II/20. Varázslat alatt

- Én… csak nem tudok elmenni… - hebegtem, próbálva elmagyarázni a bajom.

Liam válaszolt nekem.

- Ez azért van, mert már nagyon közel van hozzá, hogy elérje a csúcspontot… Csak szüksége van egy apró izgatásra, hogy elérje élete egyik legjobb orgazmusát. – vont vállat. – Most már csak az a kérdés hogy ki fog neki segíteni ebben. – mondta Liam, és visszaereszkedett a pihenő pozíciójába. Igaza van. Szükségem volt arra, hogy befejezzem azt az orgazmust, ami bennem tombolt, különben nem tudtam volna elaludni.

Mindketten, Niall és Harry is hirtelen felém kapták a fejüket. Louis is ezt tette, és mintha láttam volna egy kis éhséget a babakék szemeiben. Nyeltem egyet. Liam tudta, hogy ez fog majd történni. Hogy Niall és Harry is kétségbeesetten ki akarnak majd elégíteni. Ezért nem akarta, hogy megtudják.

- Nézzétek… szerintem megyek és veszek egy hideg zuhanyt, és remélem, hogy sikerül lenyugodnom. – mondtam, a hangom bizonytalan volt, ahogy felálltam, hogy elinduljak. 

- NEM! – kiáltotta mind az öt kórusban.

Óvatosan visszamerészkedtem közéjük, de közben minden porcikámmal arra vágytam, hogy kikerüljek ebből a hormontúltengéses levegőből.

Harry felállt, odasétált hozzám, és gyengéden, igen gyengéden, megfogta a karom és leültetett. Idegesen mozgolódtam, az érintése miatt azonnal kirázott a hideg.

- Semmilyen kibaszott módon nem tudod ezt csak úgy „lemosni” magadról - folytatta Louis. - Az ember nem tudja csak úgy egyszerűen lemosni az orgazmusát. - tette hozzá, szinte sértve. A főszakértő itt van, látom. - Az egyikünk el fog juttatni a csúcsra. Keményen. - mondta elszánt arccal.

- Hát ez b-b-biztos nem te l-l-leszel. Bedagadt u-u-ujjak, emlékezz. - tekintettem motyogva a kezére, mely akkor is jég alatt pihent.

- Pontosan. A bedagadt egyenlő azzal, hogy nagyobb. - mondta Louis vigyorogva.

Szavain kívül nem tudtam másra gondolni, ez is a bennem lévő szex játék miatt volt… Nem szabad arra gondolnom, mit csinálhatnak velem…Sophie, te piszkos gondolkodású kurva. Megérdemlem a büntetést, hogy vér folyjon még egyszer a csuklómon…. Nem! Nem tehetem!...

Minden gondolatomat el kellett fojtanom magamban, mert azok valószínűleg nyögésre késztettek volna.

- Látod, ez a ötlet most beférkőzött a fejedbe. - zökkentett ki Louis vicces kis megjegyzése.

- Nem. Jelenleg egy dolog van bennem. - válaszoltam szárazon, miközben vonakodva Harryre támaszkodtam, segítve magamnak felállni. Harry kezei szó nélkül a csípőm köré fonódtak, és közelebb húzott magához. Észrevettem, hogy Niall mintha picit megmerevedett volna.

- Kuss legyen..mindkettőtöknek. Ki fogja csinálni? - szakította félbe Zayn Louis és az én érveléseimet, majd hátradőlt a székében, és kezeit tarkójára tette. - És hol? - tette hozzá.

- A szobájában. - mondta Liam, mintha ez nyilvánvaló lenne. - Így a többiek tudják nézni, ha akarják.

Mindannyian egyetértően bólintottak.

- Ne is foglalkozzatok vele, hogy én mit szeretnék…. hogy a szobámba akarom-e vagy bármi mással kapcsolatba. - morogtam kissé csalódottan rájuk nézve. Mondjuk ezzel a problémám nem lett megoldva.

- Ki szeretné csinálni?! - kérdezte még egyszer Zayn. Mind az öten felemelték a kezüket. Komolyan?! Még te is Zayn?!

- Nem… - húzódott el tőlem Harry, és lassú léptekkel köröket tett meg a szobába. Egyik kezével fürtjeit túrta, míg szemei csukva voltak, mintha nagyon gondolkozott volna valamin. - Niallnak kell csinálnia. - adta fel nagyot sóhajtva, és elengedte göndör tincseit. Mi?! Rosszul hallok…

- Mi?! - kérdezte a másik négy srác egyszerre, hasonlóan meglepetten és hitetlenkedve.

- Egyrészről meg tudom érteni Liam magyarázatát, hogy ez Sophie napi örömszerzése. És úgy érzem, hogy az, aki a legörömtelibbé teheti ezt, az most Niall. - Harrynek egyértelműen fájdalmas volt kimondania minden szót. A nyakát dörzsölgette, és a földet pásztázta miközben beszélt.

El sem akartam hinni, hogy Harry ezt mondta, és hogy ebbe még a többiek bele is egyeztek.

- Á-á-álmodok? Ezt t-te mondtad, komolyan? - kérdeztem dadogva, elfojtva kuncogásom.

- Ne szokj hozzá, oké? - kezelt le Harry nyersen. - Ne csinálj belőlem viccet, és ne is gúnyolódj, vagy ehhez hasonlót se művelj, mert ha igen, akkor ez valóban egy álom lesz, és én fogok tenni róla, hogy ne teljesüljön. - figyelmeztetett. - Azt gondoltam egy alkalommal csinálja az, akit a legjobban szeretnél, aki természetesen Niall, mert ő a kis kedvenc, a cuki meg minden más. - a hangja egyre elkeseredettebb volt, miközben sorolta Niall kvalitásait, és ez pozitívan hatott rám. A szoba tökéletesen halk volt, elnyelve Harry minden egyes szavát.

A késztetés arra, hogy elhallgattassam egyre nagyobb volt, ahogy folytatta egyetlen megszakítás nélkül. Szinte varázslatos volt, hogy mennyi erő volt szavaiban. Könnyei utat engedtek magának, míg továbbra is a szobában járkált, és erőteljesen húzgálta göndör tincseit.

- Plusz, közelebb kerültél Louishoz, és valószínű, hogy még Zaynt se gondolod annyira agresszívnak, mint engem, és Liam is egyre gyengédebb, amikor a közeledben van. És az is biztos, hogy nem akarod, hogy örömet okozzak, mert utálsz, jobban, mint a fiúkat és

Ennyi. Megragadtam a tarkóját, és megcsókoltam ezzel mindenkit meglepve a szobába, beleértve magamat is.

- Én n-n-nem utállak, seggfej. - hajoltam el tőle. - Semmilyen értelembe n-nem utállak. Csak azt utálom, ha undorítóan bántok velem. Szembe fordultam mindenkivel, mielőtt újra belenéztem Harry zöld íriszeibe. Igen, a seggfejségük és a hülye oldaluk miatt utáltam őket bármiért is.

Harry hirtelen dühösen és szótlanul kiviharzott a szobából, becsapva maga mögött az ajtót.

Talán túl messzire mentem azzal a megjegyzéssel? Irtózom a gondolattól, hogy mi lesz ennek a következménye.

Miért volt Harry mérges?

Halálos csönd volt a szobában.

- M-m-mi? - dadogtam zavartan.

- Megcsókoltad. - mondta Niall zavart tekintettel.

Bűntudatom támadt, ahogy megláttam szomorú tekintetét, de ezt az érzést el is hessegettem. Majd később lerendeztem.

- Mindegyikőtöket megcsókoltam már. Mi ez a felhajtás most H-h-harrynél? - erősen kellett koncentrálnom, hogy Hazz nevénél ne nyögjek egyet. Wow. Ki kell venni belőlem ezt a tárgyat…

Irányítsd magad! Ne vágyakozz semmire! Sikeresen kezeltem magamban a túltengő izgalmat, de még mindig lihegtem.

- Te, bébi, Harryt most a saját akaratodból csókoltad meg. - mondta Zayn.

- És? - vontam vállat. Ne vonj vállat!

- Soha nem csókoltad meg egyikünket se saját akaratodból, kivéve, ha kibaszottul kényszerítettünk rá, vagy csak olyat dolgot tettünk, amivel erre sarkaltunk. - folytatta Louis.

- Ez nem igaz. - motyogtam az emlékeim között keresgélve. Talán amikor megkaptam Padgettet…nem tudok gondolkodni most.

- Hagyjuk ezt, menjünk fel. - zökkentett ki Niall a gondolataim közül, és megragadta a karom.

- Na, én megyek fel a szobámba nézni a műsort. - jelentette ki Liam, és felállt. - Jössz Lou? Zayn?

- Aha, hogyne. - mondta az utóbbi. Lou válasza más volt:

- Öhm…szerintem én maradok…A gondolat, hogy ez egy erős menet lesz, és csak egy kezem van erre a megpróbáltatásra… Egyetlen megoldás a hideg zuhany lenne. Szóval nem.

Megforgattam a szemeimet.

- Ha nagyon ragaszkodsz ahhoz, hogy megnézd ezt a borzalmat, kérd meg Harryt, biztos segít neked. - motyogtam magam elé, nevetve egy kicsit.

Niall nyilván meghallotta, mivel szorított a fogásomon. Nem szólt semmit, csak elindult maga után húzva engem is. Nem tudtam tartani a tempóját, ez az ő sétáját is lelassította. Hirtelen felkapott, és menyasszonyi stílusban besétált velem a szobámba, az övén keresztül.

- Miért bonyolítod meg saját magadnak a dolgokat? - sóhajtott fel a szöszi srác, majd óvatosan letett az ágyamra. Nem hagyott válaszolni, csak elhelyezkedett felettem. - Hallottam a kis megjegyzésedet Larryre utalva. Felehtsd el, hogy bármelyikünk is meleg. - fújta ki a levegőt, merev tekintettel. - Megértetted? - nyomta a csípőjét az enyémhez kicsit közelebb, ezzel fokozva az izgalmamat.

Kétségbe esetten bólintottam.

- Most nyögj. - taszította oda még egyszer a csípőjét az enyémhez, így éreztem, hogy már igen szűk a nadrágja. Nem, nem, nem… Újra nekem nyomta a csípőjét.

Becsuktam a szemem, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne nyögjek. Nem fogok… Nem… Nagyon rossz..Ha kiveszi belőlem, el tudok menni…Igen..

- Vedd ki azt az izét, kérlek. - ziháltam, miközben belemarkoltam az ingébe.

Feljebb emelkedett rólam, és csak egy kézzel tartotta magát.

- Sophie… emlékezz, ki irányít. Egyetlen kérésem most, hogy érezz. Ne gondolkozz.

Keményen megharaptam az ajkamat.

- Kérlek Niall. - könyörögtem.

Elnevette magát, majd ujjaival végigsimított az arcomtól az államon át egészen a nyakamig.

- Olyan aranyos vagy, amikor könyörögsz.

Lefagytam. Mi van?!

- Ez az, amit igazán akarsz most? Hogy kivegyem belőled? - kérdezte Niall, miközben a blúzom gallérjával játszott.

- Igen. - nyögtem, nem tudtam többet mondani, ugyanis újra erőteljesen nekem lökte a csípőjét.

- Akkor fordulj meg. - sóhajtott.

Sietve teljesítettem a kérést, és nem sokkal később megszabadított attól a borzalmas tárgytól. De még mindig a csúcspontom szélén voltam.

- Most már meg van minden, amit akartál, szerelmem? - kérdezte gúnyosan, ahogy visszafordultam vele szembe. Valahogy tudta, hogy még mindig a határán vagyok az orgazmusomnak, ezért nevetett, mert azt is tudta, hogy ő az egyetlen, aki ezen segíthet most.

- Nem. - puffogtam - Még mindig nem élveztem el.

- Azt akarom, hogy könyörögj érte… Szeretem, ha könyörögsz. - dorombolta Niall, és közben folyamatosan gombolta ki a blúzom.

Nemlegesen megráztam a fejem.

- Kérlek… - a hideg ujját levezette a hasamig, amitől libabőrös lettem. - Szeretném… - a keze könnyen a combom belső felére terelődött a szoknyám alá. - Könyörögj nekem…

Nem reagálok, nem reagálok, nem reagálok.

