- Alkalmas leszek valaha arra, hogy találkozzak Perrie-vel? - motyogtam, mikor elkezdett sétálni a házban.
- Miért akarnál találkozni vele? - kérdezte lenézve rám, míg tovább sétált.
- Csak, hogy megköszönjem neki. És nem hiszem, hogy ártana nekem, ha lenne lánytársaságom.
- Megbeszélem Harryvel, oké? Ez csak… Nem akarom, hogy Perrie lássa, mit is teszünk veled valójában.
Sóhajtottam, lecsukva szemeim.
- Hé, nyisd ki a szemeid, szerelmem… Megjöttünk. - bökött oldalba Zayn a karjaiban.
De mi van ha én nem akarok fagyit enni?....Úgyis dagadt vagyok...
- Szóval miről beszéltetek ti ketten? - pillantott ránk Lou, ahogy Zayn belépett a szobába. - Fogadjunk, hogy Zayn érzéki volt meg minden.
- Persze, hogy az volt...Hisz ő Zayn. - kacsintottam. Utána szememet körbevezettem a szobán. Egy hatalmas és kényelmes helyiség volt, középen egy narancssárga kanapéval, ami előtt egy kis asztalka volt. Velünk szembe pedig egy nagy képernyő.
Zayn letett a földre, de a karomat továbbra is fogta, hogy egyensúlyba tartson, bár az a szurkolólány „karrieremnek” köszönhetően amúgy is ment volna. Viszont az biztos, hogy sok vért vesztettem...
- Tessék. - nyújtott felém egy fagyis bödönt Louis. Jobban megnéztem. Ben&Jerry, csokis ízesítésben. Nem vettem el, csak gyanúsan méregettem.
- Legalább a negyedét meg kell enned. - utasított Harry, kezeit keresztbe fonta a mellkasa előtt, és úgy méregetett, hogy Zayn valóban nem tett-e kárt bennem.
- De nem vagyok éhes. - hazudtam az ajkamat rágcsálva.
- Ez nem igaz. Te mindig szoktál velem enni. - szólt közbe Niall értetlenül.
- Nézd, ha injekcióval tudunk csak cukrot juttatni a szervezetedbe, akkor meg fogjuk tenni. De vissza kell nyerned az energiád. - fenyegetett Liam. Mi?! Honnan van injekciójuk?! Istenem...Ez csak vicc...Csak rám akart ijeszteni, nem igaz? Hát sikerült.
- Gyerünk Soph, szerelmem, nem kell ideáig eljutnunk igaz? - nyújtotta felém újból a tálat Lou, de most óvatosan elvettem azt. - Jót fog tenni, hidd el.
- Hát jó. Köszi. - adtam be a derekam, és elfogadtam a kanalat is, majd leültem. Zayn jobbjára helyezkedtem, aki óvatosan átkarolt, és ettől automatikusan jobban hozzábújtam a forró testéhez. Nem éreztem magam kínosan, ugyanis az előbbi beszélgetésem Zaynnel közelebb hozott a fiúhoz. És az a tudat, hogy a fiú két éve segítette a megszökésemet, még inkább biztosított a közeledésemben. Mellesleg a mi kis előzetes beszélgetésünk miatt, közelsége lenyugtatta bennem az érzelmi hullámvasutat, ahogy Zayn szokta mondani. De hogy jobb-e, hogy közelebb kerültem hozzá? Nem tudom. Az biztos, hogy kicsit biztonságosabban érzem magam a közelébe, mint eddig. Nem száz százalékig, hanem olyan hetvenig. Köszönöm Perrie. Akárki is vagy, megérdemelnél egy díjat.
- Mit akarsz nézni Soph? - zökkentett ki a gondolataimból egy ír akcentusú hangocska.
- Mondj ijesztő filmet! Úgy összebújhatsz velünk! - könyörgött izgatottan Lou.
- Szó sem lehet róla. Utálom a horror filmeket. Ha azt nézünk, akkor esélyes, hogy holnap reggel az egyik ágy alatt találtok halálra rémülve. - sóhajtottam.
- Ezt egy abszolút igennek veszem. - vigyorgott Louis. - Meg hozzám amúgy is bármikor jöhetsz.
- Louis. Hadd válasszon Sophie. - kuncogott Harry, aki a bal oldalamon ült.
- Akkor legyen Grease! Mond, hogy Grease!
- Ne befolyásold már Lou! A Toy Storyt akarja nézni! - avatkozott bele Liam.
