28.Rész - A szobában történt

- Nem! Még nem jöhettek be! – mondtam a srácoknak, akik az ajtó előtt várakoztak. 

- Kislány, már vagy öt órája bezárkóztál oda. Most már végezned kellett! Még nekem sem telik ennyi időben a hajamat megcsinálni! – csengett Zayn hangja az ajtó másik oldaláról. Neki és Liam-nek lövése sem lehetett róla, hogy mit vettem, szóval hamarabb váltak türelmetlenné, mint a többiek. 

- Jah, meg megcsinálni a hajadat és berendezni egy szobát… azt össze lehet hasonlítani. – Kiabáltam vissza szarkasztikusan, miközben az utolsó részleteket rendezgettem a szobában. 

- Nos. Ja! – mondta kicsit halkabban. Kuncogtam. Kicsit hátrébb léptem és még egyszer szemügyre vettem a munkámat. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót. Vettem egy lakatot, mivel Harry erről megfeledkezhetett, így nem alkotott rá szabályt.

- Et voilà mon travail d’artiste! – mondtam franciául, és beengedtem őket. Abban a pillanatban észrevettem, hogy kezeikben egy-egy posztert szorongatnak saját magukról, majd megvadult állatként támadták be az ágyam feletti részt és tapétázták ki saját magukat.

- Most már teljes – jelentette ki Harry mosolyogva.

- Nem, nem az! Elbasztátok az egészet. Ez lett volna az egyetlen helyiség a házban, ahol nem kell a képeteket bámulnom! – bosszankodtam, de ők nem vettek róla tudomást.

- Nem tudtam, hogy ilyen jól beszélsz franciául – csodálkozott rá Louis, de közben tovább vizslatta a szobát.

- Quebec-ben éltem, mielőtt ti úgy döntöttetek, hogy a saját tulajdonotokká tesztek. Quebex egy francia város, így ez megmagyarázza, hogy miért beszélem ilyen könnyedséggel – magyaráztam. Úgy tűnt, hogy érdekli őket az életemnek ezen darabkája, így folytattam. – Spanyolul is beszélek. – Niall szeme felcsillant. – De ti ezt nem tudhattátok, mivel mióta a tiétek vagyok, csak arra használtok, hogy örömet szerezzetek magatoknak. – Mondtam hirtelen hangnemet váltva.

- De hogy beszélsz olyan jól angolul, ha francia közegben nőttél fel? – kérdezte Louis

- Jah, mert most hirtelen érdekelni kezdett? – kérdeztem vissza fintorogva.

- Nem. Csak beszélgetek. – válaszolt szárazan.

Felnyögtem durva visszaszólásán, de válaszoltam – Az ált.sulit angolul jártam, a többit franciául, de azóta is írok és olvasok angolul.

- Soph, miért van két ágy? – kíváncsiskodott Niall, ahogy zavartan ingatta ide-oda a fejét. 

- A második egy alvó kuckó.

- Oké, és mi a különbség? – szólalt meg Liam először aznap.

- Ott egyedül alhatok, és csakis egyedül.

- De attól mi még ágyba vihetünk, amikor akarunk. Attól, mert te egyedül akarsz aludni, nem jelenti azt, hogy hallgatni fogunk rád – jelentette ki Harry.

- Tökmindegy – vontam vállat. – Jó, ha van egy kis saját, privát helyem. És most kifelé! Fáradt vagyok és aludni szeretnék!

- De a ruhák? Rengeteget hoztunk neked! Nem akarod őket ma este kipakolni? – kérdezte Louis reménykedve.

- Nem. Az várhat.

- Én még nem megyek – tiltakozott Harry. – Le kell ellenőriznem néhány dolgot, hogy tudjam a szobád elfogadható.

Harry átvizsgálta a szobát. Benézett a szekrénybe, az ágy alá és végül az ablakhoz ment.

Bassza meg! Elfelejtettem elrejteni az ablakon át szökés lehetőségét. Harry mérgesnek tűnt, ahogy behúzta a kötelet.

- Én meg… meg tudom magyarázni. – dadogtam.

- Kérlek tedd, mert az talán megkímélne a büntetéstől. És higgy nekem, jobban járnál, mert eléggé sok minden van a tarsolyomban. – Harry vonásai kemények voltak, pont úgy, mint a többieké is. Bár Niall, mintha kevésbé lett volna dühös és inkább mintha egy mosoly bujkált volna az ajkain a gyenge próbálkozásom miatt.

- Én csak… azt akartam… hogy… - bugyborékoltam, de Harry félbeszakított.

- Mindegy. Nem akarom hallani a kifogásaidat. Túl rendesek voltunk veled, és te megfeledkeztél emiatt néhány fontos szabályról. Örömmel juttatom őket eszedbe ma este.

- Harry! Nem gondolod, hogy túl kemény vagy vele? Már így is olyan sok mindenen ment keresztül! – próbálkozott Niall megvédeni.

- Niall, te csak fogd be! Nem akarok róla beszélni veled éppen most! – válaszolt gorombán.

Niall vitatkozott volna még, de Louis kivonszolta a szobából. Csak arra volt már ideje, hogy felém tátogja: Sajnálom!

Elnézően mosolyogtam rá, hiszen nem az ő hibája, de hirtelen Harry megragadott a derekamnál fogva és az ágyra lökött. Harcoltam ellene, de megragadta a kezem és az ágyhoz szorította.

- Zayn, Liam, áthoznátok a bevásárló táskákat a szobámból? Van bennük néhány dolog, amire szükségem lenne – kérte őket.

Ó bassza meg! Ő tegnap az Anne Summers-ben járt…

- Most pedig te. - egyenesen a szemembe nézett – Soph, te húzod az agyunkat és el akarod érni, hogy a tenyeredből együnk. Niall-t már megpuhítottad és van egy olyan érzésem, hogy hamarosan Louis is követni fogja.

Rúgkapáltam és vergődtem még erősebben, de még mindig le tudott fogni. Nyöszörögtem.

- Rendes voltam veled ma. Gyakorlatilag megkaptad ezt a szobát, és bíztam benned annyira, hogy 10 percre magadra hagyjalak. Az Isten szerelmére, még azt is hagytam, hogy összebarátkozz valakivel. És ennek ellenére, te még mindig a szökésen töröd a csinos kis buksidat. – morgolódott és a normál esetben csillogó zöld szemei egészen elsötétedtek. – Nem úgy viselkedsz, mint ahogy kellene. További napokat fogunk hozzáadni, amíg velünk maradsz.

- Ja, mert ti azt várjátok, hogy békésen üljek a fenekemen és hagyjam, hogy ezt csináljátok velem? Ti egy rakat perverz, önfejű és uralkodó gyerek vagytok, erkölcsök nélkül – veszekedtem, a térdemet sikerült magunk közé húznom és a mellkasának nyomnom, de ő visszagyűrte maga alá és láttam, hogy közel áll hozzá, hogy megüssön.

