33.Rész - Miért csinálom ezt?

Mocorogva ébredtem, úgy tűnt, hogy órákig aludtam. A sötétítő be volt húzva, de a nap néhány sugara átszűrődött rajta és fényes csíkokat festett az ágyamra. Álmosan dörgöltem a szemeim, majd nagyot nyújtóztam. Hol van Niall? Fel kellett volna keltenie vacsora időre...

Kérdőjelek pattantak fel a fejemben és érdeklődve néztem körül, hátha akad valami nyoma, hogy mi is történt valójában. Azután visszanéztem az ablakomra, a nap élesen ragyogott be.

Szóval nem lehet vacsora idő, ha a nap ennyire süt. Reggelnek kell lennie. Majd a gondolat hatására automatikusan az óra felé fordultam. Reggel 8:30. Lefogadom, hogy Niall elfelejtett felébreszteni és este egyenesen aludni ment. Vagy csak nem volt szíve felkelteni?

A gyomrom éhesen korgott, bejelentve hogy itt az ideje a reggelinek. Felnyögtem, ahogy lenéztem a padlóra, ami csábítóan hívogatott, hogy próbáljak meg járni. A gyomrom pedig ismét megkordult, emlékeztetve, hogy igenis menni kell enni, most! Sóhajtottam és körbefordulva letettem a lábaimat.

Remélhetőleg, ma már tudok majd menni... Szinte imádkoztam magamban. Belebújtam a mamuszba, majd szépen ránehezedtem a lábaimra. Csak egy kicsit fájt, semmi elviselhetetlen. Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd az ajtóhoz indultam, útközben pedig felkaptam egy pulcsit. Kinyitottam az ajtót és lábujjhegyen indultam a lépcsőhöz. Komoly dejá-vu érzés tört rám, kivéve, hogy ez alkalommal nem volt ott Louis, hogy megállítson. Lebicegtem a lépcsőn, egyensúlyomat a korlátba kapaszkodva tartottam meg, amikor a lépcső pedig meg nyikordult, rögtön grimaszba rándult az arcom.

- Úgy fest Csipkerózsika végül mégis felébredt - hallatszott Zayn hangja valahonnan lentről. 

Összerezzentem és a hang irányába kaptam a fejem. Zayn a nappaliban üldögélt békésen és egy könyvet olvasott.

- Hé Sophie, gyere, csatlakozz hozzánk - jött Louis hangja valahonnan szintén a nappaliból.

Csalódottan vonultam le a lépcsőn. Ekkor láttam meg, hogy mindannyian ott ücsörögnek. Zayn vetett rám egy pillantást a könyve fölött, ahogy elhaladtam mellette, de rögtön vissza is tért az olvasmányához.

- És lábra állt! - kiáltott fel Niall és tapsolt egyet. A szemem forgattam, de közben azért mosolyogtam. Zayn és Liam osztoztak egy nagy kanapén, Niall és Louis egy másikon, Harry pedig egymaga ült a harmadikon. 

- Foglalj helyet Soph. Épp a holnapi kis találkozódról beszélgettünk - invitált Harry az ölét simogatva. Összeszorítottam az ajkaim és Niall felé lestem. Felfelé mutatott a hüvelykujjával, de én nemlegesen ráztam a fejem. A szemem sarkából láttam, hogy Zayn leteszi a könyvét maga mellé az asztalra. Eszembe jutott Niall tegnapi feladata számomra. Nincs veszteni valóm...

Mindenkit megleptem azzal, hogy Zayn ölébe ültem és megcsókoltam.

Úgy tűnt őt is sokkoltam, de rögtön válaszolt is a csókra és közelebb húzott magához. A hajammal játszott, nyelvével pedig a bejutást próbálgatta. Ahogy megengedtem egy kicsit belenyögött a számba. Néhány perc csókolózás és szerelmeskedés után éreztem, hogy veszélyesen keményedik odalent, úgyhogy megtörtem a csókot, mert nem akartam a szobában végezni vele. Még egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd lecsúsztam a kanapéra közé és Liam közé. Legelőször Harry haragos tekintetét szúrtam ki. Rávigyorogtam, majd Niallra kacsintottam. 

- Mikor váltál ilyen provokatívvá? - kérdezte Liam az egyik szemöldökét a magasba húzva.

- Nah. Haver. Ez a mi dolgunk - mondta Niall és visszakacsintott rám. Kinyújtottam rá a nyelvem, majd közelebb húzódtam Zaynhez, aki automatikusan körém fonta a karját. 

- Szóval srácok, miről is beszéltetek? - kérdeztem magamra öltve a leghivatalosabb arckifejezésemet.

Niall nevetésben tört ki, a többiek pedig már végképp nem tudták hova tenni a viselkedésemet.

- Niall haver, mi a francot csináltál vele tegnap? - kérdezte Liam kissé elképedve.

- Ő csak nagyon meggyőzően hajtja végre a tegnapi egyik feladatát... de nem mondhatok többet - vigyorgott, mint a vadalma. 

- Srácok, majd éhen halok, tehát szeretnék végre enni valamit, úgyhogy ha megbeszélnénk végre, amit meg akartok... - mondtam a hasam dörzsölgetve.

- Rendben. Niall azt mondta, hogy szerveztél egy kis közös lógást valakivel a bevásárlóközpontból holnapra - mondta Harry, én pedig igent bólintottam.

- Nem mehetsz egyedül, ugye tudod? Úgyhogy veled tartunk - közölte Louis.

- Nem bízol bennem? - húzódtam el Zayntől. Provokatívan Louis felé sétáltam és élveztem, hogy zavarában mindenfele próbál nézni csak rám nem. De esélyt sem adtam neki.

A nyaka köré fontam kezeimet és türkiz szemeibe bámultam.

