21.Rész - Lebomló falak

Első pillantásra azt gondoltam Londonról, hogy egy igazán gyönyörű hely. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a repteret antik épületek és buja, zöld parkok váltották egymást. Az viszont kicsit összezavart, hogy az autók az ellentétes oldalon haladnak. Az út alatt Louis az emeletes piros buszokra mutogatott és egyfolytában azt ismételte ’Nézd, még egy!’, ezzel pedig nevetésre késztetett, mert úgy hatott, mintha ő is először járna itt.

Az autónk befordult a Belvedere útra, ahol feltűnt, hogy sok luxusépítkezés, renoválás folyik. Gazdag környék a Jubilee Garden és a Thames River közelében. És természetesen a One Direction megtehette, hogy itt legyen háza. Belépve egy igazán tágas lakás fogadott. 

- Ebben a nappaliban legalább ötven ember elfér! – csodálkoztam, miközben a sofőr behordta a csomagokat, majd távozott.

- Nos, ez jól jön, ha buli van – rántott vállat Harry. – Meg akarod nézni a lakást? Tudod, csak hogy biztosan megtaláld a szobáinkat. – húzogatta a szemöldökét pimaszul.

- Nem kösz, de amúgy igen – válaszoltam. 

- Mi? – kérdezett vissza Zayn zavartan.

- Megnézném a lakást, de nem ebből az okból – magyaráztam.

- Gyerünk – húzott Harry felfelé a lépcsőn.

Fent egy hosszú folyosó fogadott minket nyolc ajtóval. Mint kiderült, abból kettő két nagyon fényűző fürdőt rejt, a többi pedig a hálószobákat. Könnyen rájöttem, hogy melyik kié, tipikus berendezés és a kedvenc színeik voltak az uralkodóak. Harry kinyitotta az utolsót is a folyosó legvégén és én bekukucskáltam.

- Oké Harry, ebben mi a csapda? – kérdeztem, a kezeimet összefonva magam előtt. A szoba fehér volt és teljesen üres.

- Drágám. Nincs csapda. Ez a te szobád. – mondta Niall, halkan nevetgélve.

- És azt akarjátok, hogy a földön aludjak?

- Nem-nem! – kuncogott Louis – Holnap elmegyünk és megveszünk mindent a szobádba. Mindent megkaphatsz és meg is kapsz, amitől otthonosabban érzed majd magad. – Elmosolyodtam és egy diszkrét örömtáncot lejtettem, ők pedig mind nevettek rajtam.

- Valójában van egy kikötésünk. – A táncot abbahagytam és Harry szemeibe néztem. – Mindenképpen kell egy franciaágynak lennie a szobában.

- Nem probléma! – válaszoltam – De mehetnénk most?

- Semmi esetre sem. Majd holnap. – válaszolta Harry határozottan.

- Rendben. Éhes vagyok. Ebédelhetnénk?

- Már vacsoraidő van. Tudod, időeltolódás. – mondta Liam, az örökké okos.

- Mindegy, éhes vagyok – jelentettem ki. – Merre van a konyha?

- Kövess! – válaszolta Niall, majd lementünk a lépcsőn és a nappalin keresztül eljutottunk a konyhába, ami mint minden más a lakásban, szintén nagy volt. Nem figyeltem a részletekre, egyenesen a hűtőhöz mentem, hogy szerezzek valami ehetőt. Leültem egy székre a márvány pult elé, ami a konyha közepén volt és elkezdtem magamba pakolni a kaját. Niall tekintetét végig magamon éreztem.

- Hmm… te farkas éhes lehettél! – csodálkozott. Bólintottam és olyan gyorsan nyeltem az ételt, ahogy az emberileg csak lehetséges. Miután jól laktam a nappaliba indultam, Niall pedig szorosan a sarkamban volt. Idegesnek tűnt, ahogy mellém ült a kanapéra.

- Azon gondolkoztam, hogy nincs kedved eljönni velem a London Eye-hoz, mielőtt lemegy a nap? Tudod, csak egy kis városnézés – kérdezte kissé remegő hangon. – Nincs innen messze, sétálhatunk egészen odáig.

- Úúú, igen. Miért ne? Bármit egy kis friss levegőért – válaszoltam.

- Oké, nagyszerű – csapta össze a tenyerét, majd felállt. – Srácok! – kiáltott fel – Sophie és én kimegyünk egy kis friss levegőt szívni! Nem érzi magát túl jól! – felé kaptam a fejem, amint felfogtam, hogy hazudott, még a szám is eltátottam egy kicsit csodálkozásomban. Hallottam, hogy Harry visszakiabál egyetértően, majd Niall kituszkolt a bejárati ajtón. Belebújtam a kabátomba, Niall pedig belém karolt és közelebb húzott magához. Hmm… Még mindig attól tart, hogy meglépek.

- Miért hazudtál? – kérdeztem, néhány percnyi néma séta után.

- Ó ez csak egy kis kegyes hazugság. – rántott vállat. – Nekik nem fog fájni, te viszont megérdemelsz végre egy kis szünetet. Elég durvák voltunk veled.

Kijelentése elgondolkodtatott. Cikáztak a fejemben a gondolatok az életről általában, Ő róla, a családomról és megint Ő róla. Miért kell ilyen édesnek lennie? De nem Sophie, nem kezdhetsz el bízni benne.

Odaértünk a London Eye-hoz és felnéztem az égre, a pink és narancs szín keveredése elbűvölt. 

- Gyere – mondta és a jegybódé felé húzott. Elengedett és az ott lévő emberrel beszélt, de nem hallottam őket. Megint elvesztem a gondolataimban.

- Niall! – mondtam, amikor visszatért hozzám – Miért mi vagyunk az egyetlenek itt egy ilyen gyönyörű napszakban?

- Kibéreltem estére – magyarázta és az arca enyhén pírba borult. Ismét csendben maradtam, elvesztem kék szemében, de kizökkentett, amikor megragadott és az egyik üvegkapszulához vezetett. Ez egy kicsit eltérő volt. Voltak bent plédek és díszpárnák.

Az ajtó bezáródott mögöttünk. Majd a kerék hirtelen megmozdult, én pedig elvesztettem az egyensúlyom és seggre ültem.

Sóhajtottam és akaratlanul is szorosan lehunytam a szemem.

- Rendben vagy? – kérdezte Niall és mellém ült.

- Igen, csak megint elkalandoztak a gondolataim – néztem fel beszéd közben a barack színű égre.

A Ferris kerék megállt, amikor a kapszulánk a tetejére ért.

Ismét köszönöm a jó kívánságokat. Ügyesen szurkoltatok, mert kész lettem időben és még 5-öst is kaptam egy olyan tanártól, akinél, ha kettest kapok sem esek kétségbe, mert nem épp egy kedves ember :) puszi

20.Rész - Felizgatva

Ismét anyaszült meztelenül voltam, 5 hihetetlenül kanos fiú szeme előtt. Ezúttal már nem voltam annyira szégyellős, hisz nem ez volt az első eset. Csak egy kicsit elpirultam, de az már szinte semmiség.

- És most? – kérdeztem halkan

- Most… - kezdett bele Niall, de meg kellett köszörülnie a torkát, hogy hangja stabil maradjon – Simíts végig lassan a nyakadtól a combodig. – Gyorsan végig futtattam a kezem a testem élvonalán, de az idegességtől remegtem és bizonytalan voltam. 

- Egy kicsit lassabban Soph. Van időd.Idegesen sóhajtottam és bizonytalanul próbálkoztam még egyszer. Érintésem nyomán teljesen libabőrös lettem. Niall újra krákogott egy sort és nyelt egy nagyot. - Tedd mindkét kezed a melleidre és az ujjbegyeiddel simogasd. – Feszülten figyelt, pont úgy, mint a többiek is. – Most lassan haladj a mellbimbód felé. A hüvelyk és a mutatóujjaddal masszírozd őket. – Így tettem, majd bosszúsan sóhajtottam.

- Nem érzek semmit.

Niall elgondolkozott egy percre.

- Nedvesítsd be az ujjaidat idelent, és úgy folytasd!

- Mi?

- Csak bízz bennem és csináld!

Remegve sóhajtottam, majd két ujjamat magamba toltam és kihúztam.

- Na akkor most próbáld újra, simogasd így a melleidet – tétovázva engedelmeskedtem, és máris egy kicsit jobb érzés lett. 

- Csináld úgy, hogy fájjon!

- Mi? – fordítottam a fejem Harry felé.

- Okozz magadnak fájdalmat! – ismételte más szavakkal – Az majd segít.

- Hát… rendben. – Észrevettem, hogy mindannyian megfeszülten ülnek. Megcsíptem a jobb mellbimbómat és a fájdalommal együtt a gyönyör is felbukkant a testemben. Felváltva masszíroztam és csipkedtem újra és újra, a hátam pedig ívbe feszült.

- Oké! – Niall hangja olyan volt, mint aki éppen nem nagyon kap levegőt. – A jobb kezed futtasd le a testeden és mozgasd az ujjad le és fel.

- Hol? – kérdeztem vissza kissé hirtelen. Válaszul csak egy ’Na, mit gondolsz?’ nézést kaptam. Végigsimítottam a középső ujjammal a nagyajkak között fel és le, és éreztem, ahogy egy kis folyadék csurran ki.