- Tudod mit? Azt mondtuk, hogy Mullingar-be mehetsz iskolába, mikor vége a nyárnak, hogy egy kicsit távol lehess tőlünk. De azt hiszem mégsem így lesz. 

Csak félig figyeltem oda rá eddig, de a következő mondata megcsapta a fülem. 

- Jelentkezni fogunk óraadónak az iskolába, és gondoskodni fogunk róla, hogy legalább egyikünket, legalább egyszer lásd egy nap! Talán így felfogod, hogy a szökési próbálkozásaid nem hoznak fényes kilátást a jövődre!

Ebben a pillanatban Zayn és Liam visszatértek a szobába a kért szatyrokkal. Az ágy végére tették őket és mereven bámultak ránk.

- Kössz srácok, most már kimehetnétek és búcsúzzatok el Ellenszegülő Sophie-tól – mondta nekik Harry és a figyelme közben egy pillanatra elkalandozott rólam. Ezt kihasználva sikerült felrántanom a térdem és erősen ágyékon rúgni, amitől fájdalmasan felkiáltott.

Úgy éreztem ez jó alkalom ott hagyni őt és kiugrottam az ágyból és próbáltam kiszökni a szobámból. Liam és Zayn Harry-re figyeltek, így nem voltak elég gyorsak a reflexeik, hogy elkapjanak. Üldözni kezdtek, de volt néhány lépés előnyöm.

Kirontottam az ajtón és lefelé rohantam a lépcsőn, éreztem, hogy a nyomomban vannak. Már elkaptam a bejárati ajtó kilincsét, hogy kirontsak. De egyszerre csak erősen megragadták a derekam, és ujjak fúródtak keményen a bőrömbe.

- Megvagy! – egy Brit hang suttogta a fülembe és magához húzott.

Ijedtemben felsikoltottam. Lefogott és visszavonszolt a szobámba. Próbáltam többször is leugrani a lépcsőn vagy bárhogy menekülni, de a karjai olyan erősen fogtak, hogy esélyem sem volt. 

- Elég! Engedjetek már el! Nem akarok visszamenni hozzá! – vinnyogtam, ahogy Liam és Zayn visszatuszkoltak a szobába. Bezárták az ajtót és én hiába rángattam, majd valami hirtelen neki nyomott.

Fel lettem kenve az ajtóra, esküszöm, hallottam a hátam neki dübbenni. 

- Nagyon feldühítettél Soph. Azt hiszem, nem fogsz ma aludni – susogta a fülembe és elkapta a csuklómat pont a vágásoknál. Majd összekötözte őket egy kötéllel. A kötéllel, amivel szökni akartam. 

Hamar rájöttem a szándékaira, de mielőtt tehettem volna valamit, felemelt és beakasztotta a kötelet a fejem felett. A lábam nem érte a talajt, olyan magasan voltam így, mint ő. Nyöszörögtem, ahogy megéreztem a kötelet bevágni a bőrömbe.

- Nézz magadra, most olyan aranyos és ártalmatlan vagy itt lógva - gügyögte egyenesen az arcomba.

- Baszd meg! – kiáltottam és próbáltam belerúgni. A lábaimat is nekinyomta az ajtónak, ujjaival fájdalmasan vájt a combomba.

- Úgy lesz. Ha csak nem te akarsz lenni, aki megteszi – vágott vissza pimaszul. – Édesem, egy igazán hosszú és fájdalmas éjszaka elé nézel.

27.Rész - Barátkozás

A bevásárlóközpontban a srácok meg sem nagyon akartak szólalni. Nem túlzottan töltötte el őket izgalommal a bútorvásárlás. De ellenben én, egész jó hangulatba jöttem már néhány perc után is, ők pedig csak némán kullogtak utánam. Mondjuk azzal amúgy is tisztában voltam, hogy Louis inkább a ruhák iránt érdeklődik, Niall a kaja iránt. És Harry… ő csak Harry. Semmi nem érdekli, aminek nincs köze a szexhez. És legnagyobb sajnálatára, a környéken sem volt egyetlen Ann Summers bolt sem.

Úgyhogy valójában a srácok csak kedvtelenül ácsorogtak ott, míg és az eladókkal társalogtam és megvettem mindent amit akartam a festményektől egyéb lényegtelen apróságokig. Harry megmondta a címünket, így meg tudtam adni az eladóknak, hogy ki tudják szállítani a dolgokat a nap végéig.

Érdekes módon a srácokat nem támadták le vad rajongók, amíg vásároltunk. Talán a londoni lányok nem szeretik őket annyira… Vagy csak szerencsém volt.

Már három órája ott voltunk és a srácok egyfolytában panaszkodtak, hogy mi is tart ennyi ideig azon, hogy valaki bevásároljon egy hálószobába. Én pedig egyre csak azt hajtogattam, hogy ahhoz, hogy otthon érezzem magam, mindennek tökéletesnek kell lennie.

- Ó! Menjünk be ide is! – mondtam és egy újabb boltra mutattam. A fiúk kórusban nyögtek fel. Harry sóhajtott egyet, elővette a pénztárcáját és a kezembe nyomta a bankkártyáját.

- Te mész csak, oké? Én és a srácok oda leülünk pihenni – mutatott egy padra a bolttal szemben. – És ha nem jössz ki tíz percen belül, akkor mi megyünk be és nagyon megbánod, hogy megvárattál minket. Vissza kell érned 12:30-ra.

- Kérlek siess! Éhen halok – dörzsölgette Niall a gyomrát.

- Niall, te mindig éhes vagy – gúnyolódtam.

- És? Mi azzal a probléma? Te is legalább annyira éhes vagy, mint én, biztos vagyok benne! Bele sem szagoltál a fantasztikus reggelibe, amit csináltunk neked – vitatkozott.

- De én legalább nem panaszkodok miatta – vágtam vissza.

- Tikk-takk, tikk-takk… - figyelmeztetett Louis, hogy az én időm telik.

- Oké, rendben.

Azzal ott hagytam őket és bementem az üzletbe. Alaposan körbenéztem, kihasználtam, hogy nincsenek ott a srácok a nyakamon, hogy nyávogjanak. És, hogy rám figyeljenek.

- Szia! A nevem Alana. Segíthetek valamiben? – egy aranyos lány, hosszú, vörös, hullámos hajjal és ragyogó szürkés szemekkel kérdezte és meg is ijesztett egy kicsit hirtelen. Jobban megnézve velem egy korúnak tűnt.

- Ó, nem. Köszi, csak nézelődök.

- Oké, szólj nyugodtan, ha kell valami. – Már éppen távozni készült, de valami eszembe jutott.

- Várj! – szóltam utána. Megtorpant, én pedig gyorsan körbenéztem, hogy a srácok nincsenek-e mégis a közelben.

- Igen?

- Talán segíthetnél. Van ennek az üzletnek hátsó bejárata?

- Igen. Miért? – zavartnak tűnt kérdésemtől, én pedig még mindig idegesen járattam körbe a tekintetem.