- Nem bízol bennem? - ismételtem, s a lélegzetünk már keveredett. Megrázta a fejét. Éreztem mindenki égető tekintetét magamon, ahogy közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam. - Nos, az nem jó - motyogtam még közelebb hajolva, a leg szenvedélyesebb kinézetemet magamra öltve. Ajkaink már csak néhány milliméterre voltak, de elhúzódtam és visszaültem Zayn és Liam közé. Csalódottan morgott, de elhallgattattam. - Nem bízol bennem! - mondtam unottan a körmeimet bámulva. Úgy tűnt harcol magával és folyamatosan az ajkaimat figyelte. Kíváncsian húztam fel a szemöldököm.

- Oké, bízom benned - adta fel és megnyalta a szája szélét. - Mostmár kaphatok egy csókot? - könyörgött.

- Talán később. Éhes vagyok. Megtárgyalhatnánk ezt reggeli után? - kérdeztem, mivel a gyomrom tényleg veszettül korgott. Meg sem vártam a válaszukat, felálltam és a konyhába indultam.

- Ki Ő és mit tett Sophie-val? - hallottam Liam kérdését magam mögött. Csak hümmögtek és zavartan összehordtak minden félét, én pedig megráztam a fejem. Valójában mi a francért is csinálom ezt? Gondoltam miközben elővettem a tejesdobozt a hűtőből. De megugrottam, amikor kezeket éreztem a derekamon.

32.Rész - Felelsz vagy mersz

Csukva tartottam a szemem miközben egy dallamot fütyörészve kisétált a szobámból a mai napon már harmadjára. 

Sóhajtottam mielőtt bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem a csatornák között váltogatni.

Semmi nem keltette fel a figyelmemet, szóval megálltam az Aquarium Csatornánál, ami automatikusan eszembe juttatta apukámat. A színes halak úszkálása a képernyőn, visszarepített pár évvel ezelőttre, amikor ő, anya, és én a nappaliban ültünk és imádattal néztem rájuk. Emlékszem apa hangjára a fülemben, ahogyan megígérte, hogy ő és én elmegyünk egy nap úszni, olyan halak közé, mint ezek a képernyőn. De aztán jött az a szörnyű nap, amikor elment Ausztráliába valamiféle okból, és nem jött vissza többé. Nem volt üzenet, nem volt hívás, semmi. Teljesen kizárt az életéből, egyedül hagyva engem az anyámmal, aki nyilvánvalóan nem is szeretett engem, mivel eladott egy nagyképű fiúbandának. 

Éreztem, hogy a könnyeim szúrják a szememet, mielőtt csendben elkezdtek végig siklani az arcomon. 

Megragadtam egy párnát, belefúrtam az arcomat, megpróbálva elfelejteni, hogy mennyi fájdalmat okozott ez nekem. Ez az, amiért felhúztam magam köré egy páncélt, hogy elkerüljem a fájdalmat. De jött Niall és megtörte egy részét…

- Niall, miért vagy ilyen édes? – motyogtam, hangosan zokogva a párnámba.

Szipogtam, és kikapcsoltam a TV-t, aztán letöröltem a könnyeimet az ingujjammal. 

Niall egy másodperccel később jött be egy pár társasjátékkal. Lerakta őket az ágyra. 

- Jól vagy szerelmem? – kérdezte megemelve az államat, hogy egyenesen a szemébe nézzek. 

- Nem akarok beszélni erről.

- Oké, akkor… Mit akarsz játszani? – kérdezett újból a játékok felé intve.

- Én az… Élet Játékát választom. – tapsoltam vidáman.

- Milyen ironikus... – válaszolta mosolyogva, és megfogta a játékot. Nem mondta el, hogy miért gondolta, hogy a választásom vicces volt, otthagyott engem egy kérdésekkel teli buborékban.

***************************************************

A nap meglehetősen simán ment, de a dolgok kezdtek kínossá válni az ebéd óta.

Miután megnyertem az Élet Játékát kétszer, úgy döntöttünk, hogy játszunk, egy kis Felelsz vagy Merszet. A kérdések és a feladatok egyre furcsábbak lettek, a játék folyamán.

- Niall. Felelsz vagy mersz?

- Merek. – vágott vissza.

- Engedj játszani a telefonoddal egy óráig – mondtam idegesen várva a válaszra. 

Ide dobta nekem, mintha egy kis semmi lenne. – Figyellek. – tette nyilvánvalóvá, hogy csak és kizárólag játszhatok rajta és semmi más.

- Felelsz vagy mersz? – hajolt le, huncutul csillogó szemmel.

- Felelek. 

- Megpróbálnál megint meglépni, így, hogy tudod mik a következmények?

- Abszolút! – feleltem büszkén. Valami megcsillant a szemében, de nem sikerült elég gyorsan elkapnom.

- Valami baj van az agyaddal… - motyogta. – Te becsavarodtál, tudod?

Szigorúan bólintottam, aztán hirtelen izgatott lettem. – Nialler! Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Awwwww.. Nem vagy szórakoztató. – duzzogtam mosolyogva. – De oké. Fogsz üldözni és megbüntetni, ha úgy döntök, hogy újra meglépek?

- Ja. A miénk vagy, emlékszel? Harry oldalára fogok állni, amikor meg kell akadályoznunk, hogy elszökj. – felelte egy pillanatnyi hezitálás nélkül. Nem tudtam mit tenni, egy kicsit rosszul esett. 

- Ez azt jelenti, hogy a legjobb haverja vagy azok után is, amit velem tett? – vágtam vissza. – Tudod te pontosan mit csinált ő velem? 

- Ez több mint egy kérdés. Én jövök. Soph, felelsz vagy mersz? – vonta meg a vállát.

