom, miért csináljátok ezt velem! Vigyetek vissza a saját házamba! Már elmúltam 18, nem vagytok törvényes gyámjaim, mint két évvel ezelőtt! És akkor sem voltatok a törvényes gyámjaim! Ez emberrablás! – úgy éreztem, mindjárt felrobbanok a dühtől, még jobba kezdtem ugrálni Louis ölében. 

Furcsa módon, nem akarta megállítani a mocorgásom, viszont én nem akartam elhagyni a szobát, mert féltem, hogy eltévedek. Csak álltam ott előttük, a kezemet a csípőmre tettem és gyűlölködve néztem a fiúkra. És nem hiszem, hogy csak én vettem észre, hogy Louis igencsak megkeményedett ott lent.

- Attól, hogy azt mondod, emberrablás attól még nem fogsz minket utálni. Mindig a miénk leszel szerelmem. – mondta Harry hanyagul, ezzel elterelve gondolataimat Louis kitörni kívánkozó merevedéséről.

- Valaki most öljön meg – motyogtam magam elé, a kezeimbe temetve az arcomat.  

- Hogyha már úgyis itt tartunk. Semmilyen körülmények között sem okozhatsz kárt magadnak. Vagy annak következményei lesznek. – figyelmeztetett Zayn.

- Egyébként, a büntetéseitek jobban ártanak nekem, mint azt ti hiszitek! Egyszer már majdnem megöltél vele, remélem, emlékszek.

- Shop, most azonnal állj le ezzel az érvvel. – intett csendre nyersen Harry.  

Oké, egyre kevesebb a türelmük. Ezt jó tudni.

- Jól van, nyugi, mi a többi szabály, amit tudnom kell? – kérdeztem gúnyosan. Szemeimet gyorsan elkaptam Louis dudorjáról a nadrágján, és próbáltam nem aggódni miatta. 

- A szabályok ugyan azok, mint régen. Naponta egyszer örömet kell okoznod magadnak, mindig engedelmeskedni nekünk és mindig felügyelni fogunk téged. Plusz a te érdekedben jobb hozzáállás. – válaszolta Liam. – És az iskolában tisztelettudóbban viselkedj velünk, magasabb átlagot kell mutatnod és nem tudhatja meg senki, hogy velünk élsz együtt.  

Aha. Valaki öljön meg most azonnal! Jobb átlag? Inkább meghalok. Nehéz volt visszaszokni a normál iskolai rendszerhez, mert mindig rémképek keringtek a fejemben a One Directionről. Az utóbbi időben egy kicsit jobban voltam, de most egyenesen visszakerültem a rémálmomba, csak sajnos ez a valóság.

- El kell mondanom Emilynek! – mondtam halkan pár másodperccel később.

- Nem – rázta a fejét Liam.  

- De, vagy hívja a zsarukat, az eltűnésem miatt. Tudni fogja, hogy közötök van hozzá.  Szinte mindent elmondtam neki a múltamról. – fenyegettem őket.

- Ebben viszont igaza van. – beszélt Niall másodszorra, mióta megharaptam. Kis pillangó repkedett a gyomromban, ahogy észrevettem, hogy meg akar védeni. Mit csinálsz Niall?