- Ó, most aztán nem befolyásol senki. - nevettem halkan, miközben a kanál segítségével a fagyit tukmáltam. Megegyem vagy ne?
- Fiúk, hagyjátok már! Mit akarsz nézni Szerelmem? - kuncogott Niall, és mosolyogva nézett rám.
- 10 dolog, amit utálok benned. - válaszoltam. Nem akartam egy olyan filmen elaludni, amit még nem láttam, ez pedig amúgy is szar film.
Harry rosszallóan nézett rám.
- Van valami különösebb ok, amiért ezt választottad?
- Csak úgy gondoltam, hogy a cím kicsit illik a szituációnkhoz. - vontam vállat. A fáradtság kezdett úrrá lenni rajtam, és erre a cukorhiány is rásegített. Ennek ellenére eltoltam magamtól a hideg édességet, nem akartam ilyen hizlaló dolgot magamba tömni.
- És milyen emlékeid vannak ezzel a filmmel? - kérdezte Harry.
- Nem láttam még. - hazudtam.
- Akkor hol hallottál róla?
- Emilytől.
- És miért pont mo..
- Ti ketten abbahagynátok végre, hogy megnézhessük azt a rohadt filmet még éjfél előtt? - fakadt ki hirtelen Niall.
Niallra meredtünk, aki elpirult a heves közbeszólása miatt. Valami nem oké vele... A tűrőképessége nem túl jó.
Mind a hatan a szőkeséget méregettük, aki vállat vonva telepítette tovább a filmet, mintha semmi se történt volna.
- Hát...ez vicces volt. - kuncogott Louis, mielőtt egy jó nagyot kanalazott a fagyijából.
- Agyfagyása lesz. - motyogtam Zaynnek a nevetést visszafojtva. A srác mosolyogva bólintott. Pár másodperc múlva Louis ledobta a kanalat a földre, és fájdalmasan fogta a fejét.
- Aaaaarghh..Agyfaaagyááás. - nyögdécselt, belőlünk pedig kitört e nevetés. Hű...Zayn és én együtt nevetünk. Ez az első, konstatáltam némán magamba. Vajon normális olyan emberrel nevetni, aki megerőszakolt? Nem hiszem. De Zayn nyilvánvalóan megváltozott ennek a Perrie lánynak köszönhetően. Miért kell mindig valami rossz tényezőnek lennie mindenben? Miért nem lehetnek mindig ilyen aranyosak és felszabadultak? Ha ilyenek lennének, nem kergetnének az őrületbe.
- Ez nem vicces...ez kurvára fáj. - akadt ki Louis, továbbra is a buksiját szorongatva.
- Te még 22 két évesen is gyerek vagy Louis. - ugratta Liam, és összeborzolta a haját.
- Ó, ezt nem gondoltad komolyan. - válaszolt Louis, és játékosan lelökte Liamet a földre. - Nem vagyok gyerek. Csak nem vagyok felnőtti és sivár, mint te! - folytatta és ráugrott a földön fekvő Liamre.
- Nincs is ilyen szó, hogy „felnőtti” - nevetett Liam az idősebb fiú alól.
- Látod! Senkit mást nem érdekel, ha kitalálok egy szót!
- Ez nem igaz.
Ahogy a képernyőn megjelentek a film első kockái, a testvéri birkózás még inkább fokozódott, már majdnem felborították az asztalt. Még jobban Zaynhez bújtam, és újra szíven szúrt a gondolat, hogy hirtelen milyen nyitott vagyok vele. A többiek is érdekesen tekingettek felénk, de semmit se szóltak, inkább a földön fetrengő párossal foglalkoztak.
- Fiúk! Fiúk! FIÚK!!! - kiáltott Niall, és elkezdte szétválasztani a két srácot. Ideges ír manó. - Megpróbálnátok most az egyszer nem megölni egymást?!
- Ne aggódj Nialler...én csak meg akartam mutatni Li Li-nek, hogy miért hívja mindenki Daddy Directionnek. Azért mert túl érett, és nyugodt, és unaaaaaalmaaas. - A csintalan megszólalásra az említett újra meglökte Lou-t, aki erre ugyanígy válaszolt.
- Meg tudnánk végre nézni a filmet? Azt hiszem azt este nélkületek is elég eseménydús volt. - sóhajtott Harry, miközben - nehézkesen - kényelembe helyezte magát a kanapén.