- Merek. Nem vagyok csirke. – vágtam vissza megint egy játékos mosollyal az ajkamon. Elnyomva a gondolataimat Niall hűségéről Harry felé. 

Gondolkodott egy pillanatig. – Meg kell csókolnod mindannyiunkat holnapig, de úgy, igazából. – fejezte be büszkén. – Beleértve Harryt is. 

- Azt akarod, hogy képen töröljelek? – motyogtam.

- Ha nem csinálod meg, akkor körbe kell sétálnod az egész szomszédságot! Ma este, ha nem csinálod meg addig legalább egyikünkkel. – mondta jókedvűen dallamos hangon Niall.

- De nem tudok járni! – nyafogtam.

- Tehát meg kell csinálnod.

- Rendben. De csak, ha megengeded, hogy felhívjak valakit. – mondtam megrázva a telefonját az arca előtt.

- Kit? – kérdezte zavartan.

- Alanát. 

- Alanát?

- Igen, Alanát. Akivel összebarátkoztam a bevásárlóközpontban. – magyaráztam, hangosan sóhajtva.

- Miért akarod felhívni őt?

- Hogy szervezzek vele egy találkozót, és beszélgessek vele egy fagyi mellett.

- Beszélgetni miről?

- Istenem, Niall bosszantó vagy a kérdéseiddel. Ha most megcsókollak, hagyod, hogy felhívjam? 

Meg sem vártam a válaszát, megragadtam az arcát és megcsókoltam olyan szenvedélyesen, amilyen szenvedélyesen csak tudtam. Kifulladt és zihált, amikor végre elengedtem. 

- Most már felhívhatom?

- Persze… Gy-gy-gyerünk. – dadogott, és zavartnak nézett ki.

Hahh. A nők ereje, amikor egy srác szerelmes. Önelégülten vigyorogtam, de aztán rájöttem, hogy a száma a tegnapi nadrágom zsebében van.

- Oké, Niall. Elég jól vagy ahhoz, hogy elmenj egy kis papírért, ami a farmerom hátsó zsebében van és elhozd ide? – kérdeztem, és rámutattam a rövidnadrágomra. Bólintott és csinálta, amit mondtam, odahozta nekem a gyűrött papírdarabot. – Köszi. Megragadtam és beütöttem Alana számát a billentyűzeten.

Felvette egy csöngetés után.

- Hello? – a hangja visszhangzott a fülemben.

- Hé! Sophie vagyok. A lány, akinek segítettél tegnap a bevásárlóközpontban.. – próbálkoztam, hallottam a kérdő hmm-ögést. – Tudod.. Az, akinek bonyolult élete van. Bonyolult pasival és minden ilyesmi.. – magyaráztam. Kissé önelégült mosolyt vágtam, amikor Niall felkapta a fejét a „pasi” említésére, de figyelmen kívül hagytam és figyeltem a telefonra. 

- Oh, igen! Emlékszem rád! Szóval készen állsz egy kis jégkrémre, ez azt jelenti? – A hangja jó kedvű volt a vonal túloldalán.

- Ja. – nevettem.

Egy kicsit még csevegtünk végül, s közben Niall ideges ábrázatát figyeltem.. Végig az ajtómat nézte, várva, hogy Harry bármelyik pillanatban berobbanhat. Tíz perc után már az idegösszeomlás szélén állt, szóval úgy döntöttem véget vetek a beszélgetésünknek, megbeszéltünk egy találkozót Alanával pénteken, ami két nap múlva következett.

Addigra már képes leszek rendesen járni. Erre a következtetésre jutottam a fejemben, és visszaadtam Niallnek a telefonját. Megelégedve sóhajtott, csaknem magához ölelte a telefonját.

- Már ideje volt. Komolyan azon járt az agyam, hogy ha valaki besétál ide, amíg te telefonálsz, akkor halott ember vagyok - mondta Niall már-már mérgesen.

Nem foglalkoztam vele és ásítozni kezdtem.

- Niall, gondolod, hogy szunyókálhatok egy kicsit? Nem igazán aludtam jól előző este és szeretnék egy kicsit pihenni. – megint ásítottam.

A szemei ellágyultak. – Igen, persze. Felébresztelek majd vacsoránál. – felelte, megcsókolta a fejem búbját, mielőtt betakart.

31.Rész - Barátság szint

A hátam mögött kényelmesen elrendezgettem a párnákat, majd elsüppedtem a puha takaróban. A szobában csak az óra kattogása hallatszott én pedig elábrándoztam. Arról álmodoztam, milyen lett volna, ha sikerül megszöknöm. Néhány perc után azonban három halk kopogás szakított félbe.

- Gyere be! - mondtam mindenféle lelkesedés nélkül. Az ajtóban Louis vigyorgós képe jelent meg.

- Jó reggelt Napsugaram! - köszöntött. Kezében egy tálcát szorongatott, mögötte pedig ott sorakozott Niall, Liam, Zayn és végül, de nem utolsó sorban Harry is. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy ráemeljem a tekintetem.

A srácok körbe állták az ágyat, Louis pedig a tálcát a gőzölgő reggelivel az ölembe helyezte. Kimérten szemlélgettem az ételt közben pedig egyik szememet Harry-n tartottam.

- Gyerünk Sophie, legalább egy kicsit egyél - próbálkozott Niall, miközben mellém helyezkedett. Láttam, hogy Harry egész teste megfeszül, ahogy rögtön hozzábújtam.

- Sophie! - kezdte a zöld szemű.

- Nem akarok veled beszélni Harry.

- Nézd! Ami tegnap történt az a te hibád volt! - fújtatott. Úgy meglepődtem a szám is tátva maradt, eközben éreztem, hogy Niall is megfeszül az oldalamnál.