Niall közelebb hajolt. - Nem gondolkozni… csak érezni. - mormolta a nyakamba, miközben a keze érzékien a combomat masszírozta. - Zárd be az elméd, és hallgass az érzéseidre. - búgta a bőrömön, és megharapta a fülcimpámat.

Úgy éreztem, hogy a szavai mélyen hatnak bennem, teljesen ellazítottak engem, és egyre inkább engedelmeskedtem neki. Ez majdnem olyan, mintha hipnotizált volna.

- Most könyörögj. - szavai szinte olyan puhák, és kellemesek voltak, mint a combomat simogató keze.

- Kérlek... Niall… azt szeretném, hogy segíts nekem..most..kérlek. - kicsit feljebb nyomtam a csípőmet, ahogy az ujjai oda tévedtek, ahol a legnagyobb szükségem volt rájuk.

Nyakamba kuncogott, forró lehelete csiklandozta a bőrömet.

- Tovább. - sürgetett gyengéden, miközben keze lecsúszott egészen a bugyimig, mi pont olyan magasságba volt, hogy pont az említett ruhadarab és lüktető férfiassága közé került.

Szóval ne foglalkozzak semmivel, és engedjem, hogy a vágy és a boldogság minden ellentmondásomat felülírja.

- Szeretném, Niall! Kérlek! Csinálj valamit, kérlek! - könyörögtem, vonaglottam alatta.

- Csinálom már, szívem! - nyögte, rám nézve. Hirtelen, ahogy a keze megtalálta a központomat, úgy felnyögött, és erősen becsukta a szemét. - Te lány, nagyooon nedves vagy. Hogy a fenébe tartottad távol magad az orgazmusodtól? - játszottak ujjai a csiklómon, míg én az örömtől lihegve feküdtem alatta. - Akkor most. - tolta fel bennem hirtelen két ujját. Ez mindent vitt. Ez a kis lökés elég volt, hogy elmenjek.

- Niallllll. - nyögtem, és ujjaimmal ingébe kapaszkodtam, ahogy átjárt az élvezet. Ez tényleg öröm szerzés volt, eszeveszetten lihegtem. Ez volt életem legjobb orgazmusa.

- Szóval. Milyen volt? - kérdezte a szőke srác, ahogy az ujjait nyalogatta.

- A legjobb dolog a világon. - nyögtem ki nehezen.

Valami vibrálást éreztem odalent, bennem is szorult a levegő, de kiderült, hogy csak Niall telefonja volt az. Vigyorogva nézte meg az sms-ét., majd mosolyogva rám nézett.

- Bármennyire is imádom, hogy alattam vagy, azt hiszem… meg kéne nézned Harryt.

A rózsaszín köd elszállt, a valóság úgy csapott arcon, mint egy tégla. Hagytam, hogy Niall elgyengítsen, és elvegye a gondolataimat… csak hogy megint visszadob Harry elé..

[Visszaemlékezés]

- Niall… Még… Kérlek! 

Szenvedélyem hirtelen a tetőfokára hágott, ahogy a legnagyobb meglepetésemre, teljes hosszával belém hatolt. Ezen a ponton a fájdalom már tompa volt és távolinak tűnt. Sóhajtottam gyönyörömben, ahogy Niall mozdulatlanul bennem nyugodott, csókolt és gyöngéd szavakat suttogott a fülembe. 

- Készen állok Niall. – mondtam ahogy a gyönyör ellepett, mint egy hullám. Mozdulatai lassúak és szenvedélyesek voltak, s beleadott mindent, amit csak tudott. A csúcspontom már közel volt, amit egyedül a gyönyörnek köszönhettem, amit a szerelmeskedése okozott. A kis szöszim megcsókolt és rám keményen tört az orgazmus. Megragadtam és úgy kapaszkodtam belé, mintha egy mentőmellény lenne, ami a tengerfelszínen tart. Mozdulatai lomhábbá váltak és megcsókolt mielőtt egy morgással belém élvezett. 

Magához szorított néhány másodpercig, majd kihúzta belőlem férfiasságát. 

- Szóval, megszegtem az ígéretem? – lihegte 

- Nem… 

Őszintén mosolygott és leszálltunk a nedvekkel borított szófáról. Valahogy egyszerűen jól éreztem magam és nem tudtam megállni, hogy visszamosolyogjak rá. Felöltözött és nekem is segített felvenni a ruhákat, mint ahogy Harry is tette, de ez alkalommal teljesen ébren voltam. Visszanéztem a kanapéra. 

- Mit fog a menedzsment ehhez szólni? – kuncogtam kicsit, rossznak érezve magunkat 

- Le se szarják. – rántott vállat, majd egy gyors puszit nyomott a számra és kívül húzott a ’szobájából’. Sétáltunk a kihalt folyosón, majd kinyitotta az ajtót, ami a lépcsőhöz vezet. 

- Hová megyünk? – kérdeztem aggódva. 

- Vissza kell vigyelek Harry-nek. – mondta kelletlenül 

- De azt mondtad… 

- Nem érdekel mit mondtam. Vissza kell adjalak Harry-nek, hiszen egyben kell tartani a bandát. Ha nem teszem, a srácok mind nekem esnek és akkor a One Direction feloszlik. Márpedig az nem eshet meg, hogy egy lány hibájából hulljon darabokra egy fiúbanda. – köpte nyersen. Úgy éreztem, mintha pofán vágtak volna. Minden kedvesség, amit Niall-től kaptam eltűnt. El akartam rohanni tőle, de ő mintha a gondolataimban olvasna, megragadott mielőtt teljesen megtudtam volna fordulni.

[Visszaemlékezés vége]

- Niall. Kifelé. - mondtam vonakodva, míg könnyek szaladtak le az arcomon.

II/19. Kínzó élvezet

- Sophieban van egy különleges tárgy… Az egész hosszú vacsora alatt használhatjuk, és figyeljük, hogy hogyan reagál erre, oké?

Louis mosolyogva és izgatottan bólintott, Zayn csak bólintott, nem igazán izgatta a terv. Mi változott meg az elmúlt két évben? Nem volt időm ezen agyalni, ugyanis Harry meg Niall egyszerre jöttek vissza, Niall kuncogott egy kicsit. Harry játékosan beleboxolt a szöszi vállába, majd letett egy tányért az asztal közepére.

- Jó étvágyat! - ennyit mondott Harry, és elfoglalta a mellettem levő széket. A fiúk rögtön falni kezdték az asztalon levő ételt, én pedig csak hányingert és félelmet éreztem a kérdéssel kapcsolatban: mit fognak ezek a srácok ma éjjel csinálni velem?...

Niall is zabálni kezdett, mindenből vett, amit csak elért az asztalon, a fiúk pedig inkább csak próbáltak a tányérjukra menekíteni kaját, mielőtt Niall felfalta volna az összeset. Nekem időm se volt válogatni.

- Nem vagy éhes Soph? - kérdezte Niall hirtelen.

- De igen, csak…

Abban a pillanatban Liam úgy gondolta, hogy vicces lenne, ha akkor indítaná el a vibrátort. Keményen az ajkamba haraptam, és szorosan a székem szélébe kapaszkodtam, ahogy megpróbáltam nem felnyögni a szokatlan érzés miatt.

- De mi, Sophie?- kérdezte Niall, megzavarodott, hogy félbe hagytam a mondatot. Harry és a többi fiú is elszántan lesték a szavaimat. Louis és Liam egyértelműen kuncogtak, Niall és Harry nem tudta mi történik, Zayn pedig figyelte a jelenetet, majd lassan rágni kezdte az ételt, ahogy rám nézett a szempillái alól.

Gyorsan megráztam a fejemet, nehogy elbőgjem magam vagy felnyögjek. Szorosan összeszorítottam a szemeimet. Állítsd meg azt a kibaszott vibrátort Liam…

- Soph ...? - Niall cuki ír akcentusát hallottam bizonytalansággal és idegességgel.

- Te sírsz?- kérdezte Harry hitetlenül, aggodalommal a szemében.

- Nem, szarházi, izzadok a szemeimen keresztül. - végre sikerült valami választ kipréselnem magamból, miközben Niall bizonytalanul simogatta a hátam, nem hitte el, hogy sírok.

Egy láb rúgott bele a székembe hirtelen, ezzel egy nyögést kiváltva belőlem.

Harry és Niall értetlenül meredtek rám, Louis és Liam pedig szintén úgy csináltak, mintha össze lennének zavarodva. Nem tudom elhinni, hogy Harry nem veszi észre...

- Mi a baj?- kérdezte Louis a lehető legártatlanabbul. Újra éreztem a lábát, amivel azelőtt játékosan meglökött az asztal alatt. Szóval ő rúgott a székembe! Felmordultam.

- Zayn? - kérdezte Harry kemény hanggal a legkomorabb fiút.

- Ehhez komolyan semmi közöm, nem csináltam vele semmit , nem tehetek róla, hogy nyöszörög. - vont vállat Zayn és a szájába tett egy falat pásztor pitét.

- Tudod mi van vele???- sürgeti Harry.

Igen , kérlek Zayn kérlek...Áruld el a másik két majmot...

- Fogalmam sincs, talán te váltod ezt ki belőle most. - vetette fel Zayn ártatlanul. Hallottam, ahogy Harry egyre gyorsabban veszi a levegőt.

Hirtelen Liam leállította a vibrátort. Köszönöm Istenem.

Lőttem neki egy éles pillantást, de ő csak hidegen .

Megrúgtam az asztal alatt, mire ő megrezzent és egy gyilkos pillantást küldött felém. A gyomrom korgott az éhségtől.

- Éhes vagy? - kérdezi sóhajtva Niall kimerülten.

- Igen!- ziháltam.

- Akkor miért nem eszel Soph? Valami evési rendellenességed van, ugye?- az arca olyan volt, mint valami horror maszk.

- Neeeeem! - nyögtem vonakodva. - Csak nem volt időm megragadni egy kevéske ételt se, mivel az eltűnt, szinte még mielőtt Harry letette volna az asztalra.

 Niall megkönnyebbülten sóhajtott, és adott a sajátjából, miközben a másik 4 srác teljes erőfeszítéssel figyelte az eseményeket.

- Köszönöm. - motyogtam magam elé, és felszúrtam a villámra egy falatot.

A fiúk egy kisebb vitát kezdtek, és minden alkalommal idegesen fészkelődtem, ha valamelyikkőjük rám nézett.

Nem sokkal később, hirtelen felcsendült az ÉN telefonom csengőhangja. Mindannyian lefagytak, de Harry belenyúlt a zsebébe, én pedig csak hitetlenkedve fújtattam. Kivette a telefonomat a nadrágjából, megnyomott rajta egy gombot, majd újra az evésre koncentrált.

- Elvettétek a mobilomat? - tettem le fortyogva a villámat, senki nem érhet a telefonomhoz! Hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem vettem észre?

- Aha, nem lehet megbízni benned, nem emlékszel? - válaszolta egyszerűen Harry, majd rám villantotta dögös mosolyát. A telefon újra megszólalt.

- Vissza tudnád adni … kérlek? - könyörögtem neki.

- Nem.

Újra csörgött, majd Harry hirtelen haraggal szeretetem tárgyát a nadrágjába csúsztatta.

- Az a lány, gondolom az unokatesód, állandóan ír, és hívogat, hogy miden rendben van-e. Még akkor sem hagyta abba, amikor visszaírtam, hogy igen.

 Ashley!

- Kifejlesztettünk egy speciális sms kódot, amikor elszöktem 2 évvel ezelőtt. Szóval Harry, ha nem engeded, hogy válaszoljak, nem fogja abbahagyni.

- Te most fenyegetsz engem, baby?- ingatta a fejét, eltökélten várva, hogy igent mondjak. Neeeem…

A vibrátor megint rezegni kezdett, és biztos voltam benne , hogy ezt most Louis csinálta. Az idősebb fiúnak egy önelégült vigyor volt a fején, egyik keze az asztalon volt, míg a jégpakolásos kezét az asztal alatt pihentette benne a távirányítóva.