- Az elmúlt egy órában most először egyetértek Harryvel. - hagyta jóvá Niall. A mini hűtőből kivette a saját Ben&Jerry-jét, leült elém a földre, és a kanapénak döntve hátát elhelyezkedett a finomsággal az ölében. Itt van egy kipárnázott kanapé...és ő a földön ül..előttem.
- Azért ültél elém Niall, mert azt akarod, hogy játsszak a hajaddal? - gúnyolódtam és az ujjaim köré tekertem egy-két tincsét a válaszra várva.
- Persze, ha NEKED éppen arra van szükséged. - vont vállat hanyagul az ír srác. Rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.
Haragszik rám. Niall te egy elviselhetetlen kis manó vagy. Először is mert azért kiabált velem, amiért nem adok neki annyi megbocsátást mint Harrynek, aztán bocsánatot kért amiért megbántott, de nem azért mert nem volt igaz amit mondott...Niall, Niall, Niall. Mit csináljak veled? Mit csináljak magammal?
- Hey, Zaynie! Azt szeretném, hogy te is játssz az én hajammal! - kiáltotta Lou, és leült Zayn elé.
- Csak ha nem hívsz Zaynie-nek, Boobear! - válaszolta Malik, majd engem elengedve hasonló mozdulatokat tett Louis hajával, mint én Nialléval.
- Hát Hazz megkérnélek, hogy játssz a hajammal..de nincs túl sok. - kuncogott Liam, de beült Niall másik oldalára. Abbahagytam szőkeség kényeztetését és hátradőltem a kanapén.
- Ó ne aggódj Li, itt van Soph, hogy lefoglaljon. - mondta a göndörke, és széttárta karjai, várva hogy odabújjak. - Oké Soph? Megölelsz? - kérdezi, de nyilván nincs választásom. De most én itt jól meg vagyok Zaynnel...Miért akar mindig birtokolni?
A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk feszengnek, hogy Zaynnel maradok-e vagy engedelmeskedek Harrynek.
- Ajj Harry. Jó, akkor ülök egyenesen, mielőtt megint elkezded. - mozdultam meg, és egy kis idő múlva feltornáztam magam egyenesbe Zayn mellkasáról.
- És pontosan mit kezdek el megint? - hitetlenkedett Harry.
- Az uralkodó, túlvédelmező valamint az emberrabló viselkedésedet. - köptem a szavakat, karjaimat keresztezve a mellem előtt - Megmutatni mindenkinek, hogy hozzád tartozok. Igen, és az a vicces helyzet Harry, hogy nagyon is jól tudják. Az egyetlen ember, aki nem törődik mások gondolataival! Mit szólnának ehhez a rajongók? Miért nem mutatjátok meg nekik, hogy elraboltatok?!
- Én ne..
- Srácok, tudunk fagyit enni és filmet nézni vitatkozás nélkül? Tudjátok, mint a normális emberek. - vágott közbe Zayn hangosan. Igen fagyit enni és filmet nézni az emberrablóiddal tökre normális...Mi a baj velem? Folyton magamra haragítom őket...Be kéne zárni engem a szobámba, amit tőlük kaptam, és a takaróm alá bújni, hogy figyelmen kívül hagyjanak és éhen haljak. És így könnyebb lenni utálni őket azért, mert ők utálnak azért, mert nem hallgatok rájuk. Akkor talán észrevennék mennyi hatással vannak rám.
- Utállak. - mormoltam halkan. Arcomat elkeseredetten a tenyerembe temettem.
- Kit? - kérdezték egyszerre. Harry dühös volt, csakúgy, mint Liam. Niall megzavarodott és fájdalmas arccal nézett rám, míg Louis becsapottan és szomorúan. Zayn pedig megértően.
- Mindegyikőtöket. Hogy boldoggá és elégedetté tesztek folyton, pedig nem kellene. - motyogtam magam elé.
- Ha így állunk a gyűlölet kölcsönös. - vont vállat Louis, majd egy pillanatnyi gondolkodás után folytatta. - Azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélek, hogyha azt mondom, hogy utálunk, amiért melletted elvesztjük az eszünket. Elveszítjük az irányítást magunk felett, és ezért te jársz rosszul.
- Utáljuk, hogy elvonod a figyelmünket. - folytatta Zayn. - Hogy mindig birtokolni akarunk téged.
- Mi? - értetlenkedtem. Zayn hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Persze, te nem látod, hogy bárhova belépsz, mindenki rád néz, és sóvárognak utánad. De te nem érted meg, hogy gyönyörű vagy és szerinted rendben van, ha bántod magad.