- Az én hibám? Már hogy lehetne az én hibám? - kiáltoztam mérgesen. - Igaz, én vagyok az aki saját magamat bántalmaztam tegnap csak úgy szórakozásból! Harry, nem tudok menni a kíméletlen tetteid miatt! - ordibáltam tovább és ismét közel álltam hozzá, hogy elöntsenek a könnyek.

- Te is bántottad magad, emlékszel? Vagdostad a csuklódat - vitatkozott.

Kitört belőlem a zokogás, a karommal szorosan fontam magam körül. Kemény vonásai enyhülni látszottak a kitörésemre.

- Harry! Bocsánatot kellene kérned, nem azt elérni, hogy még rosszabbul érezze magát a történtek miatt - állt ki mellettem Louis. - Nekünk azt mondtad, hogy megbántad a tetteidet.

- Nos, én... hazudtam! - motyogott, de ezután már nem tűnt olyan magabiztosnak. Hangosan sóhajtott, majd idegesen dörzsölte meg két tenyerével az arcát. - Megérdemelted...

- Folytasd csak és hátha sikerül legalább magad meggyőznöd - vágtam vissza.

Szúrós tekintettel meredt rám, de nem válaszolt, csak érthetetlenül motyogott magának az orra alatt, majd végül elfordította a fejét. Fintorogva fújtatott egyet és a hajába túrt.

Remegve nyúltam a villa után és beleszúrtam az ételbe. Niall erősebben szorított magához és édes dolgokat suttogott a fülembe, hogy könnyeimet mihamarabb leszáríthassa. 

Bizonytalanul emeltem egy falat palacsintát a számhoz. Mindannyian várakozás teljesen néztek rám, míg én a kaján nyammogtam. Hagytam, hogy az íze átjárja érzékeimet, majd lenyeltem. 

- Na? - érdeklődött Louis

- Finom. - vontam vállat és újabbat haraptam.

A srácok végig engem néztek, amíg be nem fejeztem az evést, de legalább közben kicsit beszélgettek is és nem csak engem bámultak mereven.

- Sophie, beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdezte Harry mihelyst befejeztem. - A szobámban? - tette hozzá.

- Nem szállok ki az ágyból ma Harry. Nem tudok menni, emlékszel? Seggfej! - Az utolsó szót csak motyogtam, de Niall és Louis hallotta, s hatására kacarásztak egy kicsit.

- Rendben. Srácok, kifelé - utasította a többieket. 

Niall megölelt. - Az ajtó előtt leszek. Ha bármi történne csak kiáltsd a nevem, oké? - suttogta a fülembe, majd megpuszilta a fejem búbját és a többiekkel együtt kivonultak. Ahogy elhaladt Harry mellett, nem tudtam eldönteni, hogy melyikük néz csúnyábban a másikra, gyakorlatilag még a tesztoszteront is érezni lehetett a levegőben.

- Niall!... - sürgettem őt kifelé.

Rám vigyorgott és méltóságteljesen vonult ki, figyelmen kívül hagyva Harry féltékeny pillantásait. Az ajtó bezárult, Harry sóhajtott, majd átható tekintetét rám fordította. Egy pillanatra elmerültem zöld szemeiben, de összekaptam magam - Mit akarsz? - kérdeztem dühösen és keresztbe fontam a karjaimat.

- Bocsánatot akarok kérni, amiért olyan érzéketlen voltam tegnap. - Lassan, jól megfontolva ejtette a szavakat és közeledett felém, míg kezeit a combjaimon pihentette és arca már csak centikre volt az enyémtől.

A légzésem nehézkessé és kontrollálatlanná vált, zavart a közelsége.

- Megérdemelted a büntetést, de nem kellett volna ennyire keménynek lennem. Bocsánat, amiért elvesztettem az önkontrollom - fejezte be. Tekintete néhány másodpercre a számon időzött.

Igyekeztem kiszűrni a szavaiból a gúnyolódást, de nem volt benne. Mondandója tiszta és igaz volt.

- Bocsánatkérés elfogadva - sóhajtottam. Felém hajolt, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem, így csak egy arcra puszi jutott neki. Hátrébb húzódott, teljesen kirázott a hideg.

- Menj ki! - utasítottam. Mindenfelé néztem, csak rá nem.

- Nem-nem - ellenkezett. - Akarok egy békülő csókot. - Ismét felém hajolt.

- Megcsókolhatod a seggem! - vágtam hozzá mérgesen és eltoltam magamtól. Bosszúsnak tűnt és láttam, hogy nem áll messze tőle, hogy megüssön. - Niall! - kiabáltam és már egészen fel voltam készülve egy ütésre, de az én megmentőm berontott a szobába. 

- Harry, azt hiszem letelt az időd... Már így is elég kedves volt veled, hogy hagyta, hogy kettesben beszélhess vele, szóval kérlek menj el - mondta nyugodtan és elhúzta tőlem Harry-t.

Harry lerázta őt magáról, majd füstölögve indult el, az ajtót egy hatalmas csattanással lökte be maga mögött. Niall hitetlenkedve megrázta a fejét mielőtt bemászott mellém a takaró alá. 

- Köszönöm Niall, - motyogtam hozzábújva - jövök neked egyel. 

Ismét megpuszilta a fejem búbját. - Ez azt jelenti, hogy újra barátok vagyunk? - kérdezte reménykedve. 

Elmosolyodtam és bólintottam.  - Igen, úgy gondolom. 

- És mit akarsz ma csinálni Bogaram?

- Nem tudom. Csak üldögélni, tv-t nézni, beszélgetni, tv játékozni... ilyesmiket.

