13.Rész - Meglepetés

A csengő hangosan szólalt meg, s ez hirtelen rángatott ki álmaimból. Meglepetésemben még a kanapéról is leestem. Az este eseményei megrohamozták a gondolataimat, még egy kicsit bele is szédültem. Megráztam a fejem, hogy teljesen észhez térjek. Beszélnem kell ma Kris-el, arról, hogy igazából mi is történt. A csengő újra berregett. 

- Kinyitnád Soph, én nem érek rá! – hallottam Kris-t kiabálni fentről 

- Persze – válaszoltam élénken. Végre egy nap a One Direction nélkül, Harry, Niall, Louis, Liam vagy Zayn nélkül. Mást nem is kívánhattam volna. Valaki bosszúsan kopogott az ajtón. Ó már, az emberek mostanság elég türelmetlenek. Újra kopogtattak. – Jól van, jövök már! – kiabáltam útban az ajtó felé. Újra megszólalt a csengő. Sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót. 

- Meglepetés! – egy mély, reszelős brit hang válaszolta. 

Meghökkentem, majd amilyen gyorsan csak tudtam, be akartam csapni az ajtót, amint megláttam a fürtök tömkeleggét. De Bongyi a lábával betámasztotta az ajtót, és újra kinyitotta. Sokkal erősebb volt nálam, így nem tudtam mit tenni. S amikor megnyomta én a fa padlón csattantam. Az én öt rémálmom bejutott a házba és nagyon dühösnek tűntek. Próbáltam hátrálni, de Niall és Harry rám ugrott és a földön tartottak. 

- Hé, Soph. Ki volt… - Kris megtorpant, ahogy meglátta a One Direction-t. 

- Zayn? – mondta Harry, de a szemét rajtam tartotta. Zayn bólintott, majd lépett néhányat a lépcsőn, hogy elérje Kristen-t. Elborzadtam, hogy megláttam, hogy szenvedélyesen megcsókolta. 

- Mi a … 

- Jobb, ha elhallgatsz most, mielőtt én találok valamit, amivel elhallgattatlak. – szűrte Harry, s még mindig a földre szorított. Úgy néztem rá, mint egy csapdába esett állat. Zayn és Kristen megtörték a csókot, a legjobb barátnőm, alaposan elpirult. Egy kis bűnbánattal nézett rám. 

- Bocs Sophie. Az igazság az, hogy a találkozó napján megkérdezték, hogy az egyik barátod vagyok-e és természetesen igent mondtam. Aztán elkérték a címem és a telefonszámom és én megadtam nekik, mert azt mondták, hogy talán valamikor szükségük lehet rá. Tegnap felhívtak és tudni akarták, hogy velem vagy-e. És megígérték, hogy Zayn megcsókol, ha átadlak nekik. 

- És neked inkább kellett egy csók egy híres embertől, aki amúgy egy tökéletes faszfej, mint hogy a legjobb barátnőd sorsa érdekelne?!?! – rángatóztam a fiúk szorítása alatt 

- Ezt még úgy visszakapod Soph, hogy azt elképzelni sem tudod. – vágott közbe mérgesen Zayn, a sértegetéseimre reagálva. 

- Köszönjük Kristen, de most mennünk kell, el kell érnünk a repülőt és már alig egy óránk van. – fejezte be Louis és kinyitotta a bejárati ajtót. 

- Neeem! Én nem akarok menni! Kérlek ne! – könyörögtem, s közben a fiúk felhúztak a karjukba. Rugdostam és ütöttem mindent amit elértem, próbáltam kiszabadítani magam, amíg ők kifelé cipeltek. – Neee! Kérlek! – zokogtam, és igyekeztem megállítani őket. Láttam a kisbuszt, amiben két biztonságis is ott ült az első üléseken. 

Gyakorlatilag behajítottak a kocsiba. Csattanással értem földet és ők is mind beszálltak, majd becsukták az ajtót maguk mögött. Az ülések ki lettek szedve és öt ülőpárna volt egy körben elrendezve hátul. Mindannyian leültek egy-egy párnára törökülésbe, engem pedig középen hagytak. Zayn erősen megragadott, majd összebilincselte a kezemet a hátam mögött. 

- Indulhatunk! Gyorsan, mert nem akarjuk lekésni a járatunkat. – mondta Harry a sofőrnek. A kisbusz életre kelt és gyorsabban, mint gondoltam, láttam, hogy elhagyjuk a szomszédságot. Látva a dühös vonásaikat sírni kezdtem. 

- Imádom a pizsid. – jegyezte meg Louis. Fejemet az ő irányába fordítottam és rámosolyogtam, de az ő arca kemény és érzelemmentes volt. – De valami hiányzik belőle, nem gondolod? Szerinted mit kellene tennünk Liam? 

- Azt hiszem, hiányzik neki valamiféle behatolás. – válaszolt Liam. felé fordultam és észrevettem, hogy valami borzalmas kinézetű dolgot tart a kezében, ami úgy festett, mint egy fenékdugasz. Megráztam a fejem, s csak csendben reménykedtem, hogy nem azt akarják tenni, amit én gondolok, hogy tenni akarnak. 

Az autó belehajtott egy kátyúba, amitől mindannyian a levegőbe ugrottunk, majd visszaestünk a padlóra. Annyi különbséggel, hogy nekik volt párnájuk, nekem pedig nem. Fájt! 

- Auv. – tudattalanul nyögtem fel. A srácok pedig mindannyian vigyorogtak. 

- Lefogadom, hogy még jobban is fog. – Liam magára húzott, úgy hogy a hasamon feküdtem az ölében. Rángatóztam, ahogy tudtam, de Harry lefogta a lábaimat, ahogy Liam lehúzta a rövidnadrágomat. Niall a kezét a számra szorította, míg hátulról a tárgy javarészt belém hatolt. Sikítottam és sírtam, míg teljesen belém tolta azt Liam. Kibaszottul fájt. Kb. mintha egy botot dugtak volna a seggembe és ezt a fiúk nagyon jól tudták. Harry visszahúzta a nadrágom, majd Liam keményen visszalökött a kör közepére. Megharaptam a szám és kiserkent a vérem, ahogy a dugó még mélyebbre ment. 

Szerencsétlenségemre az érzések kezdtek változni. Lassan a gyönyör vette át a fájdalom helyét. Becsuktam a szemem és nyöszörögtem. Éreztem a többiek tekintetét magamon és olyan volt, mintha egy cafat hús lennék az oroszlánok közt. 

- Játsszunk egy mixelt verzióját az üvegezésnek és a 7 perc a menyországbannak – javasolta Harry. – Soph, te vagy az üveg. Valahányszor eldőlsz és higgy nekem, el fogsz… mi megcsókolhatunk és játszhatunk a testeddel 7 percig. Sophie, te nem beszélhetsz vagy dupla időt kapunk. Egyedül a nyögések elfogadottak tőled. 

- De… 

A kocsi keresztülszáguldott még egy kátyún, s ezzel nyögésre kényszerített a fájdalom és gyönyör elegye. A kezeim hátra vannak kötözve, és a döccenés miatt elvesztettem az egyensúlyom, egyenesen Zayn-re dőlve.

12.Rész - Furcsa

- Hölgyem? Megérkeztünk. 8 dollár 35 lesz. – ébresztett a sofőr a rövid éber álmodozásomból. Fáradtan dörzsöltem meg a szemem, majd pénzért kezdtem kutatni, de üres kézzel végeztem. Pofán vágott a ráeszmélés, a srácok elvették mindenem, a napon, amikor elraboltak, közte a táskámat a telefonommal és a pénztárcámmal együtt, és azóta sem láttam őket. 

- Beszaladhatnék pénzért, kérem? Elfelejtettem magammal hozni, de tényleg csak egy perc és hozom. – kértem félénken. A sofőr rám mosolygott és bólintott egyet. Eltátogtam egy köszönömöt, majd kiszálltam a taxiból. 

Felmentem a három kis lépcsőn, majd bekopogtam. Semmi válasz. Újra kopogtam. Hallottam elfordulni a kulcsot, majd a kilincs lenyomódott. Kinyílott az ajtó és megláttam egy nagyon fáradt Kristen-t. 

- Mit keresel te itt az éjszaka közepén, így öltözve? – kérdezte reszelős hangon. Végignéztem magamon, majd vissza a szemeibe. 

- Később megmagyarázom, de kölcsön tudnál adni 10 dolcsit? Ki kell fizetnem a taxit, de nincs nálam pénz. – mondtam sietősen. Átnézett a vállam fölött a járműre, majd a pizsamája hátsó zsebébe nyúlt és adott egy tizest. 

Megköszöntem, majd visszamentem és benyújtottam az ablakon. 

- Tartsa meg a visszajárót! – mondtam és a sofőr bólintott, felhúzta az ablakot, majd elindult. Visszasétáltam és megöleltem Kristen-t. 

- Köszönöm Kris, megmentetted az életem. De miért tartasz pénzt a pizsid zsebében? – kérdeztem, majd beléptünk a házba. 

- Nem lehetsz elég óvatos. Akár el is rabolhatnak a pizsamámban vagy mit tudom én. – mondta és bezárta az ajtót. A vér is megfagyott bennem. Miért pont ezt hozta fel példának? Még nem is mondtam neki, hogy engem fogvatartottak. Gondoltam, s Kristen viselkedése egyre gyanúsabb lett számomra. Boldognak tűnt, amikor ajtót nyitott, de nem tette fel a logikus kérdéseket. Olyanokat kellett volna kérdezni, mint ’Hol voltál?’ ’Minden rendben?’ ’Történt veled valami? – Szóval, miért vagy itt az éjszaka közepén, partihoz öltözve? – ismételte első kérdését, kirángatva a gondolataimból. Éppen azon voltam, hogy elmondjam neki, de közbe vágott. – Ne itt! – Az előszöbán és a konyhán keresztül behúzott a nappaliba és leültetett a kanapéra, mintha minimum egy elmegyógyintézetből szöktem volna. Furcsán bámult rám, de figyelmen kívül hagytam és magyarázkodni kezdtem. 

- Nos… - telefoncsörgés szakított félbe. Nonverbálisan tudatta velem, hogy várjak egy kicsit, megragadta a telefont és kiment a konyhába, de mivel csak egy boltív választotta el őket így, hallottam, hogy ő miket mond. 

- Hallo? Héé! Értem. Igen. Miért? Bocsánat. Nem. Holnap. Rendben. – letette és visszajött egy örömteli mosollyal 

- Ki volt az? – csúszott ki a számon. Arca hirtelen megváltozott, de még mindig boldog volt. 

- Nem lényeg. Miért nem alszol itt ma? A szüleim nincsenek itthon és hajnali egy van. Pihenned kell. 

- De… - tiltakoztam. Túl furcsának tűnt most nekem. 

- Semmi de. Holnap mindent elmondasz nekem a kis kalandodról, addigra mindketten jobb formában leszünk. 

- Rendben, megleszek a kanapén. – adtam fel 

- Biztos? 

- Aha. –Nem akarom, hogy álmomban megölj! Tettem hozzá gondolatban. 

- Ok, hozok neked takarót, meg pizsamát. Nem hiszem, hogy ebben a göncben akarsz lefeküdni. – mondta, majd a szobájába ment. Hallottam csoszogni, majd végül visszatért a cuccokkal. A kezembe nyomta őket és én a kanapéra tettem. Majd visszament megint a szobában. 

