II/20. Varázslat alatt

- Én… csak nem tudok elmenni… - hebegtem, próbálva elmagyarázni a bajom.

Liam válaszolt nekem.

- Ez azért van, mert már nagyon közel van hozzá, hogy elérje a csúcspontot… Csak szüksége van egy apró izgatásra, hogy elérje élete egyik legjobb orgazmusát. – vont vállat. – Most már csak az a kérdés hogy ki fog neki segíteni ebben. – mondta Liam, és visszaereszkedett a pihenő pozíciójába. Igaza van. Szükségem volt arra, hogy befejezzem azt az orgazmust, ami bennem tombolt, különben nem tudtam volna elaludni.

Mindketten, Niall és Harry is hirtelen felém kapták a fejüket. Louis is ezt tette, és mintha láttam volna egy kis éhséget a babakék szemeiben. Nyeltem egyet. Liam tudta, hogy ez fog majd történni. Hogy Niall és Harry is kétségbeesetten ki akarnak majd elégíteni. Ezért nem akarta, hogy megtudják.

- Nézzétek… szerintem megyek és veszek egy hideg zuhanyt, és remélem, hogy sikerül lenyugodnom. – mondtam, a hangom bizonytalan volt, ahogy felálltam, hogy elinduljak. 

- NEM! – kiáltotta mind az öt kórusban.

Óvatosan visszamerészkedtem közéjük, de közben minden porcikámmal arra vágytam, hogy kikerüljek ebből a hormontúltengéses levegőből.

Harry felállt, odasétált hozzám, és gyengéden, igen gyengéden, megfogta a karom és leültetett. Idegesen mozgolódtam, az érintése miatt azonnal kirázott a hideg.

- Semmilyen kibaszott módon nem tudod ezt csak úgy „lemosni” magadról - folytatta Louis. - Az ember nem tudja csak úgy egyszerűen lemosni az orgazmusát. - tette hozzá, szinte sértve. A főszakértő itt van, látom. - Az egyikünk el fog juttatni a csúcsra. Keményen. - mondta elszánt arccal.

- Hát ez b-b-biztos nem te l-l-leszel. Bedagadt u-u-ujjak, emlékezz. - tekintettem motyogva a kezére, mely akkor is jég alatt pihent.

- Pontosan. A bedagadt egyenlő azzal, hogy nagyobb. - mondta Louis vigyorogva.

Szavain kívül nem tudtam másra gondolni, ez is a bennem lévő szex játék miatt volt… Nem szabad arra gondolnom, mit csinálhatnak velem…Sophie, te piszkos gondolkodású kurva. Megérdemlem a büntetést, hogy vér folyjon még egyszer a csuklómon…. Nem! Nem tehetem!...

Minden gondolatomat el kellett fojtanom magamban, mert azok valószínűleg nyögésre késztettek volna.

- Látod, ez a ötlet most beférkőzött a fejedbe. - zökkentett ki Louis vicces kis megjegyzése.

- Nem. Jelenleg egy dolog van bennem. - válaszoltam szárazon, miközben vonakodva Harryre támaszkodtam, segítve magamnak felállni. Harry kezei szó nélkül a csípőm köré fonódtak, és közelebb húzott magához. Észrevettem, hogy Niall mintha picit megmerevedett volna.

- Kuss legyen..mindkettőtöknek. Ki fogja csinálni? - szakította félbe Zayn Louis és az én érveléseimet, majd hátradőlt a székében, és kezeit tarkójára tette. - És hol? - tette hozzá.

- A szobájában. - mondta Liam, mintha ez nyilvánvaló lenne. - Így a többiek tudják nézni, ha akarják.

Mindannyian egyetértően bólintottak.

- Ne is foglalkozzatok vele, hogy én mit szeretnék…. hogy a szobámba akarom-e vagy bármi mással kapcsolatba. - morogtam kissé csalódottan rájuk nézve. Mondjuk ezzel a problémám nem lett megoldva.

- Ki szeretné csinálni?! - kérdezte még egyszer Zayn. Mind az öten felemelték a kezüket. Komolyan?! Még te is Zayn?!

- Nem… - húzódott el tőlem Harry, és lassú léptekkel köröket tett meg a szobába. Egyik kezével fürtjeit túrta, míg szemei csukva voltak, mintha nagyon gondolkozott volna valamin. - Niallnak kell csinálnia. - adta fel nagyot sóhajtva, és elengedte göndör tincseit. Mi?! Rosszul hallok…

- Mi?! - kérdezte a másik négy srác egyszerre, hasonlóan meglepetten és hitetlenkedve.