- Ó, semmi különös. Csak tudod, hogy biztonságos-e, ha valami veszélyes történne az első bejáratnál.

- Akarod, hogy megmutassam? Úgy tűnik, mintha félnél valamitől – kérdezte kicsit hezitálva, miközben a hajába túrt.

- Mennyi az idő? – kérdeztem, nem foglalkozva utóbbi mondataival.

- 12:25 van – nézett az órájára.

- Oké, van időm. – Boldogan tapsolt egyet.

- Nagyszerű! Ez az első alkalom, hogy segíteni tudok egy vevőnek! Kövess. – ezután hátravezetett. – Tadaaaaaaaam!

Tökéletes. Megvan a tökéletes lehetőség a szökésre. Ha még egyszer kiengednek… Leesett az állam a gondolattól és Alana észrevette.

- Minden oké? Erre volt szükséged? – A szemöldökét is ráncolta aggodalmában.

- Igen és nem. Nézd, bonyolult a dolog és biztos vagyok benne, hogy nem akarsz belefolyni.

- Oké, de azt hiszem, szükséged lenne valakire, mondjuk egy barátra, akivel beszélhetsz az érzéseidről. azt hiszem én meg tudnálak érteni. Nem kellene, hogy magadban tartsd. Tessék – mondta és a kezembe nyomta a telefonját. – Írd bele a számod és esetleg egyszer összeülhetnénk dumálni egy fagyi felett.

Reflexből nyúltam a hátsó zsebemhez a telefonomért, de utána eszembe jutott, hogy a fiúk elvették. 

- Nincs telefonom – dünnyögtem.

- Ó! Akkor majd én megadom a számom és te hívhatsz, oké? Csak van valamilyen telefon, ahol élsz, igaz? – kérdezte és eltéve a telefonját, egy tollat és egy darab papírt húzott elő, majd lefirkálta a nevét és a számát.

- Megpróbálom. De mondtam, hogy az én esetem eléggé komplikált. És bocsi, de most mennem kell, vagy soha többet nem látsz – mondtam és megragadtam a papírt, majd visszaindultam a srácokhoz. Ő pedig követett.

- Ó, vágom! A barátod túlzottan birtokló fölötted, de lusta volt bejönni és azt mondta, hogy időben ki kell érned – próbálkozott. Én pedig elnevettem magam, hogy mennyire közel is jár az igazsághoz.

- Valami olyasmi.

- Mondtam, hogy én megértem! Nos, akkor viszlát és hívj majd! 

Gyorsan kiiszkoltam az üzletből és csatlakoztam a srácokhoz. Alana számát pedig menetközben a hátsó zsebembe csúsztattam.

- 9 perc 49 másodpercig tartott. Szereted feszegetni a határokat – rótt meg Harry és közben mindhárman feltápászkodtak.

- Ki volt az a lány, akivel beszéltél?

- Egy barát, aki a telefonszámomat akarta, amit nem tudtam megadni, mivel nincs – válaszoltam szárazon.

- Talán még nem bízunk benned annyira. Már így is nagy szerencséd volt ma, azután a kis öncsonkolós mutatványod után. Mostantól a legtöbb idődet ajtón belül fogod tölteni – mondta Harry és közelebb húzott magához, ahogy visszafelé sétáltunk a kocsihoz.

- De miért? – háborogtam.

- Mert én azt mondtam, és mert nem akarom, hogy vagdosd magad megint. Tekintsd úgy, mint egy büntetést az idióta tettedért. Vita lezárva – fejezte be.

Tovább sétáltunk, de többet én már nem szóltam. Csak csendben követtem őket. Megérkeztünk Harry kocsijához és beszálltam hátra, Niall pedig követett. Harry és Louis pedig elölről kerültek.

- Nem huncutkodni ti ketten – figyelmeztetett Harry és szúrósan nézett a középső tükörből. Elfordította a slusszkulcsot és a motor életre kelt. Csak a szememet forgattam az idióta megjegyzésén, majd kifelé bámultam az ablakon, ébren álmodva egy szebb világról, ahol magam hozhatom a döntéseimet és a srácok az idiótaságaik helyett inkább egy új dalról beszélgetnek a következő albumukra.

Lépjetek be a facebook csoportba: https://www.facebook.com/groups/324258284371036/

És olvassátok ezt is: http://kinoscsendonedirection.blogspot.pt/

26.Rész - Vita

Meglepi! Mivel ez nagyon rövid rész, így hoztam még ma. Remélem örültök!
Lépjetek be a facebook csoportba, jobb oldalon kint a link! Pussz, Nesi :)

Louis és Harry lekísért, külön figyelve rá, nehogy megérintsenek. Én pedig közben igyekeztem gondosan takargatni a friss vágásokat a csuklómon. A konyhába mentem, a két fiú pedig árnyékként követett. Leültem a pultnál egy székre, kezemet pedig az ölemben rejtegettem, amíg ők összevissza járkáltak és a kajákat pakolászták. Egy perc múlva már megtelt a pult tányérokkal, rajta tojás, bacon, palacsinta. Liam pedig elém tett egy pohár narancslevet. Inni akartam, de Harry megállított. Az egyik szekrényből elővett egy doboz gyógyszert, kivett egyet és odaadta nekem. 

- Tessék, ezt vedd be, ha nem akarsz teherbe esni. 

- Kössz… vagy mi. – motyogtam, majd bevettem az üditővel. Viszont a kaját nem érintettem. – Nem vagyok igazán éhes egyébként - hazudtam és elfordítottam a fejem. 

- Hülyeség. Egyél. A gyomrod konkrétan hangosan könyörög érte… mint általában – szólt rám Niall. 

Mindannyian engem bámultak, arra várva, hogy egyek valamit. Eléggé feszélyezve éreztem magam. Egy villáért nyúltam, de elfeledkeztem a vágásokról. Tekintetük a csuklómon landolt. Niall volt az első aki reagált. 

- Soph, az meg mi? – emelte fel a kezem és a fény felé fordította. 

- Semmi. Régi vágások – próbáltam visszahúzni, de a szorítása fogva tartott. 

- Ezek frissek – jelentette ki. Hüvelykujjával finoman végig simított mindegyiken, az arcom pedig eltorzult. – Miért kezdted vagdosni magad? 

- Jól esett a fájdalom… 

- Ez hülyeség – vágott közbe Louis és Niall mellé lépve közelebbről is szemügyre vette a csuklómat. Harry arca meg volt feszülve, ahogy szintén mellénk lépett, hogy megnézze a sebeket, amiket magamon ejtettem. 

- Miért akarod megnehezíteni a saját életed? – folytatta Louis 

- Mert gondoskodtok róla, hogy egy kupac szarnak érezzem magamat. Az, ahogy a saját örömötökre használtok, kicsinál! – kiabáltam. 

- Ez nem indok arra, hogy még több fájdalmat okozz magadnak – tiltakozott Louis. 

- Tényleg nem kellene vagdosnod magad, még a végén kórházban végzed Soph. – Niall tekintete már-már könyörgő volt. 