- Tessék, ezeket felhúzhatod. – S legnagyobb borzadályomra egy pólót adott át, amin a One Direction volt, mindannyian félmeztelen. 

- Komolyan? – mondtam kicsit feszülten 

- Azt hittem szereted őket. Egyébként, nincs semmi másom szóval… A fürdőben átöltözhetsz. Jó éjt. 

- Bocs, csak fáradt vagyok. – próbáltam palástolni az érzelmeimet. Bólintott és elvonult a szobájába Nagyszerű. Nem mentem a fürdőbe, ledobtam a ruhát meg az ékszereket és kelletlenül bújtam a pizsamába. Nagy sóhajjal lefeküdtem a kanapéra és magamra húztam a takarót. Talán a dolgok hamarosan helyre állnak. Gondoltam és hagytam elnehezült szemhéjamat lecsukódni, hogy álomországba repülhessek. 

Sziasztok!

Kérlek nézzétek el nekem, ha nincs minden nap új rész, nem azért van, mert lusta vagyok hozni, hanem mert nem otthon vagyok, júniusig nem is megyek haza és itt nem jutok mindig net közelbe. Szóval higgyétek el, nem rajtam múlik.
Éppen ezen okból, ha valaki azt szeretné, hogy elolvassam a blogját, akkor küldjétek el nekem az agnes901119@gmail.com e-mail címre, vagy Wordben vagy Pdf-ben és akkor elolvasom és véleményezem is. De ha csak a linkeket külditek, akkor nem fogom, mert nincs időm a neten olvasni vagy onnan lementegetni. De aki küldi, azét szívesen. :)
Puszi

11.Rész - Részeg... vagy nem

Ellöktem a kezét és ő ridegen nézett rám. 

Megeresztettem egy műmosolyt, majd megragadtam ez egyik felest. Gyorsan lenyeltem és a folyadék végigégette a torkom. Kiköptem volna, de nem tehettem, mert Zayn minden mozdulatomat leste. Grimaszolva tettem vissza a poharat. Az első felesem, de máris furcsán érzem magam. Nagyszerű. 

- Még kettő és máris mehetsz táncolni Liam-el. – mutatott rá a tömegben. Megráztam a fejem, hogy fókuszáljak, majd benyeltem még egy italt, de az ízét még hosszan éreztem a számban. 

- Ez már valami. – Zayn a kezeit a derekamra tette és a lábai közé húzott. Egy pontot kezdet szívogatni a nyakamon és eldöntöttem, hogy úgy teszek, mintha már is részeg lennék. Egy kicsit szórakozottá váltam és akaratlanul is nekidőltem egyensúlyt vesztve. 

- Máris ennyire ittas lennél? – kacagott. Kezeit a combom közé siklatta 

- Ahhha. Nmm hokkktam hozzá. Cskk tizenhot vok. – mondtam, majd az utolsó felesért nyúltam. – Ekségedre. – mondtam, miközben megemeltem felé a poharat, majd felhajtottam. Úgy csináltam, mintha elveszteném az egyensúlyom, de legangyobb meglepetésemre, Zayn elkapott, mielőtt földet értem volna. Nevetett és a derekam köré fonta a karjait, ezzel talpra állítva engem. 

- Csak óvatosan bébi, egy darabban kell tartsalak. – kacagott megint, majd szájon csókolt. Enyhén ittasan viszonoztam a csókot és ujjaimat a hajába túrtam. Keményen megmarkolta a fenekem, megtörtem a csókot. 

- Táncolni akarok! – nyafogtam és felöltöttem a legjobb könyörgő képemet 

- Akkor menj, csatlakozz Liam-hez. – válaszolta Zayn, és a barátjára mutatott. Liam irányába kezdtem sétálni, de Zayn megragadta a karom és megállított. – Ha nem hozzá mész, hanem megpróbálsz elvegyülni a tömegben, garantálom, hogy megtanítom neked mi az a fájdalom. – fenyegetett és egyenesen a szemembe nézett. Bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd folytattam az utam Liam felé. 

Éreztem, hogy tekintete lyukat éget a hátamba, ahogy az embereken próbáltam átvergődni, s végül megelégedhetett, amikor a elérve Liam-et a nyakára fontam a kezem. 

- Heyy! – üdvözölt. Megragadta a derekam és segített a zenére hangolódni. – Hmm… máris így kiütötted magad? – suttogott a fülembe. Határozott igent bólintottam, majd megfordultam és fenekemmel Liam-nek dörgölőztem, ahogy a hangszórókból felcsendül Akon I Just Had Sex című dala. Nyögött, és még erősebben húzott magához, s éreztem, ahogy erekciója hátulról nekem nyomódik. – Hazudsz! 

Kínomban becsuktam a szemem és nemlegesen ráztam meg a fejem. A szarba, átlát rajtam, mint a szitán. 

- Milyen egy szűzkurva vagy te Soph, és ezt te is tudod. – megharapta a fülcimpám – De ha tényleg ennyire részeg vagy, akkor ezt is megtehetem. 

Gyorsan körbefordított és megcsókolt. Kezével a farmerjában kezdett kotorászni, majd elővette szerszámát, s közben felhúzta a szoknyám. Megtörtem a csókot, ahogy éreztem, hogy a combom közé furakodik. 

- Ne-nem teheted ezt! Nyilvá-nyilvánosan ne! – kiabáltam. Meglepetésemre, viszont úgy festett, hogy csak ő hallotta ezt. 

- Igazán furcsa, hogy már nem is vagy részeg Soph. Talán csak egy kicsit becsípett. – vigyorgott 

- Nem fogod! – szegültem ellen, ahogy még erősebben nyomta nekem testét 

- Csak figyelj! – válaszolta, majd magára emelt 

Hangosan lihegtem és kapaszkodtam belé, arcomat pedig a felsőtestébe fúrtam. Liam a dallal együtt énekelte a szöveget a fülembe, ahogy fájdalmasan feszült bennem. 

- I just had sex! And it felt so good! A woman let me put my penis inside her! /Szexeltem! És olyan jó érzés volt! Egy nő hagyta, hogy belevezessem a péniszem!/ 

- Én nem! Te csak belémvezedted magadtól, csak te akartad! – szakítottam félbe 

- Könyörögtél érte! 

- Nem! 

- Akkor miért dörzsölted nekem olyan készségesen a kis popsid? – Liam szavai élesek voltak, mint a kés. Csakugyan, miért is tettem ezt? Csendben maradtam és szégyenkezve néztem már fele. 

Lassan, valami több mozgásra vágytam. Azt hiszem, hogy Liam is vágyott rá, mivel arcvonásai semmit mondóvá váltak. Próbálta ki-be mozgatni magát, úgy hogy engem a lábamra állít közben, de ez a lehetőség nem volt túl kielégítő. 

- Gyere, kövess! Befejezzük valahol máshol. – Teljesen kicsúszott belőlem, de aztán nyögött és becsukta a szemét. 

Ez volt az én időm. Kitéptem magam a fogásából és keresztülrohantam a táncoló emberek között, imádkozva, hogy nyomom veszítse. 

- Sophie! – A hangos zene Liam kiabálását eltompította. Láttam a borzos haját és magas alakját a táncolók mögött, de nem álltam meg. 

Elhaladtam közel a pulthoz és láttam, hogy a másik négy már eléggé részeg és mindenkivel flörtölnek, aki eléjük akad. Megláttak egyedül, az álluk a padlóig esett, de a szemük haragosan villant meg. Szerencsére az ital lelassította a reakcióikat és én már a kijárat felé rohantam, mire ők feltápászkodtak a székükről. 

Amint kiértem, bevágódtam egy taxiba. Szerettem volna már, ha ez a rémálom véget ér. Beültem a kocsiba és kifáradtan nyúltam el a hátsó ülésen. 

- Hová parancsolja hölgyem? – kérdezte a sofőr a visszapillantóból figyelve. Majdnem a saját címem mondtam neki, de tekintve, hogy a saját anyám eladott a One Direction-nek, így inkább Kristen-ét adtam meg és reméltem, hogy ő majd megbocsájt azok után, hogy Amber-el valószínűleg órákat vártak rám a kocsiban a találkozó után. 

- Lóhere sugárút 4505. – mondtam. Niall neve ugrott mindjárt az eszembe, de nem törődtem vele, inkább azzal foglalatoskodtam, hogy kiegyensúlyozzam a légzésem.

Nagyon örülök a rengeteg oldalmegjelenítésnek és visszajelzéseknek, épp ezért igyekszem olyan gyakran hozni a részeket, ahogy csak tudom. :) Ha van rá igény, csinálok nektek egy facebook csoportot, szeretnétek? De ha nem, akkor nem erőltetem :)

És mivel sokan újak vagytok, így ismét írom, hogy http://iknowlarrystylinson.blogspot.pt/ ezt a blogot én írom. Nézzetek be, hosszú, úgyhogy egy darabig eltart olvasgatni. Én írom, így hát a fogalmazási stílusa hasonló, mint ennek a blognak, bár az kevésbé perverz. Vagyis, abban is vannak ilyen részek, csak nem az a központi téma. Olvassatok bele, remélem elnyeri a tetszésetek :) x Nesi

10.Rész - Lazítás

Az út a limuzinban csendesen telt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Zayn és Liam kényelmetlenül izegnek-mozognak az ülésükön. Louis én Niall feldobottnak tűnt, de Harry nyugodt volt. Túlzottan is nyugodt és ez nem tetszett. 

- Nem egy buliba tartunk éppen? – kérdeztem hirtelen, megtörve a csendet. Harry sóhajtott és kezét a combomra helyezte. Ujjai lassú köröket kezdtek írni. 

- De. De gyakorlatilag, úgy értettük, hogy egy klubba megyünk megünnepelni egy újabb nagszerű show-t. – A szám elnyílott meglepetésemben. Ha egy nyilvános bárba megyünk, az most nekem jó vagy rossz… Jó, mert talán lesz esélyem megszökni, ha isznak, de rossz, mert tulajdonképpen bármi megtörténhet velem egy helyen, ahol részeg emberek egymásnak dörgölőznek. Talán Liam közelében kellene maradnom ma este. Ő lesz az egyetlen, aki józan marad, a rossz veséje miatt. Vagy mindegyikőjüktől távol kellene maradnom. Gondolkoztam, majd azt vettem észre, hogy Liam szinte a tekintetével vetkőztet. 

Harry biztos, hogy észrevette zaklatottságom, mert finoman megszorította a combom. 

- Ne aggódj Soph, majd mi megvédünk a rosszfiúktól. – Próbált megnyugtatni, de érdekes módon, a szenvedéllyel telt tekintete, nem túlzottan segített. Egyik kezével leszorított, a másikkal pedig eléggé felhúzta a ruhámat ahhoz, hogy az egész banda észrevegye, hogy nincs rajtam bugyi. Egy kicsit rángatóztam és panaszosan nyöszörögtem a helyzet miatt. Szemeik kikerekedtek s a nadrágjuk mindjárt szűkké vált számukra, ahogy Harry kezei a ruhám alá siklottak, s megérintették hajlataimat. A testem ösztönösen reagált érintésére, s ujjai nedvesek lettek tőlem. Harry a szájába vette és kihívóan nyalogatni kezdte. A fiúk szeme megtelt sóvárgással és szomjasan nyalták meg ajkaikat. 