- Te. Most. Fenyegetsz. Engem. Sophie? - ismételte meg Harry, várva a válaszomra. Lenéztem, és becsuktam a szememet. Könnyek gördültek le az arcomon. Niall a derekamra rakta a kezét enyhén dörzsölve azt.

- Neeem... - adtam fel nyögve. Leszegtem a fejem szégyenemben, amiért ilyen hang elhagyta a számat, a légzésem egyeletlen volt, ahogy megpróbáltam leállítani a nyögéseimet.

- Mi van veled? - Harry megfeszült mellettem. Körülnézett, a zavartság tisztán látszott a szemében.

El kell mondanom neki.... El kell mondanom, hogy ezt Louis és Liam teszi velem.

Nem kellett. Elgondolkodott, majd hirtelen rájött. Huh, ennek nem lesz jó vége…

 -Liam! - az evőeszközök összekoccantak az asztalon, miközben dühösen felállt. Még mindig lefelé néztem, és egyre jobban haraptam a szám szélét, mivel a vibráció bennem erősödött. Louis növelte a szintet. Rohadék.

- Mi az haver? - kérdezte a barna szemű fiú , miközben kortyolt a teájából.

 Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, mire Niall megmerevedett mellettem, lassan ő is kezdte megérteni. Könnyek folytak le az arcomon. Abban biztos voltam, hogy sosem akarom megtapasztalni a maximum erősséget.

- Te teszed ezt vele, nem?- füstölgött Harry.

 - Igen, ő. - válaszolt Zayn, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- És te ezt tudtad? Miért nem szóltál?

 - Nem akartam részt venni ebben a kis harcban, ami nyilván elkerülhetetlen volt. - válaszolt Zayn hűvösen.

- Liam, miért használod azt most? Úgy tudom, hogy ma jól viselkedett. - sziszegte visszafogottan Harry.

- Ez csak egy kis móka haver. - mondta védekezően Liam.

- Móka? Liam, sír!- robbant ki Harry. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek rá csúnyán. Sírok az egyikőtök miatt, ez nem ismerős Harry? De azt persze leszarod. Azokon az éjszakákon, miután elmenekültem az sms-eik miatt sírtam magamat álomba.

 - Louis, le tudnád állítani, kérleeeeek. - nyöszörgök, mivel több kínzást már nem tudtam elviselni.

Louis küldött egy ravasz mosolyt felém, majd Harryre egy bocsánatkérőt, miközben Harry még mindig dühöngött. Megnyugodtam, és légzésem kiegyenlítettem, miután a rezgés abbamaradt.

 Kibaszottul nem tudok túlesni a csúcsomon, de miért nem megy?  

- Nos talán neki nem volt olyan mókás, de el kell ismernem , hogy ez igen szórakoztató vacsora volt. - szólalt meg Louis.

Fészkelődök, míg Harry keresztezte kezeit a mellkasán.

- Viszont kellene, hogy tetsszen neki mivel ez a napi örömszerzése. - motyogta Liam, és még egyet kortyolt a teájából.

A szexjáték nem rezgett, tökéletesen mozdulatlan. Kicsit vonaglottam a székemen, megpróbáltam túlesni a csúcspontomon.

 - Hát nyilvánvalóan, nem tetszik neki! - szállt be az érvelésbe Niall.

- Tartozott nekem! - vágott vissza Liam - Semmi sem korlátozott meg ebben.

- Miért tartozott neked?- kérdezte Harry. Fél füllel hallgattam, és nem tudtam megállni, hogy ne mozogjak a székemen, ezzel létrehozva némi súrlódást.

- Ma reggel hagytam , hogy átmenjen a szobámon, és nem csináltam semmit. - válaszolt Liam. Harry kifújta a levegőt, nem tudta, hogy mit válaszoljon. Louis észrevette az arcomon a gyötrelmet és úgy döntött, hogy megrúgja a székem lábát, megmozdítva bennem a játékot. Hangosan felnyögtem.

- Nem hagynád abba?- vette élesen a levegőt Harry.

- Nem csinálunk semmit. Magától nyög. - emelte fel a kezeit Louis, Liam bólintott, Zayn pedig helyeslően intett.

- Akkor mért vonaglasz Sophie?- kérdezte Niall lágyan.

- Én…csak nem tudom elérni… - hebegtem, próbálva elmagyarázni a bajom.

Liam válaszolt nekem.

- Ez azért van mert már nagyon közel van hozzá, hogy elérje a csúcspontot… Csak szüksége van egy apró izgatásra, hogy elérje élete egyik legjobb orgazmusát. – vont vállat. – Most már csak az a kérdés hogy ki fog neki segíteni ebben. – mondta Liam, és visszaereszkedett a pihenő pozíciójába. Igaza van. Szükségem van arra, hogy befejezzem azt az orgazmust, ami bennem tombol, különben nem fogok tudni elaludni.

Mindketten, Niall és Harry is hirtelen felém kapták a fejüket. Louis is ezt tette, és mintha láttam volna egy kis éhséget a babakék szemeiben. Nyeltem egyet. Liam tudta, hogy ez fog majd történni. Hogy Niall és Harry is kétségbeesetten ki akarnak majd elégíteni. Ezért nem akarta, hogy megtudják.

- Nézzétek…szerintem megyek és veszek egy hidegzuhanyt, és remélem, hogy sikerül lenyugodnom. – mondtam, a hangom bizonytalan volt, ahogy felálltam, hogy elinduljak. 

- NEM! – kiáltotta mind az öt kórusban.

II/18. Vibráció

- Szóval, azt hiszem, megyek, hogy, megcsináljam a vacsorát, addig itt hagyhatlak Liammel, igaz? – mondta végül Harry, miközben átadott Liamnek. – Ti ketten, csináltok még valamit?

 - Igen. Tartozik nekem valamivel. – válaszolt Liam, a kezemet az övéi közé fogta. Szarba, elfelejtettem. – Vacsora előtt végezni fogunk. – mondta, mielőtt végigvezetett egy-két folyosón és fel a lépcsőn. Átlökött engem egy ajtón. Az ő szobájába.

 - Menj az ágyra – utasított, majd becsukta az ajtót.

 Óvatosan leültem a megvetett ágyra, a szoknyámat lefelé húzogattam. Nem igazán tudtam, hogy mit is akar most csinálni. Liam is ugyan olyan kétoldalú, mint Louis. Néha kapok egy kicsit a kedves és szép oldalából, és máskor a kanos oldalából. Csak remélni tudtam, hogy most éppen jó kedvében van. 

- Louis neked nem okozott örömet a büntetés alatt, nem igaz? – követelte a barna szemű fiú. Ne… Azt akartam mondani, hogy igen, de akkor eszembe jutott: Ha már tudja igazat, és rájön, hogy hazudtam, akkor a következmények még rosszabbak lesznek. Szomorúan megráztam a fejem. 

- Nos, akkor ezt fogjuk most csinálni.

 - Kérlek Liam… Ne

 - Awwh, ne legyél szomorú szerelmem. Egyébként ez még az előnyöd is lehet. És talán egy kicsit az enyém is, mert élvezem nézni, ahogy kiteljesedve vonaglasz alattam. - vigyorgott – Szóval élvezni fogod a nélkül is, hogy fájdalmat okoznék neked. De állítólag nem is kellene fájni az első két fokozatig… Mi van? Liam megfordult és a szekrényben kezd kutatni, majd kihúzott belőle egy nagy fekete dobozt. Előre féltem, hogy mit rejt a doboz, mert biztos voltam benne, hogy nem egyszarvú van benne szaros pillangókkal.

 Liam elővett egy ismerős tárgyat belőle, majd visszatette a dobozt az eredeti helyére. Visszafordult felém, kezében feltartotta a tárgyat. Egy fenékdugasz... Csak akkor vettem észre, hogy reszketek, mint a nyárfalevél. 

- Kérlek Liam. – könyörögtem, nem akartam, hogy ilyen legyen bennem még egyszer. -… ezt ne.

 - De tartozol nekem, emlékszel? Ma reggel is szexelhettünk volna, de úgy döntöttem, hogy átengedlek inkább felhajtás nélkül. De ha ez benned lesz – mondta, az ujjai közt tartva a tárgyat. – kifizeted a tartozásod. Most fordulj meg – utasított.

 - Li, kérlek tényleg ne… 

- Nem lehet mindig az, amit te szeretnél Soph. Mi vagyunk a felelősek érted, és nem te. – szakított félbe Liam az ágyhoz szorítva testével. – Inkább tekintsd magad szerencsésnek, hogy ezt nem az iskolában teszem. – mondta, közben felemelte a szoknyám és lehúzta a bugyim, ezzel felfedve a seggem. 

- Liam kérlek! – könyörögtem, megpróbáltam jobb belátásra bírni. Mocorogtam alatta, de szabad kezével rácsapott párszor a fenekemre.

 – Ne a kiutat keresd ebből. – füstölgött, mielőtt hozzányomta a tárgyat az izomgyűrűhöz. Megmerevedtem alatta, és megint csapkodni kezdett. – Inkább nyugodj meg.

 - Isten Liam... – nyögtem és muszáj voltam becsukni a szemem, ahogy egybe mélyebbre és mélyebbre nyomta. – Li… Am… Kérlek… - ziháltam, a fájdalom elöntötte mindenem, de más is éreztem mellette. – Uhhhh. – morogtam, arcom a mellkasába fúrtam.

 - Itt van. Kész is. – fejezte be Liam, majd visszahúzta rám a bugyimat, ezzel eltakarva a dugót. 

- Nagyon köszönöm… - nyöszörögtem, felvillant bennem egy ismerős pillanat, de már nem emlékszem rá pontosan, mert olyan régen volt. Hirtelen a tárgy életre kelt bennem és vibrálni kezdett. - Liam! – sikítottam, ujjaim közt szorosan fogtam a lepedőt, testem vonaglott, hogy leállítsam a rezgést. Őrülten remegtem, a nyögések megállíthatatlanul ömlöttek a számból. Ez túl sok élvezet volt, ahhoz hogy kellemes legyen. Szinte fájt. Éreztem, hogy mindjárt a csúcsra érek, de ez a rezgés pont nem volt elég, ahhoz, hogy elérjem azt. – Liam állj! Ké-ké-kérlek! Liam! – ziháltam. 

 - De csak, mert olyan szépen kérted. – mondta Liam és leállította a vibrálást. Kifújtam a levegőt, és megfordultam, hogy szembe kerüljek vele. A kezében egy távirányítót tartott, rajta 3 gombbal. - Azt hiszem, rájöttél, hogy ez a játékszer egy kicsivel többet tud, mint a múltkori. Amit most tapasztaltál, az a legkisebb szintű vibráció volt. Ha viselkedsz, akkor nem fogod megtudni, milyen a harmadik fokozat, érted? – vigyorgott. – És az, hogy viselkedsz, az, azt jelenti, hogy nem teszel pimasz megjegyzéseket és nem fogsz ellenállni nekünk, igen? 

Gyorsan bólintottam, a lélegzetem akadozott.

 - A fiúk és én vagyunk az egyetlenek, akik megengedhetik neked, hogy kivedd azt, rendben? 

Bólintottam.

 - Vacsoraidő! – hallottuk, ahogy egy hang kiabálta lentről. Liam elmosolyodott, és eltette a távirányítót a nadrágzsebébe.

 - És még valami, nem szóltunk Niallnak és Harrynek erről a játékszerről benned. Csak Lou, Zayn és én tudunk róla.

 - És miért pont ti hárman? – kérdeztem, még mindig egy kicsit zihálva 

. 

- Azért, mert látni akarom a másik kettő arckifejezését, minden egyes alkalommal, amikor felnyögsz. – válaszolt.

 - És mi van, ha nem fogok nyögni? Mert én biztos nem tervezem, hogy azt fogom csinálni. – csattantam fel.

 - Louis, Zayn és én meg fogunk róla győzni. És ez a megjegyzés a közeljövőben már ellenállónak fog minősülni. Viselkedj! – utasított Liam. – Most gyere, menjünk enni. – mondta, majd megfogta a kezem és segített felállni. 

Előre tolt engem, ki a szobából. Úgy éreztem, minden egyes lépésnél dörzsölte a belső falaimat a játék, ezzel megnehezítve számomra a járást. Már csak pár lépésre voltunk az ajtójától, amikor megállított.