- Valójában, nem érdekel! 

- Elég! – tört ki Harry. – Sophie, ülj be az autóba. Megyünk bevásárolunk a szobádhoz. Louis, Niall gyertek velünk. Nem elég egy ember, hogy szemmel tartsa a kis Miss Öngyilkosságot – Harry megragadta a felsőkarom, de leráztam magamról. 

- Úgy döntöttél, hogy itt az ideje valami olyat csinálni, ami kicsit nekem is tetszik, mert a depresszió szélén állok. Nagyszerű. Kibaszott izgalmas lesz a nyaram. Talán gyakrabban kellene így töltenem – ordítottam, majd kirontottam a lakásból a sarkamban a három fiúva.

25.Rész - Gyengeség

Közel hallottam lélegzetét a fülemhez és lemertem volna fogadni, hogy neki több türelme van várni, mint ameddig az én önfejűségem kitart.

Talán el kellene játszanom az orgazmust. Vettem fontolóra a lehetőséget, és sorra vettem a pro és kontra érveket, hogy lehetséges-e, hogy rájön. Megkockáztatom. Döntöttem. Vagy talán elérhetném, hogy ő élvezzen el inkább… És talán magamra hagy.

- Oké, akkor hagy használjam az ujjaid. Nem szimpatizálok a buborékokkal. – kértem és próbáltam alázatosnak tűnni. Megfordultam, hogy szembe nézzek vele.

- Szolgáld ki magad. – válaszolta és kiemelte a kezét a víz alól. A következő lépésem mindkettőnket meglepett. Merészen megragadtam és a számhoz emeltem, majd a mutatóujjának ujjbegyét kacéran az ajkamhoz érintettem. Felnyögött, majd bekaptam az ujját. Hangosan nyögdécselt és lehunyta szemét, ahogy nyelvemmel a hosszú ujja körül köröztem. Keményen szoptam, Előre és hátra húzgáltam az ajkaim közt.

- Soph… Elég – próbált tiltakozni, de még hangosabban nyögött fel, ahogy én jobban bekeményítettem. – Fejezdbe… Soph… Ennek fordítva kellene történni – nyögte ki. A feje hátra bicsaklott, a morgásai mélyek voltak és éreztem, hogy már közel jár.

Észre sem vettem, hogy a másik keze merre kalandozik a víz alatt, amíg belém nem csúsztatta egy ujját. A víznek hála minden fájdalom nélkül.

Ziháltam az érzéstől, de azért észnél voltam még valamennyire. Próbáltam elhúzódni, de ő még egy ujját belém vezette a fürdőruha szegélyét arrébb tolva. A probléma viszont az volt, hogy Louis nem mozgatta az ujjait, hagyta hogy a testem még többért vágyakozzon. Nyüszögve tiltakoztam és eleresztettem az ujját a számból.

- Egyezzünk meg Soph. – mondta erősen zihálva. – Körzök az ujjaimmal, minden egyes alkalommal, ahogy te megmozdulsz rajtuk. Magadnak kell örömet szerezned. – Látva durcás képemet tovább magyarázta. – Ez is része volt Harry szabályainak. 

- Rendben.

- Tudnál még egy dologra koncentrálni közben? – Az arca elpirult, már-már szégyellősen kérdezte.

Tétovázva bólintottam, mélyen tengerkék szemébe nézve.

- Tovább szopnád az ujjam? Olyan izgató… - mondta és kínosan nézett a másik irányba.

Valójában ebben a pillanatban megsajnáltam őt, szóval megint megragadtam a szabad kezét és újra szopni kezdtem. Egy halvány mosollyal néztem, ahogy visszakapja a tekintetét, majd újra hátrahajtja a fejét. Talán Harry ellen fordíthatnám őket, csak annyival hogy kielégítem őket… A gondolat tűzként gyulladt fel a fejemben és erősebben szoptam Louis ujját, majd próbálkozásképpen megmozdítottam a csípőmet.

Hangosan nyögtem, ahogy ő válaszul körzött egyet az ujjaival bennem. A gyönyör tűzszikraként pattogott bennem és újra és újra megmozdultam, ő pedig a szavát tartva finoman körzött az ujjaival folyamatosan. 

- Ó, bassza meg! – Louis kihúzta ujját a számból és kezével megragadta magát.

- Ó, Istenem Louis. – nyöszörögtem szintén az élvezet szélén állva.

- Gyerünk Soph. Légy jó kislány és élvezz az ujjamon – zihálta és elélvezett.

Csak ennyi kellett nekem. Az ál-orgazmust el lehetett felejteni, igazi volt és kemény és erőteljes. Szorosan kapaszkodtam Louis vállába, Imaként szakadtak fel a számból a nyögések és a zihálás.

A zubogó víz hanga megtöltötte a fülem, de Louis visszahúzott a felszínre még mielőtt késő lett volna. De őszintén, az sem érdekelt volna, ha ott halok meg, elveszve a gyönyör hullámaiban, távol az élettől, ahol senkit nem érdeklek igazán.

Néhány percig ott feküdtünk szorosan tartva egymást, majd elhúzódtam és kiszálltam a medencéből. Rá se néztem többet, csak magam köré tekertem egy törölközőt, fogtam Harry ruháit és elindultam a szobájába. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, nem akartam Harry-t felébreszteni békés álmából.

Megugrottam, ahogy kezek fonódtak a derekam köré.

- Jó reggelt gyönyörűség. – suttogta reszelős hangon a nyakamba. – Hol jártál ilyen korán reggel? Kiábrándító reggel egyedül ébredni az ágyban. 

- Louis felügyelte, ahogy kielégítem magam – válaszoltam, mintha ez teljesen normális volna. Körbefordultam és egyenesen a szemébe néztem. Bólintott.

- Hiszek neked. Ki vagy pirulva. Élvezted magad? – kérdezte.

- Fogjuk rá – adtam fél választ. 

- Louis zavart? Louis szeret incselkedni, úgyhogy talán egy idő után elveszíted a türelmed…

- Nem Louis hibája volt, oké?

- Akkor mi történt? Mi volt a probléma, mondd el, akkor talán meg tudom oldani legközelebbre? – ajánlotta és már-már érzékenyen fogta kezei közé az arcom. 

Leráztam magamról a kezeit.

- Talán, ha nem lenne kötelező ezt élveznem, még lehet, hogy élvezném is. És sokkal jobban tudnám értékelni, ha egyedül tehetném – vágtam hozzá és a kezébe nyomtam a ruháit.

A földre ejtette őket és megragadta a karomat, még mielőtt ott hagyhattam volna.

- Ne viselkedj gyerekesen és hallgass meg – mondta komoran.

- Talán pont ezt nem érted Harry! Gyerek vagyok! Figyelemre van szükségem! – kiabáltam, majd a földre dobtam magam és összekucorodtam. Hallottam a többiek sietős lépteit Harry szobája felé. Berontottak és lefagytak, összezavarodtak könnyes arcom látványától. Még nehezebb lett erősnek maradnom és nem még jobban sírnom, amikor Harry leült mellém és a hátamat kezdte dörzsölgetni. 