- Egyrészről meg tudom érteni Liam magyarázatát, hogy ez Sophie napi örömszerzése. És úgy érzem, hogy az, aki a legörömtelibbé teheti ezt, az most Niall. - Harrynek egyértelműen fájdalmas volt kimondania minden szót. A nyakát dörzsölgette, és a földet pásztázta miközben beszélt.

El sem akartam hinni, hogy Harry ezt mondta, és hogy ebbe még a többiek bele is egyeztek.

- Á-á-álmodok? Ezt t-te mondtad, komolyan? - kérdeztem dadogva, elfojtva kuncogásom.

- Ne szokj hozzá, oké? - kezelt le Harry nyersen. - Ne csinálj belőlem viccet, és ne is gúnyolódj, vagy ehhez hasonlót se művelj, mert ha igen, akkor ez valóban egy álom lesz, és én fogok tenni róla, hogy ne teljesüljön. - figyelmeztetett. - Azt gondoltam egy alkalommal csinálja az, akit a legjobban szeretnél, aki természetesen Niall, mert ő a kis kedvenc, a cuki meg minden más. - a hangja egyre elkeseredettebb volt, miközben sorolta Niall kvalitásait, és ez pozitívan hatott rám. A szoba tökéletesen halk volt, elnyelve Harry minden egyes szavát.

A késztetés arra, hogy elhallgattassam egyre nagyobb volt, ahogy folytatta egyetlen megszakítás nélkül. Szinte varázslatos volt, hogy mennyi erő volt szavaiban. Könnyei utat engedtek magának, míg továbbra is a szobában járkált, és erőteljesen húzgálta göndör tincseit.

- Plusz, közelebb kerültél Louishoz, és valószínű, hogy még Zaynt se gondolod annyira agresszívnak, mint engem, és Liam is egyre gyengédebb, amikor a közeledben van. És az is biztos, hogy nem akarod, hogy örömet okozzak, mert utálsz, jobban, mint a fiúkat és

Ennyi. Megragadtam a tarkóját, és megcsókoltam ezzel mindenkit meglepve a szobába, beleértve magamat is.

- Én n-n-nem utállak, seggfej. - hajoltam el tőle. - Semmilyen értelembe n-nem utállak. Csak azt utálom, ha undorítóan bántok velem. Szembe fordultam mindenkivel, mielőtt újra belenéztem Harry zöld íriszeibe. Igen, a seggfejségük és a hülye oldaluk miatt utáltam őket bármiért is.

Harry hirtelen dühösen és szótlanul kiviharzott a szobából, becsapva maga mögött az ajtót.

Talán túl messzire mentem azzal a megjegyzéssel? Irtózom a gondolattól, hogy mi lesz ennek a következménye.

Miért volt Harry mérges?

Halálos csönd volt a szobában.

- M-m-mi? - dadogtam zavartan.

- Megcsókoltad. - mondta Niall zavart tekintettel.

Bűntudatom támadt, ahogy megláttam szomorú tekintetét, de ezt az érzést el is hessegettem. Majd később lerendeztem.

- Mindegyikőtöket megcsókoltam már. Mi ez a felhajtás most H-h-harrynél? - erősen kellett koncentrálnom, hogy Hazz nevénél ne nyögjek egyet. Wow. Ki kell venni belőlem ezt a tárgyat…

Irányítsd magad! Ne vágyakozz semmire! Sikeresen kezeltem magamban a túltengő izgalmat, de még mindig lihegtem.

- Te, bébi, Harryt most a saját akaratodból csókoltad meg. - mondta Zayn.

- És? - vontam vállat. Ne vonj vállat!

- Soha nem csókoltad meg egyikünket se saját akaratodból, kivéve, ha kibaszottul kényszerítettünk rá, vagy csak olyat dolgot tettünk, amivel erre sarkaltunk. - folytatta Louis.

- Ez nem igaz. - motyogtam az emlékeim között keresgélve. Talán amikor megkaptam Padgettet…nem tudok gondolkodni most.

- Hagyjuk ezt, menjünk fel. - zökkentett ki Niall a gondolataim közül, és megragadta a karom.

- Na, én megyek fel a szobámba nézni a műsort. - jelentette ki Liam, és felállt. - Jössz Lou? Zayn?

- Aha, hogyne. - mondta az utóbbi. Lou válasza más volt:

- Öhm…szerintem én maradok…A gondolat, hogy ez egy erős menet lesz, és csak egy kezem van erre a megpróbáltatásra… Egyetlen megoldás a hideg zuhany lenne. Szóval nem.

Megforgattam a szemeimet.