 - Sophie. Ez így nem fog menni. Észre fogják venni, hogy valami nincs rendben. Járj rendesen! 

- Nem tudok, Liam… - mondtam.

 - Awwh, gyerünk szerelmem… Biztos vagyok benne, hogy tudsz. Legalább próbáld meg. – És megint kedves lett. Vettem egy mély lélegzetet, és megpróbáltam a legjobb tudásom szerint tovább menni, mintha normális ember lennék, és lassan megszoktam, hogy a szexjáték bennem gondoskodott a folyamatos belső ingerlésről. 

- Látod. Nem is olyan rossz, ugye? - Lenéztem a földre. Nem várta meg a válaszomat, elkezdett arrafelé húzni, amerre gondoltam, hogy az ebédlő van. Ez a hely gyönyörű volt, tényleg. Talán kicsit túl elegáns az én ízlésemnek, de a tény, hogy a hely egy nagy ablak előtt volt, ragyogóvá tette az egészet. Niall és Louis már az asztalnál ültek, az előbbi épp akkor ült vissza, miután egy csomag jeget tett a sérült kezére.

 - Menjünk. Ülj le Niall mellé – utasított Liam a fülembe suttogva. 

Bólintottam, és ahogy mondta, ügyeltem arra, hogy egyenletes legyen a járásom.

 - Szia szerelmem – mondta Niall mosolyogva, miközben lassan mellé ültem. 

- Szia – motyogtam vissza, szándékosan kerülve a tekintetét. Abban a pillanatban Harry és Zayn sétáltak be különböző ételekkel a kezükben. Hoztak Salátákat és zöldségeket, gyümölcslevet és vizet, az ételek egy részét.

 - Jól vagy édesem? – kérdezte Niall miközben elvette az ételt. Harry otthagyott minket, Zany pedig helyet foglalt Louis oldalán.

 - Persze. – válaszoltam a szememet Liamen tartva, ahogy leült Louis és Zayn közé. Egyszer csak hangos csattanásra tettünk figyelmesek a konyha felől. Mindannyian megugrottunk meglepetésünkben.

 - Megyek, megnézem. – sóhajtott Niall, majd felállt.

 Amint hallótávolságon kívül ért, Liam nagyon gyorsan elkezdett beszélni a fiúknak.

 - Sophieban benne van a különleges tárgy… Az egész hosszú vacsora alatt használhatjuk, és figyeljük, hogy hogyan reagál erre, oké? 

Louis mosolyogva és izgatottan bólintott, Zayn csak bólintott, nem igazán izgatta a terv. Mi változott meg az elmúlt két évben? Nem volt időm ezen agyalni, ugyanis Harry meg Niall egyszerre jöttek vissza, Niall kuncogott egy kicsit. Harry játékosan beleboxolt a szöszi vállába, majd letett egy tányért az asztal közepére. 

- Jó étvágyat! - ennyit mondott Harry. A fiúk rögtön falni kezdték az asztalon levő ételt, én pedig csak hányingert és félelmet éreztem a kérdéssel kapcsolatban: mit fognak ezek a srácok ma éjjel csinálni velem?...

II/17. Gyerekesség

- A büntetésnek vége. Gyere, hazaviszlek. – sóhajtott, kezével átfésülte az izzadt haját. 

Bólintottam, még nem teljesen tértem magamhoz, felültem és felvettem magamra a fehérneműmet. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, és felborultam volna, de Louis elkapott, és felemelt menyasszonyi stílusban. Nem tudtam megállni, hogy ne fúrjam az orromat a nyakába, valami megnyugtatást várva, de nem csinált semmit.

 Helyette kivitt engem az osztályból, egészen az utcáig, és beültetett engem a kocsijába. Felnéztem rá, és találkoztak a szemeim zavaros tekintetével.

 - Louis, a cu…. - félbeszakított engem egy lágy csókkal. Elhúzódott tőlem majd az arcomat simogatta.

 – Maradj itt, hozom őket. – mondta, majd bezárta az autót. Kimerültnek éreztem magam, azért elfeküdtem a bőrülésen és becsuktam a szemem. Mi a faszt csinálok én ezekkel a fiúkkal? 

                  **************************************************************

 Az út a „kastély” felé csendesen telt, csak az autó robogását lehetett hallani, valamint ahogy Louis néha a kormányra tapasztotta a kezét. Amint megérkeztünk, megállította a motort, és egy nagy sóhajtással fáradtan hátrahajtotta a fejét. Arcát felém fordította.

 - Szerinted el tudod felejteni, hogy mi történt ma? – kérdezte, visszafordulva a szélvédő felé.

 - Miért? – kérdeztem halkan.

 - Nem szeretném, ha az emberek tudnák, hogy képes vagyok elveszíteni az irányítást. Nem ezt a képet szeretném mutatni magamról. És abban, hogy az enyém legyél, legalább pár órára, azon nem segítene, ha ez az oldalam nyilvánosságra kerülne. – fejezte be, rám nézve.

 - Milyen emberek?

 - A fiúk, a rajongók, az újságírók, a fotósok…..te. – sorolta mélyen a szemembe nézve.

 Teljesen ledöbbentem, és csak szótlanul néztem rá.

 - Ez az egyik oka annak, hogy „örök gyerekként” viselkedek mindig. – folytatta csalódottan a sajátos akcentusával. – Mert amíg fiatalosan, őrülten viselkedek, vicceket mondok, addig nem ez a kibaszott oldalam dominál, és addig boldogabb mindenki. Senki se akar bolond lenni körülöttem, ha én vagyok az. De aztán az utóbbi időben , a rajongók gúnyosan kezdtek el „durván gyerekesnek” tartani, ezért ez az oldalam kezd eltűnni, ezzel helyet adva az erőszakos oldalamnak. Miért nem tudnak néha kussolni, basszus?! Hogy úgy éljem az életemet, ahogy akarom?! Ha továbbra is ilyenek lesznek, nem tudom magam visszafogni velük szemben sem! Ezt nem akarom! Nem akarom, hogy ezt az oldalamat lássák! – ütötte meg dühösen a kormányt kiabálva. 

Tekintete hirtelen megrökönyödött, és fejét a tenyerébe temette.

 Frusztrált könnyek telítették meg az általában vidám égszínkék szemét.

 - Sophie ... Nem akarom, hogy lássák ezt….- továbbra is ezt mondta, de most már megtörtebb hangsúlyban – Nem tudom, hogy tudom-e folytatni… 

- Lehet, hogy ha találsz egy lányt magadnak, ő majd kordában tud tartani. Hogy önmagad tudj lenni. – próbálkoztam. 

- Nekem itt vagy te Soph. - morogta.

 - Nem Louis. Másik lány. Aki felett nem veszted el az irányítást, mint velem. Akivel a média elé állhatsz.

 - Legyen egy barátnőm, ha egyszer téged akarlak megbaszni?! – Ezt úgy mondja, mintha én annyira élvezném az egészet, és még nekem tennének szívességet azzal, hogy úgy használnak, mint valami mocskos játékot. – Én szeretlek megdugni téged. Veled jó a szex.

 Istenem. Annyira sokat kérek? Velem jó a szex? Yippee. Megőrjít. Ez őrültség.

 Louis folytatja, megszakítva az előző monológját:

 - De ha nem engedek a személyes örömömnek a barátnő mellett veled, akkor olyan leszek mint Harry, amikor elhagyta a barátnője, és téged használt helyette. Amikor az exe megvádolta a megcsalással Harryt, és szakított. Ez volt Harry frusztrációjának fő oka, amikor rájött a „dugni akarok Sophival keményen” őrület. - sóhajtott. – Én nem akarlak….nem akarlak bántani, mint Zayn. Mert tudom, hogy onnantól kezdve Harry minden lépésemet követné, és egy percre se hagyna magadra. De ha velem szakít a barátnőm, akkor nem leszek képes visszatartani magam, mert nem vagyok olyan erős, mint Harry. Olyan lennék, mint Zayn. 

Emlékszem az egész esetre, még a dalra is, amit Harry énekelt.

 [Visszaemlékezés]

 - Áúú Harry! - panaszkodtam, és próbáltam belemarkolni a vállaiba, hogy én is irányíthassam őt.

 - Szoríts! Megérdemled! Dobtál! - morgott és mélyet döfött belém. Megfogtam a fejét és arra kényszerítettem, hogy rám nézzen. 

- Harry, én vagyok az Sophie. Nem ő vagyok! - igyekeztem, hogy megtudjam tartani a fejét. Lassan leállt a döfésekkel és rám emelte könnyekkel teli tekintetét ami vízzel keveredett. - Sajnálom - mondtam ki, de ő még mindig úgy bánt velem mintha az ex-e lennék.

 - Ó az leszel! - és elölről kezdett mindent. Arcom eltorzult fájdalmamban ahogy újra lökni kezdett.

 I wanna fuck you like an animal,

 I wanna feel you from the inside.

 I wanna fuck you like an animal. 

Szeretnélek megbaszni, mint egy állat 

Szeretnélek belülről érezni 

Szeretnélek megbaszni, mint egy állat.

 A tempója egyre lassult, ahogy a dal refrénje elhatalmasodott rajta. Veszített az állóképességén, de közben bennem épült valami ami az orgazmusomhoz vezetett.

 Help me tear down my reason.

 Help me; it's your sex. I can smell.

 Help me; You make me perfect.

 Help me become somebody else.

 Segíts, összetörtem legbelül. 

Segíts, nincs lelkem, amit eladhatnék 

Segíts, az egyetlen, ami még működik.

 Segíts, hogy elszakadjak magamtól.

 Halkan felnyögtem, majd megpuszilta az orromat mielőtt szenvedélyesen megcsókolt volna. Éreztem, hogy ismét a normál Harry van előttem ezért viszonoztam a csókját, nagy megelégedettségére. Már nem a harag vezérelte...

 - Én kedvellek Sophie ugye tudod? - motyogta a nyakamba. Lökései hirtelen gyengédek és erotikusak lettek. - Gondoskodom róla, hogy jól érezd magad - suttogta.

 [Visszaemlékezés vége]

 Megráztam a fejem, ezzel elhessegetve az emlékeket.

 - Nézd Lou, nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, kell találnod egy lányt, akire tudsz vigyázni, nem rontod meg, és akit Harry se felügyel. Mi csináltatok, amíg nem voltam veletek? Kin vezetted meg a rossz oldalad? Harry nem akar mást, csak annyit, hogy ti fiúk kedvesek legyetek velem, amikor ő nincs itt, és nem figyel rám.

 - Rendben. – ismerte el. Harry, Harry…. 

- De Louis nagyon mélyen vannak érzéseid. Egy szabad ember vagy, aki képes érzéseket kimutatni, ha akar. Te magad mondtad korábban. Lou, ki kell fejezned ezeket az érzéseket valaki iránt, aki nem a zenekar, és nincs is köze a bandához…..vagy hozzám.

 - De akkor ki legyen? – sóhajtott.

 - Nem tudom Louis, mivel ti srácok nem adjátok meg nekem arra a lehetőséget, hogy kapcsolatom legyen, úgyhogy nem tudok segíteni!

 Figyelmeztetően rám nézett, úgyhogy rögtön abbahagytam a kiabálást. Íme, Louis, mint hangulatember.

 - Lehet, hogy később fel kéne hívnod az anyukádat beszélni erről. – folytattam lágyabb hangon - Vagy Lottie-t? Ő jó hallgatóság lehet, ha nem akarsz ilyesmikről anyuddal beszélni. Biztos vagyok benne, hogy megértené. – mondtam, hogy megpróbáljak változtatni a rossz hangulatán. Nem válaszolt, de tudom, hogy elgondolkodott rajta. Nem tudtam most mit csináljak, ezért körülnéztem, és közömbösen mértem végig a szemem elé kerülő kastélyt. A tekintetem levettem az épületről, amikor egy fojtott nyögést hallottam, és Louis bal kezére néztem.

 - Louis, fáj az ujjad? Rosszul néz ki. – állapítottam meg, és óvatosan a saját kezembe vettem az övét.