- Nyomd az ujjad a csiklódnak, majd mozgasd körkörösen, először lassan. Van időd. – Úgy tettem, ahogy kérte és éreztem, hogy még több nedv önt el. Remegősen felsóhajtottam és megálltam.

- Ez miért… - kezdtem, de Louis közbeszakított, hallottam a hangján, hogy mosolyog, de kedves volt.

- Néhány nőnél ez normális.

- De ennyire sok? – fordítottam felé a fejem

- Ó, igen. Valójában, egyesek ezt tehetségként tartják számon – kuncogott. – Biztos vagyok benne, hogy Niall ezt nagyon élvezni fogja. 

Pimaszságára csak a szememet forgattam, de akaratlanul is elmosolyodtam látva Niall piruló arcát. Tovább izgattam a csiklóm, míg éreztem, hogy a testem hirtelen megfeszül. 

- Oh, oh, oh! – közel jártam a gyönyör kapujához, de Niall megállított. Duzzogva biggyesztettem le az ajkaim.

- Most pedig két ujjad magadba. Gyerünk! – utasított, de mégis gyengéden tette.

Tétovázva csúsztattam be mutató és középső ujjaim. 

- Lassan kezd. Ki és be – kaptam a további instrukciókat. Halkan nyögdécseltem és egyre gyorsabb lettem, de észbe kaptam és lassítottam. – Nem, Sophie. Ha akarod, akkor gyorsíthatsz. Az a lényeg, hogy neked jó legyen. Próbálj végigsimítani a bal kezeddel a combod hátulján közben. 

Gyorsítottam a tempón, majd ahogy kérte végig simítottam a combom érzékeny bőrén.

- Cserélj kezet – folytatta. – Emeld fel a bal lábad, a jobb kezeddel a csiklód kényeztesd, a combod mögött fond át a bal kezed és azt csúsztasd magadba. – Az elektromosság futkosott a gerincemen, már attól is, hogy hallottam, hogy ilyenről beszél, közben pedig csináltam, ahogy mondta.

- Oh! – nyögtem megint. Érezni egyszerre az ujjaimat magamban, a másikat pedig a csiklómon, fantasztikus volt. Zavarba jöttem a cuppogó hangoktól, de Niall bársonyos dörmögése azt sugallta, hogy ez nem probléma. A srácok mind engem néztek, erekciójuk pedig fájdalmasan feszült nadrágjukban. Ismét nyögtem, ahogy a testem újra megfeszült. Nem szándékosan, de Niall neve váratlanul kicsúszott a számon nyögdécselés közben.

- Oh Istenem, Niall!

- Bassza meg! – hallottam szitkozódni, majd az övével küszködött, hogy megszabaduljon a farmerjától. Közel jártam a csúcshoz, de egymagam nem tudtam elmenni.

- Itt vagyok. Hagy segítsek! Ügyes voltál! – mondta és végül sikerült kiimádkoznia magát a nadrágjából. A légzésem szakadozottá vált. Fejét a lábam közé dugta, puha haja csikizte az érzékeny bőröm és lassan nyalni kezdett. Bársonyos nyelve csodát tett a testemmel.

- Kurva Isten! Niall! – Kiáltottam, ahogy egyre gyorsabban és erősebben csinálta. Megmarkoltam a haját, hogy még közelebb hozzam magamhoz, és nem érdekelt már a dolgok rossz oldala. A hetedik mennyországban éreztem magam, keményen tört rám az orgazmus, Niall hevessége pedig nem lankadt. Kicsit hátrahajtotta a fejét, hogy a szemembe nézhessen. Szemeiben szenvedély ragyogott és valami más is, amiről nem tudnám megmondani, hogy mi volt. 

- Milyen érzés Drágám? – hangja elnehezült volt, mintha ő is kielégült volna. Baszd meg Louis. Igazad volt, arról, hogy örömet fog neki okozni.

- Jó. Kibaszott jó! – válaszoltam zihálva. Megnyalta az ajkát és bólintott.

- Szóval, mostantól érezned kell ezt a jót, legalább egyszer minden nap és legalább egyikőnk nézni fog, hogy legyen rá tanú – utasított Harry, de ő is küszködött az egyenletes légzéssel. 

Louis vigyorgott és mondani is akart valamit, de egy sípoló hang megakadályozta. 

- Figyelem Hölgyem és Uraim. Hamarosan megkezdjük a leszállást, kérem foglalják el helyüket és kössék be a biztonsági öveket – csendült fel Ian hangja egy hangszóróból. Harry, Liam, Niall és Zayn is bosszúsan ráncolták a szemöldöküket és tekintetükből sütött az utálat. És mindez az utálat csak azért, mert feltehetőleg fantáziáltam róla. Badarság! Louis inkább zavartnak tűnt. 

- Óóóó, dugulj el! – csattant fel – Én még nem kaptam meg az én körömet vele! – Francba. Nem akarok most még egy gyors menetet vele. Istenem! Gondolkoztam, majd szerencsére támadt egy ötletem.

- Talán felöltöztethetnél… valójában már eléggé fázom – ajánlottam és magam köré fontam a karom, hogy egy kicsit az is melegítsen.

- Úgy lesz, kis csaj! – válaszolt és újra mosolygott. Kacsintott, majd kiment a szobából. Niall visszahúzta a nadrágját, majd magához ölelt, hogy egy kicsit melegítsen a testével. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és szorosan bújtam a mellkasához. 

Louis néhány pillanat múlva vissza is jött, a szatyrokkal a kezében. A földre ejtette őket, majd rászólt a többiekre.

- Most pedig mindenki kifelé! Egyedül akarom felöltöztetni. – A srácok morogtak, de végül mégis kimentek. – Nem sok időnk van – mondta és beletúrt a szatyrokba. Felém hajított néhány darabot, én pedig elkaptam. Végül fehérneművel a kezében lépett oda hozzám és rám adta őket. Egész idő alatt elismerően bámult rám. Próbáltam nem foglalkozni vele, ez így még mindig jobb volt, mint egy gyors szex. Louis segített belebújni a szoknyába, majd a felsőbe is. Minden egyes alkalommal, amikor a keze vagy a tekintete arrafelé tévedt, próbáltam eltakarni a vágásokat a csuklómon, mivel aggódtam, hogy mi történne, ha észreveszi. Louis visszatért a szatyrokhoz, majd a kezembe nyomott egy pár fekete balerinát, meg egy tengerészkék felsőt – Tessék. Említetted, hogy fázol. Meg amúgy is a londoni levegő néha kicsit hűvös. Nem akarom, hogy megbetegedj.

Felvettem. Bár nyitva hagytam, de már így is éreztem a melegét. 

- Bocs bébi, de be kell cipzáraznod, különben látszanak a szívás nyomok a nyakadon. Vagy kaphatsz egy sálat… - ajánlotta, de a úgy döntöttem, hogy inkább felhúzom a cipzárt. – Nagyszerű! Most úgy nézel ki, mint én, csak lányban. – állapította meg boldogan, majd magával húzott ki a szobából, vissza az ülésekhez. Becsatoltam az övet és néztem, ahogy Louis is azt teszi. A srácok halkan beszélgetni kezdtek én pedig az ablakon keresztül bámultam ki a fehér felhőkbe. A stewardess megnézte az öveinket, majd közölte, hogy megkezdjük a landolást. 

Nagyot sóhajtottam. London, itt jövök!



Drágáim, az a rossz hírem, hogy csütörtökig biztos, hogy nem lesz új rész, mivel ma kaptam egy e-mailt, hogy a három beadandót, amire lett volna még egy hónapom, szerdáig kell megcsinálnom. Szorítsatok értem, rám fér!

Viszont két jó hírem is van :) Az egyik, hogy úgy fest, ezentúl ketten is besegítenek a fordításba, hogy gyorsabban jöhessenek a részek. A másik pedig, hogy már megtaláltam a következő blogot, amit a nyáron fordítani fogok nektek, ha ezt és ennek a második évadát már befejeztük :)

19.Rész - Ébresztő

Mikor kinyitottam a szemem öt arcot láttam. Öt vadul vigyorgó arcot.

- Öhm… srácok? Miért vigyorogtok itt, mint akik idióták? – kérdeztem álmosan.

- Beszélsz álmodban – mondta Louis. Hirtelen felültem.

- Hogy mi?

- Tudod, kissé kéjesen ejtetted ki a nevünket álmodban. Mindegyikőnkét legalább egyszer – nevetett Harry. – És az enyém volt messze a leghangosabb. 

- Én ebben nem lennék biztos. Szerintem Niall-é jócskán hangosabb volt. – jelentette ki Louis, lehűtve ezzel Harry-t. Belevörösödtem a szituációba és a takaró alá bújtam.

- Nem kell elbújni Drága! Valójában szörnyen aranyos volt! – mondta Niall és lejjebb húzta egy kicsit a takarót. Jól éreztem magam a meleg takaró alatt, de Harry egy mozdulattal lerántotta rólam. Összegömbölyödtem, kirázott a hideg és becsuktam a szemem.