Próbáltam rendesen visszaülni és ingerülten tiltakozni. 

- Ez a probléma, bongyi. Nem hiszem, hogy a ti védelmezésetek nagy segítség lenne, valójában inkább tőletek kellene, hogy megvédjen valaki. – árat belőlem mérgesen. Újra lehúztam a ruhámat és összeszorítottam a lábaim. 

Az összes fiú rosszallóan nyögött és Harry már éppen azon volt, hogy újra felhúzza a szoknya szélét, de a limuzin megállt és inkább a fürtjeit rázta meg. 

- Francba! Nos… majd később. – irányított felém egy sokat mondó kis gödröcskés mosolyt és mérgemben közel álltam hozzá, hogy képen töröljem. – Akkor a szabályok… Nem dörzsölheted a csintalan kis seggecskédet senki öléhez, kivéve a miénkhez. – kezdte pimaszul. 

- Úgy nézek ki, mint egy kurva? Valójában még bárokba sem járhatnék! – tiltakoztam, s karomat megvetően fontam keresztbe a mellkasomon. Harry nem foglalkozott vele, hanem folytatta egy kicsit keményebben. – Mindent meg kell tenned, amire kérünk. Ha bármi olyat teszel, amit mi nem szeretnénk, meg fogunk büntetni és meghosszabbítjuk az időt, amíg velünk maradsz. 

- Tehát, nem csókolhatsz meg rajtunk kívül senki mást – tette hozzá Louis. 

- Nem flörtölhetsz senki mással rajtunk kívül – folytatta Liam. 

- Nem mehetsz semerre sem, csak ha egyikőnk veled van – egészítette ki Zayn. 

- És nem léphetsz meg – mondta Niall ezt a számomra is elég egyértelmű szabályt. – Ha rajta kapunk, hogy szökéssel próbálkozol, vagy bárkinek elmondod, hogy fogva tartunk akaratod ellnére, a segged fájni fog, azt garantálom. – fejezte be komolyan. Majdnem kinyújtottam rá a nyelvem, de inkább visszafogtam magam. 

- Értetted? – nézett rám Harry figyelmeztetően. Bólintottam, de nem néztem a szemeibe. Megragadta az állam, s így tekintetem az ő smaragdzöldjébe fúródott. – Megértetted Sophie? – kérdezte mégszigorúbban 

- Igen – adtam fel. 

- Jó. Akkor élvezd az éjszakát, mert ez lesz az utolsó egy ideig, amit Amerikában töltünk! – Éljenzett Harry is, utánozva a srácokat. Éppen kifelé szálltunk a kocsiból és csak egy pillanattal később esett le. 

- Mi? Mit értesz az alatt, hogy az utolsó éjszakánk itt? – kiabáltam sokkolva és egyet nem értve, de Harry kiragadott az autóból és a nagyon hosszú sor elejére vonszolt magával. 

Furcsa módon, már profin értenek hozzá, hogy figyelmen kívül hagyják a rajongókat, akik egyfolytában az ő nevüket sikították. 

- Harry, engem nem fognak beengedni – motyogtam a kabátjába. 

- Biztos vagyok benne, hogy be fognak. Velünk vagy. Meg amúgy is, ismerem a srácot. – motogta vissza, majd a biztonságis kezébe nyomott köteg pénzt és valamit a fülébe suttogott. Az ürge rám nézett egy pillanatra, majd mindegyikünket beengedett. 

Már éreztem a zene dübörgését, mielőtt még meghallhattam volna azt. Hirtelen fények mindenhol, s ez néhány másodpercre elvakított. Harry elengedte a kezem és valaki más megragadta helyette a derekam. Láttam magam előtt elindulni Louis-t, Harry-t, Liam-et és Niall-t, majd elvegyülni a tömegben őket. A szarba. Zayn-nel vagyok. Gondolataimat megerősítette, amikor csábítóan a fülembe suttogott. 

- Gyere a pulthoz velem bébi. Segítek ellazulni egy kicsit. – Libabőrös lettem a gondolattól, hogy alkoholt kellene innom. Anélkül, hogy megvárta volna a válaszom, Zayn magával húzott, keresztül az izzadt testeken, majd a pulthoz érkeztünk. 

- Hat feles vodkát. – mondta a pincérnek. Majd szemeim kétszeresére tágultak, ahogy hármat belőle elém tolt. 

- Én ne-…nem… - nyöszörögtem. S ő már le is küldte az elsőt. 

- Csináljuk a kellemetlenebb módon? – kérdezte felemelt szemöldökkel. Közelebb jött hozzám, hogy biztos csak én halljam őt. – Vagy megiszod magadtól, vagy én fogom erővel letölteni a torkodon. Választhatsz… - vágta ki egyszerűen, majd becsapta a második felesét is. Nem mozdultam és inkább a távolba révedtem. Hangosan sóhajtott és megragadta az állam, hogy szembe nézzek vele. Mogyorószínű szemei hipnotizáltak, ahogy beszélt. – Szóval? Hogyan legyen szerelmem? Én kell, hogy kényszerítselek, hogy lazíts egy kicsit?

9.Rész - Kínozva

Még mielőtt újra elmerülnétek a történetben, legyetek szívesek elolvasni, a másik két fülecskét is, a Figyelmeztetést és amit a Stockholm szindrómáról írtam. Kötelező! :)

A gőzölgő víz megtört az alakunkon, tízszer erotikusabbá téve a jelenetet. Gyengéden válaszoltam a csókra, és ujjaimmal a hajába túrtam. Kezével finoman dörzsölgette a csiklómat, nyögtem, de meghátráltam az érintésétől. 

- Le kellene mosnom a szexet, nem még jobban olyanná lennem! – mondtam remegve, míg Louis egy foltban a nyakamat szívogatta. 

- Ki beszélt itt szexről? – suttogta a nyakamba, megállítva szája ostromlását. Kezei fájdalmasan lassan siklottak le a combomon, lángra lobbantva ezzel érzékeny bőrömet. – Ez csak nagyon, nagyon szexi incselkedés. – morogta, összedörzsölve vizes testünket – Mit szólsz, az első aki elélvez, az lesz a vesztes? 

- És mi a díj? – válaszoltam, haragos tekintettel 

- Ha nyersz, kapsz egy kis ajándékot… - mondta, de a tekintetem hatására kiegészítette – És nem érintelem meg provokatívan az est hátralevő részében. – Gyengéden megcsókolt és egy vizes tincset kisepert az arcomból. – De ha én nyerek, akkor megduglak. Most. Mindenféle tiltakozásod nélkül. – Louis hangja vággyal volt telve és én már csak ettől majdnem elélveztem. 

- Ok. Rendben. – válaszoltam nyersen, majd megragadtam erekcióját, ami szemmel láthatóan meglepte, mivel kicsúszott a száján egy mély, állati hörgés. A víz hömpölygött le a cizellált mellkasán, s ettől úgy nézett ki, mint egy Adonis. Megharapta az alsó ajkát és igyekezett nem elélvezni. Még keményebben akartam érinteni, hogy elvigyem a csúcsra, de odébb lökte a kezemet. 

- Én jövök! – morogta, és megint a falnak nyomott. Ajaki automatikusan a nyakam egy pontjára záródta és újra szívni kezdte. Becsuktam a szemeimet és sóhajtottam egyet, ahogy keze fel-le siklottak a testemen, s alkalmanként megmarkolta a mellem. Máris az élvezet szélére sodort. 

Próbáltam kezeimet vissza terelni az erekciójára, de ő könnyedén elkapta és visszanyomta a falhoz. másik keze ádázul játszott a mellbimbómmal, masszírozta és pöckölte ügyes ujjaival. Különleges kényeztetésétől a térdeim lassan elgyengültek, de Louis erős szorítása, magához ölelve megtartott. Erősen ziháltam, s az orgazmus gyorsabban közelített, mint valaha. Az tartott vissza, hogy tudtam, hogy csak meg kell ragadnom szerszámát és befejezni, amit elkezdtem. 

- Louis! – nyögtem nagyon hangosan, hirtelen már túl sok volt, hogy elviseljem. Orrát a nyakamba fúrta és hangos nyögésekkel élvezett. Rögtön azután pedig engem is utolért az orgazmus. S az élvezet, hogy elengedhettem magam a menyországba juttatott. Akaratom ellenére is egy hülye vigyor ült a képemen, hisz én nyertem. 

Néhány percig, csak a víz csobogása és a mi lihegésünk hallatszott. Utána Louis összekapta magát, magához vette a szappant és mosni kezdte a testem. Mozdulatai lassúak voltak, de nem tett ezután már az izgatásomra szolgáló mozdulatokat. S én boldog voltam a kis győzelmemmel. Elkezdtem mosni a hajam, majd beszappanoztam én is őt. 

Ahogy megmostuk magunkat teljesen, Louis kilépett a tusolóból és egy törölközőt nyújtott felém. Elfogadtam és magam köré tekertem. Louis pedig egy másikat a dereka köré és megrázta a fejét, mintha egy kutya lenne, hogy megszabadítsa magát a felesleges vízcseppektől. Csak néztem őt, és piszkos gondolatok kúsztak az agyamba. Figyelmen kívül hagytam, amennyire csak tudtam, és felszedtem korábbi ruháimat a padlóról. 

- Ugye, nem ezeket akarod visszahúzni? – kérdezte hirtelen 

- Miért ne? 

- Egy buliba megyünk Soph. Egy ruhát kell húznod. Egy szép ruhát. – magyarázta, s közben a törölközőbe csavart testem pásztázta tekintetével. Megragadta az alkarom és kihúzott a fürdőből. Kinyitott az ajtót lassan és én már majdnem vigyorogtam a látványon, ami kint fogadott. A kanapé szembe volt fordítva az ajtóval és ott ült Niall, Zayn és Liam. A nadrágjaik kigombolva, s merevedésük kifelé kandikált. Mind magukon igyekeztek segíteni, behunyt szemekkel.

Louis kacagott mulatságában és mindegyikük szeme meglepetten pattant ki. 

- Azt hiszem végig hallgatták a kis játékunkat. – suttogta Louis a fülembe. Niall-ra néztem, eléggé ki volt pirulva és mintha kicsit dühös is lenne. Észrevettem, hogy egyfolytában azt bámulja, hogy Louis karja az enyémre van zárva. Úgy fest, itt édes bosszú kezdődik. 

- Miért fejeztétek be egymás kényeztetését? – siránkozott Zayn – Olyan izgató volt. – Folytatta s már keményebben verte magának. 

- Mert el kell készülnie. – Szólt közbe Louis, mielőtt én válaszolhattam volna 

- Elkészíthetem én? – nézett ragadozó tekintettel a majdnem csupasz testemre. 

- Nem, Harry rám bízta őt, hagy élvezzem, amíg lehet. – tiltakozott Louis és közelebb húzott magához. 

- Csak, hogy emlékeztesselek, ’Ő’ is itt van. – mondtam 

- Gyerünk készülődni. – utasított Lou, s behúzott a fürdővel szembeni ajtón. Kinyitotta és én meglepődötten szemléltem. Valójában egy hatalmas gardrób volt. 