 - Biztos túl erősen ütöttem meg előbb a kormányt, nem nagy ügy. – csinált úgy, mintha nem történt volna semmi, pedig a fájdalmas arckifejezése ezt erősen cáfolta.

 - Louis, fel vannak dagadva. Tegyünk rá jeget. – ajánlottam, miközben erősen szuggeráltam a piros területet.

 - Rendben. – mondta és kiszállt a kocsiból. Ideges volt.

 Mielőtt észhez tértem volna, Louis már felrántotta a kocsiajtót, és a jobb kezével kirángatott engem is, maga után húzva a kastély felé.

 - Lou, szükségem van a táskámra, ha azt szeretnétek, hogy megírjam a leckémet. – állítottam meg.

 - Az a rohadt táska, na menj. - fújta ki a levegőt idegesen, és egy picit az autó felé lökött. 

Tökéletesen mozdulatlanul várt, amíg oda nem mentem a kocsihoz, felkaptam a táskám, és visszasétáltam hozzá. Bal kezét ismét az enyémbe csúsztatta, így indultunk el a kastély felé, miközben idegesen odébb rugdosta az úton levő kavicsokat. 

Amint betettük a lábunkat a házba, kiabálás ütötte meg a fülünket.

 - Auch Zayn! Srácok, hazajöttek! Hagyjátok abba a lövöldözést! – Niall ír akcentusa ütötte meg a fülemet fentről. Verekedés? Oh, ne. Csak nem megölik egymást?

 - Oww! Hagyd abba! Ne szórakozz Daddy Directionnel Harry! - ismertem fel Liam hangját. - Jajj, Hazz! Zayn, Niall segítsetek! 

- Haha! Egy balfék vagy Liam! – mondta Harry, de lehet, hogy Zayn.

 - Mond még egyszer! 

- Hah, majd talán később. Most lemegyek a földszintre megölelni és megcsókolni Sophie-t. – igen, ez határozottan Harry.

 - Nem hiszem én azt! – hallottam Zayn mély hangját.

 - Nyomás!

 Mi?! Néztem körbe zavartan, míg Louis a sérült kezét tanulmányozta. Másodpercekkel később egy barátságos Horan ölelés zárt magába.

 - Jól vagy Szerelmem? – kérdezte, mielőtt elhúzódtunk egymástól. Szemét a kelleténél tovább tartotta az ajkaimon.

 Valami oda nem illőt vettem észre a haján. Mi a fasz?! Miért kell neki szemüveg?

 - É-é-én teljesen jól vagyok. – dadogtam kissé túlterhelten. – Más KÉZről viszont Louis nem… - kuncogtam a gyenge szójátékon, ami a sérült testrészére utalt. – Azt hiszem, jégre van szüksége. – fejeztem be, a tekintetem azóta is a szöszi hajon levő barátságos szemüvegen legeltettem. Szemöldököm felhúzom, magyarázatot várva.

 Zavartan az ég felé nézett.

 - Ó, igen, ez. – vette le gyorsan – Volt egy kis csatánk. – mondta el homályosan. Mi a fene?! Elmondhatott volna többet is.

 Niall valószínűleg nem látta az értetlen arckifejezésem, ezért Louishoz fordult.

 - Mi történt, haver? 

- Csak megütöttem a kormányt, oké?! – fakadt ki. Nyilvánvaló volt, hogy ő is részt akart venni a csatába, vagy mibe. Haha! Visszatért a régi gyerekes Lou.

 - Miért? Bejön a kormány? – vihogott idétlenül Niall.

 - Nem akarsz teázni is a csevej közben? – kérdezte gúnyosan.

 – Csak egy kis jeget szeretnék, olyan nagy kérés ez? – duzzogott be Louis.

 - Nem, dehogy. – nevetett fel a szőke. – Majd később. – intett nekem Niall, ahogy a sérülttel a konyhába indultak.

 Niall tényleg itt hagyott? Pedig Harry még csak a közelbe se volt – nem érdekes. 

Gyakorlatilag ledöbbenve néztem, ahogy Harry örömmel ballag le a lépcsőn egyenesen felém egy ugyanolyan furcsa szemüveggel a fején, mint ami Nialleren volt. Menyasszonyi stílusban felemelt, majd szorosan megölelt. Hűha. Harry boldog?

 - Én nyertem! – kiáltotta, Liam és Zayn lihegve jöttek mögötte.

 - Nem. – ellenkeztem. – Gyakorlatilag Ni-

 Száját hirtelen az enyémre tapasztotta, így gyengéd csókban forrtunk össze. Karjával szorosabban tartott, mint eddig, így biztonságban tudhattam magam. Én is elengedtem magam, ezzel egy mosolyt kicsalva belőle. Óvatosan hátrahúzódott, alsó ajkát beharapva vezeti rajtam végig zöld íriszeit, majd letett a földre.

 - Niall volt itt először. - fejeztem be. – Te szemét! Nem mehetsz oda senkihez egy édes csókkal meglepetésszerűen. – kiáltottam fel, miközben a mellkasába böktem. 

- Hello. – mosolygott szemtelenül – Szóval élvezted ezt a csókot? - Nem. - Hazug……te magad mondtad, hogy „édes csók” – válaszolt egy büszke vigyorral az arcán. Megböktem a pofiját.

 - Dehogy mondtam ezt, ez nem igaz!

 Ő visszabökte az arcomat.

 - Nem, azt mondtad édes csók. – dudorászta, hogy direkt idegesítsen engem. Újra megböktem.

 - Hol van Lou? – szakított félbe minket Zayn, Harry pedig védelmezően körém fonta a karjait, és átölelt.

 - Elment jégért Niall-al – válaszoltam, míg Harry megvonta a vállát.

 - Tehát Niall ért le először? – sóhajtott Harry. – Megcsókolt?

 - Ó, Istenem. Mit csinált már megint Louis? – csatlakozott a beszélgetésbe Liam. 

- Nem Harold, nem ő csak megölelt. Liam, Louis megütötte a kormányt.

 - De a Nerf háborút én nyertem. – dicsekedett Harry. Szóval ez volt a csata. Hála Istennek!

 - Ó, oké. Hol tudtatok ti Nerf csatázni? – kérdeztem hitetlenkedve.

 - Van erre egy különleges hely. – felelte Liam, mintha nyilvánvaló lenne. 

- Sajnálom. Nem volt még időm körbejárni az egész kastélyt. – vágtam vissza.

 - Milyen kastély? – kérdezte Zayn, körbetekintve.

 - A házat nevezi így. – nevetett Harry – Sophie, akkor lesz esélyed körbejárni a házat, ha megérdemled.

 Megforgattam a szemem.

 - Nem akarok körbenézni…Csak akadályozzátok meg, hogy elvesszek. – válaszoltam.

 - Nem fogsz eltévedni, egyikünk mindig veled lesz. – vont vállat Harry.

 - Éhes vagyok! – hallottuk Niallt valahonnan jobbról.

 - Szóval, azt hiszem, megyek, hogy, megcsináljam a vacsorát, addig itt hagyhatlak Liammel, igaz? – mondta végül Harry, miközben átadott Liamnek. – Ti ketten, csináltok még valamit?

 - Igen. Tartozik nekem valamivel. – válaszolt Liam, a kezemet az övéi közé fogta. Szarba, elfelejtettem. – Vacsora előtt végezni fogunk. – mondta, mielőtt végigvezetett egy-két folyosón és fel a lépcsőn. Átlökött engem egy ajtón. Az ő szobájába.

II/16. Szörnyeteg

- Na most. Mrs. Lively azt mondta, hogy hangosan beszéltél az óráján…Mit csináljak ezzel, hmm?

Csendben maradtam és csak néztem rá, megpróbáltam nem kimutatni az érzelmeimet. Louis a lábát hintáztatta előre-hátra az asztal oldalán, miközben mélyen a szemembe nézett az ő kék szemeivel. Összekulcsolta a kezét.

- Nos, lássuk csak. Két dolgot kell szem előtt tartanom. Először is, hangosan beszéltél, ami azt jelenti, hogy igen nagy szád van. Tudom mit fogok ezzel tenni… - A nadrágján egyre jobban láthatóvá vált a dudor. - És akkor egy időre biztos megtanulod, hogy hogyan kell befogni a szádat, igaz?

Én pontosan tudtam, milyen megállapítást tett e szerint a két dolog szerint. És nagyon nem vártam.

- Szóval…A nehezebbik, vagy a könnyebbik úton oldjuk meg ezt a problémát? – kérdezte Louis és leszállt az asztalról –Mert én tökéletesen elégedett vagyok mindkettő opcióval. - folytatta, miközben felém tornyosult, és vággyal teli szemeivel pásztázott.

Kezeit birtoklóan a csípőmre tette, majd megfordított, így az ajtóval szemben találtam magam.

- Mi lesz most a szerelmem, hmm? - motyogta a nyakamba, ajkai gyengéden súrolták az érzékeny területet. Ahogy a puha haja csikizte a nyakam, libabőrös lettem, ami mosolygásra késztette. – Ellen fogsz állni nekem, vagy nem? - Édesen ajkai közé vette a nyakam, és játékosan beleharapott a vékony bőrbe, miközben közelebb húzott magához.

Ellenállnom kell...tennem kell valamit….ez nem helyes…Lehet, hogy az idő őt is megváltoztatta? Adok neki egy esélyt ...Talán Louisnak is van szíve…

- Kemény leszel velem, ha nem állok ellen? – a szavak azelőtt jöttek ki a számon, mielőtt átgondolhattam volna őket. Louis hitetlenkedve elhúzta a fejét a nyakamtól.

- Mi van?!

- Azt mondtam, hogyha nem harcolok, akkor is kemény leszel velem vagy nem? - ismételtem halkan.

- Hadd emlékeztesselek, hogy még mindig büntetésben vagy…de legyen – mondta, és visszahelyezte magát a kiinduló helyzetbe, ahogy voltunk, közel egymáshoz. – Ha nem csinálsz bajt, gyengéd leszek. - suttogta, amíg a hideg kezét a blúzom alácsúsztatta, és apró köröket írt le az érzékeny bőrömön. - - Végtére is nem kell büntetésben lenned egész héten….ki tudja, mit akarnak csinálni majd a fiúk veled délutánonként….ahogy mondtam, gyengéd leszek Szerelmem, ha nem harcolsz. – fejezte be Louis, és maga felé fordított.

- Hmm. – duzzogtam lesütött szemmel, de a fejemet megfogva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Sophie. Világos voltam? – húzta fel a szemöldökét kérdőn.

Gyerünk Soph... Meg tudod csinálni ... Játszd a játékát, és hamarabb vége lesz, nyugtattam magam, miközben halkan kapkodtam a levegőt.

- Igen Mr. Tomlinson – motyogtam kedvetlenül.

Erős szorítása megszűnt, és elégedetten nézett rám.

- Jó, szóval már végre megértetted, hogy tanárként kell kezelned.

Nem tudtam megállni egy szemforgatást, miközben a kezeimet elkeseredetten összefontam a mellkasom előtt.

- Hagyd abba a szemtelenkedést. – utasított. – Na, most. Vannak szabályok. Az engedélyem nélkül nem beszélhetsz. Ma már eleget dumáltál. – folytatta, légzése egyre egyetlenebbé vált, miközben látni lehetett a dudort a nadrágján.

Louis hátrált egy kicsit, majd elégedetten nézett rám. Az ő kezét az álla alá helyezte elgondolkodva. Hirtelen elmosolyodott. – Vedd le a ruháidat! – vigyorgott a kékszemű srác.

Szemével végigpásztázta a testem. Furcsa fiú. Levettem a cipőmet, majd visszahelyeztem magam az eredeti pozícióba, kezeimet újra keresztbe fontam a mellkasom előtt.

- A többit is! – követelte, láthatóan megsértődött, hogy előbb veszem le a cipőmet, mint bármelyik másik ruhadarabot.

Magamban mosolyogva levettem a kardigánom a blúzom felől, és a cipő mellé a földre tettem.

Idegesen hintáztam jobbra-balra a lábamon, míg a fiú félredöntött fejjel nézte a blúzom. Halkan kapkodva a levegőt jön közelebb hozzám. Ujjait óvatosan a nyakamra tette, majd fokozatosan haladt lefelé. A blúzom gombjait egyesével pattintotta ki, miközben egyre közelebb haladt a központom felé.