- Ugye nem alszol vissza Soph? Mert egy fél óra maradt a landolásig és szerintem Niall még nem végzett veled korábban – házsártoskodott.

- És én még sorra sem kerültem! – tette hozzá Louis

- És muszáj neked sorra kerülni? – motyogtam a párnába.

- Mi volt ez? – kérdezet vissza. Morogtam egyet és még mindig magamhoz szorítottam a párnát.

- Elég volt! Liam, Zayn, fogjátok a lábát. Louis, segíts nekem a kezeivel – osztotta Harry. Még görcsösebben feszítettem az izmaimat, hogy összegömbölyödve maradjak és reméltem, hogy nem fognak velem megint játszani, de ők voltak az erősebbek. Olyan reménytelen volt ellenük küzdeni, mintha egy darab acélt akarnék elhajlítani. Könnyedén lefogtak és testemet az ágyhoz szorították. Niall csak nézte a jelenetet, majd a lábaim közé térdelt.

- Ne aggódjatok értem! Végülis nem úgy érzem magam, mint egy laboratóriumi kísérleti patkány, ebben a pillanatban! – mondtam, majd beharaptam az ajkam, mivel Harry és Louis ujjai az összevágott csuklómat szorították. Egy pillanatra láttam Niall arcát, ahogy érdeklődve a csuklómat figyeli.

- Talán ha befognád és nem rángatóznál itt össze vissza, megtanulhatnád élvezni azt, ami mostmár a napi rutinodhoz fog tartozni – szólt rám a göndör. Ujjai a csuklómba mélyedtek és én halkan nyivákoltam fájdalmamban. Az ellenkezést feladtam, mivel már levegőt sem kaptam. De a szorításuk a végtagjaimon még mindig erőteljesek voltak.

- Napi rutin? Mindennap ki kell elégítenem magamat? – csattantam fel, tudatosult bennem hirtelen a szavai jelentése.

- Igen. Vagy valakit akár meg is kérhetsz közülünk, hogy segítsen. Ha érted mire gondolok… - válaszolt Louis, és hangjából sütött az önelégültség. – Ez jár, mert megérdemled.

- Nem, kössz! – vágtam vissza – Amúgy meg egyszerűen képtelenség kiigazodni rajtatok – bosszankodtam, mert teljesen kiakasztott a gyerekességük. 

- Miért is? – kérdezett vissza Zayn

- Mert meg akartok büntetni, mivel feltehetőleg Ian-ről fantáziáltam helyettetek, viszont ti magatoknak akartok minden örömöt. Ami egyébként szerintem eléggé önző dolog. Valamint, mindannyian kíváncsi, túlfűtött tinédzserek vagytok és majd megepedtek érte, hogy végignézzétek, ahogy kielégítem magamat – magyaráztam gyorsan és a végén már magamat éreztem idiótának.

- Te is pont olyan zavaros vagy, ugye tudod? – vágott vissza Liam. Úgy tűnt ő volt az egyetlen, aki felfogta az előbbi szóokádásomnak a lényegét.

- Az egyik pillanatban össze-vissza lázadozol, a következőben pedig te vagy a megtestesült kezes bárány. Aucs. Ez sérti az önérzetem. Szemeim néhány pillanatra a csuklómra vándoroltak.

- Valójában, lehet itt sem akarsz majd hagyni minket, miután letelt az idő, amiben megegyeztünk – mondta Niall kedvesen.

- Ó, én biztos vagyok benne, hogy de! – válaszoltam, talán egy kicsit durvábban a kelleténél.

- Nem kellene biztosnak lenned, Tölthetnéd úgyis az idődet Londonban, hogy megérje itt lenned. Mondjuk szerezhetnél néhány új barátot – mondta Harry beszállva a vitánkba.

- Na ja, mert majd pont elengedtek ismerkedni – mondtam szarkasztikusan, de azért egy kis remény is csillant bennem.

- Nem tudhatjuk előre, ez rajtad múlik – válaszolta reszelősen.

A kezeimben zsibbadást éreztem. Kicsit megpróbáltam megmozgatni, de Harry és Louis fogása mindjárt szorosabbá vált, nekem pedig fájdalmamban még az arcom is megrándult. Niall kíváncsiabban fürkészett, mint bármikor máskor, de nem szólt egy szót sem. Az a rossz érzésem támadt, hogy valamit sejt. 

- Oké srácok, lazítanátok egy kicsit? Nem érzem a végtagjaim. – mondtam, de nem hatottam meg őket. – Jó-Jó! Jó kislány leszek! – folytattam és könyörgően néztem Niall-ra. – Vagy akármi. Csak azt teszem, amit Niall mond, semmi mást. Csak engedjetek el, légyszi! – könyörögtem. Felsóhajtottam megkönnyebbülésemben, ahogy lazítottak és a véráram újra megindult a testemben rendesen. – Köszönöm Istenem! – motyogtam

- Most pedig le a ruhákkal – kezdte Niall, mintha mi sem történt volna. Meleg kezeivel lassan simított végig a hasamtól a csípőmig, majd lehúzta a szoknyámat. Egyből a kis együttlétünk jutott eszembe a backstage-ben. Hüvelykujjával körözött a combomon, s ettől hirtelen megfeszültem. Szégyenkezve hunytam le a szemem, már ezzel is felizgatott. Idióta, idióta érzékeke. Ez nem helyes! Még akkor sem, ha a srác szexi! Korbácsoltam magam fejben. – Harry, Louis, levennétek a felsőjét? Én túl elfoglalt vagyok itt. – Kinyitotta a szemem. Épp a lábam akarta elmozdítani. Az ír akcentusa visszahozott a való világba, ahol meg kell tanulnom kielégíteni magamat. Kurva élet! Fejbe vágott a tudat. Ha leveszik a felsőmet, a vágások rögtön látszani fognak. De ha van szerencsém, nem veszik észre.

- Emeld fel a kezed – utasított Louis, mintha egy ötéves kisgyereket próbálna levetkőztetni. Kinyújtottam rá a nyelvem, és bár kelletlenül, de engedelmeskedtem.

- Soph, hogy te milyen gyerekes vagy. Határozottan vicces dolog rólad gondoskodni – közölte Harry kuncogva, és segített Louis-nak keresztülhúzni a tapadós darabot a fejemen.

- Ja, mert ti olyan nagyszerűen a gondomat viselitek, Harry. Ez olyan nagylelkű tőletek. Igazán nem kellene – morogtam ironikusan keresztül a felsőn. Egyszerre nevettek ki, Harry és Louis pedig közben teljesen eltávolították az utolsó darabot is.

18.Rész - Fáradtság

- Sophie azt akarom, hogy feküdj az ölembe, arccal lefel – kezdte Liam, ő pedig törökülésben ült a földön. 

- Igen, Mester – válaszoltam és tettem, amit kért. Éreztem, hogy a kezével végig simít a combom hátulján és ujjai a szoknyám alá siklanak, majd finoman masszírozni kezdte a fenekem. Összerezzentem, de egy szót sem szóltam. 

- Tudod mit? Mostmár ezt kivehetjük innen szerelmem – mondta és a tárgyért nyúlt, ami már jó ideje bennem volt. Ahogy kihúzta egy mély nyögés szakadt ki a torkomból és arcomat a kezeimbe temettem. Felültetett az ölébe. – És most mit szólnál, ha bepótolnánk a szexet, amit olyan csúnyán visszautasítottál tegnap a bárban? – suttogta a fülembe, majd átfordított és már alatta feküdtem. Lefelé húzogattam a szoknyám szélét, de megállított. – Nem, nem, nem. Ruhában maradsz, úgy mint legutóbb. 

- De… - keményen rácsapott a fenekemre. 

- Ne beszélj! – fegyelmezett – Állj fel és érintsd meg a földet, de a térdedet ne hajlítsd. – Megtettem, bár közben remegtem, mint a nyárfalevél, ő pedig levette a nadrágot és a boxert, felfedve a férfiasságát. – Végig a térdedet nézed, különben ütök. Értetted? 

- Igen, Mester – motyogtam csukott szemmel. Nem kellett megemelnie a szoknyámat, attól hogy lehajoltam már felcsúszott annyira, hogy az egész szoba vidáman rálátott. Liam megragadta a csípőmet és belém erőltette magát. Se síkosító, se semmi, egyszerűen belém vetődött hátulról, minden négyzetcentiméteremet égetve ezzel. 

A térdembe haraptam, hogy ne ordítsak és ne hívjam fel a személyzet figyelmét, akkor végem lenne. Ismét belém nyomult, én pedig halkan nyöszörögtem. Néhány percig ezt folytatta, a lábaim pedig már remegetek és már nem tudtam rendesen állni. 

- Liam, nem bírom tovább! – panaszkodtam és elfelejtettem Mesternek szólítani. Egyik kezével rásózott jobb oldalon a combomra néhányszor, a csapások a fejemben visszhangoztak. 

- Nem érdekel! Kibírod, mint a jó kurvák! – morogta és erekciójával még mindig gyorsan ki-be járt bennem. Szavai égettek, mint a tűz. A gyomrom összeszorult és ismét arra vágytam, hogy megvágjam magam. Egyszerűen értéktelennek éreztem magam. Lökései lomhábbá váltak, míg a végén a fenekembe ürítette magát. Már a gondolattól is hánynom kellet, de visszatartottam és rezzenéstelen arccal tűrtem. 

