41.Rész -Árulás-

/ - Fogd be a pofád mielőtt valami olyat rakok a szádba amitől megfulladsz! - válaszolta fogait összezárva, én csak vigyorogtam rajta.

- Sajnálom de az anyukám azt tanította, hogy ne vegyek kis dolgokat a számba - vágtam vissza.

- Az anyádról inkább ne beszéljünk, eladott téged! - tett helyre ridegen, ezzel elérte, hogy egész útra elhallgattam. /

- Figyelj sajnálom - törte meg a csendet néhány perc kínos csend után Louis. - Csak nagyon morcos vagyok most és ideges a találkozód miatt, valahogy azt érzem nincs minden rendben...

- Oké megbeszéltük - válaszoltam halkan. - Megérdemeltem a pofátlan kérdésemért. Igazat mondtál rólam. Mivel láttam már mindegyikőtök... ummm farkát, tisztában vagyok a te méreteddel is, és az igazat megvallva, igen nagy vagy...oda lent - magyaráztam neki lehajtott fejjel vörös pirral az arcomon.

Arca hirtelen felragyogott a bókomtól.

- Így gondolod? Jó nagy vagyok neked? Akkor leszopsz?

- Nem kapsz semmit Tomlinson! - csóváltam a fejem még vörösebben. - Nem vagyok olyan tapasztalt még a fasz méretek terén, tudod nagyon jól, hogy ti vettétek el a szüzességemet.

Ő csak kuncogott rajtam és sóhajtva megrázta a fejét.

- Leállnál ezzel az 'úgysem érdekel' viselkedéssel? Mindannyian tudjuk, hogy igenis mély nyomot hagytunk a pszichédben, amikor elvettük azt az édes kis dolgodat. - mondta Louis miközben leparkolt egy fagyizó mellé a parkolóban ahol megbeszéltük Alanával, hogy találkozunk.

A másik két autó is leparkolt mellénk, és minden fej felém fordult mikor a motor leállt.

- Figyelj én nem tudom  ti mit terveztetek de én csak Alanával szeretnék lenni - hangsúlyoztam a CSAK szót miután kiszálltam.

- Ne aggódj édesem. Menj előre, majd mi követünk - válaszolt Harry önelégülten.

- Ajjj, gyerünk már! Hadd menjek egyedül! - duzzogtam.

Már majdnem megengedték mikor Liam rendet teremtett.

- Fejezd be a nyafogást, és csináld azt amint mi mondunk! - tört ki idegesen Liam. - Esküszöm te vagy a legszerencsésebb elrabolt személy az életben, el sem hiszem, hogy ezt csináljuk miattad! Főleg azok után amit a tegnapi vacsora alatt műveltél!

- Jól van már! Nem kell dühöngeni! - mondtam hátrálva. - De rosszul mondtad nem én vagyok a legszerencsésebb elrabolt ember, mert seggfejekkel vagyok körülvéve - motyogtam, majd elindultam az ajtó felé.

- Mi volt ez? - kérdezte keményen Harry.

- Nagyon köszönöm srácok, hogy megengedtétek nekem ezt, szeretlek titeket nagyon nagyon! - válaszoltam gúnyosan.

- Elég! Most vagy beriszálod az édes kis seggedet a fagyizóba vagy nem mész sehova! - utasított Zayn.

- Vagy mi lesz? - kérdeztem kihívóan nem figyelve a fenyegetésére.

- Soph - szólt Niall szexi ír hangja. Várjunk szexi? Tegnap megbüntetett engem, de akkor is olyan édes volt és érzéki...jól van fogd be agyam!

- Vagy nem lesz segged amivel menni tudnál! Valahol keményen beléd rakom, aztán majd duzzoghatsz! - fejezte be Zayn éllel a hangjában, szemeiben vad élvezet csillant fel.

Azon voltam, hogy szemtelenül visszaválaszolok neki, de Louis félbeszakított.

- Srácok, ne engedjük meg neki, hogy találkozzon azzal a csajjal! Valami rosszat érzek - kezdett bele.

- Olyan ártatlan vagyok akárcsak egy bárány, és most elindulok. Boldog vagy? - mondtam a bejárat felé fordulva.

- Ó baby, messze vagy te az ártatlanságtól - kuncogott Harry mögöttem, mire dühösen megfordultam.

- Bazd...

- Jobb lesz ha megválogatod a szavaidat - vágott közbe a kócos ferde mosollyal szépséges arcán. Mi van? Szépséges? Teljesen elkábítanak engem, fejezd be Soph! Bazd meg Styles!

Pofán akartam vágni amiért hatalmas vigyorral nézett engem Harry, de inkább meggondoltam mit cselekszem, így is eléggé feszegettem a határaimat. Benyitottam a fagyizóba, a fejem felett lévő kis csengő jelezte az érkezésem. Azonnal megláttam Alanát az egyik kis fülkében ülni szemben az ablakkal az ajtó mellett. Két fagyis kehely volt előtte, csokisziruppal leöntve és cseresznyével díszítve a tetején.

Odasiettem hozzá és sóhajtva leültem elé.

- Szia.

- Hello,  remélem nem bánod hogy rendeltem már - nézett a két kehelyre.