Niall is oda akart jönni, hogy vigasztaljon, de Harry egy pillantásával megállította. 

- Meg tennéd, hogy nem érsz hozzám…? Kérlek! – szóltam rá, ő pedig elengedett.

- Gyerünk, öltözz fel és utána reggelizhetünk. – mondta

- Csinálok tojást és bacont – ajánlotta Niall és kifordult Harry szobájából.

- Facsarok narancslevet. – tette hozzá Liam és Niall után indult.

- Csinálok palacsintát meg gofrit. – szólt közbe Zayn is és ő is eltűnt.

- Én pedig megyek, hozok ruhát neked. – fejezte be Louis és ő is kiment Harry szobájából. 

Lenyugodtam és letöröltem a könnyeimet. Magamban, keserűen mosolyogtam rajta, hogy milyen tettre készek a fiúk, hogy tegyenek értem valamit, ha szét vagyok esve. Ez a gyenge pontjuk.

Louis néhány perccel később visszajött és hozott nekem rendes ruhákat.

Végre valami, ami nem mutat többet a kelleténél Gondoltam, majd a fürdőbe indultam, hogy felöltözzek. A srácok engedték, hogy egyedül menjek be, de mindketten ott álltak az ajtó előtt, amíg ki nem jöttem.

De ez a tény nem tartott vissza attól, hogy az alatt a rövid idő alatt, amíg egedül voltam, néhány újabb vágást ejtsek a csuklómon. A kiserkenő vér jó érzéssel töltött el a gyenge pillanataim után.

A másikra tegnap feltettem a második részt, olvassátok azt is :) http://kinoscsendonedirection.blogspot.pt/

24.Rész - Pezsgőfürdő

Kótyagos fejjel ébredtem. Harry karját átvetve a derekamon aludt. Ránéztem az éjjeliszekrényen lévő digitális órára. Reggel 5:30 volt. Talán megléphetnék, amíg alszanak, elmenekülhetnék minél távolabb tőlük és hátha sikerülne találni valakit, aki befogad egy kis időre…

Harry halkan horkolt, felé fordítottam a fejem. Álmában úgy festett, mint egy angyal, egy halvány mosoly volt az ajkán és a fürtjei összevissza álltak a fején. Közelebb húzott és én hirtelen elhúzódtam és kiugrottam az ágyból.

Kerestem a ruháimat, de a sötétben nem találtam, így benyúltam a szekrényébe és elvettem egy melegítőnadrágot megy egy pulcsit, majd gyors belebújtam. Lábujjhegyen surrantam ki a szobájából, de megtorpantam, ahogy meghallottam, hogy halkan motyog.

- Nem Soph. Nem mehetsz el… Az enyém vagy. – Ekkor közelebb húzta a párnát magához, mintha én lennék.

Megráztam a fejem, de egy mosoly ott rakoncátlankodott az ajkaimon, végül folytattam az utam kifelé. De az egyik szemem a takarókupacon tartottam, az ágyon, ami alatt Harry lapult. Kinyitottam az ajtót és végre kívül voltam. Halkan csuktam be magam után. Megkönnyebbülten sóhajtottam, amint kint voltam a folyosón. Megfordultam, hogy lemenjek, de egy meztelen mellkasba ütköztem és erős kezek kaptak el, mielőtt az ütközéstől seggre ültem volna. Felnéztem és egy pár kék szem kíváncsian nézett vissza rám. 

- Nem meglépni próbáltál, igaz? – suttogta Louis. Kérdőn várta válaszom, míg én próbáltam kitalálni valami hihetőt. Tekintetem hirtelen az egyik fürdő ajtaján akadt meg.

- Nem-nem… Csak a mosdóba megyek. – hebegtem, és reméltem, hogy hinni fog nekem. Idegesen haraptam a számba.

- Nem kellene elmondanod Harry-nek mindig, hogy hova mész? – kérdezte és keresztbe fonta a karját a csupasz mellkasán. – Mert ahogy láttam, biztos vagyok benne, hogy éppen azon fáradoztál, hogy fel ne ébredjen. Basszameg!

- Igen, mert olyan nyugodtan aludt! Nem volt szívem felébreszteni csak ezért… - hazudtam félig. Az igazságrésze pedig az volt, hogy Harry békésen festett álmában.

- Rendben. – Nézett rám szúrósan. – Gyerünk Soph. Nem vagyok marha. Ismerd be. Nem a wc-be akartál menni, hanem valahová máshová. – A lábaimat bámultam. A szarba, nem hisz nekem. Végem van. Viszlát élet. – Fürdőzni akartál – mondta önelégülten. Mi van? Megdöbbenve néztem rá. Ááá, az egyik fürdőszobában van egy pezsgőfürdő. Így már minden világos. 

- A francba. Rajta kaptál – mondtam zavarodottságot tettetve. Felnevetett.

- Túl könnyű átlátni rajtad. Látom, amikor hazudsz. Van valami a szemedben olyankor és az ajkaidat is harapdálod. Elbűvölő. – nevetett még jobban. – Gyere velem a szobámba – mondta és megragadta a karomat. A szökésem ezennel a sutba került. Az illata átjárta az orromat, amint beléptünk a szobájába. Behúzott magával és becsukta az ajtót mögöttünk. A szőnyeg puha volt a talpam alatt.

- Azt hittem a pezsgőfürdőbe készültem. – mondtam. Az ágyával szembe állított. 

- De kell egy fürdőruha, nem? Ha csak esetleg nem a meztelenfürdőzést szereted… - ecsetelte és a gondolattól megnyalta a száját. Gyilkos pillantást vetettem rá. – Csak mert nem gondolom, hogy Harry örülne, ha a kedvenc pulcsijában úszkálnál. Bízz bennem, mert én már próbáltam. – kuncogott az emlékén.

- Ó, igen. Hiszen ti vagytok Larry Stylinson. Tényleg annyira közel álltok egymáshoz?

- Nem vagyunk melegek, de testvérként tekintünk a másikra. Osztozunk mindenen… - Az utolsó mondatot halkan suttogta a fülembe, a testem pedig teljesen libabőrös lett. – Most pedig maradj itt és hozok neked egy fürdőruhát – majd eltűnt valahol, ami egy gardrób szobának nézett ki.

- Neked vannak lányra való fürdőruhák a cuccaid közt? – kérdeztem szarkasztikusan. Hallottam, hogy kotorászik, majd egy papírtáskával tért vissza.

- Mint azt te is láthatod, igen. – A kezembe nyomta a táskát. – Egyet vegyél fel, a többit pedig tartsd meg. – Boldogságot színleltem, majd megöleltem. – Bemehetsz oda, – mutatott a helyiség felé, ahol előtte ő is eltűnt – ott van tükör és nem fogok leskelődni. Azt akarom, hogy meglepetés legyen, amit választottál. – Ahogy befejezte, betolt maga előtt a gardróbba. Felkapcsolta a villanyt a szűkös helyiségben, megvilágítva ezzel többnyire élénk színű ruhák tömkelegét. Ahogy becsukta az ajtót unottan sóhajtottam.