Liam végül elengedett és én a földre rogytam, mivel már nem bírtam magam megtartani. Csak aludni szerettem volna, akár ott a földön is. 

- És én még azt hittem, hogy a hajrálányok edzettek – nézett rám lesajnálóan, miközben visszahúzta az alsógatyáját. 

- Következő? – kérdezte Harry az izgalomtól kissé reszelős hangon. Láttam, ahogy Louis és Niall hirtelen mocorogni kezdenek. – Niall! 

- Héjj! Ez nem fair Hazza! – háborgott Louis és durcás képet vágott. 

- A végére tartogatjuk a legjobbat Boo Bear – válaszolta mosolyogva. 

- Megkaphatom a bilincs kulcsát Liam? Nem akarom, hogy rajta legyen. – kérte Niall és közelebb jött hozzám. 

- Kapd el! – dobta oda Liam Niall-nak. Ő pedig elkapta, kinyitotta a bilincset és visszadobta. 

- Most pedig feküdj a hátadra. Én levetkőztetlek, azután pedig végignézem, ahogy örömet okozol magadnak, s közben a nevemet hajtogatod. Végig a szemembe kell nézned, lehet úgy döntök, hogy én is csinálok valamit. És nem élvezhetsz el, amíg én meg nem engedem – magyarázott mellettem ülve. Bólintottam. 

- De, Mesternek kell téged is hívnom? – kérdeztem és közben mélyen kék szemébe néztem. 

- Nem. Istennek is nevezhetsz. – mondta játékosan, a szoknyámat pedig lehúzta a lábaimon. Ideges voltam. Érintése égetett. Egész életemben soha nem nyúltam még magamhoz örömszerzési céllal. Talán csak egyszer-kétszer felfedező útra indultam a testem körvonalain, amikor a pubertás beköszöntött, de ez minden. Niall érezhette a zavaromat, mivel megtorpant. 

- Soha nem csináltál ilyesmit igaz? Elégítetted már ki magad? – kérdezte, de hangja suttogásba veszett. Fáradtan ráztam meg a fejem. 

A szemhéjamat nehéznek éreztem, Liam totál kikészített. 

- Miért nem alszol egyet? Később pedig majd megtanítalak. – Megpuszilta a homlokomat és segített talpra állni. 

- Köszönöm! – ásítottam – Harry, te sem bánod? – kérdeztem és a lehető legkönyörgőbb kiskutya képemet öltöttem magamra. Egy másodpercig bámult rám, majd elfordította a fejét. 

- Nem. Nem bánom. Jót tesz a szépségednek az alvás. – motyogta, majd Louis-val kezdett zavaros beszélgetésbe. Odaléptem és nyomtam egy puszit az arcára. 

- Köszönöm! – mondtam és elégedetten mosolyogtam, ahogy láttam, hogy arcszíne pirosba vált. 

Kinyitottam egy pár ajtót mire megtaláltam a hálót. Behajtottam magam mögött az ajtót, de nem zártam be teljesen, hogy jöjjön be egy kis fény. Mit fogok én csinálni? Gondolkoztam és ledőltem az ágyra. Az álmosság átvette az uralmat a testem felett és már csak arra volt erőm, hogy magamra húzzam a takarót, a fejemet pedig a puha párnába temessem.

Kedves névtelen kommentelő, aki az előző résznél írtad, hogy tudok-e még jó angol blogot, amit lehetne fordítani. Légyszi dobj egy e-mailt ide: agnes901119@gmail.com vagy jelölj meg http://www.facebook.com/agnes.kisari.7?ref=tn_tnmn, csak dobj egy üzit, hogy tudjam, hogy te vagy, mert beszédem van veled :)

Valaki kért, hogy tegyek be zenelejátszót. Nekem összesen négy számot sikerült találnom, ami szerintem passzol, szóval arra gondoltam, hogy megkérdezlek titeket. Írjatok, linkeljetek nekem zenéket, ami szerintetek illik a bloghoz Légyszi, nagyon örülnék neki, ha megtudnám, hogy ti hogy éreztek ezzel kapcsolatban :)

17.Rész - Hajlékonyság

- Nem – néztem rá kihívóan. Valójában, egyre jobban tetszett a nyers viselkedésük. Izgató volt. Mind felnyögtek meglepődöttségükben. Harry keze ökölbe szorult, és egészen elfehéredett. 

- Sophie, csak hogy tudd. Mivel megpróbáltál megszökni, nyár végén 10 nappal tovább maradsz nálunk – mondta Louis, nagyon kiélezett hangon. 

- Tíz nap? Miért tíz? – kérdeztem – Az túl sok! Mi lesz az iskolával? 

- Plusz egy napot adtunk hozzá, minden egyes óráért, amit külön töltöttél – magyarázta Liam. – Tíz órát voltál oda. Az iskoláról pedig annyit, hogy a félévedet Mullingar-ben kezded. 

- Oké, miért pont Mullingar? – kérdeztem és Niall felé fordultam. 

- Mert azt mi ismerjük, te pedig megismerheted – válaszolt Niall mosolyogva. 

- De amúgy, hogyha úgy döntünk a végén, hogy elengedünk, hova akarsz menni? – tette fel a kérdést Zayn. – Az anyukád eladott nekünk, a barátaid pedig elárultak értünk. Nem igazán voltál fontos nekik. 

- Nem tudom. De majd kitalálom. Minden jobb annál, hogy veletek töltsem életem hátralévő részét – vágtam a fejükhöz. 

- Jó, ez engem untat – szólt közbe Harry. – Öltözködj. Most! – mutatott a jelmezre. Ismét a ruhára néztem. Rosszabb is lehetne. De attól még mindig nem akartam felvenni. 

- Semmiképpen – válaszoltam és hosszan nyomtam a p-t. 

- Nem adunk enni, ha nem öltözöl át – jelentette ki Louis. Niall és én hangosan nyeltünk egy időben. A kaja a mi gyenge pontunk. 

- Legalább öltözhetek a mosdóban? – Harry már szólni akart, de folytattam. – És akkor olyan lesz, mint egy meglepetés – nyögtem be a gyenge próbálkozásomat. 

- Miért ne Haz? Vágod, így is úgy is előttünk lesz meztelen, akkor miért ne? – értett velem egyet Niall. 

- Rendben – engedett el és lehuppant a kanapéra. – Hét perced van – hajtott el. 

Megkönnyebbülten sóhajtottam és Niallra mosolyogtam, végül pedig a mosdóba igyekeztem a ruhával. 

- Viszlát Kanada. – motyogtam az orrom alatt, ahogy magamra zártam az ajtót és egyedül maradtam a helységben. 

Ki akartam engedni a hajam, de végül másképp döntöttem és levetkőztem, majd a meztelen testem szemügyre vettem a tükörben. Miért engem akarnak? Még csak szép sem vagyok. Gondoltam, ahogy magamat néztem minden szögből. Senki nem akarhat engem. Egy ronda ribanc vagyok. 

A kellemetlen gondolatok cikáztak a fejemben, ahogy még egyszer a jelmezre néztem. Az ujja hosszú, szóval takarja a csuklóm. 

Körbenéztem a szekrényekben és megtaláltam, amit kerestem. Egy borotvapenge. Beharaptam a számat, hogy végighúztam a csuklómon. A fájdalom feledtette velem, hogy milyen egyedül vagyok a világon. Megvágtam a másikat is, s éreztem, ahogy a vér lecsurran a tenyerem felé. 

Elégedettség járt át, a hideg víz megtisztította a kezeim, és rövidesen el is állt a vérzés. Az arcomat is megmostam, végül pedig megtörölköztem, majd felvettem a ruhákat. 

- Harry, te perverz dög! – motyogtam, ahogy végig néztem magamon. 

A melleim gyakorlatilag kikandikáltak és a fenekem is látható a szoknya rövidségének köszönhetően. És amúgy is az egész szűk és simulós, ezáltal még kényelmetlenebbül éreztem magam. Felkötöttem a hajam egy lófarokba. Körbefordultam a tükör előtt, s a fenekem ismét kivillant, ahogy a szoknya megmozdult. Lehúztam amennyire csak tudtam, de az mindig visszacsúszott. Mérgelődtem egy sort, közben pedig megigazítottam a felső ujját, hogy takarja a vágásokat. Végül megragadtam az alsóneműket és visszatértem a srácokhoz. 

Mindannyian a nagy kanapén ültek, de abba hagyták a beszédet, ahogy beléptem. Szemmel láthatóan hirtelen lett szűk a nadrágjuk, pedig mocorogva próbálták eltakarni. 

- Hajrá! – kiáltottam nem túl lelkesen, s Harry képébe vágtam a fehérneműket. Egy kézzel elkapta, és egy ragadozó tekintetével mért végig. – És most? – fontam keresztbe a kezemet a mellkasomon. 