Egy nagy tükör elé állított és visszament a szobába. Végignéztem a ruhákon, egyik furcsább, mint a másik. Volt egy külön rész a kiegészítőknek, egy másik pedig a sminkeknek. – Honnan vannak ezek? 

- Megkértük a menedzsmentet, hogy a backstage szobáink mellé biztosítsanak nagy gardróbokat, szépen sorba a fellépő ruhákkal és a kiegészítőkkel. – a Brit akcentusa halkan rezonált a ruhája mögül, amibe épp belebújt. 

- Hmm… a fene gondolta, hogy mind ennyire csajosak vagytok. – kacagtam. Nevetése a hátam mögül visszhangzott, de utána visszajött, immár felöltözve. A kezembe nyomott egy pöttyös ruhát, egy piros csíkkal a derekán és egy egzotikus piros virágot. 

- Tessék, ezt vedd fel. – mondta, majd a kiegészítők felé fordult 

- De hogy került ide a sok lány ruha? – kérdeztem kíváncsian. 

- Ez mostanában történt. Harry rendelte ezt mind neked, amíg te még aludtál a kocsiban. Azt kérte, hogy olyan gyorsan hozzák ide, ahogy csak lehet. Vadi újak. – mondta valahonnan a szobából. 

Elismerően néztem a fekete ruhára, de észrevettem, hogy valami hiányzik. Ismét. 

- Umm… Louis? Kaphatnék alsóneműt? – kérdeztem és közben lecipzáraztam a ruhát. 

- Bocsi, de nem. Harry nem akarja, hogy hordj. Így hát nem is vett. – Bosszúsan sóhajtottam, ledobtam a törölközőt a földre és belebújtam a ruhába. Néztem magam a tükörben, s szemügyre vettem a ruhát magamon. 

- Lélegzetelállító, ahogy mindig. – Louis billentett ki ábrándozásomból. Néhány kiegészítőt nyomott a kezembe. A szemem megakadt a karkötőn, amin az állt: TAKEN /foglalt/. Megforgattam a szemeimet. 

- Már felfogtam, hogy a tietek vagyok. 

- De mások nem tudják és nem akarjuk, hogy bárki más megérintse a mi Sophie-nkat. – adott gondos magyarázatot. És segített bekapcsolni a nyakláncot. 

- Milyen ironikus, hogy ez az egyik dalotok címe – jegyeztem meg. Kacsintott, majd néhány lépéssel hátrébb állt. Elgondolkodva bámult. 

- Tudod mit? Ebben a ruhában egy egzotikus madárra emlékeztetsz. Ez tetszik – tapsolt boldogan. 

Egy vizes tincsemmel játszottam, hátha észreveszi, hogy azzal még nem tudtam mit kezdeni. 

- A hajad kiengedve marad és majd megszárad magának - mosolygott játékosan. 

- Nem kell kifestenem magam? – kérdeztem, nem igazán egyetértve a döntésével 

- Don’t need make-up, to cover up. Being the way that you are is en-nou-ough-ough. / Nem kell smink, hogy eltakard. Ha olyan vagy, amilyen, az bőven elég/ - Énekelte és én ismét a szememet forgattam. 

- Értem! – puffogtam 

- Remek! – Louis visszairányított a szobába, ahol mostmár a másik négy srác csak minket várt. 

- Hey gyönyörűség. Tökéletesen festesz – mondta Harry és kitárta a karját. Louis-ra néztem és ő Harry karjába nyomott. Harry megcsókolt, majd összefonta karunkat. Mehetünk! – mondta. Kisétáltunk, s a többiek szorosan a nyomunkban jöttek.

Be ne zárd, amíg meg nem tetted, amit az elején kértem! :)

8.Rész - Incselkedés

- Hol a francban voltál?- Harry szorítása a karomon olyan erős volt, hogy biztos voltam benne, kék foltokat fog hagyni. Kicsit megrázott. – Nem kerülhetsz ki a látókörünkből semmilyen, ismétlem semmilyen, körülmények között sem. – A Niall-el való szenvedélyes szeretkezés után, ami legalább harminc percig tartott, Niall visszatuszkolt Harry backstage szobájába, ahol rátaláltunk Louis aggódó, Liam és Zayn érdektelen és Harry eléggé dühös arcára. Megragadott és a falnak szorított abban a pillanatban, ahogy beléptünk. – Nem válaszoltál a kérdésemre Sophie: Hol a faszban voltál? - füstölgött. Fogása még szorosabbá vált, majdhogynem elzárva a vérkeringésemet a gyenge karomban. 

- Ouch Harry! Ez fáj! Engedj el! – válaszoltam, s próbáltam lerázni szorítását. Niall felé fordultam, aki nem messze állt tőlem és könyörögve néztem rá, ami tisztán kiáltotta, segíts már! Bár hazudott, de legalább ezt megtehette volna értem. 

- Harry, ez az én hibám. Én kértem, hogy jöjjön a szobámba a koncert után. Ő csak megtette, amire kértem… - Magyarázta Niall, próbálva az lazítani Harry idegességén. Nyilvánvalóan, Harry akart egy jót dugni a koncert után és mivel nem voltam ott, hogy kielégítsem a vágyait, így kanos maradt és bosszús lett. Azt hihette, hogy megszöktem, ami így is történt volna, ha nem futok bele Niall-ba. Harry jelentőségteljesen néz, amivel egyértelműen azt kérdezte, hogy Niall igazat mondott-e. Bólintottam jóváhagyóan. Harry közelebb húzódott hozzám, majd undorodva nyögött. 

- Mi van? – csattantam és ellöktem magamtól 

- Szex szagod van. 

- Érdekelne, hogy miért. – fújtattam szarkasztikusan, s kezeimet keresztbefontam a mellkasom előtt. – Végülis, nem mintha nem egy szex játékszerként használtatok volna az elmúlt két napban. De tudd meg, hogy ez okozza. 

- Meg kell fürdened. – mondta, figyelmen kívül hagyva mondataimat. – Van egy afterparty ahova mennünk kell és semmiképpen sem fogsz úgy jönni, hogy úgy nézel ki és bűzlesz, mint egy kurva. – folytatta és egy feljebb cipzárazta egy kicsit a pulcsim. – Gyere, lezuhanyozunk! – főnökösködött és magával húzott. 

Hirtelen az ajtó kinyílott és mi mind lefagytunk. Egy fej tűnt fel az ajtómögül. 

- Harry, téged követelnek. A rajongók skandálják a nevedet és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem láthatnak mégegyszer akkor felgyújtják az épületet. – Mondta egy igazán pufók nő, s közben szigorúan Harry-re meredt. Harry bosszúsan sóhajtott. 

- Nem mondhatnád nekik, hogy elfoglalt vagyok? – kérdezte és a szemesarkából rám nézett. 

- Már megpróbáltam, de nem hatotta meg őket. 

- Majd én lezuhanyozok vele. – ajánlkozott Niall, indult felém. Csúnyán néztem ár, és közelebb léptem Harry-hez. 

- Nem. – válaszolt Harry talán kicsit túl nyersen, és magához ölelt. Megszemléltem a vonásait, irigység ült az arcán. Kárörvendtem magamban. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy féltékennyé tette Harry Styles-t… Még ha valaki olyannal is tettem, akit mostmár megvetek. 

- Majd én, tesó. – lépett közbe Louis. Harry kicsit hezitált, de utána átadott Louisnak. Ő puhán megragadta a csípőmet és magához ölelte a testem, mint azelőtt Harry. 

Láttam, ahogy Harry zordan nézett Niall-re és Louis-ra, majd kiment a nő után. Louis felkapott az ölébe és egy antik stílusó fürdőbe mentünk. Ahogy én még félénken nézelődtem körbe, ő a mosdószekrény tetejére ültetett és a lábaim közé furakodott. Egyenesen a szemembe nézett, aggódva. 

- Minden rendben édes pofa? Zavarodottnak tűnsz… - mondta óvatosan ejtve a szavakat. 

Francba, ezek a srácok nagyon gyorsan interpretálják az érzelmeimet. Libabőros lettem, ahogy ujjait finoman le és fel húzgálta a combomon, egyre feljebb és feljebb siklatva őket. 

- Frusztrált vagyok. – Engedtem ki, és úgy éreztem, hogy Louis-ban jobban bízhatok, mint a többiekben. 

- Milyen frusztráció? Szexuális frusztráció? Mert ha igen, akkor én szívesen segítek megbirkózni vele. 

- Nem, nem az! – vágtam vissza egy kicsit keményen – A szex határozottan nem fog segíteni most, hogy jobb kedvem legyen. – fújtattam idegesen. – Engedtem Niall-nak, hogy… ummm. Néhány dolgot… tegyen velem. Korábban. De ő átvágott. – magyaráztam mérgesen, de megválogattam a szavaimat. 

- Hmm. – Úgy nézett ki, hogy egy cseppet sem érdekli, amit mondtam, de totálisan rá van kattanva a testemre. 

- Kaphatnék egy kis időt egyedül? Kérlek! Szeretnék nyugalomban lezuhanyozni. – Mondtam, s igyekeztem óvatos maradni a pajkos reakciói miatt, látva, hogy alul a farmerja már igencsak szorítja. 

- Ugh. Nem. Az nem történhet meg. – nyögte s lecsukta a szemeit, amikor lábam véletlenül a domborodó területhez dörzsölődött. Harry nem akarja, hogy kikerülj a látószögünkből, mégha zuhanyzásról van szó, akkor sem. 

Mérgesen csattantam, 

- De legalább megmosakodhatok magamnak? 

- Ameddig én is ebben a szobában vagyok, addig én foglak megmosni. – feszülten bámult rám. Várta, hogy levetkőzzek. 

- Elfordulnál valamerre? – kértem, hogy nézzen más fele 

- Miért? Nem mintha nem láttalak még volna meztelenül. Benned voltam, emlékszel? – válaszolta seggfejként és arca veszélyesen közel került hozzám. Az alsó tájékom borzalmasan nedvessé vált a kekeckedő szavaira és az alsónemű hiánya okozta, hogy szabadon végigfolyt a lábamon, Louis legnagyobb örömére. Nagyon nyeltem, amikor észrevettem, hogy máris, hogy merevedik. 

Kezei újra fel-alá siklottak a combomon, de ez alkalommal nem álltak meg a rövidnadrág szélénél, hanem egyenesen a csiklómhoz cikornyáztak. 

- Tudod, amikor így töltöttelek ki, mint ez. – tolta belém egy ujját. – Mélyen és szenvedélyesen. – suttogta szenvedélyesen, s én nyögtem. 

Kihúzta az ujját és egy másikat akart feldugni, de leugrottam a szekrényről és eltávolodtam tőle. A kezem a hátam mögött megérezte a zuhanyfüggönyt és megragadtam az alkalmat. 

- Azt akarom, hogy fordulj el. – mondtam, de a hangom remegett. Sóhajtva szótfogadott és én gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. – Oké, visszafordulhatsz. – mondtam és forróra állítottam a vizet. Amint a víz megérintette a bőröm, nagyot sóhajtottam. Kieresztettem a copfom, mert hajat is akartam mosni. 