- Nagyszerű terv megint, Soph. – motyogtam és gyors belenéztem a szatyorba egy megfelelő fürdőruhát keresve. Feladtam, random kivettem egyet és felhúztam. Röviden belenéztem a tükörbe, majd Harry ruháit megragadva visszamentem.

- Tadam! – „ujjongtam”, ahogy kimentem. Ó, Lou? Rajtad miért van fürdőgatya? – akaratlanul tört elő belőlem a kérdés.

- Természetesen veled tartok. Harry nem vigyázhat rád, mivel alszik, de én friss és fitt vagyok, úgyhogy én leszek veled, amíg ő fel nem kel és el nem visz vásárolni. – Magyarázata közben alaposan végigmért. Úgy bámult rám, mintha egy cafat hús lennék, ettől pedig kellemetlenül éreztem magam. 

- Ne legyél már ilyen perverz és talán átmehetnénk a fürdőbe mielőtt ránk köszönt az újév – fortyogtam.

- Hátrább az agarakkal kisanyám. Atyám, tán menstruálsz? – mondta, de közben feltápászkodott és kifelé indultunk. Miért gondolja mindenki azt? Először Niall, aztán Ő. Lefogadom, hogy Harry lesz a következő!

- Nem, nem menstruálok! A nap 24 órájában azon vagytok, hogy bosszantsatok, jó hogy dühkitöréseim vannak. És ez tök normális, ha belegondolsz, hogy min mentem keresztül miattatok.

- Ja. Mindegy. – vonta meg a vállát és beterelt a fürdőbe, az ajtót pedig félig nyitva hagyta.

- Legalább annyit megtehetnétek, hogy befejezitek, hogy állandóan lökdöstök, húztok-vontok…

Louis beleült a vízbe és gyengéden nyögött a víz hőmérsékletére reagálva. Megnyomott néhány gombot és a víz gyorsan bugyborékolni kezdett.

- Megtehetnénk, de nem fogjuk. Szórakoztató, hogy mindig mérgelődsz. – Kezeit kitámasztotta a medence szélére. – Most pedig fejezd be a panaszkodást és gyere te is.

Kinyújtottam rá a nyelvem, Harry ruháit pedig a földre dobtam, majd a bugyogó, forró vízbe mártóztam. Szembe ültem le vele, a lehető legtávolabb tőle, de alig egy percen belül, elkapott és áthúzott az ölébe. 

- Meg kell tanulnod nem ellenkezni, hogy közel legyél hozzánk, mert végül úgyis csak még közelebb kerülsz – motyogta a fülembe és néhány puszit lehelt a nyakamra. – Mi volna ha most ejtenénk meg a napi kielégítésed? Elvégre most itt vagyok, hogy felügyeljelek.

- Nem, köszi. 

- Valójában Drágám, nincs más választásod.

- Baszd meg!

- Szívesen, de először magadon kell segítened – válaszolt pimaszul.

- Nem tudom hogyan kell! – tiltakoztam.

- Tudod! Niall megmutatta a repülőn. Ha jól emlékszem, az kevesebb, mint egy napja volt. – suttogta a nyakamba.

- Az nem ugyan az!

- De az. Használd ki a buborékokat az ujjaid helyett – magyarázott. – Vagy használhatod az enyémeket – ajánlotta és kiemelte kezét a vízből. Piszkos gondolatok lepték el a fejemet, de egy szót sem szóltam, csak szégyellősen néztem másfelé.

- Nem kössz. Kihagyom – hárítottam. És eltoltam magam tőle, hogy kiszálljak a jacuzziból. 

- Nézd Kicsiszívem, nem fogunk innen kiszállni, amíg el nem élvezel legalább egyszer magadtól – mondta dühösen és visszahúzott a térdére. Éreztem, hogy valami kemény nyomódik az alsó felemhez. Basszameg! Ezt még ez is felizgatja.

Leánykáim, a következő rész kedden várható, mivel itt hétfőn munkaszüneti nap van, az internetellátottságommal pedig tisztában vagytok. De hónap végén megyek haza :) Na jó, ez csak nekem jó hír XD

Viszont nektek is tartogatok jó híreket. A múltkor említettem, hogy van egy másik blog is amit fordítok. Úgy döntöttem, hogy felteszem az első részt, mert elég jól elhaladtam már a fordítással, meg a saját blogom hamarosan befejezem és a második 'évada' előtt azt szüneteltetem egy kicsit. Meg amúgy is rám szakadt egy csomó szabadidő.
Szóval a Kínos Csend című blog lenne a másik. Mindenképpen nézzetek be. Nem annyira durva, mint ez. Egészen más stílus. Szórakoztató, érdekes és az eredetije fantasztikusan van megírva, remélem sikerül ezt visszaadnom. Bár nem konkrétan a szexről szól az a blog, vagyis pontosítok, arról szól, csak nem ilyen formában. Mert abban az egész kalamajkát a szex okozza, de kicsit kevesebb ilyen jelenet van benne, mint ebben. Nekem az a blog az örök favorit és akiknek elküldtem az eddigi kész részeket 'tesztelés' gyanánt, nekik is nagyon tetszett.
Másik jó hír azzal kapcsolatban, hogy körülbelül nyolcszor olyan hosszúak rajta a részek, mint ezen. Bár épp ezért nem is lesz rajta ennyire sűrűn, mint itt. Szóval hagyok nektek a hétvégére elég olvasnivalót :)

Másik dolog. Ha valaki szeretné magát kipróbálni, hogy milyen angolról fordítani, de nem akar elköteleződni, hogy sajátba kezdjen, akkor kommentben vagy a chatfalon jelezzétek, felvesszük a kapcsolatot és lehetőséget adok, hogy ezen a blogon besegítsetek. Persze ha nem jelentkezik senki, attól én még hozom a részeket, nem kell aggódni. 

23.Rész - Birtoklási vágy

- De

- Semmi de. Nem nyitok vitát - vágott vissza Harry és magával húzott a szobája felé az emeletre. A teret betöltötte az illata, amikor beléptünk a narancssárga szobába. Becsukta az ajtó maga mögött, majd be is zárta. Megfordult, hogy szembe nézzen velem.

- Most pedig azt akarom, hogy mondd el nekem, mi történt köztetek Niall-el, amíg oda voltatok. Tekintete elsötétedett, ahogy hozzám beszélt, nyeltem egyet és lassan hátrálni kezdtem.

- Se-se-semmi, én csak szívni akartam egy kis friss levegőt és velem jött.

- Semmi? Egészen biztos ez? - A hangja veszélyesen mély volt. - Több mint 3 óra hosszáig oda voltatok ti ketten és Niall eléggé ki volt pirulva, amikor végre visszajöttetek. A srác nem tudja álcázni az érzéseit, Soph. Mondd! El! Mi! Történt! – Vágta hozzám a szavakat lassan, de erélyesen.