Gyakorlatilag borzongtam, libabőrös lettem a szokatlan gyengédségtől.

Louis már utolsó két gombot kapcsolta ki, keze felcsúszott a melltartómhoz, amikor észrevette, hogy reszketek.

- Css, Szerelmem. Nem sokára felmelegítelek, ne aggódj! – morogta a sajátos Doncaster-i akcentusával. – Óvatos leszek…tudok majd uralkodni magamon.

Karjait körém fonta, mielőtt egy érzékeny csókot nyomott a számra. Igen, érzékenyt. Nem buja, és domináns csókot. Más volt. A jó értelemben vett más.

Habozva válaszoltam rá, nem voltam biztos benne, hogy ez a kedvesség maradandó.

Louis nyelvével megnyomta az alsó ajkam, ezzel bejutást kérve, amit meg is adtam neki. Lelkesen, erősen nyomta be a nyelvét a számba, nyögései közepette. Kezét beletekerte a hajamba, és megrántotta azt, miközben a csókja egyre durvább, és durvább lett.

- Lou-lou-lou-louis. – ziháltam. – Elvesztetted az irányítást.

- Neked Mr. Tomlinson. –rendelte el, miközben kilökte a térdem így a földre estem.

Döbbenten rezzentem össze a hirtelen indulatára.

Egy kis szerencsétlenkedés után lehúzta a nadrágjának a cipzárját. – Most szopj le! – mondta rekedtesen, míg az egyik kezével megragadta a hajam, a másikkal pedig a merevedését. A döbbenettől mozogni se tudtam.

Közelebb húzott lüktető férfiasságához. – Most! – követelte, majd hirtelen betolta magát mélyen a torkomba. Ezt követően jöttem rá, hogy Louis egy szex szörny. Ez a másik fele az önfeledt, vicces, vidám, játékos Louisnak. Az utóbbit jobban szeretem.


Just when you had me down
I go changing my ways
And I wait till the moon is out
It's just part of my game.
This is a cautionary cry to you
Before you figure out what I've been turned into

Ha már engem választottál
Egy másik módon megyek
Nem várom meg, míg a hold lemegy
Ez csak része a játéknak
Ez egy figyelmeztető kiáltás neked
Mielőtt kitaláljuk mivé legyek


Just close your eyes and try to think it over
You realize I'm not the man you know, girl
I hypnotize ya
I paralyze ya
Go on and scream 'cause nobody's gonna find ya

Csak csukd le a szemed, és kapcsold ki az agyad
Tudod, hogy nem az vagyok akinek hiszel, kislány
Hipnotizállak
Megfélemlítelek
Gyerünk sikíts, mert senki nem fog megtalálni


Louis egy öblös nyögéssel nyugtázza saját tettét. Ösztönösen öklendezni kezdtem, szemeimben könnyek gyűltek. De Louis nem adott nekem időt lenyugodni. Erőszakosan mozgatta a fejem előre és hátra.

Remegve néztem fel rá, amikor tekintetünk találkozott. A kék szemeiben halványult a vágy, ahogy könnyes szemmel ránéztem, lazábban fogta a fejem, a szörny egy része eltűnt.…

- Már mindjárt, Szerelmem. – hallottam meg a szelíd hangját, a mozdulatai gyengébbek, kevésbé szigorúak lettek, engedte, hogy én irányítsak. Éreztem, hogy nemsokára elélvez, ezért el akartam húzni a fejem, de ő megfogta azt, és addig ott tartotta, amíg le nem nyelem az undorító nedv utolsó cseppét is.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.


I've been telling you to run away
But you say you're not scared
But when I break your heart someday
Girl you need to be prepared

Ha elmondtam volna, elrohantál volna
De azt mondtad, nem fogsz félni
De amikor majd megszakad a szíved egyszer csak,
Kislány, erre fel kell készülni

- Nem…- nyögött, mielőtt kihúzta magát belőlem. Haja verejtékesen tapadt a homlokára. Felhúzta a nadrágját, majd a cipzárját is.

Azon voltam, hogy mondjak valamit, de ujjait a számra tette, ezzel elhallgattatva engem.

- Css-css! Ne beszélj Sophie….- ingatta a fejét. – Menj az asztalra! – tette hozzá.

Sértődötten sétáltam az íróasztalhoz, majd egy kis bizonytalansággal leültem a szélére.

- Jó kislány. - motyogta, és beállt a két combom közé. A feltevés újra szemet szúrt. Megint el fogja veszíteni az irányítást?

Egy furcsa, undorító érzés volt a gyomromban, ami mocorgásra késztetett.

- Jól vagy, Kicsim? Baj van? – mondta lassan, hüvelyujja egyre feljebb vándorolt a szoknyám alatt. Csendben maradtam.

- Szerelmem? – szólalt meg újra – Hozzám szólhatsz…

- Zavarodott és csalódott vagyok egyszerre. – válaszoltam, tekintetem ütközött az övével – És félek, hogy megint elveszíted az irányítást…

Reszketni kezdtem, a fejemben megjelent az a bizonyos déjà-vu érzés.



[Visszaemlékezés]


- Majd én lezuhanyozok vele. – ajánlkozott Niall, indult felém. Csúnyán néztem ár, és közelebb léptem Harry-hez.

- Nem. – válaszolt Harry talán kicsit túl nyersen, és magához ölelt. Megszemléltem a vonásait, irigység ült az arcán. Kárörvendtem magamban. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy féltékennyé tette Harry Styles-t… Még ha valaki olyannal is tettem, akit mostmár megvetek.

- Majd én, tesó. – lépett közbe Louis. Harry kicsit hezitált, de utána átadott Louisnak. Ő puhán megragadta a csípőmet és magához ölelte a testem, mint azelőtt Harry.

Láttam, ahogy Harry zordan nézett Niall-re és Louis-ra, majd kiment a nő után. Louis felkapott az ölébe és egy antik stílusó fürdőbe mentünk. Ahogy én még félénken nézelődtem körbe, ő a mosdószekrény tetejére ültetett és a lábaim közé furakodott. Egyenesen a szemembe nézett, aggódva.

- Minden rendben édes pofa? Zavarodottnak tűnsz… - mondta óvatosan ejtve a szavakat.

Francba, ezek a srácok nagyon gyorsan interpretálják az érzelmeimet. Libabőros lettem, ahogy ujjait finoman le és fel húzgálta a combomon, egyre feljebb és feljebb siklatva őket.

- Frusztrált vagyok. – Engedtem ki, és úgy éreztem, hogy Louis-ban jobban bízhatok, mint a többiekben.

- Milyen frusztráció? Szexuális frusztráció? Mert ha igen, akkor én szívesen segítek megbirkózni vele.

- Nem, nem az! – vágtam vissza egy kicsit keményen – A szex határozottan nem fog segíteni most, hogy jobb kedvem legyen. – fújtattam idegesen. – Engedtem Niall-nak, hogy… ummm. Néhány dolgot… tegyen velem. Korábban. De ő átvágott. – magyaráztam mérgesen, de megválogattam a szavaimat.


[Visszaemlékezés vége]



- Nem fogom elveszteni az irányítást… - Louis hangja rántott vissza a gondolataimból a valóságba.

- Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?

- Mivel, valahol a vágyaim alatt lapulnak érzelmek is. – összefonta a kezét a mellkasa előtt a költőien. – Tudod, nem vagyok mindig „szex szörnyeteg”…

Furcsán néztem rá. - Nézd, mi lenne, ha lenne egy biztonsági szavunk? Mint a csíkos vagy hasonló? – javasolta.

- Tulajdonképpen, nem akarnál inkább megállni? – kérdeztem. – Nem fogod tudni legyőzni a vágyaidat…

- Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, még úgy is, ha az a bizonyos kéjsóvárság eluralkodik rajtam…De tényleg ,megteszek minden tőlem telhetőt, szerelmem …Csakis a te érdekedben – válaszolta vontatottan, kezét közben a combom belsején pihentette.

A lélegzésem kissé egyeletlenné vált és éreztem, ahogy a hormonok életre kelnek bennem ettől a kicsi cselekedetétől. Hirtelen forróságot éreztem a medencémnél és ziháltam egy kicsit a sokktól.

- Ezt az utolsó dolgot megengeded és hazaviszlek, ahol kényelmesen érezheted magad meg ilyesmi – fejezte be. – Csitt, és minden tökéletes lesz… Nincs nyögés… Csak vonaglás.

Louis egy percet sem pazarol el. Mindkét kezét beásta a szoknyám alá és lefelé húzta a bugyim. Az ujjaival a csiklóm kezdte ingerelni. Mohón elmosolyodott, azúr szemeit a kéjvágy teljesen sötétre színezte.

- Látod! Teljesen nedves vagy, már és készen állsz nekem… Ez nem lesz hosszú. – próbált megnyugtatni, de ahogy megnyalta az ajkait, tudtam, hogy nem fogja tudni annyira kordában tartani magát, mint azt mondta.


So listen close I got a dirty little secret
The kind that takes away the air you try to breathe in
You won't believe it
Until you feel it If your love is blind
I guess that's why you didn't see it

Tehát jól figyelj, van egy sötét titkom
Olyan valami, amitől a levegőt alig tudsz venni
Nem fogod elhinni
A szerelem vak – így érzed titkon
Ezért nem tudod meglátni, észrevenni


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehe
Ha közel engedem hozzád magamat.


Well you don't know what I know
And you don't know what I know
That you're not safe Woo hoo Woo hoo

Ha nem tudod, amit én tudok
És te nem tudod, amit én tudok
Magadat innentől biztonságban nem tudhatod Woo hoo Woo hoo

- Most… adj bele mindent, kivéve a nyögést. - utasított.

Nagyot nyeltem, ahogy egyik ujját gondosan belém vezette, és rögtön utána követte két másik. Az idősebb fiú fekvő helyzetbe kényszerített az asztalon, a lábaim oldalt lógtak. Köröz egyet az ujjaival. Csapkodtam az asztalt a tagadhatatlan élvezetben, az ajkamat harapdáltam, ami őt egy állatias nyögésre késztette, és arra, hogy még mélyebbre lökje őket. Elégedettségemre Louis felvett egy állandó ritmust, erősen és gyorsan döngölte belém ujjait, de érdekesen kellemes ütemben.

- Készen állsz már rám, ugye? Készen állsz rá, hogy a hatalmas pöcsöm szétszakítson téged? – suttogta a fülembe.

A lélegzetem megakad a torkomban, még több melegséget éreztem az ágyékomnál. A kék szemű fiú elvette az ügyes ujjait és elővette kitörni kikívánkozó erekcióját a nadrágjából, párszor végigsimított rajta.

- Az felizgat, ha csúnyán beszélek veled, nem igaz? – kérdezte, a hangja mély és rekedtes. A fejem engedély nélkül bólintott egyet, a testem hiányolta a fizikai kontaktust.

Felém helyezte magát, és felhúzta a szoknyámat, mielőtt a kezeire támaszkodott volna a fejem mellett. Péniszét incselkedve a bejáratomhoz illesztette, és csak a hegyét csúsztatta belém. Fészkelődtem a kellemetlenség miatt, ellenkezés képpen nyöszörögtem volna, de inkább visszatartottam.

- Nem, nem – dorgált és kihúzódott belőlem. Vonaglottam, és Louis csökkentette köztünk a távolságot, hogy a fülembe tudjon suttogni. - A rosszat akarod, hmm? Azt akarod, hogy a hatalmas farkam lüktessen bent a szűk kis hüvelyedben… Tudod mit… Jó napom volt ma, úgyhogy most mélyen beléd hatolok – amint kimondta a szavakat, előre lökte a csípőjét, a farkát tövig belém nyomta. Jobbra-balra ráztam a fejem, túlterhelve éreztem magam. - Öleld át a lábaiddal a derekam – utasított Louis, miközben halkan lihegett. A testem engedelmeskedett, és amint megtettem, amit kért, hátrahúzódott és újra keményen belém lökte magát. - Istenem – motyogta, majd újra és újra megismételte a mozdulatot, a vágy hajtotta.