- Mondd Sophie, hajlékony vagy? – kérdezte Liam 

- Elég ha azt mondom, hogy ez nem az első alkalom, hogy szurkolólány egyenruha van rajtam – mondtam óvatosan. És ez igaz is volt. Én voltam a beugró a régi csapatomban, tehát engem bármilyen posztra beoszthattak, mert mindet meg tudtam csinálni. 

- Mutass valamit! – kérte, na jó, parancsolta Zayn. 

Elgondolkoztam, majd könnyedén csináltam egy spárgát. Beharaptam a szám és felnyögtem, ahogy megnyomódott a fenékdugasz, majd ahogy mocorogtam miatta, a csupasz nemi szervem a szőnyeghez dörgölődött. 

Niall felmordult, megszorította keményedő férfiasságát és a távolba révedt, piszkos gondolatok lepték el a fantáziáját, biztos vagyok benne. Ívbe feszítettem a hátam, s így a fejem megérintette a hátrafelé nyújtott lábam. Ez alkalommal Louis, Liam és Zayn reagált, mindannyian kigombolva a nadrágjukat. Harry szemei nem mozdultak rólam, szemöldökét pedig érdeklődve húzta fel. Úgy döntöttem, hogy tényleg megmutatom neki mit tudok. Újra talpra álltam és a fiúk nyöszörögve tiltakoztak. De én hátradőltem és lementem hídba. A kezeim egy araszra voltak a sarkamtól, úgy festhettem, mint akit félbehajtottak. Halvány mosoly futott át az arcomon, ahogy a morgásukat hallottam. Majd súlyomat a kezemre helyeztem és átlendítettem a lábam a testem felett, végül újra egyenesen a talpamon álltam. Végigsimítottam magamon, hogy megigazítsam a ruházatom, majd a fiúkra néztem. 

- Be kellene csuknod a szád, mielőtt lenyelsz egy legyet, Harry – mondtam kötekedve. Becsukta, majd rögtön ki is nyitott. 

- Folytassuk a játékot, igaz? Most már, hogy tudjuk mennyire hajlékony vagy, a dolgok talán még érdekesebbek lesznek. Liam, először te – mondta Harry, közben pedig kigombolta a farmerját. Nem mozdultam, ahogy Liam hozzám lépett. Egy bilincs libegett az ujjai közt. A szarba. A vágásaim. Remélhetőleg nem vesz észre. Óvatosan az ujjaim közé szorítottam a felső ujját. És megadóan nyújtottam felé a kezeim. 

- Húzd fel a blúzod ujját. – szólt rám 

- Kérlek! Fájni fog! Ígérem nem rángatózok. – próbáltam meggyőzni, hogy ne bukjak le a vágásokkal. Gyanakodva nézett rám, de végül a ruhán keresztül zárta rám. Liam körbefordult, hogy Harry-re nézzen. 

- Mióta lett ilyen engedelmes? – kérdezte. Harry csak a vállát rángatta válaszul. 

- Játszunk Mester és Rabszolgát, amíg itt vagyunk – javasolta Louis. – Sophie, mostantól az út végéig Mesternek kell minket hívnod. Értetted? 

- Igen, Mester. – válaszoltam gépiesen. Játszom a beteges játékaikat, majd végül bekattanok és kicsinálom őket. Ők meg nem tudják, hogy mi történt. Alakult a furcsa, ördögi jövőkép a fejemben.

Elértétek a 150 lájkot, úgyhogy ahogy megígértem /mert amikor csak tudom, betartom a szavam/ hétfő van és itt az új rész.

Amúgy pedig szeretném mindenkinek megköszönni, aki olvassa. Egyszerűen az agyam eldobom és alig merem elhinni, az oldalmegjelenítések számának rohamos növekedését :) Nem értem amúgy, hogy ennyien olvassátok vagy megnyitjátok többször?

xx Nesi

16.Rész - Irigység

- A Londonba tartó magángép utasait kérjük a H kapuhoz – rezonált egy női hang, a hangosbemondóban. Harry huncutul mosolygott. 

- Én megmondtam! 

- Annyira ne legyél elragadtatva – lyukasztottam ki a boldogság buborékát. – Valami nem stimmel – néztem körbe. Tini lányok mindenhol és egymásnak sutyorognak. Felismerték őket és először csak egy kisebb bátor csoport, majd már mindenki felénk tartott. 

- Futás! – kiabálta Niall, majd megragadott engem. Igen, emlékszem, ő nem szereti, ha letámadják. 

A srácok arckifejezése felbecsülhetetlen volt, ahogy szaladni kezdtek. A papírtáskák csak úgy libegtek utánuk. Niall húzott magával, ahogy rohantak és közben igyekeztek a kiírások alapján jó felé, a H kapuhoz futni. 

Én remekül szórakoztam és kacagtam, míg ők körülbelül úgy festettek, mint akik az életükért imádkoznak. 

- Ne röhögj, hanem igyekezz egy kicsit! – szólt rám Niall, de azért mosolygott ő is. Tovább nevettem, de azért gyorsítottam egy kicsit a lépteimen, hogy utolérjük a többieket. A sálam az arcomba csapódott futás közben. A többi tini lány őrülten sikított, nekem pedig lüktetett a fejem az idiótaságaiktól. 

- Harry! Hagy érintselek meg! 

- Dedikáld a melltartóm Liam! 

- Csókolj meg Niall, én is ír vagyok! 

- Zayn! Szeretlek, Zayn! 

- Louis! Kufircolj velem! – kiabálta egy másik. Erre Louis hátrafordult futásközben és rám kacsintott. Kacagva forgattam meg a szemem. A biztonságiak hamarosan előkerültek, hogy segítsenek nekünk. Zihálva érkeztünk az ajtóhoz. A hasam fogtam a nevetéstől, még mindig elképesztően viccesnek találva a dolgot. 

- Valamikor meg kellene ezt ismételnünk! – kuncogtam 

Liam, Harry és Zayn hitetlenkedve néztek rám, de Niall és Louis velem együtt szórakozott. 

- Valljátok be, hogy igazam volt és az álcátok nem sikerült a legjobban! – kacagtam még jobban. Egy krákogó hangot hallottam mögöttem. Mindannyian abba az irányba fordultunk és leesett az állam. Ott állt Ő, pilóta egyenruhában, eszméletlenül jóképűen, olyan szemekkel, hogy meghalnék érte. Tök átlagos volt, de minden porcikájából szexiség sugárzott. Térdeim elgyengültek és Niall-ba kapaszkodtam, hogy megtartsam egyensúlyom. Kedvesen mosolygott, felfedve tökéletesen fehér fogait. Elfordítottam a fejem és nem tudtam már visszatartani, puhán belenyögtem Niall nyakába. A srácok reflexből fordultak felém, s a szemükben irigység égett. Hirtelen mind közelebb tömörültek körém, Niall pedig átfogta a derekam és úgy ölelt magához. Nagyszerú, megint elő tört rajtuk a birtoklási vágy. 

- Hölgyem, Uraim! – egy pillanatra megakadt rajtam a tekintete – A nevem Ian, én leszek az elsőpilóta. Be lehet szállni a repülőbe, a csomagjaikat már elhelyezték. – mosolygott ismét. Ahogy őt néztem elkalandoztak a gondolataim. – Kicsit késében vagyunk, úgyhogy sietnünk kell. – biccentett a beszállófolyosó felé. Harry, Niall, Zayn, Liam és Louis gorombán néztek rá, de utána megindultak abba az irányba. Niall végig mellettem maradt és Harry is mellém nyomult. 

- Miért nyögtél? – suttogta a fülembe. Próbáltam arrébb lökni magamtól, de csak még szorosabban fogott. – Sophie. Miért. Nyögtél. Fel? – kérdezte indulatosan. Nem válaszoltam. Ahogy a gép lépcsőin lépkedtem, idegesen harapdáltam a számat. Harry a szorosan a sarkamban jött. A srácok pedig követtek minket, a sort végül Ian zárta és becsukta az ajtót maga mögött. 

- Maximum 5 óra lesz az út Londonig, remélem, élvezik majd az utat. –fejezte be. Bólintottam és kedvesen mosolyogtam rá, annak ellenére, hogy a srácok gyilkos tekintettel meredtek rám. Intett egyet, majd a pilótafülkébe ment. 

Míg felszálltunk elábrándoztam. Valami olyasmin agyaltam, hogy a magángépek olyanok, mint egy repülő nappali. Olyan gyönyörű és— 

A gondolataim itt visszatértek, mivel Liam megragadott és leültetett középre a szőnyegre. Nyöszörögtem, ahogy a fenékdugasz megint megnyomódott. 

- Tudni akarjuk, hogy miért nyögtél fel a pilóta látványától – mondta Liam és egyenesen a szemembe nézett. 

- Mert… hm… szexi – válaszoltam. – És egy fenékdugasz van a hátsómban, egész napos izgatásra kárhoztatva. – tettem hozzá pimaszul. Az arcuk eltorzult és mindenhonnan az irigység sugárzott. 

- Talán emlékeztetnünk kell, hogy nem fantáziálhatsz más srácokról, csak rólunk. – Suttogta Liam, de elég hangosan, hogy mindenki hallja. 

- Nem azt mondtam, hogy szeretném, ha megdugna. Csak azt, hogy szexi – magyaráztam. 