- Nagyszerű. Akkor hozok néhány dolgot - válaszolta. - Tessék! - nyomta a kezembe a távirányítót. - Addig keress valamit a tv-ben. Egy-két perc és itt vagyok - puszilta meg az orrom. 

30.Rész - Chasing Cars

Pislantottam egyet, majd még egyet, végül pedig még sóhajtottam is. Teljesen felébredtem.

A karjaim zsibbadtak a fájdalmas pozíciótól és amúgy is minden porcikám sajgott az előző este miatt. Nagy nehezen körbefordultam a bilincs ellenére, de várakozásommal ellentétben nem találtam ott Harry-t a bal oldalamon.

Átvergődtem a másik oldalra, Niall ült az alvó kuckó szélén és a telefonján játszott. Tudtam, hogy rossz érzéseimnek kellene lenni vele kapcsolatban is, hiszen ő is egy volt az elrablóim közül, de mégis valahogy benne jobban bíztam és megszólítottam.

- Ni... Niall - nyöszörögtem elgyengülve. Fejét az irányomba kapta a telefonját pedig maga mögé hajította, majd odajött és szeretetteljesen a karjába vont. Az ágy szélén ült és majdnem teljesen az ölébe ültetett. Sziszegtem, amikor ujjai valami fájdalmas területet érintettek és felhüppögtem, amikor ettől eszembe jutott Harry előző esti keménysége.

- Csss... Sajnálom. Rendben vagy? - motyogta a hajamba. - Annyira aggódtam tegnap este miután Harry olyan mérgesen kitette innen a szűröm.

- Nem tudom. Igazából mindenem zsibbad - a hangom kissé rekedtes volt.

- Ez azért van, mert olyan furcsa pózban aludtál. - Megpuszilta a fejem tetejét és együtt érzően dörzsölgette a vállam. Kezei eltávolodtak tőlem és a hátsózsebéből előhúzott egy kis kulcsot, amivel kinyitotta a bilincset.

Azonnal szikla nehézségűnek éreztem a karomat és élettelenül hullott le a párnára. Nagy nehezen megmozdítottam őket és összegömbölyödve Niall-höz bújtam. Felhúzta a takarót, hogy betakarja meztelen testem. Az alsó ajkam megremegett és a könnyek csak úgy gyülekeztek a szememben, de igyekeztem visszatartani, erős akartam maradni és nem kiborulni az előző este miatt.

Niall kezével gyengéden beletűrt a hajamba, és ahogy a tincseket ezzel elvonta az arcomból, észrevette, hogy a zokogás szélén állok, de visszatartom.

- Engedd el magam Soph... Sírhatsz nyugodtan - suttogta a fülembe.

Nemlegesen ráztam a fejem, de abban a pillanatban már el is engedtem magam és a könnyek utat nyertek. Zsibbadt ujjaimmal nehezen megtaláltam a pólóját és úgy kapaszkodtam bele, mint ha mentőmellény lenne, közben pedig újra megéreztem homlokomon puha ajkait, amint édes csókokat lehelt a bőrömre.

- Nincsen semmi baj Drágám... már vége - mondta gyengéden, miközben állát a fejemre támasztva tartotta.

- Nem. Nincs! - hüppögtem. - Harry utál engem. És újra ezt fogja tenni. - folytattam. A könny fátyolomon keresztül ekkor megtaláltam kék íriszét.

- Édesem, Harry nem utál téged, csak rosszul mutatja ki az érzéseit. Tegnap a düh vezérelte... Látnod kellett volna ma reggel. Saját magára volt már dühös - motyogta az édes ír akcentusával, majd az orrom hegyére is nyomott egy puszit.

- Hova lett ma reggel?

- Nem sokkal azután keltél fel, hogy ő itt hagyott. Lement a nappaliba, ott voltunk mindannyian, és azt mondta, hogy ő képtelen szembe nézni a könnyeiddel, úgyhogy felküldött engem maga helyett.

A vállamba dörzsöltem az arcom, hogy letöröljem a könnyeim, ekkor azonban rájöttem, hogy valami nem stimmel. Megmozdultam egy kicsit és újra megéreztem a tárgyat, ami Harry előző este belém dugott. Majd újra éreztem, ahogy próbáltam közelebb húzódni Niall-hez.

- Őőő, Niall? - kérdeztem erősen pirulva. Hangosan sóhajtottam és magam sem hittem, hogy ezt kérem tőle.

- Hmm? - nézett rám kérdőn és az egyik hajtincsemmel játszott.

- Tegnap éjjel Harry... őőő... feldugott... ümm... egy tárgyat belém. Eltávolítanám én magam, de nem érzem a karjaimat - Lesütött szemekkel fejeztem be a mondatom.

- Igen. Beszélt róla. Hogyan... uhh... Hogyan akarod... nos,... Hogyan akarod, hogy csináljam? - kérdezte idegesen és ő is teljesen el volt vörösödve. Valójában őt is legalább annyira kínosan érintette ez, mint engem.

- Bárhogy, csak tüntesd el - motyogtam és arcom a mellkasába temettem.

Szabad kezével közelebb húzott magához, míg a másikat becsúsztatta a takaró alá. Ujjai az útjukat keresték az említett régióban. Még mélyebben fúródtam felső testébe, ahogy nyelni hallottam, az ujjai pedig a csiklómon simítottak, majd végül megtalálta a tárgyat. Sóhajtottam, ahogy éreztem őt lent matatni és lehunytam a szemem, ahogy fájdalmasan lassan húzta ki belőlem. Mire végre kivette, már leginkább lihegtem.

Megfordult egy kicsit, hogy a háta mögött az éjjeliszekrényre tudja tenni. Visszafordulva idegesen masszírozta a halántékát, mintha el sem akarná hinni, hogy Harry mit nyomott belém.