Egy folytott nyögés csúszott ki telt ajkai közül, a szörny énje a felszínre tört, ismét könyörtelenül taszította nekem a csípőjét. Érdekes módon nem volt olyan kellemetlen, mint a szopás, csak zavart.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.


- Mond ki a nevem! – követelte zihálva, a lökései miatt rázkódott az egész asztal. – Azt akarom, hogy a nevemet kiabáld, ahogy az én nagy, forró faszom kitölti a te meleg, szűk kis puncikádat – tette hozzá zihálva.

A szavak miatt, amiket használt, teljesen megsemmisültem.

- Lou… Lou-Lou… Mr. Tomlinson! – kiabáltam, hangom visszhangzott a hangszigetelt osztályteremben. Egyre hangosabban zihált, míg végül egy hangos nyögéssel belém ürítette magát, karjai remegtek a fejem két oldalán.


Did I ever think to tell you that I am a monster?
You have never seen this side of me
Maybe I should wear a warning that says that there's danger
If you ever get too close to me
Did I ever think to tell you that I am a monster?

Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?
Még soha nem láttad ezt az oldalamat.
Később figyelmeztetnelek kell, hogy ez veszélyes lehet
Ha közel engedem hozzád magamat.
Gondoltad volna, hogy én egy szörny vagyok?


Percekig csak mozdulatlanul feküdtünk egymáson, mind a ketten a másik gyors lélegzetvételét hallgatva. Majd Louis elemelkedett rólam, és visszahúzta a nadrágját.

- A büntetésnek vége. Gyere, hazaviszlek. – sóhajtott, kezével átfésülte az izzadt haját.

Bólintottam, még nem teljesen tértem magamhoz, felültem és felvettem magamra a fehérneműmet. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, és felborultam volna, de Louis elkapott, és felemelt menyasszonyi stílusban. Nem tudtam megállni, hogy ne fúrjam az orromat a nyakába, valami megnyugtatást várva, de nem csinált semmit. Helyette kivitt engem az osztályból, egészen az utcáig, és beültetett engem a kocsijába. Felnéztem rá, és találkoztak a szemeim zavaros tekintetével.

- Louis, a cu…. - félbeszakított engem egy lágy csókkal. Elhúzódott tőlem majd az arcomat simogatta.

– Maradj itt, hozom őket. – mondta, majd bezárta az autót. Kimerültnek éreztem magam, azért elfeküdtem a bőrülésen és becsuktam a szemem. Mi a faszt csinálok én ezekkel a fiúkkal?

II/15. Szeret engem

 - Örvendek, hogy éppen időben érkezett az órára Miss Miller. – mondta idegesítően éles hangon.

 – És ma, osztály, párokban kell dolgoznunk. Válasszon mindenki egy párt, és egy-két percben mutassák be őt. Gyerünk! – fejezte be, és az emberek felálltak, hogy keressenek maguknak megfelelő partnert. 

Nagyot sóhajtottam és felálltam, hogy hozzak egy padot nekem és Emilynek.

 - Em. Muszáj beszélnem veled.

 - Kérlek, azt nagyra értékelném. – válaszolta. – Igazán szólhattál volna, hogy ott maradsz éjszakára!

 - Sajnálom! Nem így terveztem! 

- Shopie Miller, kérem beszéljen halkabban! – követelte a harapós tanár az íróasztala mögül.

- Igen Mrs Lively. – válaszoltam majd visszafordítottam a tekintetem Emilyre. – Nézd. – suttogtam neki. – Nem terveztem, hogy az idiótákkal leszek megint. Csak jött Harry tegnap, amíg nem voltál otthon, és elvitt egy engem egy vidéki házba, egy hatalmas területen, vagy valahova…nem tudom biztosan. 

- Hol? – kérdezte. 

- Nem tudom. És azt sem szabadna elmondanom. De azt szerettem volna, hogy tudd, hol vagyok, tudod…ha történik velem valami és nem jövök az iskolába. 

- Biztos vagyok benne, hogy meg tudom találni az interneten…Ez egy nagy ház? 

- Em, ez egy kibaszott kastély. – kiáltottam, de gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Szarba, kiabáltam.

- Miller kisasszony! Büntetésben lesz ma este! Már figyelmeztettem önt a hangerő miatt! – csattant fel a tanárnő. Nyöszörögtem miközben a kezembe temettem az arcom, Emily kuncogott egy kicsit. 

- Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztetett előre. - mondta. 

- Gyerünk! Te állítólag az én oldalamon állsz! – kiáltottam fel. 

- Sophie Miller, büntetésben van egész héten. – mondta Mrs Lively szigorúan és felállt. – Még egy ilyen, és kiküldelek az osztályból. – az egész osztály engem figyelt, és pedig csak becsuktam a szemem. Kurva jó. - Most mindenki térjen vissza a munkájához. – fejezte be a tanárnő mérgesen. A tanulók mind elfordultak a kis vita után, én is csak azt tehettem, hogy folytattam az írást, a hajam pedig eltakarta az arcom.

Sóhajtottam. 

- De te tegnap…Kivel voltál? Kivel tűntél el ezek után? – kérdeztem Emilyt kíváncsian. A barátnőm jól láthatóan elpirult. - Ki? Ki volt az? – kérdezősködtem a blúzát rángatva. Nagyon szerettem a pletykákat, főleg ha érintették a barátaimat. 

- Kyle volt az. – adta fel, hogy abba hagyjam a ruhája ujjának ráncigálását. 

- Kyle? A sötétkék szemű srác? Istenem, ő nagyon szexi. Mit csináltatok együtt igazából? – kérdeztem izgatottan. Kyle a futballcsapat kapitánya volt. Egy évvel idősebb, mint mi, de hihetetlenül jól néz ki. Szerencsés Em! 

- Nos, tudta, hogy nem vagy velem, így felajánlotta, hogy elmenjünk valahová. De aztán megkérdezte, hogy nem akarok-e lógni a parkban vele és a barátaival, így igent mondtam. Aztán végigbeszélgettük az egész estét, amíg haza nem vezetett, ahol csak reggel vettem észre, hogy nem aludtál itthon. 

- Szóval, rájött, hogy nem voltam ott veled? Em, szerintem követett téged! – nevettem, most már halkan. Megforgatta a szemét, de láttam, hogy egy mosoly bujkál a szája sarkában. És ezzel elkezdtük a munkát. 

       ************************************************************************

 A csengő végre megszólalt, ami azt jelentette, hogy mehetünk ebédelni. Em és én gyorsan megkerestük a szokásos asztalunkat, de Harry találtuk rajta heverészni. Pimasz mosolyra húzta mézédes ajkait. Mi van? Mézédes? Ewh. Nem. 

Reflexszerűen nyaltam meg a saját ajkaimat, benedvesítettem őket, mielőtt a karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt. 

- Nem tudnád levenni a segged az asztalról? Mi azon enni szeretnénk. – szóltam rá. Éreztem, ahogy Emily megfeszül mellettem. A zöld szemű fiú sóhajtott, de meglepő módon nem keresett kifogást. 

- Boldog vagy? – húzta össze a szemöldökét mogorván, ahogy feltápászkodott. 

- Tökéletes – válaszoltam, majd leültem és szinte azonnal utánam Emily is. Harry ott maradt mellettünk és csak bámult ránk merengve. 

- Tudunk esetleg segíteni Har- Mr. Styles? – kérdeztem miközben elővettem az ebédem. 

- Nem, én csak azt akartam mondani, hogy iskola után várni fogok rád, hogy hazavigyelek. 

- Én nem leszek ott. – mondtam egyszerűen. 

- De igen, ott leszel. –válaszolta. 

- Nem, én nem. Büntetésben vagyok ma és egész héten. – vágtam rá sértődötten. Haha. 

- Szemtelen voltál?!… Azt hiszem szólni fogok Mr. Tomlinsonnak, hogy ő vigyázzon rád. Megtenném én magam, de van egy kis megbeszélnivalóm Nialler-rel. 

- Komolyan?!? Louis? – nyafogtam. Emily néma maradt, és csak nézte a kis veszekedésünket Harry és én köztem. 

- Aha – mondta, majd kihúzta a telefonját a zsebéből. Gyorsan pötyögött valamit, és szinte azonnal jött is a válasz. – Ez elintézve. Louissal fogsz hazajönni, és szerintem Liam akar téged látni még ma este. – gyorsan megcsípte az arcom. – És folytatni fogom ebéd után is a felügyeleted. – fejezte be és otthagyott minket. 

- Nagyszerű. Büntetésben pont Louissal. Az összes közül. – fújtam ki a levegőt bosszúsan, amikor elég távol került már tőlünk. – Harry még a hét vége előtt meg akar ölni. 

- Tudod mit…Szerintem Harry jobban szeret téged, mint azt kimutatja. – mutatott rá Emily és vett egy falatot az ételéből. Zavartan néztem rá. 

- Mi van? - Úgy gondolom, hogy azt akarja, hogy szeresd. Ezért nem rak téged őrizetbe, mert nem akarja, hogy félj. – folytatta. 

- A fickó elrabolt engem Em. Nem érdekli, hogy szeretem-e őt vagy sem, amíg azt teheti velem, amit csak akar. 

- Azt hiszem, azóta megváltozott. Úgy értem, nem reagált rosszul, amikor azt mondtad neki, hogy "vedd le a segged az asztalról" . – jegyezte meg a barna szemű lány. – Nem akarta, hogy beszéljek veled reggel, de most hagyja, hogy beszéljünk. Még azt is megengedi, hogy iskolába menj. Azt hiszem, már így is nagyobb szabadságot adott neked, mint azt eredetileg tervezte. Ugye észrevetted ezeket a dolgokat? 

Némi igazság volt abban, amit mondott…Valóban kaptam tőle választást, amikor ma reggel a szertárban voltunk, úgy reagált, amikor belefutottam Niall karjaiba, mint egy normális féltékeny fiú. De Niall véd meg állandóan. Valami nem volt közös az ő reakciójukban. 

- Ő Harry. Kedvetlen, kétszínű, kanos, ellenőrizhetetlen Harry Styles. Nem tudom, mi folyik az agyában a göndör fürtök mögött. – rántottam vállat. 

- Nos, ez csak az én véleményem. – mondta végül, és ivott egy korty vizet. 

           ********************************************************************* 

A nap gyorsan eltelt. Igazán gyorsan. És a büntetés minden perccel csak egyre közelebb került. Esküszöm, őrülten remegtem, ahogy benyitottam a büntetésszobába. Kellemes meglepetésként ért, hogy Louis nem volt ott. Elmondtam a nevem a tanárnak, aki a tanári asztalnál ült, de csak ezt mondta, közben a homlokát ráncolta: 

- Sophie Miller? Ami a büntetést illeti, Mr. Tomlinson kifejezetten kérte a segítségét a 360-as szobában. 

- De Mrs. Lively azt mondta… 

- Mrs Lively engedélyével hívta oda – vágott közbe. Kibaszottul óriási. 

- Rendben – motyogtam magam elé, kiléptem az osztályból és a 360-as szoba felé vettem az irányt. Kétszer kopogtam, a szívverésem őrülten felgyorsult, majd pár másodperc után benyitottam. 

- Hagyd a holmidat a földön és csukd be az ajtót. – követelte a brit fiú, közben az asztal szélén ült egy játékos mosollyal az arcán. Sóhajtottam. Úgy tettem, ahogy kérte , de az ajtó közelében maradtam. 

- Na most. Mrs. Lively azt mondta, hogy hangosan beszéltél az óráján…Mit csináljak ezzel, hmm? 

Csendben maradtam és csak néztem rá, megpróbáltam nem kimutatni az érzelmeimet. Louis a lábát hintáztatta előre-hátra az asztal oldalán, miközben mélyen a szemembe nézett az ő kék szemeivel. Összekulcsolta a kezét. 

- Nos, lássuk csak. Két dolgot kel szem előtt tartanom. Először is, hangosan beszéltél, ami azt jelenti, hogy igen nagy szád van. Tudom mit fogok ezzel tenni… A nadrágján egyre jobban láthatóvá vált a dudor. - És akkor egy időre biztos megtanulod, hogy hogyan kell befogni a szádat, igaz? 