- Az ugyanaz – válaszolt Zayn 

- Azt hiszem még nem fejeztük be a korábbi játékunkat, igazam van srácok? – Louis leült mögém a földre. Ó, ne. 

Mindannyian bólintottak és körém ültek. Liam megragadta a bokámat és magához húzott. 

- Szóval – kezdte. 

- Át akarom öltöztetni, mielőtt elkezdjük. Úgy sokkal viccesebb lesz – szólt közbe Harry. Beletúrt a szatyrokba és kihúzott néhány darabot. S végül rájöttem, hogy egy konkrét szurkolólány szettet vett elő. – Ezzel kezdjük – mondta és a lábamra lökte a darabokat. 

- Kezdésnek? – bátorkodtam megkérdezni 

- Ó, van még jó pár. Na nem mintha a pizsid nem lenne szexi, de néha kell a változatosság. – vigyorgott – És csak hogy tudd, egyikhez sem jár alsónemű, úgyhogy azt is vissza fogod adni, ami most rajtad van. 

- Harry, az összes szatyrod jelmezekkel van tele? – kérdezte Louis. Ez a kérdés járt az én fejemben is, csak én jobbnak láttam nem feltenni. 

- Azzal és egyéb szex játékokkal. Az az Ann Summers butik olyan… nyálcsordító volt. – kuncogott. Én pedig megrémültem. – Elég, mostmár cseréld le. – tapsolt és visszaült a többiek közé. 

Ha EZ eléri hétfőre a 150 like-ot / az oldalt és a képet is lájkolni kell/, akkor hozom még hétfőn az új részt :)

És és és jó hír, rohamosan közeledünk az egyik kedvenc részemhez :)

15.Rész - Reptér

A kocsi hirtelen megállására összerezzentem. Az ajtó mögöttem kinyílt és a srácok kiugráltak.

- Gyerünk Sophie! Nem érünk rá egész nap, bébi! – sürgetett Liam kívülről 

Undorodva forgattam meg a szemem és lassan kimásztam a kisbuszból. A játékszer még mindig bennem volt és ez szinte elviselhetetlenné tette a mozdulataimat. A lélegzetem is elakadt az érzésektől, amikor Louis megragadva egyszerűen kicincált és talpra állított. 

Egy fedett parkolóban voltunk, olyan sokemeletes fajtában. Halottam egy leszálló repülő zaját keletről. Nem vicceltek. Komolyan elrepülnünk, csak kurvára nem tudom, hogy hova, de az már nem az én országom lesz, nem az a terep ahol otthonosan mozgok. Ha valahogy meg is tudnék szökni, valószínűleg ott ragadnék hajléktalanként, abban az országban, ahová épp tartunk. 

Hirtelen ráncoltam a szemöldököm, ahogy megéreztem az aszfaltot a talpam alatt. 

- Srácok, nincs cipőm. Mezítláb vagyok. 

- És? – rántott vállat Harry 

- Üvegbe léphetek vagy mittom' én és aztán mehetünk a kórházba, s végül még lekéssük azt a kibaszottul fontos idióta repülőgépet. – hánytam mérgesen, a kezeimet pedig keresztbe vetettem magam előtt. 

- Csss… Csss… Csss… Nem káromkodunk Sophie, vagy egy-kettőnek rajtad mutatjuk be a jelentését. – szidott le Liam, Harry pedig mérgesen nézett rám. Bár gyerekes, de kinyújtottam rájuk a nyelvem. 

- Rendben. Majd én viszlek. – ajánlotta Niall, majd felkapott és átlendített a vállán. 

- Hé! – tiltakoztam, s ököllel kezdtem a hátát püfölni. Válaszul a fenekemre csapott, s a fenékdugasz ismét megmozdult. Ziháltam és mocorogtam a karján. Ismét oda csapott, végül bosszúsan nyögtem egyet és feladtam a harcot. 

- Probléma megoldva. Most már induljunk. – tett pontot a dolgok végére Harry. A lifthez mentünk, majd belül Niall letett a szőnyeggel borított padlóra. A srácok felvettek egy-egy napszemüveget. 

Nagyszerű próbálkozás! Wow, le vagyok nyűgözve. Na persze, majd így nem ismernek meg titeket! Lepték el a szarkasztikus gondolatok a fejemet. 

Louis adott egy sálat, vagyis jobban mondva, a nyakam köré tekert egy sálat. Kibaszott szívás nyomok. Zayn pedig a kezembe nyomott egy Ray-Bant. A pólóm nyakába akasztottam, mivel egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy a fejemen legyen, Valahogy Harry előkerített egy melltartót és egy csupa-csipke bugyit a zakója alól. 

- Tessék, ezeket vedd fel. Te csak a mi szemünk örömét szolgálod. – nézett le a fehér pólómra. Lenéztem én is és csak most tűnt fel, hogy valójában eléggé átüt az anyag. 

- Ühm… és mégis hol vegyem ezeket fel? – vettem el tőle az említett darabokat 

- Itt. – válaszolta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Szemem elkerekedett és a kijelzőre néztem, hogy hány emeletünk maradt még. Nem túl sok. 

Liam sóhajtott egy nagyot, majd megnyomta a vészjelző gombot. A lift hirtelen megállt. 

- Most már felveheted, anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy valaki meglát meztelenül. Probléma megoldva. – magyarázott 

- Ti vagytok a problémám! – mondtam dühösen 

- Te döntesz. Felveszed magadtól, vagy mi adjuk rád! – szólt közbe Zayn is hirtelen. Kicsit visszahátráltam a kitörésétől. 

- Inkább egyikre sem szavaznék. – motyogtam az orrom alatt, de tulajdonképpen azzal a lendülettel már lefelé vettem a rövidnadrágot. S némi magabiztossággal kellett volna eltöltenie annak, ahogy a szemük rám tapadt, de e helyett elpirultam zavaromban. Gyorsan lelöktem a gatyát, felkaptam a bugyit és már vissza is húztam a nadrágot. Kicsit nyöszörögtem, ahogy megfeszült a fenekemen, ezzel birizgálva a játékszert. – Ki vehetném, kérlek?! – szipogtam és már felé nyúltam, de Liam ellökte a kezem. 

- Nem, még nem végeztünk vele. 

- De egy normális járaton megyünk, nem? Ott úgysem tudtok semmit sem csinálni! – magyaráztam 

- Nem. És ha úgy is lenne, akkor sem feltétlenül kell, hogy kényelmes legyen neked az út. Meg kell tanulnod a leckét. Egy kis turbulencia, csak jót tenne neked. – folytatta Liam 

Frusztráltan fújtattam. 

A melltartót felvenni már kevésbé volt kínos, de félúton rájöttem, hogy segítség kell hozzá. Próbáltam a legkevesebbet mutatni magamból, így csak a kezemet bújtattam ki a póló ujjából és alá akartam csúsztatni a melltartót, de végül a póló szűknek bizonyult ahhoz, hogy még be is tudjam kapcsolni. 

Niall volt az első, aki észrevette és mögém lépve bekapcsolta azt. Végül pedig visszadugtam a kezeim a pólóba, s próbáltam úgy tenni, mintha tök normális lenne, amit csinált és nem érezném magam tőle furán. Elrabolt engem! Megszegte az ígéretét! Hazudott nekem! Próbáltam emlékeztetni magam, mielőtt bármiféle gyengéd érzés elszabadulna bennem. De ő nem kezel úgy, mint egy tárgyat! Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben róla, s a tetejébe összetalálkozott a tekintetünk. 

- Minden megvan? – kérdezte Harry egy kicsit kótyagosan a vetkőzős bemutatóm miatt. 

- Nem! Mezítláb fogok járkálni egy reptéren? Alsóneműket tudsz elővarázsolni a zakód alól, de egy pár cipőt már lehetetlen lett volna szerezni? – tiltakoztam. 

- Hozni akartam a Kevin papucsom, de… - kezdett bele Louis. 

- Felejtsd el. Inkább nem akarom hallani. – gúnyolódtam 

Mind kuncogtak, majd Harry benyomta a gombot, ami a biztonságiakhoz kapcsol. 

- Mi volt a problémájuk? – egy bosszús női hang csendült fel – Azonnal be kell jelentkezni, ahogy megnyomja a vészjelzőt. 

- Igazán sajnálom. Az egyik barátom véletlenül nyomta meg a gombot. – válaszolt Harry és a hangja tényleg elnézésért esedező volt. 

- Legközelebb legyen figyelmesebb. – sóhajtott 

A lift újra megindult, én pedig mindenki más mulatságára, felvettem a napszemüveget egy bosszús sóhajjal kísérve. 

***

Niall-al mi betértünk egy kisebb kávézóba reggeliért, míg Harry és a többiek, elmentek bejelentkezni, szerezni néhány ruhát és egyéb hülyeségek végett. Szemtől szemben ülünk egy asztalnál és egyikőnk sem szólt egy szót sem. Én éhesen faltam az áfonyás muffinom, míg Niall a palacsintáján nyammogott, s a falatok közt engem vizslatott. Szemem elszakadt a muffintól néhány másodpercre és összetalálkozott a szemünk. Ahogy a szeme az enyémbe fúródott, valamit éreztem legbelül. 