- Mi volt az? - Akaratlanul csúszott ki a számon a kérdés. Hezitált egy sort, egyenesen a szemembe nézett és halkan visszakérdezett, hogy tényleg akarom-e tudni.

- Nézd, ő egy hatalmas dildót tett fel neked. - Eddigre már nem bírt a szemembe nézni.

Dildó? Mi a szar az a dildó? Kérdéseim valószínűleg a szememből is sugároztak, mivel Niall folytatta...

- Elfelejtettem, hogy ilyen kis ártatlan vagy. A dildó, mondjuk úgy, hogy egy játék pénisz. - Mindenfelé nézett csak rám nem, engem pedig még a gondolattól is a hideg rázott.

De az - Ó - volt az összes válaszom, mielőtt visszafordult és újra engem ölelt. Arra lettem figyelmes, hogy egy ismerős dalt halkan dünnyög, s pillanatokon belül rá is ismertem.

We'll do it all

Everything

On our own

Éreztem, hogy lassacskán csillapodik a zsibbadás. Lassan lehunytam a szemeim és engedtem, hogy szavai kitöltsék teljesen az elmém.

We don't need

Anything

Or anyone

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

I don't quite know

How to say

How I feel

Those three words

Are said too much

They're not enough

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

A testem többi részét is egy különös érzés járta át, ahogy a dal folytatódott.

Let's waste time

Chasing cars

Around our heads

I need your grace

To remind me

To find my own

If I lay here

If I just lay here

Would you lie with me and just forget the world?

Forget what we’re told

Before we get too old

Show me a garden that's bursting into life

All that I am

All that I ever was

Is here in your perfect eyes, they're all I can see

I don't know where

Confused about how as well

Just know that these things will never change for us at all

If I lay here (Ha itt feküdnék)

If I just lay here (Ha csak itt feküdnék)

Would you lie with me and just forget the world? (Feküdnél te is itt velem, hogy megfeledkezzünk a világról?)

Befejezte a dalt és én mereven a szemébe bámultam, ő pedig vissza az enyémbe. Valami különös dolog jött létre köztünk.

- Azt hiszem igen. - válaszoltam a dalszöveg utolsó sorában feltett kérdésre. 

- Ismerted a dalt? - kérdezte hitetlenkedve. 

Akaratlanul is elmosolyodtam egy kicsit. - Természetesen! Az egyik rajongói eseményetekről raboltatok el. És nyilván egy rajongónak kellett lennem, vagy nagyon őrültnek, mivel ott voltam - vágtam vissza kuncogva és ő is csatlakozott. Korgó gyomrom szakított minket félbe. - Asszem éhes vagyok - sóhajtottam. 

- Ah... én is. Gyerünk, öltözz fel és kerítsünk valami kaját - tapsolt egyet boldogan és kiugrott az ágyból. 

Én is így próbáltam tenni, de összeestem és egy kupac takarón landoltam. Kinevetett, de azután aggodalom tükröződött az arcáról, ahogy újra megpróbáltam felállni, de nem sikerült. 

- Niall, nem megy!... Nem tudok menni! Fáj a lábam és nem tudom rendesen mozgatni. Nem bírok ráállni - pánikoltam, de Niall egyik ujját a számra helyezve elcsitított.

- Nézd, miért nem töltöd ágyban a napot? Azt hiszem arra lenne szükséged. Egy nap pihenő jót tenne. - Tekintete az enyémben ragadva és kedves szavai nyugtatóak voltak.

Határozottan bólintottam, de még mindig a sírás szélén álltam. 

- Minden rendben lesz Édesem, oké? Egy-két óráig majd itt leszek én társaságnak, azután majd cserélek a többiekkel - csitítgatott, majd felnyalábolt a földről a takarókkal együtt és visszasegített az ágyra. - Hozok ruhákat, azután a többiekkel hozunk ruhákat. 

- Harry ne! Kérlek! Nem akarom őt látni - könyörögtem, s erősen markoltam a takarót.

- Harry főként! Bocsánatot akar kérni... - próbált meggyőző lenni, de nem bírt a szemembe nézni. Kétségbeesetten ingattam a fejemet.

Sóhajtott és valami olyasmit motyogott, hogy 'makacs lány', majd távozott a szobából. Néhány perc múlva vissza jött és segített felvenni a ruhákat, utána újra kiment. - Hozok reggelit. - Szólt vissza az ajtóból.

Késztetést éreztem rá, hogy felkeljek és bezárjam az ajtót, de a testem tiltakozott, nem bírtam felkelni.

29.Rész - Következmények

Félre néztem, megijesztett ez az új oldala.

- Rossz, rossz, rossz lány voltál Sophie. És most jönnek a következmények. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.

- Azért megérte megpróbálni. – suttogtam a merész kijelentésemet. Összeszorította az állkapcsát, ahogy küzdött, hogy kontrollálni tudja magát. Meleget kezdtem érezni mindenhol és teljesen felpezsdültem. Baszódj meg tinédzser test! És baszódj meg Harry, amiért olyan átkozottul nagyszerű vagy!

- Sophie, soha többet nem próbálhatsz megszökni, ellenállni vagy megrúgni újra. Értesz engem? - A hangja komoly és parancsoló volt. Csukva tartottam a számat és kifejezéstelen arccal bámultam vissza rá. – Én várok... – sziszegte.

- Bármennyire is azt hiszitek Harry, de nem ti irányítjátok az életem! Megpróbálnám megint és megint, ha tehetném… Vicces volt. És megérdemelted azt a rúgást. Úgyhogy fogd be a pofád… - A szavak gondolkodás nélkül robbantak a számból. A francba Soph, tényleg halálvágyad van?