A fiúk egyetértően bólogattak a fiú szavaira, míg én némán meredtem az olvadozó fagyimra az ölembe. Mi ez a nagy egyetértés? Megint megnehezítik, hogy utáljam őket...Miért?
- Utálom a tényt, hogy nem vagy haragtartó, holott néha megérdemelnénk. - szólt hozzá Liam.
- Én személy szerint azt a tényt utálom, hogy nem csak egy lány vagy a sok közül, akit el lehet engedni. - folytatta Harry. Louis, Liam és Zayn helyeseltek.
- Oké, most hogy mindenki kiöntötte az érzéseit, nézhetjük végre azt a kibaszott filmet? - rontotta el a pillanatot Niall. A meglepetéstől mindenki csöndbe maradt, így végül elkezdtük nézni.
Harry tapsolt egyet, és a villany leoltódott. Tipikus.
- És Sophie...ne felejts el enni. - nézett rám szigorúan Niall. Lassan bólintottam, és próbáltam nem gondolni az ír fiúra és a fura viselkedésére.
Épphogy elkezdtük nézni a filmet, már azon kaptam magam, hogy folyton elbóbiskolok, és a fejem vagy jobbra, vagy balra megbillen. Valószínű a vérveszteség miatt.
Louis hangja ébresztett fel, pedig ahogy láttam már a film közepe táján voltunk, pont ott amikor Julia bemegy Ms. Perky irodájába.
- Hé, srácok! Tudjátok mire jöttem rá? - kiáltotta.
- Nem, de van egy olyan érzésem, hogy meg fogod velünk osztani. - morogta Zayn, de Louis meg se hallotta.
- A film eszembe jutatott valamit. Pontosabban segített abban, hogy rájöjjek valamire Sophival kapcsolatban. - tapsolt izgatottan. Ó, ne.
- Mi az? - kérdezte Harry kíváncsian, miközben érdeklődve vetett rám egy pillantást. Hát nem veszik észre magukat? Hogy most nincs kedvem ehhez az egészhez? Mi a fasz van már megint Louis?
- Szereti a csúnya beszédet. Nagyon. Lefogadom, hogy el tudnánk nála érni egy orgazmust azzal, hogy piszkos dolgokat suttogunk a fülébe. - folytatta kuncogva. Ó, nem..Ez nem lehet igaz. - Ugye Soph? - kérdezte, és mélyen a szemembe nézett.
- Nem tudom, miről beszélsz. - hazudtam. Fújtatva kereszteztem a lábaimat, ő pedig kihívóan felvonta a szemöldökét.
- Biztos? Nem emlékszel, hogy vonaglottál az asztalomon, amikor megsúgtam, hogy mit fogok csinálni a nedves punciddal és a faszommal? - harapott bele az ajkába és az egyik kezével körözni kezdett a combomon.
Bár a gyomromban szinte tűzijátékok robbantak a mondatra, próbáltam eltolni magamtól a kíváncsiskodó mancsot. Mára elég volt. Nem fogom hagyni, hogy bármit is csináljanak velem. Most nem. Keze egyre feljebb csúszott.
- Hagyd abba Louis! - toltam el a kezét, a piszkos gondolataim ellenére.
- Látod. Fel tudlak izgatni csak szavakkal. - énekelte szemtelenül.
- Meg a kezeddel. - mutattam a az említett végtagjára.
- Akarod, hogy megpróbáljam kéz nélkül? - nézett rám, amikor a másik négy srác újra a képernyőt bámulták.
- Nem kösz, inkább kihagyom. - feleltem szárazon. Elvigyorodott, majd nagy örömömre ő is nézni kezdte a filmet.
A film további része igen gyorsan lement, tekintve arra, hogy szinte átaludtam. Szerencsémre se Zayn, se Harry nem vették észre. Arra keltem fel, hogy a filmzáró dal kissé megdübörögtette a hangszórókat.
- Hé, Sophie! - mondta Louis hangosan.
- Igen? - kérdeztem kábultan, mielőtt ásítozni kezdtem. Nagy hiba volt.
Louis körbenézett majd összehúzott szemekkel váltogatta tekintetét köztem és az addigra már olvadt fagyi közt.
- Miért nem nyúltál egyáltalán hozzá? - nézett nagyon komolyan. - Te elaludtál a film alatt? - a fiúk körbenéztek, hogy leellenőrizzék Louis szavait, majd rám néztek.
- Ühmm...én..nem...talán. - nehezen találtam szavakat.