- Ha nagyon ragaszkodsz ahhoz, hogy megnézd ezt a borzalmat, kérd meg Harryt, biztos segít neked. - motyogtam magam elé, nevetve egy kicsit.

Niall nyilván meghallotta, mivel szorított a fogásomon. Nem szólt semmit, csak elindult maga után húzva engem is. Nem tudtam tartani a tempóját, ez az ő sétáját is lelassította. Hirtelen felkapott, és menyasszonyi stílusban besétált velem a szobámba, az övén keresztül.

- Miért bonyolítod meg saját magadnak a dolgokat? - sóhajtott fel a szöszi srác, majd óvatosan letett az ágyamra. Nem hagyott válaszolni, csak elhelyezkedett felettem. - Hallottam a kis megjegyzésedet Larryre utalva. Felehtsd el, hogy bármelyikünk is meleg. - fújta ki a levegőt, merev tekintettel. - Megértetted? - nyomta a csípőjét az enyémhez kicsit közelebb, ezzel fokozva az izgalmamat.

Kétségbe esetten bólintottam.

- Most nyögj. - taszította oda még egyszer a csípőjét az enyémhez, így éreztem, hogy már igen szűk a nadrágja. Nem, nem, nem… Újra nekem nyomta a csípőjét.

Becsuktam a szemem, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne nyögjek. Nem fogok… Nem… Nagyon rossz..Ha kiveszi belőlem, el tudok menni…Igen..

- Vedd ki azt az izét, kérlek. - ziháltam, miközben belemarkoltam az ingébe.

Feljebb emelkedett rólam, és csak egy kézzel tartotta magát.

- Sophie… emlékezz, ki irányít. Egyetlen kérésem most, hogy érezz. Ne gondolkozz.

Keményen megharaptam az ajkamat.

- Kérlek Niall. - könyörögtem.

Elnevette magát, majd ujjaival végigsimított az arcomtól az államon át egészen a nyakamig.

- Olyan aranyos vagy, amikor könyörögsz.

Lefagytam. Mi van?!

- Ez az, amit igazán akarsz most? Hogy kivegyem belőled? - kérdezte Niall, miközben a blúzom gallérjával játszott.

- Igen. - nyögtem, nem tudtam többet mondani, ugyanis újra erőteljesen nekem lökte a csípőjét.

- Akkor fordulj meg. - sóhajtott.

Sietve teljesítettem a kérést, és nem sokkal később megszabadított attól a borzalmas tárgytól. De még mindig a csúcspontom szélén voltam.

- Most már meg van minden, amit akartál, szerelmem? - kérdezte gúnyosan, ahogy visszafordultam vele szembe. Valahogy tudta, hogy még mindig a határán vagyok az orgazmusomnak, ezért nevetett, mert azt is tudta, hogy ő az egyetlen, aki ezen segíthet most.

- Nem. - puffogtam - Még mindig nem élveztem el.

- Azt akarom, hogy könyörögj érte… Szeretem, ha könyörögsz. - dorombolta Niall, és közben folyamatosan gombolta ki a blúzom.

Nemlegesen megráztam a fejem.

- Kérlek… - a hideg ujját levezette a hasamig, amitől libabőrös lettem. - Szeretném… - a keze könnyen a combom belső felére terelődött a szoknyám alá. - Könyörögj nekem…

Nem reagálok, nem reagálok, nem reagálok.

Niall közelebb hajolt. - Nem gondolkozni… csak érezni. - mormolta a nyakamba, miközben a keze érzékien a combomat masszírozta. - Zárd be az elméd, és hallgass az érzéseidre. - búgta a bőrömön, és megharapta a fülcimpámat.

Úgy éreztem, hogy a szavai mélyen hatnak bennem, teljesen ellazítottak engem, és egyre inkább engedelmeskedtem neki. Ez majdnem olyan, mintha hipnotizált volna.

- Most könyörögj. - szavai szinte olyan puhák, és kellemesek voltak, mint a combomat simogató keze.

- Kérlek... Niall… azt szeretném, hogy segíts nekem..most..kérlek. - kicsit feljebb nyomtam a csípőmet, ahogy az ujjai oda tévedtek, ahol a legnagyobb szükségem volt rájuk.

Nyakamba kuncogott, forró lehelete csiklandozta a bőrömet.

- Tovább. - sürgetett gyengéden, miközben keze lecsúszott egészen a bugyimig, mi pont olyan magasságba volt, hogy pont az említett ruhadarab és lüktető férfiassága közé került.