- Oh… ne már Sophie! Ez nagyon aljas tőled, hogy magamra hagytál. – Nyafogott Louis a függöny mögött. Figyelmen kívül hagytam és aládugtam a fejemet a nyugtató forró víznek. Hallottam, hogy kicsit mocorog és érthetetlen dolgokat motyog a másik oldalról. Úgy döntöttem, hogy incselkedek vele egy kicsit, hogy keményen tartsuk az erekcióját, miközben ő még mindig fel van öltözve. 

- Istenem! – nyöszörögtem olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam. Nem kellett sok idő, hogy reagáljon. Beugrott mögém a zuhanyzóba, valahogy máris meztelenül. 

- Csináld mégegyszer. – utasított és csupasz testét az enyémnek nyomta – De helyette inkább az én nevemet nyögd. 

- Nem! – próbáltam ellökni, de sikertelenül. – Nem kellett volna bejönnöd! – mondtam, frusztráltan. – Teljesen fel kellene lenned öltözve, nem pedig készen állva arra, hogy megdugj! – ejtettem ki a szavakat gondolkodás nélkül 

- Te csintalan kis ribi! Te incselkedni akartál velem? Itt csak én vagyok, aki incselkedhet kedvesem. De ezt hamarosan megtanulod te is. – mondta és egy szenvedélyes csókkal a tusoló falának nyomott.

7.Rész - Hátba szúrás

Niall teljesen levetkőztetett, és édesen puszilt meg minden egyes feltárt négyzetcentimétert. Szenvedélyesen csókolt és nekem nem volt annyi akaraterőm, hogy megállítsam. 

Reflexből fontam lábaimat a csípője köré, szoros ölelésbe zárva testeinket. Megtörtem a csókunk, levegőrét kapkodva, s szája lecsapott a nyakamra, s én elismerően ziháltam és nyögdécseltem. 

Csípte és harapta a bőröm, jeleket hagyva hogy az övé vagyok, az előző foltok tetején. Niall megnyalta az érzékeny bőrt, én megragadtam a fejét és még közelebb hoztam. 

Éreztem, ahogy kezei birtokvággyal telve masszírozzák a melleim és én a csípőmmel dörgölőztem, még jobban izgatva őt. Hirtelen a ruhái bosszantani kezdtek, mivel így csak én voltam teljesen meztelenül. Gyengéden húztam a pólóját és a nadrágja derekát. Gyorsan vette az üzenetet, megtörte a csókot és remegő ujjakkal próbálta kicsatolni az övét. 

Újra csókolni kezdtem és a nyögött az ajkaimon, ahogy a kezeim az alsó teste felé kalandoztak, hogy segítsek kikapcsolni az övet és megszabadulni a ruháitól. Mikor kész lettünk, Niall keresztülhajította őket a szobán, a többi ruha tetejébe. Az ír fiú utána a pólójával folytatta, felfedve tónusos felsőtestét és a kockáit. Áhítattal bámultam, először láttam teljes fénynél, így meztelenül, ahogy a természet teremtette. Elmosolyodott, majd visszarángatott a lefagyott állapotomból egy gyengéd csókkal. 

Niall kezei a combjaim felé indultak, lassú érzéki köröket leírva, mely egy hangos nyögést váltott ki belőlem. Lélegzetelállítóan közel került a csiklómhoz, majd tétovázva megnyalt. Megremegtem és megragadtam a kanapé terítőjét és szorosan markoltam azt. Az arcom eltorzult a gyönyörtől, Niall folytatta a nyelvvel dugást, miközben ujjaival a csiklómat izgatta keményen. 

Hirtelen, bár nem tehetek róla, de belém hasított a tudat, hogy nem helyes, hogy élvezem, amit velem tesz. A kanapénak szegeztem magam, nem mocorogtam tovább és még a lélegzetem is visszatartottam. Szorosan behunytam a szemem és karjaimmal magamat öleltem. 

Niall tisztán érezte, hogy megfeszültem, mert testével felcsúszott az enyémre, majd megcsókolt. Válaszoltam a csókjára és gondolatban szinte láttam zavart arcát magam előtt. 

- Gyerünk Soph… Azt akarom, hogy élvezd. 

- De ez nem helyes! – zokogtam 

- Valamitől félsz, igaz? – kérdzete. Kinyitottam a szemem és bólintottam. – Jó ég, a szemeid olyan kékek, amikor sírsz… - sóhajtotta 

Elfordítottam a fejem, nem akartam bedőlni a bókjainak. 

- Sophie… szerelmem. Mitől félsz? 

- Niall, ez fáj! Nem ti, fiúk vagytok, akik a fájdalmat érzik, amikor ez megtörténik. Nektek csak az élvezet jut. – nyöszörögtem, de közben olvadoztam aggodalmas tekintetétől. 

- És, ha megígérem, hogy nem fog fájni? – ajánlotta a szexi akcentusán, míg én újra felé fordítottam az arcom és újra elvesztem a szemeiben. 

- Hogy tudnád ezt megígérni? 

- Bízol bennem? – vágott vissza. Tétován igent bólintottam a fejemmel. – Akkor koncentrálj az élvezetre és csak is az élvezetre, amíg ezt teszem. – És óvatosan belém vezette két ujját. 

Az első dolgom volt felnyögni. Igaza volt: nem látom, hogy mit tesznek az ujjai és nem gondolok a fájdalomra, amit okozhatnának nekem. A testem hamarosan a vágytól rángatózott és az ösztöneim eluralkodtak rajtam. Mozgatni kezdtem a csípőmet, hogy sietve elé menjek mozdulatainak és újra nyögdécseltem. 

- Többet szeretnél? – hangját a vágy és szenvedély színezte. Nyögtem és jóváhagyóan bólintottam. – Tartsd csukva a szemed. – utasított. Éreztem, hogy megmozdul és körözni kezd az ujjaival bennem, de csak bizonytalanul, mintha a másik kezével éppen valami mást csinálna. Nedveim végig folytak a combomon, egészen le a kanapéra. Nyöszörögtem egy kicsit, ahogy egy másik ujj kapcsolatba lépett a megduzzadt csiklómmal. 

- Niall… Még… Kérlek! 

Szenvedélyem hirtelen a tetőfokára hágott, ahogy a legnagyobb meglepetésemre, teljes hosszával belém hatolt. Ezen a ponton a fájdalom már tompa volt és távolinak tűnt. Sóhajtottam gyönyörömben, ahogy Niall mozdulatlanul bennem nyugvott, csókolt és gyöngéd szavakat suttogott a fülembe. 

- Készen állok Niall. – mondtam ahogy a gyönyör ellepett, mint egy hullám. Mozdulatai lassúak és szenvedélyesek voltak, s beleadott mindent, amit csak tudott. A csúcspontom már közel volt, amit egyedül a gyönyörnek köszönhettem, amit a szerelmeskedése okozott. A kis szöszim megcsókolt és rám keményen tört az orgazmus. Megragadtam és úgy kapaszkodtam belé, mintha egy mentőmellény lenne, ami a tengerfelszínen tart. Mozdulatai lomhábbá váltak és megcsókolt mielőtt egy morgással belém élvezett. 

Magához szorított néhány másodpercig, majd kihúzta belőlem férfiasságát. 

- Szóval, megszegtem az ígéretem? – lihegte 

- Nem… 

Őszintén mosolygott és leszálltunk a nedvekkel borított szófáról. Valahogy egyszerűen jól éreztem magam és nem tudtam megállni, hogy visszamosolyogjak rá. Felöltözött és nekem is segített felvenni a ruhákat, mint ahogy Harry is tette, de ez alkalommal teljesen ébren voltam. Visszanéztem a kanapéra. 

- Mit fog a menedzsment ehhez szólni? – kuncogtam kicsit, rossznak érezve magunkat 

- Le se szarják. – rántott vállat, majd egy gyors puszit nyomott a számra és kívül húzott a ’szobájából’. Sétáltunk a kihalt folyosón, majd kinyitotta az ajtót, ami a lépcsőhöz vezet. 

- Hová megyünk? – kérdeztem aggódva. 

- Vissza kell vigyelek Harry-nek. – mondta kelletlenül 

- De azt mondtad… 

- Nem érdekel mit mondtam. Vissza kell adjalak Harry-nek, hiszen egyben kell tartani a bandát. Ha nem teszem, a srácok mind nekem esnek és akkor a One Direction feloszlik. Márpedig az nem eshet meg, hogy egy lány hibájából hulljon darabokra egy fiúbanda. – köpte nyersen. Úgy éreztem, mintha pofán vágtak volna. Minden kedvesség, amit Niall-től kaptam elkámforgott. El akartam rohanni tőle, de ő mintha a gondolataimban olvasna, megragadott mielőtt teljesen megtudtam volna fordulni.

6.Rész - Az elhibázott szökés

Az I Want hangosan dübörgött a fülemben, ahogy kótyagos fejjel felébredtem. 

- Ki kapcsolná valaki? – mondtam rekedt hangon. Nagyon fáj a fejem. Lassan masszíroztam, mindkét kezemmel a halántékomat, az események az elmúlt néhány órából, csak halványan vannak meg a fejemben. Még mindig a Backstage-ben vagyok. Ez megmagyarázza a hangos zenét. Gondoltam, s igyekeztem visszahívni néhány fontosabb részletet korábbról. Körül néztem, s észrevettem, hogy egy teljesen másik szobában vagyok. Egy kis asztal kajával, és Harry koncertruhái mindenfelé szétdobálva. 

Majd pofán csapott a felismerés: én voltam az egyetlen árva lélek a szobában. Tehát itt a tökéletes idő a szökésre. Nem gondolod Sophie? Tápászkodtam fel ingatagon. Kissé remegve, de elindultam az ajtó felé, ami az egyetlen lehetséges menekülési útvonalnak bizonyult. 

A szívem nagyot dobbant, ahogy megragadtam a kilincset, majd lassan lefelé nyomtam. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre, nem volt bezárva. Harry nem lehet ennyire meggondolatlan, vagy mégis? Mármint, egyfolytában azt hajtja, hogy az övé vagyok, akkor nem hagyna nekem esélyt, hogy megszökjek. Vagy talán azt gondolta, hogy végig aludni fogok… Tétováztam gondolatban, attól tartva, hogy ebben lehet van valami csapda. Bah… A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy elkapnak megint és megdugnak. Kirázott a hideg a kellemetlen gondolat hatására. A combjaim is egyet értettek, hogy nem lenne kellemes, ha elkapnának. 

Bátorságot vettem magamon, kikukucskáltam az ajtón. Végignéztem mindkét oldalra a hosszú folyosón, s egészen izgatott lettem, amikor egyik irányban sem láttam senkit sem. 

Óvatosan becsuktam a ’börtönöm’ ajtaját mögöttem, majd lábujjhegyen igyekeztem a vészkijárat irányába a jobb oldalra. 

Az egész testem sajgott és néhol görcsösen húzódtak össze az izmaim, de folytatnom kellett az utamat és nem a fájdalmakkal foglalkozni. Hallottam a dal utolsó taktusait. Basszameg! Összekaptamm magam és rohantam végig a folyosón, majd feltéptem a kijárat ajtaját. A falak beleremegtek az őrjöngő tömegbe, ahogy a One Direction jókedvűen búcsúzkodott. Hallottam egy ajtó nyílását. Kétségbeestem, ahogy a hangjuk tisztább lett és egyre közelebbről zengett, ahogy elhagyták a színpadot. 