- Szívességet tett nekem, oké? - hazudtam, majd az ajkamba haraptam. Elfordította a fejét, de folytatta a közeledést amíg az ágyára nem estem. A fejem mellé rakta a kezeit.

- Hazudsz! - mondta. Elfordultam, de megragadta a fejem és erővel visszafordított magával szembe. A szemei egészen feketék voltak. - Mit csináltatok ti ketten, amiért hazáig rohantál és a védekezésről hablatyoltál?

- Nézd, Niall megcsókolt engem, én meg mérges lettem rá, ő azt gondolta, hogy azért bosszant, mert biztos menstruálok. Aztán pedig rájöttem, hogy néhány nap múlva meg kell, hogy jöjjön. Sztori vége."

- Rendben, hiszek neked és azt akarom. hogy amikor tényleg megjön neked, akkor figyelmeztess engem. - Bólintottam, visszafeküdtem az ágyra, de Harry megint közel húzódott hozzám. - Egyébként, féltékeny vagyok, amiért Niall megkapta, amit akart, ma már kétszer. Magamnak akarlak, csak magamnak – mormogta a nyakamba, engem pedig kirázott a hideg. Erőlködtem, de ő mozgásképtelenné tette a felsőtestem a kezével és lovagló pózban rám ült.Lehúzta a dzsekim cipzárját, a szabad kezével végigsimított a mellemen a pólómon keresztül.

- Miért, most nem vagyok a tied? – nyögtem, ahogy kezei masszíroztak. – Azt hittem, hogy már a sajátodnak tituláltál, amikor elvetted a szüzességem. – Csak szakadozva törtek fel belőlem a hangok, ahogy próbáltam figyelmen kívül hagyni az érintéseit. Levette a kabátom és a sarokba hajította. 

- Én is azt hittem, de úgy fest, hogy Niall éppen a helyembe akar lépni – válaszolt és lehúzta a szoknyámat. – Talán meg kellene mutatnom neki, hogy hol is van az ő helye – folytatta és düh csillogott a szemében.

- Nem! Ne tedd! – tiltakoztam, kicsit túl gyorsan. Kérdőn nézett rám és sütött belőle a kétség. Azon kaptam magam, hogy kiállok Niall mellett. – Az én hibám oké? Én húzom az agyát és csinálok piszkos dolgokat a hátad mögött. Engem büntess, ne őt. Ő csak azt teszi, amit kértem – hazudtam és a végén elkaptam a fejem. Mérges volt a viselkedésem miatt, és amiért kiálltam a haverja mellett. Ez egyértelműen leolvasható volt elfehéredett ábrázatáról.

- Hazudsz! Megint. – Összezavarodott, a lélegzetem visszatartva vártam rá, hogy megüt, de semmi nem történt. – De túl fáradt vagyok, hogy most ezen vitatkozzak veled. – Feladta és óvatosan arrébb húzódott. – Vetkőzz le teljesen és majd máskor megkapod a megérdemelt büntetésed. Garantáltan járni sem fogsz tudni utána. – Álmosan túrt a hajába és összeborzolta azt. – Tudod mit? Az új szobádban kapod meg, amint az kész lesz. Én leszek az első, aki magáévá tesz a saját szobádban – mondta és közben levette a boxerjét. Elfordítottam a fejem.

- Ne csináld. Úgyis láttad már. Most pedig vetkőzz és aludjunk.

- Kaphatok pizsamát? – kérdeztem reménykedve, de még mindig a másik irányba néztem.

- Nem. Te is meztelenül alszol és én is – mondta büszkén. – És ha továbbra is elfordítod a tekinteted, akkor garantáltan szopni fogsz. – Nem fordítottam vissza felé a fejem, így ő erőteljesen megragadta az állam. – És csak hogy tudd, nekem nagyobb van, mint Niall-nek.

- És szerinted nem leszarom? - - vágtam a fejéhez. Ledobtam a pólóm és a bugyim, majd gyors becsusszantam a takaró alá. Ő is lefeküdt és a testemet a sajátjához húzta. Forró leheletét éreztem a nyakamon, a kezével pedig a testem simogatta.

- Én nem vagyok olyan gyengéd, mint ő, amikor valaki éppen leszop, és szeretem, ha öklendeznek tőle – suttogta a nyakamba. Becsuktam a szemem és fejem a Harry illatú párnába dugtam.

- Nem kapcsolod le a lámpát? – motyogtam álmosan, ahogy ujjaival az oldalamon cirkált.

- De. – motyogta, majd tapsolt egyet. A fény hirtelen kialudt, majd ismét visszafúrta magát a nyakamhoz és meleg testét az enyémnek nyomta.

- Persze. Miért is ne lenne lustáknak való lámpátok…

- Ó, fogd be és aludj! – ásított.

- Megpróbálom, de nem egyszerű tekintve, hogy gyakorlatilag kispárnaként használsz. – suttogtam vissza kómásan. Belecsípet a fenekembe, én megugrottam és panaszosan nyöszörögtem.

- Azt mondtam, fogd be.

- Akkor ne fogdoss! – Próbáltam arrébb lökni. Felmordult.

- Kislány, még egy ilyen és a szádba dugom a farkam. Amit mondtam, egyszerű: fogd be! Vagy soha nem alhatsz a saját szobádban. Velem fogsz aludni, amíg meg nem érted, hogy mit jelent.

Ez alkalommal csendben maradtam, annak ellenére, hogy ujjazni kezdett. Egy nyögés nagyon fel akart szakadni a torkomból, de szorosan összezárt ajkakkal visszatartottam.

22.Rész - Védekezés?

Idegesen nyeltem egyet, majd lenéztem a földre. Szédülni kezdtem, ezért becsuktam a szemem és mélyeket lélegeztem.

-Félsz a magasban? - visszhangzott Niall hangja a kabinban. Bólintottam nagyot nyelve. - Feküdj hanyatt és nézd az eget! Ez segít - tanácsolta.

Niall hanyatt feküdt és én is ugyanazt tettem, mint ő. Sóhajtott és kezeit a feje mögé tette, miközben a felhőket figyelte. Így maradtunk órákig, csendben, csak a kilátásban gyönyörködve. Az idegességem lassan elszállt és az ég is hamarosan besötétedett. 

Niall arrébb húzódott, és ugyanabban a pillanatban néztünk egymásra úgy, hogy orraink majdnem összeértek. Visszatartottam a lélegzetem, ahogyan tekintetünk összekulcsolódott.

-Soph... Megcsókolhatlak? – suttogta. - Kérlek!

Nem mozdultam, amíg felém helyezkedett, súlyát a karjaival tartva. Ő előre hajolt, és az összes, amit tenni tudtam az az volt, hogy a lélegzetelállító szemeit bámultam. 