Szóval ne foglalkozzak semmivel, és engedjem, hogy a vágy és a boldogság minden ellentmondásomat felülírja.

- Szeretném, Niall! Kérlek! Csinálj valamit, kérlek! - könyörögtem, vonaglottam alatta.

- Csinálom már, szívem! - nyögte, rám nézve. Hirtelen, ahogy a keze megtalálta a központomat, úgy felnyögött, és erősen becsukta a szemét. - Te lány, nagyooon nedves vagy. Hogy a fenébe tartottad távol magad az orgazmusodtól? - játszottak ujjai a csiklómon, míg én az örömtől lihegve feküdtem alatta. - Akkor most. - tolta fel bennem hirtelen két ujját. Ez mindent vitt. Ez a kis lökés elég volt, hogy elmenjek.

- Niallllll. - nyögtem, és ujjaimmal ingébe kapaszkodtam, ahogy átjárt az élvezet. Ez tényleg öröm szerzés volt, eszeveszetten lihegtem. Ez volt életem legjobb orgazmusa.

- Szóval. Milyen volt? - kérdezte a szőke srác, ahogy az ujjait nyalogatta.

- A legjobb dolog a világon. - nyögtem ki nehezen.

Valami vibrálást éreztem odalent, bennem is szorult a levegő, de kiderült, hogy csak Niall telefonja volt az. Vigyorogva nézte meg az sms-ét., majd mosolyogva rám nézett.

- Bármennyire is imádom, hogy alattam vagy, azt hiszem… meg kéne nézned Harryt.

A rózsaszín köd elszállt, a valóság úgy csapott arcon, mint egy tégla. Hagytam, hogy Niall elgyengítsen, és elvegye a gondolataimat… csak hogy megint visszadob Harry elé..

[Visszaemlékezés]

- Niall… Még… Kérlek! 

Szenvedélyem hirtelen a tetőfokára hágott, ahogy a legnagyobb meglepetésemre, teljes hosszával belém hatolt. Ezen a ponton a fájdalom már tompa volt és távolinak tűnt. Sóhajtottam gyönyörömben, ahogy Niall mozdulatlanul bennem nyugodott, csókolt és gyöngéd szavakat suttogott a fülembe. 

- Készen állok Niall. – mondtam ahogy a gyönyör ellepett, mint egy hullám. Mozdulatai lassúak és szenvedélyesek voltak, s beleadott mindent, amit csak tudott. A csúcspontom már közel volt, amit egyedül a gyönyörnek köszönhettem, amit a szerelmeskedése okozott. A kis szöszim megcsókolt és rám keményen tört az orgazmus. Megragadtam és úgy kapaszkodtam belé, mintha egy mentőmellény lenne, ami a tengerfelszínen tart. Mozdulatai lomhábbá váltak és megcsókolt mielőtt egy morgással belém élvezett. 

Magához szorított néhány másodpercig, majd kihúzta belőlem férfiasságát. 

- Szóval, megszegtem az ígéretem? – lihegte 

- Nem… 

Őszintén mosolygott és leszálltunk a nedvekkel borított szófáról. Valahogy egyszerűen jól éreztem magam és nem tudtam megállni, hogy visszamosolyogjak rá. Felöltözött és nekem is segített felvenni a ruhákat, mint ahogy Harry is tette, de ez alkalommal teljesen ébren voltam. Visszanéztem a kanapéra. 

- Mit fog a menedzsment ehhez szólni? – kuncogtam kicsit, rossznak érezve magunkat 

- Le se szarják. – rántott vállat, majd egy gyors puszit nyomott a számra és kívül húzott a ’szobájából’. Sétáltunk a kihalt folyosón, majd kinyitotta az ajtót, ami a lépcsőhöz vezet. 

- Hová megyünk? – kérdeztem aggódva. 

- Vissza kell vigyelek Harry-nek. – mondta kelletlenül 

- De azt mondtad… 

- Nem érdekel mit mondtam. Vissza kell adjalak Harry-nek, hiszen egyben kell tartani a bandát. Ha nem teszem, a srácok mind nekem esnek és akkor a One Direction feloszlik. Márpedig az nem eshet meg, hogy egy lány hibájából hulljon darabokra egy fiúbanda. – köpte nyersen. Úgy éreztem, mintha pofán vágtak volna. Minden kedvesség, amit Niall-től kaptam eltűnt. El akartam rohanni tőle, de ő mintha a gondolataimban olvasna, megragadott mielőtt teljesen megtudtam volna fordulni.

[Visszaemlékezés vége]

- Niall. Kifelé. - mondtam vonakodva, míg könnyek szaladtak le az arcomon.