Lezakatoltam egy nagyon szűk lépcsőn, a szívem majd kiugrott a mellkasomból. Az elkerülhetetlen megtörtént: megbotlottam a lábamban és a lépcsőről egyenesen a föld felé repültem. Összeszorítottam a szemem félelmemben, de valaki elkapott még mielőtt földet értem volna, és mindkét kezével szorított. 

- Oomph… - meglepetésemben kinyitottam a szemem. Tekintetem összekapcsolódott egy hipnotikusan kék szempárral, amit ezer közül is felismertem volna. 

- Mi a szart … - gorombán félbeszakítottam Niall mondanivalóját és szenvedélyesen megcsókoltam, hogy elhallgattassam. Éreztem, ahogy lassan ellazul és válaszol a csókra. – Nem. Kellene. Odafent. Lenned? - kérdezte heves csókok közepette. Eltávolította a sálamat és a nyakamat kezdte puszilgatni, szívni és nyalni, mindenhol ahol érte. Hallottam, hogy kéjesen nyög és a falnak nyomott. Kezei megragadták a derekam, csípőjét az enyémnek nyomta. 

- Nagyon rakoncátlan lány vagy Sophie, ugye tudod? – nyögte, s erősebben feszült a testemnek. Én is csak húztam őt közelebb, s közben abban bíztam, hogy Harry nem jelenik meg a lépcső tetején. Hírtelen Niall már nem fogott tovább, csak gyengéden simogatott. – Harry-hez kellene vigyelek, most azonnal. – mondta nagyon halkan, mintha a gondolataimban olvasna. 

- Kérlek ne! Meg fog ölni, amiért megpróbáltam megszökni. Megteszek bármit! – könyörögtem. Sóhajtott, s beletúrt a hajába. Óvatosan kezei közé vette az arcom, s szeretetteljesen nézett a szemembe, de egy másik érzés is ott lapult, amit nem tudnék konkrétan megnevezni. – Rendben. Nem mondom el neki. De meg kell oldanod egy másik problémámat. 

- Mit? – kérdeztem tétován. Ismét nekem nyomta a testét és ezúttal már éreztem a keménységét a hasamnak nyomódni. 

- Szeretkezz velem. – suttogta, s elsimított egy tincs hajat az arcomból. Meghökkentem. 

- Kérlek Niall. Ne kényszeríts erre. Bármit, csak ezt ne. – könyörögtem tágra nyílt szemekkel. 

- Vagy ez, vagy visszaviszlek Harry-nek és végignézem, hogy szarrá kefél. – a hangszíne dühösbe fordult. Látva, hogy megijesztett, egy kicsit lágyított és megfogta a kezemet. – Gyere. – vezetett maga után. Visszahúzott az ajtó felé, ahonnan jöttem és egy másik folyosó felé mentünk, ami tele volt szürke ajtókkal. Egyet kinyitott, ami gyanítom az övé volt. Gyengéden betessékelt és bezárta az ajtót maga mögött. 

Ugyan úgy nézett ki, mint az előző, ahol voltam, kivéve, hogy a kajás asztal nagyobb volt és Niall cuccai voltak szanaszét dobálva mindenhova. 

Anélkül, hogy egy kis időt is elvesztegetett volna, az ír fiú az enyémre tapasztotta ajkait, és a szófára nyomott. Akaratlanul is válaszoltam puha ajkainak, nyögtem és a csípőmet az övnek nyomtam.

5.Rész - Büntetés

- Kérlek! Ne! – nyafogtam és vergődtem alatta. 

Harry figyelmen kívül hagyta könyörgésem, megragadta a csípőmet s ezzel teljesen immobilizálta az alsótestem. 

Próbáltam megemelni a térdem és megütni ott, ahol a nap nem süt, de könnyedén megragadta az amúgy is fájó lábamat és dühösen nézett rám, majd kigombolt a nadrágom. A szemei már nem zöldek voltak, feketék lettek a vágytól. 

- Segítség! – kiabáltam. Próbáltam felhívni magamra valaki figyelmét, aki kívül lehet a szobán. – Se-…- Harry a számra tapasztotta a tenyerét, hogy elhallgattasson. Próbáltam megharapni, de váratlanul a fekete sálamat a számba nyomta, majd a fejem mögött megkötötte, ezzel végképp elhallgattatva engem. 

- Mostmár befogod. – mondta, ahogy szorosan megcsomózta. Gyorsan lecsúsztatta az alsóruházatom, majd lecipzárazta a felsőm. Az atlétám pántjait lehúzta, majd lejjebb görgette azt, hogy kiszabadítsa a melleim. Tapogatta egy kicsit őket, csípte és pöckölte őket, hogy megkeményedjenek. Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy néztem a horrort, amint a testem izgalommal válaszol a durva tetteire. Megborzongtam, ahogy a hideg levegő átjárta a testem. Harry megfordította a testem, így láthatóvá vált a teljesen meztelen fenekem. 

Tudtam, hogy mi fog történni. Becsuktam a szemem és nyöszörögtem, ahogy egyik keze a fenekem dörzsölte, a másikkal pedig maga alá helyezett. Erősen rácsapott, sikítottam a sálba, ahogy csak tudtam. Az égő érzés még nem múlt el, amikor újra lecsapott. Könnyek fakadtak a szememből, ahogy kezei egyre erősebben és erősebben újra és újra csattantak. 

- Tehát. Fogsz. Még. Inzultálni. Engem. Újra? – sisteregte az erős ütések közt. Nemlegesen ráztam a fejem, de alig voltam már tudatomnál. Befejezte az ütéseket és hangosan sóhajtott, majd megfordította a testem, hogy újra szembe nézzek vele. 

Levette a Louis szagú sálat a szám elől. Félelemmel telve nyitottam ki könnyes szemeimet, de Harry óvatosan lehajolt és finoman megcsókolt. 

- Ne dühíts fel mégegyszer szerelmem, oké? 

Bizonytalanul, de bólintottam, mert biztos vagyok benne, hogy valamivel újra fel fogom idegesíteni, vagy a konkságommal vagy az akaratos viselkedésemmel. Felszisszentem a fájdalomtól, ahogy a kemény kanapé neki nyomódott az érzékeny hátsómnak. Harry szemöldöke aggodalmasan szaladt az égbe. 

- Elfeledtetem veled a fájdalmat. – mondta, mielőtt egyik ügyes ujját belém vezette. Hangosan nyögtem, az az egy árva ujja máris örömet okozott. Légzésem nehézzé vált, ahogy szépen sorban már négyet vezetett belém, egyre gyorsabban és keményebben. Az eszemet elborította a gyönyör homálya, fel sem tűnt, hogy Harry kicipzárazta magát és a bejáratomhoz pozícionálta férfiasságát. Csak arra tudtam gondolni, hogy neki köszönhetően néha milyen jól érzem magam. 

A fájdalom szétfoszlott, amikor belém hatolt és gyors iramban kezdett mozogni. Úgy hagyták el a nyögések a számat, mint egy vízesés zuhataga, a csúcspontom máris közel volt. 

Meg akartam ragadni, de nem fértem hozzá. Erőteljesen dolgozott rajtam, s izzadságcseppek jelentek meg barna fürtjeinek tövében. 

Harry egyik kezét a csiklómhoz tette, majd hanyagul körözni kezdett rajta. Ez volt, ami betette a kiskaput nálam. Beborítottam őt örömlével és ő mégkeményebb lett, majd ő is ellvezett. Mélyen nyögött és belém ürítette magát. Mozdulatai lomhábbak lettek, majd teljesen abba maradtak. Kicsúszott belőlem, majd megpuszilta a homlokom, végül pedig visszaöltöztetett a korábbi ruháimba. 

Küzdöttem, hogy nyitva tartsam a szemeim, de álomba borultam még mielőtt Harry teljesen felöltöztetett volna.

Tudom, hogy rövid volt, de csakis rajtatok áll, hogy mikor hozom a következőt :)

Addig is, ha szeretnétek egy kevésbé durva, de azért helyt-helyt pikáns blogot olvasni, amiből más ok rész fent van, akkor itt a linkje az enyémnek:http://iknowlarrystylinson.blogspot.pt/ Remélem lesz, aki benéz majd. /Nem kell megijedni a látszat ellenére, nem nagyon Larry-s :)

4.Rész - A színfalak mögött

Valahol egy nyugodt, puha és 1D mentes helyen feküdtem. Lebegtem a bűnös örömök gondolatai között. Gorombán cibáltak ki bódult állapotomból az aggódó hangok. Nem! Eszméletlen akarok maradni! Sikította a belsőm. 

- Kevin szerelmére, mit tettél vele Niall? 

- Semmit! Esküszöm! Felvettem és abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kisbuszból összecsuklott a karomban. – tiltakozott egy erős hang. S lassan éreztem, hogy visszanyerem az öntudatom. Nem. Nem. Nem! Ne kelj fel! Sikított a lelkem, de az agyam nem működött közre. A répa átható illata, kitöltötte a szaglójáratom, s ez hihetetlenül éhessé tett. 

- Nézzétek! Úgy néz ki magához tér. Tegyétek a szájához. 

Éreztem valami nedves, de cukros dolgot a számszélénél. Nem nyitottam ki a szemem, ahogy nyammogtam belőle, s az íze olyan volt, mint a répatortának. Élvezetemben felnyögtem. 

- Mondtam nektek, hogy szereti a répát! – Ismertem fel Louis vidám hangját. – Hey Niall! Osztoznál? Azt hiszem Sophie szeretne még. 

- Szeretnék! Éhezem! – kiáltottam alátámasztva ezzel az igazát, s kinyitottam a szemem. Louis nevetett és megragadta a tányért a répatortával - amelyen eddig Niall rágódott boldogan – és nekem adta. 

- Hey! De azt én ettem! – vitatkozott Niall. Megnyalta az ujját, hogy letakarítsa róla cukormázat, míg én elkezdtem az arcomba tolni a tortát, nem foglalkozva a többiek csodálkozásával, hogy milyen gyorsan is csúszik le a torkomon. 

- Mi van? – kérdeztem két harapás közt – Nem mintha adtatok volna ennem a napokban, mióta fogva tartatok. Hagy gondolkozzak. Ummm… utoljára a reggelim ettem az elrablásom napján! – mondtam szarkasztikusan, faltam mégegyet a jóságos répás sütiből. 

- Oh, tehát ezaz, amit elfelejtettünk. – mondta Harry bután 

- Nos, jah. Ki felejtette el megetetni a Pussy-t? – mondtam és az ő hasonlatát használtam a macskák és a női test között, hogy gúnyoljam. Halálos pillantást vetett rám, s én gyorsan elfordítottam a tekintetem.

Niall tulajdonképpen elborzadt a gondolattól, hogy napokig nem ettem, s ennek hangot is adott… 

- Szegénykém! Ha bármikor éhes leszel, csak szólj nekem. Mindig van nálam némi harapnivaló, mert ha nem lenne, a fiúk hagynának éhezni. – magyarázta, átérezve a helyzetemet. Óvatosan felálltam a kanapéról és nyöszörögtem fájdalmamban, mivel a lábam még mindig lüktetett. 

- Srácok, tuti, hogy miattatok fogok meghalni. – nyögtem, s masszíroztam a combom, hogy enyhítsem a fájdalmat. 