- Köszönöm! – törtem meg a számomra kínos csendet. 

- Mit? – válaszolta az aranyos akcentusával. 

- Hogy nem úgy bánsz velem, ahogy a többiek. Mintha csak egy játékszer lennék. 

Valami megcsillant a szemében, de már oda is volt, amint felfedeztem. Csendben maradt és egy újabb falatot kapott be. Fújtattam egyet, majd folytattam az evést. Louis érkezett szemből, elragadtatott mosollyal az arcán és néhány bevásárló táskával a kezében. 

- Sophie, hoztam neked valamit! – jelentette be büszkén. 

- Mit? – forgattam a szemeim. Az egyik szatyorból előhúzott egy pár bolyhos papucsot. Elnevettem magam, ahogy odaadta nekem. Felvettem. A jó meleg érzés hamar átjárt. Végre nem a hideg sugárzott a lábaimban. Felugrottam és szorosan megöleltem, figyelmen kívül hagyva, hogy a szexjátékszer, ismét nyomódott bennem. Kicsit meghátrált hirtelen reakciómra, de végül viszonozta az ölelést. 

- Köszönöm Lou! – váltam el tőle. 

- Csss… ne olyan hangosan! Lebukunk és utána megrohamoznak minket. – suttogta a fülembe. 

- Óóó, teljesen tönkretetted a pillanatot! – motyogtam durcásan 

Hamarosan Harry, Liam és Zayn is visszaért, kezükben mind papírszatyrokat cipeltek. Harry arcán hatalmas volt a vigyor, ez pedig rám nézve nem sok jót jelenthet. 

- Srácok! Lejelentkeztem, hamarosan indulunk, a repülőnk már a beszállókapuhoz tart – magyarázta boldogan. Szent szar! Bassza meg! Bassza meg! És még egyszer bassza meg! Hát tényleg nem vicceltek… Ismét kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amikor játékszerként használnak. Nem hiszem, hogy a játék, amit a kocsiban kezdtek, már véget ért volna, s ezt a játékszer bennem is alátámasztotta. A srácok is örültek, különösképpen az a három, akire nem került sor korábban. Hát ismét nagy szarban vagyok.


Volna egy hatalmas kérésem hozzátok! 
Lájkolnátok EZT? Először az oldalt, utána a képet. Blogverseny és ez az egyik kedvenc blogom. Sokan vagyunk, játszva megnyerhetjük. Csak kétmásodperc, szóval nagyon kérlek titeket :) Ha megteszitek, akkor sietek a következő résszel :P Előre is köszönöm mindenkinek, aki veszi  a fáradságot. 

Közérdekű

Kedves Olvasóim!

Először is szeretnék köszönetet mondani a rengeteg jókívánságért, amit küldtetek nekem. Mondanám, hogy máris érzem a javulást, de azt hiszem csak a Libexin kezdett hatni :) Így már legalább éjszaka tudok aludni. Ez már félsiker. 

Tényleg ilyenkor örülök igazán, hogy ehhez a fandomhoz tartozok, amikor ilyen kedves emberekkel hoz össze a sors. 

Felmerült egy-két vád ellenem, szeretném őket tisztázni. 

Kedves Lola, bár nagyra értékelem az összes olvasómat, de nem fogsz vele meghatni, ha azt mondod, hogy nem olvasod tovább. Szabad akaratomból döntöttem úgy, hogy lefordítom, te szabad akaratodból kezdted olvasni. Én szabad akaratomból, akkor hozom a részeket, amikor tudom, te pedig szabad akaratodból úgy dönthetsz, hogy nem olvasod tovább.

Mindig van valami kifogásom? Nem ismersz, miből gondolod, hogy csak kifogás? Igen, lebetegedtem, rohadtul fáj a fejem és rohadtul köhögök. Azzal az egy résszel is csak a ti kedvetekért küszködtem, hogy meglegyen, hogy ne hagyjalak titeket cserben. Megtehettem volna, hogy nem hozok egyet sem, vagy csak kilököm azt az egy részt és nem szólok egy szót sem. De nem, én még magyarázatot is adtam rá, hogy tudjátok, hogy miért csak annyi az annyi. 

Nem egészen tudom, hogy milyen egyéb kifogásokra gondoltál még. Talán arra, amikor írtam róla, hogy miért nem tudok mindennap  részeket hozni. Nos, sokan tanúsíthatják, hogy március eleje óta és előre láthatólag majdnem június végig egy másik országban vagyok. Az albérletben ahol élek nincs internet, így csak a gyakorlati helyemen tudok netezni, ahol hidd el, van ezer meg egy más dolgom is és épp csak a szabadidőmben tudok ilyesmivel foglalkozni. 

És tulajdonképpen ezt is csak azért mondom, mert el akarom mondani és nem mintha valaki is számon kérhetne. Nem vagyok én egy robot, hogy folyton ezzel a bloggal foglalkozzam. 

Persze érhet a vád, hogy fordítani könnyű, hiszen a sztori meg van írva, de csak szemléltetés képen, itt egy részlet a következő fejezetből, amit a google fordítóval fordítottam és csak bemásoltam: 

"Miért nyög?" Suttog a fülembe. Megpróbálom vállat vonva vele, de szorítása egyre szorosabb. "Sophie. Miért. Volt. Önnek. Moan? "Harry megvágta a szavakat. Én nem válaszolok, ahogy felmászik a lépcsőn, hogy LED-je a jet, harapdálta az ajkam idegesen. Harry szorosan a sarkamban. A fiúk követik mögöttem, és Ian bezárja a séta, becsukta maga mögött az ajtót. Leteszi a zsákok a padlón, és kiegyenesíti maga jár profi.

Talán így már mindenkinek egyértelművé válik, hogy nem Ctrl+C- Ctrl+V -vel születnek a bejegyzések, hanem DOLGOZOK RAJTA. Bár folyékonyan beszélek angolul, de megesik, hogy olyan szó, akad elém, amit nem ismerek, vagy olyan mondat, amin gondolkozni kell, hogy értelmezzem. Mindig igyekszem szép magyarsággal megfogalmazni a dolgokat és ez időigényes.

Én nem haragszom, de attól, hogy rossz napod van, még nem kell átgázolni másokon. Néha bölcs dolog a hallgatás.

Kedves Katie Boo, megint nincs úgy ahogy ígértem? Valóban, mást ígértem, nem úgy lett, sorry, én is ember vagyok. De mi az, hogy megint? Visszanéztem az összes bejegyzést és soha nem ígértem semmit. Vagy kihagy az agyam, de akkor kérlek világosíts fel. És ha eleged van belőlem, akkor csak szimplán ne nyisd meg többet az oldalt és el van intézve :)

Nem várok köszönetet, amiért fordítom, mert örülök neki, hogy tetszik nektek a sztori, de azért lebegjen a szemetek előtt, hogy én már rég végig olvastam és a ti kedvetekért csinálom.

Ha az információim nem csalnak, akkor viszont egyesek itt még olyan zsenge korúak, hogy jobban tennék, ha a János Vitézt, a Toldit, vagy az Egri Csillagokat olvasnák!

Lányok, akik cserét kértetek, ki foglak titeket tenni, csak annyit kérek, hogy ha a blogotok kikerült az enyémre, akkor utána ti is tegyétek majd ki a tieteken.

Mrs. Malik, ez a sztori 50 részes, a második évadából pedig eddig 37 rész van fent, de azt még írja az eredeti író.

Továbbra is fent tartom, hogy aki szeretné, hogy olvassam el a blogját és véleményezzem, az küldje el nekem Word-ben, vagy Pdf-ben és akkor sort kerítek rá, majd pedig komizok. 

Ha amíg vártok az új részre unatkoztok, akkor olvassatok bele a saját blogomba. Bár hosszú, de sokan mondták már, ahogy annyira tetszett nekik, hogy egy-két éjszaka alatt végig olvasták. Sőt olyanról is tudok, akinek én voltam az egyik inspirációja, hogy saját sztorit írjon, és erre nagyon büszke vagyok :) http://iknowlarrystylinson.blogspot.pt/

Reményeim szerint helyre álltak a dolgok az emberek buksijában és több ilyen bejegyzésre, ahol nem a sztori folytatódik, már nem kerül sor. 

Mégegyszer köszönöm a jó kívánságokat és a szép szavakat. Puszi mindenkinek, Nesi!

Jah, és a lényeg. Hamarosan hozom a következő részt :)

14.Rész - A játék

Próbáltam vissza ülni, de Zayn lefogott. 

- Most indul az időtök. – mondta Harry és az órájára nézett. Zayn nem vesztegette az idejét. Megragadta a csípőmet és magára ültetett, s egyenesen szembekerültem sötét mézszínű szemeivel. Lehunytam a szemhéjam, ahogy ajkai enyémnek nyomódtak. Kezeivel felhúzta a lábaim, hogy körül öleljem vele a csípőjét, s így még közelebb hozott minket egymáshoz, éppen csak a farmer anyaga választott minket el. Nem viszonoztam a csókját, hanem szoros vonallá préseltem a számat. 