A szemembe nézett, majd az ajkaimra, végül lassan végig le a testemen. Felém nyúlt és egy perc alatt az ujjai becsúsztak a farmerem és a bugyim alá, majd az ajtótól elemelve egy kicsit, lehúzta őket rólam, így az alsó testem meztelen maradt a kegyei előtt.

Elengedte a lábaim és én visszaejtettem az ajtónak. Kétségbeesetten rántottam egyet a köteleken a fejem fölött, de nem használt. 

Harry lehajolt, lassan kicipzárazta a nadrágját és hagyta lecsúszni a lábán, egyszer sem véve le rólam a szemét. Lerángatta magáról a többi ruhadarabját, és közeledett hozzám, az arckifejezése heves volt. 

Az egész testem remegett, különböző okok miatt. A lábaimért nyúlt, de összeszorítottam a combjaimat, olyan erősen, amennyire csak tudtam. Nem hatotta meg. A kezeit a combjaim közé vezette és durván szétfeszítette őket, az izmaim azonnal fájni kezdtek. Ziháltam, ahogyan megmarkolta a combjaim, olyan szorosan, amilyen szorosan valószínűleg csak tudta, és visszacsapta őket újra az ajtóhoz, rám kényszerítette magát. Kétségbeesetten rántottam újabbat a köteleken, a lábaimban az izmok égtek a szorítás erejétől. 

Megragadta az egyik combomat, és gyorsan becsúsztatta a kezét a testünk közé. Megragadta magát odalent és belém vezette. Egy halk nyögés tört ki az ajkai közül, ahogy megpróbáltam kitolni őt magamból. Csak egy pillanatra húzta magát kijjebb, hogy utána rögtön belém hatolhasson a teljes hosszával.

- Harry… Ez fáj – panaszkodtam, és megpróbáltam megint eltolni őt.

- Kitűnő – morgott válaszul. Sírni kezdtem, kétségbeesetten rángatva a rabigámat.

Megragadta a másik combomat és kezét felfutatta a fenekemen, hogy határozottan megfogja a csípőmet. Hátralépett egy kicsit, eltolva engem az ajtótól, felfelé tolva a csípőmet és egy pillanat alatt ismét belém hatolt, olyan hirtelen, hogy alig kaptam levegőt. 

Vad nyöszörgés bukott ki az ajkaimon, ahogy keményen belém csapódott, rezgéseket küldve keresztül a bőrömön. Éreztem, ahogyan a kötelek mélyen belevágnak a csuklómba minden kegyetlen lökésnél és teljesen biztos vagyok benne, hogy vérezni kezdtek. 

A testrészeink egymáshoz érésének hangja töltötte meg a levegőt körülöttünk. Már nem tudtam többé fókuszálni, a szédítő varázslat át vette rajtam a hatalmat. A testem többet akart, de az agyam nemet sikított. Sajnos a szám a testemre hallgatott, és nem a mentális tiltakozásaimra. A nyögések kiszakadtak belőlem, amikor a lökései kellemessé váltak. Tudta, hogyan érezzem magam csodálatosan. 

Döbbenetemre, amikor az örömöm kezdett kiteljesedni, Harry erőteljes lökései lassultak. 

- Harry! Harry… Ne állj meg. Könyörögtem lélegzetvisszafojtva, a szemeim végre képesek voltak összpontosítani. Ívbe feszítettem a hátam, és feltoltam a csípőm újra, lelkes várakozással, hogy folytassa. A sebességét lelassította, míg végül teljesen megállt bennem. – Harry… Gyakorlatilag már könyörögtem. - Harry kérlek, nem hagyhatsz így itt. 

- Nincs több próbálkozás a szökésre… - utasított, és közben belevéste a körmeit a puha csípőmbe.

Az ajkaim egy vonallá préseltem össze és a csípőmet újra neki nyomtam. – Csináld..

Kicsit megdöntötte a fejét, és vigyorgott a válaszomon és figyelmeztetett..

- Nem hiszem, hogy tudod, mit kérsz tőlem kicsi lány.

- Csináld! - ismételtem meg magamat, majd egy csábító nyögés kúszott ki a számon.

Befejezte a figyelmeztetést. Ellenkezésképpen nyögtem egyet, amikor éreztem, hogy kihúzza magát belőlem. 

Meglepetésemre körbefordított, hogy az ajtóval nézzek szembe, a kötél összecsavarodott a fejem felett. Szilárdan megragadta a csípőmet, majd kis szünet után a testemhez simult és a fülembe suttogott. – Nem leszek gyengéd veled. – A lélegzetem a torkomban akadt, amikor felfogtam miről beszél.

- Harry… - nyöszörögtem csendesen. Élesen szívtam be a levegőt, ahogy megéreztem, hogy a fenekemhez illeszti magát. – Harry – mondtam még sürgetőbben.

Mintha tudta volna, hogy mi következik, nem vesztegette az idejét, kezét a számra tapasztotta és keményen belém vágódott.

Elfojtott zokogásban törtem ki. A könny patakokban csurgott a szememből, ahogy gyorsan járt ki és be. Beleharaptam a kezébe, de ő elrántotta és a hajamba markolt, amivel hátra rántotta a fejemet.

Hangosan sóhajtottam, ahogy a testem lassan kezdte megszokni őt. Egy kicsit lassított és mellkasát a hátamnak nyomva pihentette, aztán egyik kezét lecsúsztatta a hasamon keresztül és azon az édes kis ponton kezdett finoman simogatni.

- Mmmm… - nem tudtam visszatartani az mély nyögést, ami kiszakadt az ajkaim közül.

- Nincs több szökés – suttogta. A szája finoman cirkált a fülcimpámon.

Elektromosság járta át a testem, hogy ujjaival lassan matatott lent a nedves kis nyílásban. Ajkaim elnyílottak és lehunytam a szemem, teljesen átjárt a szenvedély.