- De legalább egy pozitív fordulat van a helyzetben. – mondta Harry váratlanul, megtörve a kínos csendet. 

- Oh igen? És mi az? – kérdeztem, de a választ valójában nem igen akartam hallani. 

- Megoldottad a problémát, hogy mit mondjunk a rajongóknak, amiért úgy kell kézben hozni. Csak mondtuk, hogy elájultál és már mind be is jutottunk ide. 

- Ide a … - kérdeztem, mert több információt akartam, hogy tervezzem a szökésem. 

- Backstage-be. – mondta Louis elbűvölő mosolyát magára öltve 

- És köszönöm Istenem, hogy van itt büfé! Éhen halnék.- tette hozzá, s közben a maradékon nyammogott. Megforgattam a szememimet, és halkan kuncogtam a megjegyzésén. 

- Be kell ismerjek valamit. – Harry szólt közbe, s rám nézett – Nem gondoltam volna, hogy elájulsz, hogy igazat adj a korábbi harcunkban a kocsiban. – vigyorgott önelégülten 

- Fasz! – köptem mérgesen. – Nem mintha csak úgy kényszeríteni tudnám magamat, hogy elájuljak! Sokkal inkább, hogy kibaszottul nem adtál enni te segglyuk! – szórtam rá utálattal. Megbántam a durva szavaimat, abban a pillanatban, ahogy kicsúsztak a számon. Az összes srác nyelt egy nagyot és Harry keményen nézett rám. Próbáltam én is olyan kemény lenni, mint ő, hogy ne mutassak bűnbánatot az előbbi szavaim felett. 

- Srácok, ki mennétek néhány percre? Gondoskodnom kell egy nagyon piszkos szájú Pussy-ról. – A szarba, bele se mertem gondolni. Könyörögve néztem Niall-re, de ő is hátat fordított nekem és elindult kifelé a szobából Louis-val, Liam-mel és Zayn-el együtt. 

Nagyon feldühítettem, közeledett felém és én próbáltam hátrálni, de hirtelen azon kaptam magam, ogy a kezeimnél fogva a kanapéra szorít. 

- Miért tepertél le? – kérdeztem remegő hangon, de Harry figyelmen kívül hagyta a kérdésem 

- Tudod, komolyan úgy gondolom, hogy néha jobban járnál ha befognád a szád. – mondta idegesítően nyugodt hangon. Borzalmas. És oda voltam szorítva egy kibaszott kanapéra. Nyughatatlanul kapálóztam, ahogy fölém tornyosult. De semmit nem értem vele. S az álcám, hogy erős vagyok, már oda volt. Könyörögtem a megbocsátásáért. 

- Harry! Ne, kérlek! Bocsánat! Viselkedni fogok! Kérlek Harry! Ne bánts! – zokogtam, s még mindig vergődtem alatta. 

- Azelőtt kellett volna erre gondolnod, mielőtt inzultáltál. – bugyogta, s teljesen odaszegezett a szófához.

Nagyon aktívak voltatok, így legnagyobb örömömre máris hoztam az új részt. Remélem, hogy ezután is sokan érdeklődtök és olvassátok, így hamar hozhatom majd a következő részt. Nem rajtam fog múlni :) x

3.Rész - A vad menet

Hangos kocsi zaj volt, amikor felébredtem valaki ölében. Bár ébren voltam, de félelmemben csukva tartottam a szemem. Az egyetlen dolog, amit éreztem, az a tompa fájdalom a csípőm mélyéről. Nyögtem fájdalmamban, majd villámgyorsan karok fontak körbe, hogy még véletlenül se tudjak semmi rosszat tenni.

- Próbálj meg nem mozogni. – hallottam Harry tanácsát közel a fülemhez. – Eléggé úgy festesz, mint akinek fájdalmai vannak.

Meggondolatlanul egy gyors mozdulattal leugrottam az ölből és a lábaira estem, egyenesen a sajgó hátsó felemen landoltam.

- Oww! – morogtam, s finoman megdörzsöltem. De az is csak fájt.

- Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek. – mondta vigyorogva. Egy halálos pillantást vetettem rá, s közben gyors felfedeztem a környezetet is. Egy autó padlóján voltam, ez megmagyarázza, hogy miért estem egyenesen a földre. Hogy pontosabb legyek, az undorító narancssárga kisbuszuk padlóján ültem éppen.

- Ébren van, haver? – hallottam Louis hangját a kormány mögül

- Éber, bosszús és fájdalmai vannak. – válaszolt vigyorogva

- Adj neki répát… talán felvidítja. – nevetett Louis

- Nem akarom a kibaszott répáitokat! – szűrtem a fogaim közt – Minél távolabb akarok kerülni tőletek, perverz emberrablók!

- Nézzétek a szájhős kisasszonyt. – hallottam Liam hangját az autó elejéből. Nem foglalkoztam vele és megpróbáltam felállni, de sikertelenül. Fájó combom, csak elviselhetetlen kínok árán akart mozdulni. Harry segítségét pedig nem akartam kérni, mert tudtam, hogy utána örökké azt hallgatnám. Felhúzódva kilestem és láttam, hogy már sötét van. Valójában mennyi ideig alhattam? Gondolkoztam hitetlenkedve.

A halvány fényben észrevettem, hogy másik ruha van rajtam. Egy halványkék blúz, egy fekete csipkés harisnya és egy sötét farmershort. De legalább a cipőimet meghagyták. Gondoltam és közben lemeredtem a 1D-s tornacsukára. Majd automatikusan átjárt a megvetés, ahogy rájöttem, hogy Harry azért tartotta meg őket, mert ezzel is éreztetni akarta, hogy uralkodnak rajtam.

Úgy éreztem valami hiányzik. Végig simítottam a testemen és rájöttem, amikor a mellkasomhoz értem. Semmi fehérnemű.

- Harry Rohadt’ Styles, megöllek a puszta kezeimmel, ha az lesz az utolsó dolog az életben, amit teszek, akkor is. – kiabáltam hangosan.

- Azért van, hogy könnyebb legyen hozzáférni az elbűvölő testedhet és hogy tudjuk, amikor igazából fel vagy izgulva. – magyarázta pimaszul. Fújtattam dühömben és megpróbáltam mégegyszer visszaülni az ülésre.

- Mindjárt megérkezünk! – hallottam Niall-t közelről, s ez megtörte a koncentrációm. Tétováztam egy kicsit. Teljes erőfeszítésemmel és igyekezetemmel, hogy ne sírjak a fájdalomtól, felkapaszkodtam a kemény bőrülésre. Erősen ziháltam, ahogy elértem a célom. Hátravetettem a fejemet kimerültségemben és a kezemet a tarkóm köré akartam fonni, de megtorpantam, amikor észrevettem, hogy egy sál van a nyakam köré tekerve. Jelenléte bosszantott, mivel Louis illata volt. Megpróbáltam kicibálni a nyakamból, de Harry megakadályozta.

- Nem kellene levenned! – figyelmeztetett és én ingerülten néztem rá. – Az takarja el a tegnap éjjeli szívás nyomokat. – magyarázta. Egy kicsit oldalra mozdítottam, hogy szemügyre vegyem, majd mérgesen fújtam – Tiszta lila a bőröm ti idióták! – csikorogtam, s ezzel mindenkit megleptem egy kicsit

- Nem eléggé. – mondta Niall mellettem. S hozzájuk nyúlt. – Látod, ez csak részben lila, egy kis sötétkékkel és zö-…-Gorombán ellöktem a kezét, ahogy siklatta le a melleim felé.

- Nem az a lényeg, kobold. – mondtam epésen

A srácok mindannyian kacagtak a becenéven, ahogy Niall-t neveztem. Harry körülfonta karjait a zúzódásos csípőmön, s emiatt összerándultam fájdalmamban.

- Gyere vissza az ölembe. – suttogta a fülembe

- Semmiképpen. – forrongtam és keresztbe fontam a karomat a mellkasomon. Ujjai egy pillanatig sem hezitáltak, hanem mélyen belevésődtek a sérülésembe.

- Ouch! Harry, ne bánts!

- Akkor gyere vissza a térdemre, most! Mindjárt megérkezünk és nem vagy olyan állapotban, hogy sétálj a lökdösődő rajongók közt. Én leszek, aki bevisz majd. Vagy lehet, hogy a többiek, attól függ, hogy hogy viselkedsz.

- És valójában hova a francba is fogunk mi megérkezni? – kérdeztem rettentően bosszúsan.

- A koncertünkre. – válaszolt Louis – Mi még mindig turnézunk, emlékszel? … Jah és megjegyzés: imádok veled törődni. – tette hozzá jókedvűen.

- Nem… Ő az enyém, hacsak nem osztozkodok. – tiltakozott Harry birtoklási vágyában. Megragadta a combom és én nyafogtam, de furcsa módon inkább egy kéjes nyögésnek hangzott.

Minden fej - kivéve a Louis-é, mivel ő az utat figyelte - felém fordult. Niall nevetni kezdett, s ez elsimította a feszült helyzetet. Hogy megelőzzek egy újabb nem kívánatos helyzetet, kelletlenül átmásztam Harry ölébe. Éreztem az erekcióját a hátsómnak nyomódni és mocorogtam egy kicsit, hogy bosszantsam.

- Ne kísérts Soph. – fenyegetett olyan halkan, hogy már-már azt hittem, hogy csak képzelődöm.

- Mi lesz, ha mégis azt teszem? Mit tudsz akkor tenni? Már elvetted, amit a legjobban féltettem.

- A szüzességed? – kérdezte hitetlenkedve. Nem tudott komoly maradni, inkább csalódott.

- Nem, a szabadságom, te barom. – mondtam, s az autó megállt. Ekkor vettem észre a paparazzik villogó fényképezőgépeit és a sikítozó rajongókat kívül.

- Először is, hol van a testőrötök? – kérdeztem aggódva a biztonságom miatt

- Paul az előttünk levő kocsiban volt, amit Louis követett, mivel te elfoglaltad a helyét a mienkben. – szólalt meg Zayn most először az egész utazás alatt. Csúnyán néztem rá.

- Nem az én hibám, tekintve, hogy nem én akartam itt lenni. – húztam fel undorodva az orrom. – Másodsorban pedig, hogy fogjátok megmagyarázni a drága rajongóitoknak, hogy magatokkal cipeltek?

- Senki nem fogja rákérdezni. – mondta Harry túlzott hanyagsággal.

- Biztos hogy fogják, Bongyi.

- Nem, nem fogják! – csattant fel a becenév miatt. Viszont biztos vagyok benne, hogy nem gondolkozott rajta, hogy mit fog mondani rólam és a járási ’fogyatékosságomról’. Haha, egy pont nekem, gondoltam és a belső énem győzelmi táncot járt. Örömöm nem tartott sokáig, mivel Harry gorombán át tolt Niall-nak, hogy kiszálljon a járműből és köszönjön a tömegnek. Izgatott sikítás tört fel, abban a pillanatban, ahogy kiszúrták göndör fürtjeit.

Szorosan Niall nyaka köré fontam a kezeimet, ahogy ő is kiszállt az autóból. Finoman kuncogott a reakcióm közvetlenségén, de meglepően nem csókolt meg. Hol is lehetünk most valójában? Gondolkoztam a szökés reményében. De nem volt időm felismerni a helyet. A helyzet olyan adrenalin löketet adott, hogy eszméletlenül rogytam Niall – szerencsére - erős karjaiba.