- Figyelj, nincs időnk fecsegésre. Nincs sok időm elmagyarázni, de a One Direction kevesebb mint egy perc múlva belép a fagyizóba, és nem akarom, hogy hallják mit mondok neked, vagy megbüntetnek amit egyáltalán nem szeretnék. Tehát, beszélgessünk úgy mint két lány egymás között, de toll és papír segítségével beszélgetünk majd a valós dolgokról. Majd az asztal alatt adogatjuk át a papírt, hogy elkerüljük a feltűnést.  Szóval van két tollad és egy papírcetlid? - szinte hánytam a szavakat szegény lányra olyan gyorsan beszéltem.

Ideges és nyugtalan voltam ahogy kutatni kezdett a táskájában.

- Ömmm igen...azt hiszem....tessék - ügyetlenül átadta nekem a tárgyakat.

- Köszönöm - mondtam ahogy elvettem tőle. - Ugye te nem szereted a One Directiont? - kérdeztem tőle, mert semmi szükségem nem lett volna egy rajongói kirohanásra.

- Kellene? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem kedveled őket - mondta sietve beleharapva az ajkaiba.

- Mert nagyon rosszul bánnak velem. Esküszöm. Ők egy csapat kanos gyerek, nem több.

- Miért mondod ezt? - kanalazott egyet a fagyijába.

- Megerőszakoltam engem és... - újra megszólalt a kiscsengő az ajtó felett, ami jelezte, hogy a fiúk is a helyiségbe érkeztek.

- Az nem erőszak ha élvezed édesem - suttogta Harry mikor elment mellettünk, az előttünk lévő fülkébe telepedtek le úgy, hogy hallótávolságon belül maradjanak.

- Szóval mit csinálsz a hétvégén? - kezdtem el a beszélgetést, miközben a papírra írtam.

Megerőszakoltak engem, azt állítják a tulajdonuk vagyok!

Átadtam neki a levelet, de közben szemmel tartottam a fiúkat előttem. Egy kis féltékenység kúszott belém ahogy észrevettem, hogy a pincérnővel flörtöltek. Szemeik a pincérnő idomait fedezték fel, majd hosszasan elidőztek a dekoltázsán. Szándékosan flörtöltek, hogy idegesítsenek engem. És egy ismeretlen okból nagyon rosszul esett ahogy a fiúim másnak szentelik a figyelmüket. Várjunk mi? Fiúim? Te teljesen bekattantál Soph!

Alana szemei elkerekedtek az írásomon, majd ő is írni kezdte a válaszát.

- Semmi különöset, csak dolgozok, azt hiszem. És te?  - válaszolt, közben az asztal alatt a kezembe nyomta a cetlit, én belekanalaztam a fagyimba, szemeim ismét a fiúkra kalandoztak akik éppen akkor kapták meg a fagyijaikat. Niall egy hatalmas banán kelyhet kapott... Oké Sophie semmi piszkos gondolat.

Ó Istenem! Fura, hogy hiszek neked? Hívjuk azonnal a rendőrséget.

- Semmit, de azt hiszem a fiúk szerveznek egy partyt két hét múlva.Szeretnél jönni? - improvizáltam. Láttam a szemem sarkából ahogy a fiúk megmerevednek a hallottakon és lopva szúrós pillantásokat küldtek felém. Kuncogtam ahogy írtam a választ a papírra.

Nem! Semmi rendőrség, ha megtudják, mit tettem, végem! Van egy sokkal jobb tervem amit két hét múlva tervezek (party). Segítesz nekem?

- Persze, szívesen elmegyek - szólt ahogy átadtam neki a papírt. - Mikorra menjek? És mi a cím? - fejét a papírra fordította, dühösen bólintott a fejével, hogy megértette amit írtam.

Igen, segíteni fogok.

-  2913 Belvedere Road - mondtam a címet. - Nyolckor legyél ott - elismerően vigyorogtam és kikanalaztam az utolsó fagyit a kehelyből, nem törődve a fiúk mérges képével.

Néhány perc múlva már ártatlan témákról beszélgettünk, mint például a ruhák, magazinok stb. Mindaddig míg a fiúk el nem vittek Alanától, aki egy együtt érző mosolyt küldött felém ahogy kiléptem a fagyizóból.

- Mi ez a party amit te leszerveztél? - kérdezte Louis a kocsiban.

- Azt gondoltam jó lenne végre egy kis szórakozás. Ti is meghívhatnátok a barátaitokat. Mókás lenne - adtam elő olyan ártatlanul ahogy csak lehetséges volt.

- Nem kellene egy ilyen dolgot megengednünk neked - válaszolt.

- Kérlek szépen - duzzogva haraptam az alsó ajkamba.

Morgott miközben a kormányon dobolt ritmusra az ujjaival, próbálta kitalálni mi lehet ezzel a partyval a szándékom.

- Jól van, rendben. De csak akkor ha jó kislány leszel, és semmi menekülés vagy öngyilkossági kísérlet. Értetted?

- Ezaz! - kiáltottam.

- Most már kaphatok egy szopást? - szólalt meg.

- Hééé, nem! 

- Miért nem? Megadtam neked amit akartál! Viszonoznod kellene a szívességet! 

- Hihetetlenül nagyokos vagy...

- De szereted ezt a nagyokost nem? - szemtelenül húzogatta a szemöldökét csábítóan.

- Természetesen - válaszoltam elpirulva, mire ő csak kuncogott.