Éreztem, hogy nadrágja egyre szűkebbé válik számára és ő még jobban szorít magához. Kezeivel keményen markolt a fenekembe, s én ajkaiba nyögtem, ahogy ezzel még meglökte bennem a játékszert. Erős mozdulatától döbbenten ziháltam, mivel a tárgy fájdalmasan mozdult bennem. Zayn kihasználta az alkalmat, hogy nyelvét átvezesse, közben pedig a mellemet kezdte masszírozni. 

Az egész testem libabőrös lett, ahogy hideg keze hozzáért az érzékeny bimbómhoz. Csipkedte és csavargatta ujjaival, míg a nyelvével továbbra is a számat fedezte fel. 

Kényelmetlenül mocorogtam, de a fenékdugasz újra megmozdult. Panaszosan nyöszörögtem az érzéstől. Zayn kezeit levezette a rövidnadrágomba. Mindenféle figyelmeztetés nélkül egyik ujját belém vezette. A számszélét harapdáltam, hogy elkerüljek bármiféle sikításszerűt. Rövid ideig kényeztetett az ujjával, majd az egyik nedves ujját az ajkaimhoz emelte. 

- Ízleld meg magad. – parancsolta. Nemlegesen ráztam a fejem és ő komolyabban nézett rám. Szabad kezével ismét megmarkolta a fenekem, valószínűleg még a játékszerhez is hozzáért. 

Egy nem emberi hang szakadt ki a számból és ő benyomta az ujját az ajkaim közé. Az íze sós és undorító volt, és én nem voltam hajlandó lenyelni. 

- Nyaljad! – parancsolta ismét. Nem mozdultam. Nem gondolkozott, összeszorította az orrom a hüvelyk és a mutatóujjával, így nem engedett lélegezni. – Gyerünk, szopjad és akkor jó eséllyel megéred a holnapot. – sistergett. Kitartottam, ameddig csak tudtam, de néhány másodperc múlva feladtam. 

Az émelyítő folyadék végigfolyt a torkomon és hányni tudtam volna. Zayn elengedte az orrom és én nagyokat sóhajtottam. Vigyorgott, ahogy én próbáltam helyreállítani a légzésem, erősen zihálva. 

- Lejárt az idő. – Harry reszelős hangja véget vetett a ’játéknak’. 

- Mehetsz. – mondta Zayn, mielőtt újra megcsókolt és visszahelyezett az erkölcstelen kis körük közepére. Behunytam a szemem, ahogy a fenékdugasz újra megnyomódott. Kinyitottam a szemem és kínomban felnyögtem a látványon. Az arcuk kipirosodva és mind, Harry, Niall Liam és Louis is elővették a szerszámukat és finoman kényeztették magukat, s ekkora már becsatlakozott Zayn is, hogy befejezze, amit velem elkezdett. 

- Most ki jön? – kérdezte Liam, majd visszahajtotta fejét a kocsi falának. Majdhogynem abban a pillanatban az autó egy hirtelen bal kanyart vett, ezáltal én pedig Harry-re buktam. Kuncogott és elhelyezkedett. 

- Lou, mérd az időt. – mondta, majd megragadta a bilincsem láncát. Hátulról fogva húzott ki a körből, én pedig nyöszörögve tiltakoztam. Próbáltam lelassítani őt a lábammal, de sikertelenül. 

Harry fájdalmasan a kocsi falának nyomott és így mindannyian láthattak. Öleinket összenyomta, összebilincselt kezeimet beleakasztotta az egyik első ülés támlájába, majd kényszerített, hogy leüljek, így egy nagyon kényelmetlen pozícióban végeztem. 

- Harry, talán fel kellene húzni a paravánt, ami elválaszt a vezetőfülkétől. – javasolta Niall, s szeme az én kiszolgáltatott testemen pihent. Mocorgást hallottam, majd a zajt, ahogy a paravánt elhúzták. Hangosan nyögtem, ahogy még egy gödrön áthajtottunk és az összes fiú, kivéve Harry, még keményebben kezdték verni maguknak. A kezem már fájt a kényelmetlen testhelyzettől, de Harry még közel sem végzett velem, s lehúzta a gatyáját és boxerét, hogy ez számomra is egyértelmű legyen. Becsuktam a szemem és a szám is keményen összeszorítottam. Ujjai a pólóm alá vándoroltak, a köldökömnél körzött, amitől kirázott a hideg. Harry kutakodó ujjai levándoroltak és lejjebb húzták a rövidnadrágom. A hideg levegő megcsapta az alsóbb területeket, nagy levegőt vettem és kinyitottam a szemem. Teljesen levette a nadrágom, és magamögé dobta. Kuncogtak, majd körbeadogatták, végül Louis kezében állt meg. 

Harry közrefogta a csípőm, az erekciója végét pedig a bejáratomhoz illesztette. 

- Emlékezz, ha bármi mást csinálsz a nyögdécselésen kívül, akkor az együttöltött időnk megduplázódik. – suttogta a fülembe, majd mélyen belém vezette magát. 

- Jajj!!! – szakadt ki belőlem még mielőtt megakadályozhattam volna. Erősen haraptam meg a szám, megbánva a kitörésemet. 

- Hmm… dupla idő Lou! – vigyorgott és újra elmerült, még keményebben. Nem hagyott időt, hogy megszokjam méretét, csak benyomult teljes erővel. A mix, hogy ő bennem van és a játékszer is a fenekemben, émelyítő. Minden lökéssel nyafogásra kényszerített, a fenekem fájdalmasan verődött a jármű padlójához, míg ő próbált olyan mélyen belém hatolni, amennyire csak lehet. A tény pedig, hogy még a kezem is a hátam mögé van erőltetve, totál kicsinált. 

Zihálást hallottam és Harry válla fölött elnézve láttam, hogy Zayn, Liam és Niall is közel állnak hozzá, hogy elélvezzenek, csak attól, hogy nézik, hogy Harry engem dug, míg én magatehetetlen vagyok. Becsuktam a szemem kínomban. 

Harry arcán látszott, hogy koncentrál. Folytatta a lökéseket, de a többiekkel ellentétben ő nem úgy tűnt, mint aki közel van a csúcshoz. Próbáltam rásegíteni, hogy mihamarabb elmenjen, hangos nyögésekkel, de semmi nem törte meg a koncentrációját és a fájdalom a testemben, amit a behatolásaival okozott, nem enyhült olyan gyorsan, ahogy én azt vártam. 

Néhány perc múlva a gyönyör egy halvány szikrája gyulladt bennem és egy állati morgás hagyta el a számat, s Harry-t kivéve mindenki hangosan élvezett a saját kezei közt. De lassacskán a zöldszemű is fáradni kezdett. Lökései lomhábbá váltak, de még mindig mélyek voltak. Ettől fogva éreztem én igazi gyönyört. A sokkal óvatosabb és finomabb mozdulatok jól estek fájó testemnek. 

- Srácok, 5 percen belül megérkezünk a reptérre, úgyhogy légy szíves fejezzétek be az elfoglaltságotok és készülődjetek. 

Harry arckifejezése egy kissé mérgessé fordult, a sofőr mondatára és ismét keményebben kezdett bennem mozogni. Mindketten ziháltunk és Harry belém eresztette magát. Én is közel voltam már, de Harry kihúzta magát rögtön és nem engedte, hogy én is elélvezzek. Nyöszörögve tiltakoztam, de Harry mérgesen nézett rám. 

Sóhajtott, majd jelzett Niall-nek, hogy nyissa ki a bilincsemet, míg ő visszaadja rám a nadrágot. Az ír fiú megtette, de nem nézett egyszer sem a szemembe. A bilincs kipattant és én megdörzsöltem fájó csuklómat.

Tudom, hogy nem dupla rész, de higgyetek nekem, nem vicces, amikor fordítasz és a köhögés miatt eltéveszted a sort, hogy hol jártál. Azt hittem, hogy mostanra már jobban leszek, de tévedtem, úgyhogy csak ennyit tudtam kiküszködni magamból. Igyekszem gyors lenni és hamar hozni a következőt. Puszi, Nesi

Szemét vagyok :)

http://directioner.hu/

Igen, tudom, mindenki ráizgult, hogy új részt hozok, pedig nem :D Mint mondtam abból kettőt hozok hétfőn. 

Viszont, vasárnapig lehet feliratkozni a 1D különszámra. Egyszeri megjelenés, 1000 Ft, egy csomó ajándék lesz benne, plusz egy óriás poszter, ami nem lesz benne az újságárusoknál kapható verzióban. Már csak ezer ember kell kb. 

Gondoljátok végig, hogy amíg ilyenekből nem produkálunk eladást, mint különszámok, cd-k... vagy amíg a slágerlistákon nem veszik át a vezetést, addig nem fognak idejönni koncertezni.

Alapból nem szoktam minden hülyeségeket kitenni a blogjaimba, de úgy vettem észre, hogy ezt nagyon sokan olvassátok és hátha akad olyan köztetek, aki még nem látta ezt a lehetőséget.

Könyörüljetek meg rajtam, a húgomnak akarom megvenni ajándékba, egyik szülinapi ajándéknak. 

Bocsássátok meg, hogy aljas módon ezt tettem ki, de hétfőn jelentkezem az új részekkel. Addig is puszi, Nesi :)