Tudom, hogy nem túl hosszú, de hát ekkorára szabta az eredeti írója. Már kész a következő rész is, szóval, ha kommenteltek, értékeltek, feliratkoztok, stb. akkor annál hamarabb hozom :) Igen, mocsok vagyok :) x

2.Rész - Kérlek

- Kérlek! Ne! Én soha nem kértem ezt! – nyögtem ki. Próbáltam lefordulni az ágyról, távol kerülni kíváncsian tapogatózó kezüktől. A szoba sötét volt, és én nem láttam mit csinálnak, s nem tudom, hogy melyik félemlített meg jobban. – Engedjetek el, könyörgöm! – zokogtam, s kényelmetlenül vonaglottam combomon játszó meleg kezeiktől. 

- Niall, csókold meg, hogy lássa, mit hagyna ki. – mondta Louis a baloldalamról. Ő és Harry szorítottak le az ágyra. Beszorítottam a szemeimet, a fejemet pedig jobbra balra rángattam, nem akartam, hogy megcsókoljon. De Niall szilárdan megragadta az arcom a kezeivel és puha ajkait az enyémhez nyomta. Nem akartam visszacsókolni. Éreztem felém tornyosuló testét és kezei lassan engedtek szorításukból, ahogy a testem engedelmeskedett a csóknak. Nem tudtam ellen állni. Nyögtem az ajkain keresztül és hevesen visszacsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, majd nyelvével megnyomta az ajkaim, bejutást kérve ezzel, amit én elveszve az újonnan jött szenvedélyben, megadtam. 

Harry és Louis halkan kuncogtak a két oldalunkon, s elengedték a kezemet, hogy le tudjanak vetkőzni. Ösztönösen Niall hajába túrtam, játszottam vele és húzogattam a kezemet a melírozott tincsekben. 

Nyögdécselt az ajkaimon, s csípőjét az én meztelen medencémhez dörgölte. Gorombán törte meg a csókot és én meglepetten nyitottam ki a szemem. Homályosan láttam a testének körvonalait, ahogy vetkőzött lefele a sötét szobában. Időm sem volt tiltakozni, mivel egy másik száj azonnal lecsapott az ajkaimra, tulajdonosának keze azonnal a meredező mellbimbóimmal kezdett játszani. Kicsit nyafogtam. 

- Fejezd be… Kérlek! – sírtam, megtörve a csókot és próbáltam elnyomni a meztelen, kidolgozott felsőtestet 

- Szóval azt mondod, hogy nem tetszik? – hallottam Harry hangját az ágy végéből. Kezei lomha köröket írtak le a belsőcombomon, teljes nedvessé téve ezzel engem. 

- Igen… - panaszkodtam 

- Drágám, te hazudsz. Máris pokolian nedves vagy. Válaszolta Harry, majd két ujját belém vezette. 

Sikítank, de Louis szája a csendbe taszít. Körmeimet keményen vájtam a hátába, ahogy Harry ujjai egyre gyorsabban és erősebben jártak ki-be bennem, s néhány pillanat múlva, még egyet hozzátett. 

Könnyek csurogtak le az arcomon csendben, s Louis lecsókolta őket. Niall közel hajolt és édes dolgokat suttogott a fülembe, ahogy Harry kegyetlen mozdulatai egyre örömtelibbé váltak. 

Az Ír fiú csókolni kezdte a nyakamat, néhol meg-megnyalva és szívva. Louis is ugyan ezt kezdte csinálni, nedves csóknyomokat hagyva, ahol csak tudott. Azon kaptam magam, hogy hangosan nyögdécselek a kényeztetés hatására. 

Akaratlanul is, valami épült bennem. Mint egy erős hullám. A szélén álltam a tetőfoknak, de nem tudtam elérni. Szexuálisan összezavarodtam, ahogy ez az érzés kezdett halványodni. A testem többért könyörgött, de nem kaptam meg, Harry ujjai egyre lassabbak lettek. 

- Harry… - nyöszörögtem. Próbáltam megemelni a csípőmet, hogy lássa, hogy többet akarok. 

- Hmmm? – mondta. Forró lehelete csikizett. Tudta, hogy mit akarok és azt akarja, hogy mondjam ki és bebizonyosodjon, hogy tudta, hogy mit akarok. 

Szívem szerint megütném. 

- Mit akarsz Soph? Azt hittem azt akarod, hogy befejezzük… - mondta kihívóan. Tiltakozásul nyögdécseltem, majd nagyot sóhajtottam, amikor Niall szívni kezdte a legérzékenyebb pontomat. 

- Még… - motyogtam csendesen. Az ujjai megálltak bennem. 

- Azt akarom, hogy mondd ki Sophie. Mondd ki, hogy mit akarsz tőlünk. Mondd, hogy azt akarod, hogy eszméletvesztésig döngessünk. – dorombolta, s lassan körözni kezdett az ujjaival bennem. A szemeim hozzászoktak a szegényes fényviszonyhoz a szobában és tisztán láttam, hogy kajánul vigyorog. 

Az eszem, azt kiabálta, ’Neeeeeeem’, de a testem könyörgött érte. Beharaptam az alsó ajkam, s halványan megéreztem a kiserkenő vér ízét. Nemlegesen ráztam meg a fejem, de a szavak kicsúsztak a számon, akaratom ellenére is. 

- Magamban akarlak érezni, most! – Ez volt az összes válaszom. Kínos… 

Váratlanul mind a három fiú megtorpant és elengedtek. 

- De… - tiltakoztam volna, de Harry ajkai megakadályoztak. Kezeim puha fürtjeivel játszottak, finoman borzoltam. Megfordított minket és magára akart ültetni. Láttam a férfiasságát. Nagy. Túl nagy nekem. Hallottam, hogy kacarászik az arckifejezésem láttán. 

- Harry… ez nem fog bemenni. – kifogásoltam, s felhúzódtam a derekához, de ő visszanyomott. 

- Ne aggódj, majd én megoldom. 

Anélkül, hogy egy pillanatot is elvesztegetett volna, vagy hogy figyelmeztetett volna engem, megragadta a csípőmet és belém fúródott, gyorsan és keményen, darabokra szaggatva a szűzhártyámat. 

Sikítottam, s ő a mellkasához húzott és szorosan ölelt, tompítva ezzel sikításom. Eltoltam magam tőle, le akartam szállni róla. Könnyek hullottak le az arcomon, de ő egyre csak azt bizonygatta, hogy néhány perc és jobban leszek. Kezeit a hajamba túrta, próbált csitítani. 

- Harry… Kérlek! Nem akarom ezt soha többet. Nagyon fáj! – szipogtam a mellkasán. S nem is fejeztem be a nyöszörgést, mert fájt. Éreztem Niall és Louis tekintetét a csupasz hátamon, valószínűleg érdekelte őket, hogy mit fecsegek Harry-nek. Felültem Harry-n, s újabb könnyzápor árasztott el, amikor láttam a vért, ahol összeértünk. 

- Cssssss. – puhán fogta meg a csípőmet és mozgatni kezdett magán. Nyögött, szemei csukva, s már gyorsította is a tempót. 

A fájdalom lassan szertefoszlott és helyébe az extázis lépett. Izzadtságcseppek jelentek meg a homlokán, az alkalmi morgásokkal együtt az élvezettől. 

Hallgatásba burkolóztam, nem engedhettem meg magamnak, hogy hangot adjak annak, hogy élvezem, amit tesz. 

- Mutasd ki, hogy tetszik. – mondta zihálása közben. Ismét nemlegesen ráztam a fejem. Harry kiengedett egy bosszús sóhajt. – Te teszed rosszabbá saját magadnak a dolgokat. – vont vállat, s megragadva a csípőmet egyhelyben tartott. – Louis? Niall? Tudjátok mit kell tennetek. Óvatosan Louis, nagyon szűk. 

Valamit éreztem a hátam mögött és Niall-t láttam magammal szemben. 

- Nem, nem, nem! – sikított a lelkem és én is hangosan. 

A reakcióm megszakította, ahogy Louis hátulról belém hatolt. Égetett belülről. Ismét sikítottam és Harry-t öleltem szorosan, míg a könnyek megint utat törtek maguknak. Viszont ez alkalommal Harry már nem ölelt engem. 

Próbáltam lekászálódni Harry erekciójáról, de Louis teste nyomta a hátam, ami nem igazán adott lehetőséget mozgásra. 

- Atyaég, te szűk vagy Soph. – halványan hallottam, ahogy Louis a fülembe suttog. Nem vettem róla tudomást, a fájdalmam igyekeztem felejteni. 

Várakozás nélkül, mind a ketten ki és be kezdtek járni, kemény és gyors iramban. Úgy éreztem, mintha én lennék a kötél a húzzad-vonjad játékukban. A körmeim Harry vállába vésődtek, ahogy tartottam magam, míg fájdalmas markolása a combomon fájdalmat okozott. 

Niall még mindig velem szemben volt és az arcom előtt meredező farkából jöttem rá, hogy mire vár. 

Ő nem akart erőszakos lenni, így az én jóváhagyásomra várt. Elengedtem Harry-t és a társát ragadtam meg helyette. Végig futtattam rajta a nyelvem a végéig, egy hangos nyögést kiváltva az Ír fiúból, amit az én hangos nyögésem követett, mivel a srácok elérték a G pontom. 

- Látod, mondtam, hogy élvezni fogod.- hallottam Harry-t az ő és Louis hangos zihálásai között. Nem tudtam válaszolni, mivel Niall elkapta a fejemet, hogy segítsen nekem teljes hosszát kielégíteni. 

- Istenem… menten elélvezek. – hallottam Louis hörgését mögöttem 

- Én is! – Mindkettő Harry és Niall vágta rá egy időben. Én is közel jártam, és szerintem ezt a fiúk is érezték. Még keményebbre kapcsoltak, mint eddig és én hagytam mindent nekik. Niall elélvezett, s közben egy állatias kiáltás szakadt ki a torkán. Automatikusan nyeltem le a nyálkás anyagot, hogy minél hamarabb szabaduljak az ízétől. 

A szemeim becsukódtak akaratom ellenére is, ahogy Harry és Louis belém ürítették magukat. Mindketten kicsúsztak belőlem, s áthúztak felettem egy takarót. 

Az álmosság hamar úrrá lett rajtam és nem tudtam eltolni magamtól Louis-t és Harry-t, akik a takaró alatt ölelték a testem. Niall Louis mellé csatlakozott és puhán megpuszilta a fejem. 

Az egyetlen dolog amire gondolni tudtam mielőtt a fáradtság teljesen kiütött, hogy mennyire fog fájni holnap az alsó felem.

Tádáááááááám, itt is van. Remélem senkit nem riaszt el ez a rész a tovább olvasástól. Lehet, hogy nem csöpög a nyáltól, mint a legtöbb fanfiction, de néha kell a változatosság... és mint a cím is mutatja, lesz még csavar a történetben, és higgyetek nekem megéri végig olvasni, épp ezért igyekszem hozni a következőt :) pusszantás mindenkinek
Jah, és iratkozzatok fel, írjatok komit és ajánljátok másoknak is bátran, nem fogok megharagudni érte :D