Én pontosan tudtam, milyen megállapítást tett e szerint a két dolog szerint. És nagyon nem vártam.

Az agyam eldobom

Kedves Mindenki!

Először is hadd mutatkozzam be -csak az újak kedvéért- Nesi vagyok a blog eredeti fordítója. Kb. egy évvel ezelőtt én voltam az az elvetemült baromarcú, aki elkezdte fordítani ezt a szutykot. Igen, ma már így nyilatkozom róla. De akkor még igen jó ötletnek tűnt. Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy az eredeti blog elég igénytelenül van megírva és nagyon kiérződik rajta, hogy egy 16 éves kislány írta /igen, mellettem ő már kislánynak számít/. Próbáltam megtenni minden tőlem telhetőt, hogy történet hű maradjak mégis kihozzam belőle a legjobbat. És arra is hamar rájöttem, hogy ez a blog elég széles közönséget vonzz, egy dolog miatt, mert a többihez képest feltűnően sok benne a szex. És hogy ebből mi fakad? Hogy a közönség nagyrész irodalmilag lényegében igénytelen. Nem akarok túl nagy összefüggésekbe belemenni, de ezek után nem lepődtem meg, amikor még az 'én időmben' elkezdtek jönni a trágárabb, türelmetlen, ócsároló kommentek. És ez vezetett ahhoz, hogy konkrétan megutáltam az egész történetet, a második évadot én már végig sem olvastam, nem hogy még fordítsam is. Ez után jött a képbe Szilvi, aki lefordította az első évad végét, de ő is köszönte, csak ennyit kért belőle.
A ti kedvetekre akartam tenni kedves olvasók -és ott vagytok közte TI is, az ócsároló banda- ezért kezdtem embereket keresni a helyünkre. Először jöttek a nagy szavak, tényleg akadt vagy ötven vállalkozó szellemű is, majd szépen, amikor a tettlegesség mezejére léptünk, megfogyatkoztak. Egy átkozott részt kellett volna lefordítani és elküldeni nekem, hogy választani tudjak. Sokat kértem? Szerintem nem, hiszen valami alapján döntenem kellett. Na meg úgy voltam vele, hogy ez majd szűri a szájhősöket. Igen ám, csak ez a szűrés olyan jól sikerült, hogy egyedül, mondom EGYEDÜL Fruzsi küldte el. Én nem tudtam, hogy ő németes, én nem tudtam róla semmit. Azt láttam, hogy tűrhetően fordít, tudtam, hogy ott van Reni, aki segít, hogy magyarosabb legyen a végeredmény és kész. De ha tudtam volna, hogy németes, akkor is ő kapta volna meg, hisze NEM VOLT MÁS!!!
És még egy kicsit Fruzsiról. Szerény véleményem szerint az egyetlen hibája, hogy fiatal és tapasztalatlan. De azt meg nem is lehet igazán hibának felróni, hiszen én is voltam fiatal és tapasztalatlan, és ti közületek is sokan azok vagytok. Ha nem így lenne, akkor tudnátok, hogy megannyi jobb program van annál, mint egy blog szerkesztőjét szidni, amiért ritkán jönnek a részek. Mellesleg, fogj egy könyvet, az ott van az egész a kezedben és a te időbeosztásodhoz kell igazodnod, nem máséhoz. És igenis abból is van megannyi TRV jellegű. Mármint nyilván nem az 1D-ről szól, de erotikus regénnyel Dunát lehet rekeszteni, annyi van.
Szinte megrökönyödve láttam, hogy a legutóbbi rész felrakása után 3! nappal már megjelentek a rinyáló kommentek, hogy hol késik az új rész. WTF? Ugye ez csak vicc? Mutassatok már nekem egy igényesen megírt/fordított blogot, amin rendszeresen 3 naponta van rész és sosincs csúszás... komolyan elbeszélgetnék a szerzőjével, hogy ő hogy tudja beosztani az idejét.
Aki bent van a facebook csoportban, az tudhatja, hogy van egy blog amit jelenleg fordítok, a múltkor vagy másfél hónapig nem volt új rész. És tudjátok mit? Egy árva rossz szót nem szólt senki, mert az már egy érettebb közönséget vonzz és ők már felfogják, hogy van ezernyi más dolgom és ez csak a hobbim. Nem szeretem ezt hangoztatni, de aki ír vagy fordít egy-egy történetet az tesz szívességet az olvasóknak és nem fordítva, mi akkor is csinálnánk, ha két ember olvasná, sőt...

Mostanra nagyjából ennyi, végezetül még megköszönném a normális olvasóknak, azt is hogy vannak, azt is hogy olvassák és azt is, hogy a védelmükbe vették a lányokat. Ti vagytok az ajándék, akiket a blog adott nekünk :)

Lehet szórni rám az átkot, az én hátam széles, elbírja. Mellesleg már vagyok annyira edzett, hogy én ilyesmin nem akadok ki...

Ja, és Boldog előszülinapot kedves TRV!

II/14. Frusztráció

Nagyon mérges voltam, amikor fokozatosan közeledett felém, miközben a diákok kezdtek elszállingózni.

- Jól vagy, szerelmem? – kérdezte halkan, amikor már kettesben voltunk a folyosón. Még azt kérdezi, hogy jól vagyok?!

Megpofoztam. Keményen. És jó érzés volt. Minden haragomat kitöltöttem ebben az ütésben.

A csípés elviselhetetlen volt a tenyerem, de kifejezéstelen arccal vittem vissza a kezem magam mellé.

Harry az állát dörzsölte, mielőtt lassan találkozott a tekintete az enyémmel. Az arca piros volt az ütésem miatt, a dühöm pedig pillanatok alatt elszállt.. Nyugtalan voltam. Jesszus, mit csináltam?

Azonnal megbántam a durva fellépésemet. De Harry olyan dühössé tett. Szinte láttam az ideges tekintetét. Miért ütöttem meg? Mert megérdemelte. De miért? Féltékeny voltam? Nem.

Kék szemeimen pánik futott át, nem tudtam hogy fog reagálni, de lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.

- Nagyon sajnálom, kérlek ne haragudj. – mondtam halkan és tényleg nem akartam, hogy most megbüntessen.

- Egy egyszerű "Köszönöm, Harry " elég lett volna. Miért ütöttél meg? – kérdezte rekedtes hangon, közben még mindig az állát dörzsölte. Úgy tűnt, a haragja hirtelen elillant…Várjunk csak! Most tényleg én kezdeményeztem egy csókot?!

- Megütöttelek, mert nincs szükségem segítségedre. – vontam vállat, ettől kissé visszatért a haragja. – Ti valahogy mindenhol ott vagytok. Egyedül is meg tudom oldani a saját problémáimat.

Kíváncsian húzta fel a szemöldökét, kezét visszaejtette az arcától maga mellé.

- Biztos vagy benne? – kérdezte kihívóan, testével hirtelen a falhoz nyomta az enyémet.

- Igen – vágtam vissza, bár egy kicsit nehézkesen. A kezeimet a vállára tettem, hogy eltoljam magamtól, de úgy éreztem, mintha egy szikla kényszerítene a falhoz. Értelmetlen próbálkozás volt.

- De biztos? – kuncogott, lélegzete keveredett az enyémmel.

- Ugh! Igen! – duzzogtam és még egyszer haszontalanul meglöktem. – Elegem van abból, hogy mindegyikőtök uralkodni akar felettem! – kezdtem ideges lenni.

- Te, édesem, úgy tűnik még akkor sem tudod megvédeni magadat, amikor mérges vagy… - jegyezte meg vigyorogva. – Nem hogy más helyzetekben. – szavai égettek, mint a tűz. Igaza volt… Mindig tehetetlen vagyok, nem számít milyen helyzetben.

Behunytam a szemeim, de még uralkodni tudtam a könnyeimen.

- Köszönöm, Harry,hogy most még rosszabbul érezhetem magam. – mondtam remegő hangon.

Harry arckifejezése megváltozott, mivel Niall hirtelen megjelent a folyosó végén. Ellöktem magamtól Harryt és Niall karjai közé futottam, hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Miért voltam olyan gyenge valóban?

A szőke fiú óvatosan ölelt meg, valószínűleg meglepte a cselekedetem.

- Jól vagy, Drágám? – kérdezte zavarodottan.

Mögöttünk nagy csattanással csapódott be egy ajtó, megfordultam, és akkor láttam, hogy Harry viharzott el.

- Sophie, jól vagy? – ismételte meg az ír fiú, miközben lágyan simogatta a hajam. – Idegesnek nézel ki – tette hozzá, és letörölte a könnyeim.

A vállába fúrtam a fejem, és csak úgy ömlött a számból a sok szó.

- Jól vagyok! Zaklatott vagyok, rendben! Azt hiszem a tény, hogy a srácok megint elraboltak, kezd teljesen felemészteni. Rosszkedvű voltam ma emiatt és szörnyen fájt a fejem, és úgy érzem mindjárt felrobbanok és…

Mutatóujját az ajkaimra helyezte és elhúzódott az ölelésből.

- Nem akarsz hazamenni? – kérdezte halkan Niall, arcomat a kezei közé fogta. Lassan, megnyugtatóan simogatott miközben várta a választ. Miért vagy olyan rohadt ellenállhatatlan, Niall?

- Nem, az osztályba kell mennem. – mondtam keményen, hogy elrejtsem előle az érzelmeimet.

- A nők olyan bonyolultak. – sóhajtott halkan, én becsuktam a szemem, a harag megint kezdett elönteni.

- Akkor miért raboltatok el mi?! – emeltem fel a hangom – Miért nem raboltatok el egy srácot, és akkor kiélhettétek volna buzi szokásaitokat.

Niall olyan erősen fogta meg csuklóm, hogy magához húzzon, mintha tűket szúrkáltak volna a kezembe.

- Sophie. Állj le most. Tudod, hogy nem vagyunk melegek! – halkan beszélt, de fájdalmasan – Azt akarod, hogy bebizonyítsam.

Tekintetem frusztráltan lesütöttem.

Hirtelen nekilökött a szekrénynek.

- Kérdeztem valamit, szerelmem. Meg kell mutatnom, Sophie? – Niallnek általában kedves, és édes hangja van, de most éles, és kemény volt.

- Nem .- kiszabadítottam kezemet erős szorításából, miközben kerültem a tekintetét.

- Rendben. – motyogta.

Odasétáltam, ahol a J RAGE rám szállt, felvettem a földön levő könyveimet, miközben Niall árnyékként állt felettem.

- Akarod, hogy veled menjek az órádra? – kérdezte Niall félénken. Gondolom kicsit zavarban volt a durva viselkedése miatt.

- Nem, köszönöm. Azt hiszem el tudok menni a folyosó végéig segítség nélkül is. – válaszoltam, lehajoltam és felvettem a könyveimet a földről.

- Sajnálom, Sophie… csak egy kicsit…eltúloztam a dolgot. - sóhajtotta, miután összeszedtem a cuccaimat. Merev tekintetem egy másodpercre találkozott az ő törékeny szempárjával. Hirtelen bűntudatot éreztem, amiért olyan harapós voltam vele és a többi emberrel. Ő volt a legmegértőbb annak ellenére, hogy ő is Harryre hallgatott.

- Én is, Niall. Nagyon változékony hangulatom volt ma, és bocsánat, hogy rajtad vezettem le a feszültségem, de most inkább megyek. – feleltem neki, mielőtt elindultam a következő órámra, drámára. Remélem Mrs. Lively fog órát tartani, és nem Louis.

Megkönnyebbültem, ahogy láttam, valóban Mrs. Lively volt ott, aki éppen az osztálynak beszélt. Megfogtam egy széket és leültem Emily mellé, épp maikor becsöngettek.

- Örvendek, hogy éppen időben érkezett az órára Miss Miller. – mondta idegesítően éles hangon. – És ma, osztály, párokban kell dolgoznunk. Válasszon mindenki egy párt, és egy-két percben mutassák be őt. Gyerünk! – fejezte be, és az emberek felálltak, hogy keressenek maguknak megfelelő partnert.

Nagyot sóhajtottam és felálltam, hogy hozzak egy padot nekem és Emilynek.

- Em. Muszáj beszélnem veled.