-Ezt igennek veszem - mormolta és az ajkai az enyémre tapadtak. Az érzéseim iránta hirtelen bugyogtak fel és csak azt éreztem, hogy válaszolok a csókra. Éreztem, ahogy a nyelve gyengén megnyomja az alsó ajkamat bejutásért könyörögve. Képtelen voltam ellenállni a csábításnak. Akaratlanul is felé mozdítottam a csípőmet. Belenyögött a csókunkba és még szorosabban fogott, ezzel teljesen áthágva testünk között a teret. A kapszula hirtelen megrándult. Úgy tűnt, hogy Niall nem bánja, hogy teste birtoklóan az enyémre borul. Csókjai még hevesebbé és sürgetőbbé váltak. Ez volt az a pillanat, amikor ő megragadta a mellemet keményen, mire én kicsit vonakodva ugyan, de határozottan toltam el az én felhevült testemtől. 

- É-é-én ne-nem vagyok képes rá – mondtam. - Mi még nem vagyunk annyira jóban. Én nem bízom benned. Nem vagyok még kész arra, hogy ebbe belemenjek. Túl sok minden történik. Talán ha bebizonyítod, hogy tényleg szeretsz, és nem csak egyfajta játékszer vagyok neked, elnyerheted a teljes bizalmamat.

Összerezzentem, amikor visszagondoltam kemény szavaira. 

- De...- kezdett tiltakozni.

- Semmi de! Talán ha szerencsés vagy újrakezdhetjük barátként - vágtam vissza újra falakat vonva magam köré. 

- Tudod mit mondanak az írekről. Szerencsés szarháziak vagyunk! – nevetett.

- Meglátjuk – néztem rá ÚGY, de még így is éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. Magam mellé néztem, a talajra, de egyből megbántam, ahogy szédülni kezdtem.

- Le tudunk most menni? Le akarok menni a biztonságos, szilárd talajra! – Aggódva nézett rám.

- Öhmmm...nem. Azt mondtam a pasasnak, hogy mi itt alszunk ma egy heves szeretkezés után, és holnap reggel megyünk el, pirkadatkor. Ezért vannak itt a takarók és a párnák.

- Te megőrültél! Először is, te tényleg azt várod, hogy szexelni fogunk itt fönt? Másodszor…- Ujjait az ajkamra tette, ezzel elcsendesítve engem.

-Vicceltem, Sophie! A jelemre vár, hogy leengedhessen minket. Buta liba! Mi van, most menstruálsz?- nevetett halkan. A menstruációm... Ó, a francba! Ebből még bajok lehetnek. Hányszor szexeltem az elmúlt napokban? 

- Én tényleg remélem, hogy gondolatok a védekezésre, mert be foglak titeket perelni, ha teherbe ejtettetek. Még akkor is, ha azt hiszitek, hogy a tulajdonotok vagyok - fortyogtam. Niall arca lesápadt. 

-É-é-één tényleg ne-nem tudom! - dadogta.- De őszintén remélem, hogy Harry gondolt rá.

-Ne várjunk tovább ezzel - mondtam, nyugtalanná válva.

-Jó. - Niall kivett egy zseblámpát a zsebéből és odavilágított a talajra, a London Eye bejáratához. A férfi pár másodperc múlva meglátta a jelet, a kerék újból forogni kezdett, én pedig libabőrös lettem tőle. 

Végül újra két lábbal állhattam a szilárd talajon. Egyből a lakás felé kezdtem rohanni, de a sötétben erősen kellett koncentrálnom, hogy megtaláljam a haza utat. Mikor megérkeztem berontottam az ajtón.

- Harry! Harry! – kiabáltam erősen pánikolva. Láttam, ahogy lefelé jön a lépcsőn félmeztelenül, és a boxerjét rángatja magára. Aggódás tükröződött álmos arcáról.

- Mi az? – kérdezte érdes hangon. Én pedig rátámadtam.

- Kérlek mondd, hogy gondoltál a védekezésre! – könyörögtem, s közben a mellkasát püföltem idegességemben. – Nem akarok terhes lenni 16 évesen. – Az ajtó kinyílt a hátammögöt és Niall is belépett a lakásba, kipirulva és erősen izzadva. De további figyelmet nem is szenteltem neki.

- Igen, kérlek mondd, vagy mindannyian nyakig ülünk a szarban – nyomatékosította Niall miközben becsukta az ajtót. A felfordulás, amit okoztam felébresztette a többieket is. Lebotorkáltak a lépcsőn és nagyon zavarodottnak tűntek. Igen, valójában már alvás idő van. Jutott eszembe. Az idő gyorsan repül, amikor Niall-al vagyok…

- Mit értesz pontosan védekezés alatt? – kérdezett vissza meglepetten.

- Oké, akkor most kifejtem szájbarágósan: Az utóbbi három napban majdnem mindnyájan betettétek a farkatokat a vaginámba és belém élveztetek. Ami azt jelenti, hogy akár terhes is lehetek, mivel nem emlékszek, hogy bármelyikőtök is használt volna óvszert – magyaráztam, mint a hülyéknek.

- Ó. – ennyi volt az összes válasza.

- Mit értesz pontosan az alatt, hogy ’Ó’?!? Részleteznéd a primitív szavaidat egy kicsit jobban, kérlek? – már már hisztérikus voltam.

- Természetesen gondoltam rá. Adtam tablettát, amíg aludtál. Először amikor nem voltál magadnál, míg ’elraboltunk’, ahogy te szereted ezt nevezni. Utána a koncert előtt a kisbuszban, nem sokkal mielőtt felkeltél. De ma elfelejtettem. – Aggódva nézett rám és Niall-ra. – Ugye nem csináltatok ma semmit? – A hangja irigységgel volt telve.

A gondolataim közt kutakodtam, hogy vajon akármelyikük is belém élvezett-e, de szerencsére megkönnyebbülten sóhajtottam.

- Köszönöm Istenem! – motyogtam, s a többiek is megkönnyebbültek.

- Mostmár visszamehetnénk aludni? – mormogta Zayn, Louis és Liam pedig egyetértően bólintott és elvonultak.

- Igen – válaszoltam. Niall is felment a lépcsőn és hallottam, ahogy becsukja az ajtaját. Én is elindultam, de Harry elkapta a kezem és megállított.

- Most hová is mész pontosan?

- A szobámba.

- De nincs is ágyad. 

- És? – Őszintén nem érdekelt a dolog, úgy voltam vele, hogy fogok néhány takarót és nekem már az is mindegy.

- Nem. Ma este velem alszol – jelentett ki mély suttogó hangon és karját a derekam köré fonta.

Ennek a résznek a fordításába besegített Rebecca, nagyon köszönöm. Ha átküldi a blogját vagy twitterjét vagy valamit, akkor majd kiteszem.

Kattintsatok felül a Trailer fülecskére, csináltam egy blogvideót, írjátok meg hogy tetszik :) 

A videó alatti dal magyar felirattal http://indavideo.hu/video/Simple_Plan_-_Untitled_magyar itt találjátok. Nekem nagyon tetszik és szerintem ide is passzol :)

Puszi