- Ó Istenem! – motyogtam lélegzetvisszafojtva, ahogy újra elkezdett be és ki járni bennem, lassú, de élvezetes lökésekkel.

- Nincs több szökés – ismételte önmagát.

Kicsit megemeltem a fejem, a szemem még mindig csukva tartottam és remegő hangon válaszoltam – Nincs több szökési próbálkozás…

Ezzel, az egyik kezét a derekamra fonta és kicsit megemelt. Gyorsan mozgott bennem, ezt kiérdemeltem az adott válasszal. Teljesen elengedtem magam és élveztem, ahogy három ujját belém vezeti és rögtön meg is találta a pontot, amit stimulálva a testem örömhullámok járják át. Minden önkontrollomat elvesztettem, ahogy a testem átjárta a masszív érzés, ami az öröm és a fájdalom keresztezéséből született.

Fejem a vállára billent kimerültségemben, miután végül túlestünk a csúcson. Leeresztett, de a testével megtartott és kiszabadította a kezeimet. Hüvelykujjával óvatosan végigsimított a csuklóm érzékeny bőrén.

- Jól vagy? – kérdezte és tekintete az enyémet kereste.

- Utállak – vágtam vissza, de a magabiztosságom igencsak halványka volt.

- De valójában imádod, ahogy dugok veled. – vigyorgott és az ölébe kapott. Óvatosan fektetett le az ágyra, majd az ágyvégén levő zacskókban kutakodott és olyan tárgyakkal tért vissza, amikre én még csak gondolni sem akartam. Letette őket mellém, majd kibújtatott a felsőmből, nekem pedig nem volt erőm tiltakozni. Csókolni kezdett, de nem válaszoltam rá.

- Aludni akarok. – motyogtam és az ágyneműbe fúrtam magam.

- Ó, azt nem! Még nem tartunk ott – ellenkezett és elvette tőlem a takarót. – Még fiatal az este. – Újra elkapta a kezeimet és az ágytámlához bilincselte. Legnagyobb meglepetésemre azonban betakart. – Változtattam a terven. Hagylak megpróbálni elaludni – suttogta és mellém bújt.

- Akkor miért bilincseltél meg?

- Azt mondtam, hogy hagylak megpróbálni – kuncogott, én pedig mérgesen nyüszögtem.

Egyszerre csak éreztem hideg kezeit a mellemhez érni, összerándultam és fintorogtam tőle. Kissé megharapta a fülcimpám, a fürtjei csikizték a nyakam. Egyik keze tovább körözött a jobb mellemen, míg a másik eltávolodott és megragadta vele az egyik tárgyat, ami mellettünk volt. Nem is láttam, ahogy behúzta a takaró alá, csak megéreztem, ahogy a csiklómnak nyomódott. Az egyik kispárnába nyomtam az arcom, ahogy megéreztem, hogy Harry belém vezeti. Az élvezet nőtt, ahogy Harry egy pontot finoman szívogatott a nyakamon és mindkét keze statikusan végezte a saját munkáját. 

- Harry, vedd azt ki onnan – nyekegtem, de elhallgattatott, mivel megharapott. Éreztem, ahogy erekciója újra életre kel a fenekemnek nyomódva. 

Néhány másodperc múlva, mindkét kezét a combjaim közé vezette és ismét belém hatolt. A kispárnába sikoltottam. Úgy éreztem szétfeszít. A könnyeim újra eleredtek. Harry a nyakamat cirógatta és lassú, de fájdalmas tempót diktált. 

- Ezt azért kapod, amiért kiálltál Niall mellett. – motyogta a fülembe. Olyan mélyre hatolt belém, amennyire csak lehetett.

Csendben maradtam és ezúttal az élvezetnek egy halvány szikráját sem éreztem. Néhány perc múlva nyögött egy nagyot és belém ürítette magát. A gondolattól még a hideg is kirázott. Kihúzódott belőlem, de teste közel maradt az enyémhez. Még mindig éreztem magamban a tárgyat és esze ágában sem volt eltávolítani onnan, csak lomhán lihegett a fülembe.

- Kivennéd azt onnan, kérlek? – kérdeztem halkan. 

- Nem. Nem lesz nyugtod ma éjjel, mivel megütöttél ott, ahol egy férfit sosem kellene – felelte fáradtan. Kezeit visszahelyezte a mellemre és a testemet a sajátjához ölelte. Egyik kezét megemelte és csettintett egyszer, azután mégegyszer. Mérgesen sóhajtott és újra csinálta. – Miért nem kapcsolódik le a lámpa?

- Az enyém manuális! – vágtam vissza, bár viszonylag gyengéden. 

Morgott egyet, majd felkelt, hogy lekapcsolja, végül pedig visszamászott az ágyba, előző pozíciójába. 

- Jó éjszakát! – mondta rekedtes hangon. – Jah, bocsi, nem hiszem, hogy az lesz – kuncogott.

Belerúgtam egyet a takaró alatt, de csak nevetett és közelebb húzott. 

- Ezért bírlak Soph. Ilyen kis tüzes vagy, még egy jó dugás után is.

- Fogd be – morogtam. És úgy tett. Már csak a horkolása töltötte be a teret sokáig, mire én is békésen elaludtam. Már amennyiben az erotikus álmokat békésnek lehet nevezni.

A fordításban segített Nikíí, olvassatok bele ebbe /http://leftalonetocryhungary.blogspot.hu/ Ezt ő fordítja, még csak két rész van fent, de szerintem nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Amíg a következő részre vártok nézzetek be ide: http://iknowlarrystylinson.blogspot.hu/ Ez a saját blogom, befejezett és legfőképpen Niall-ról és Harry-ről szól.