II/25 Elfogadni a Sorsot

A fejemből nem ment ki a kép Niallról, ahogy zokogva szorongatta a vér áztatta csuklóját. Tényleg sírt előttem. A vágások és a vér foltok bizonyítják, hogy ez tényleg megtörtént. Iszonyú egy olyan embert szenvedni látni, akit szeretsz. Még ha nem is érdekelt, hogy mi van velük, kicsit belegondoltam a fiúk helyzetébe. De kinek hazudok...persze, hogy érdekelnek. Biztosan abba se tudnám hagyni a sírást, ha bármelyikük meghalna. Újból kitört belőlem a zokogás. Mit csinálnak velem? És én mit csinálok velük?

Beugrott egy halvány emlék Ashley reakciójáról, amikor rájött, hogy vagdostam magam. Aztán amikor Emily tudta meg. Végül egy Niall. Harry. Zayn. Louis. Liam...Azt érezték, amit én éreztem, mikor megláttam Niallt? Tehetetlenséget? Megéri a fájdalom? Megérdemlik a fájdalmat, amit okozok nekik? Miért csináltam ezt? Milyen szörnyű ember vagyok...

Ilyen gondolatokkal és hatalmas bűntudattal nem sok idő után álomba merültem.

**********************************

Szörnyű fejfájással keltem. Lassan kinyitottam a szemeimet, de gyorsan be is csuktam és még jobban befészkeltem magam a Niall illatú paplanokba. Itt akarok maradni örökké. Ez lesz az én halálos ágyam. - döntöttem el, és sóhajtottam egy nagyot. Hangos kiáltásokat hallottam a földszintről, de igyekeztem nem foglalkozni velük, hogy minél jobban élvezhessem a pihe-puha ágyat.

Hirtelen nedvességet éreztem a lábam között. Összeráncoltam a homlokom. Mi a franc ez? Felemeltem a takarót, és szitkozódtam egy sort. Niall tegnapi megfakult vörös vér foltjai mellett, volt pár friss is, ami egyenesen az én pizsamámból jött. Vagyis azon keresztül.

Kibaszott jó. Úgy látszik a testem nem támogatja a "maradjunk ágyba" projektet.

Sóhajtottam még egyszer, hitetlenül méregetve a foltot. Aztán fejbe vágott a gondolat. Nem vagyok terhes!

Megráztam a fejem. Eddig eszembe se jutott, hogy várandós lehetnék, de.... Miután elszöktem abbahagytam a pirulák szedését. Nem láttam értelmét. De akkor miért nem jutott eszembe az elmúlt napokba? És a fiúk hogy felejthettek óvszert húzni vagy valami? Úgy látszik nem is érdekli őket, ha esetleg terhes leszek... És pont egyikőjük se tartozik ahhoz a listához, akiket szívesen látnék az apa szerepben.

Utoljára sóhajtottam, majd beláttam, hogy egyszerűen tényleg nem maradhatok az ágyban. Folytattam magamban egy kis belső vitát, hogy mihez kezdjek most... Menjek le a földszintre, és kérjem meg a fiúkat, hogy adjanak valamit, ami ilyenkor kell, vagy találjam fel magam, és keressek a fürdőszobában valamit, majd feküdjek vissza az ágyba, anélkül, hogy felhívnám magamra a fiúk figyelmét.A második opciót választottam értelemszerűen, így óvatosan lemásztam az ágyról, és undorodva konstatáltam, hogy még több vér folyik le a combomon.

Félretettem a hányingerem, és kinyitottam Niall ajtaját résnyire. Kidugtam a fejem, és megnéztem, hogy tiszta a levegő...szerencsémre az volt. Nincs Louis, se Liam.Most kell mennem. Hallottam őket, de csak a földszintről, valószínűleg valamelyik idióta videó játékukat játsszák. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és lábujjhegyen elosontam addig a fürdőig, amiről tudtam, hogy hol van. Magamba feljegyeztem az útvonalat, és elhatároztam, hogy majd körbe fogok nézni ebbe a hatalmas kastélyba. Sose árt, ha ki ismerjük a környezetünket.

Mikor végre odaértem a fürdőszobához, ledöbbentem, hogy milyen rémisztő csönd van a házban. Komolyan, semmilyen zajt nem lehetett hallani. Biztos befejezték a játékot. Vállat vontam, és lenyomtam a kilincset.

Nagyon hangosan, és fülsüketítően riasztók búgtak fel.

Mi. A. Fasz.

Teljesen megzavarodtam...Mi a francért rakott valaki riasztót egy fürdőszoba ajtóra?

Hallottam őket, Liamet és Lousit, ahogy fejvesztve rohantak fel az emeletre. Nagyszerű.

- Gyorsabban Louis! Lehet már bántja magát! - hallottam Liam rémült hangját közeledni. Ó, szóval erről van szó!

- Nem egy kibaszott olimpikon vagyok! - panaszkodott az idősebb fiú.

- Mondtam, hogy meg kellett volna már nézni, hogy felkelt-e!

- Persze, és nem éreznéd kicsit betegnek, hogy alvás közben bámuljuk őt?! - vágott vissza Lou.

- Ott van! - kiáltotta Liam, mikor befordult a folyosó sarkán.

- Soph! - futottak hozzám, majd a testem minden létező négyzetcentiméterét végig tapogatták.

- Minden rendben? - ordította Liam.

- Amint lekapcsolod a riasztót, minden rendben lesz! - kiabáltam vissza. Fájt már a fejem az éles hangtól.

- Oh, igen.

A riasztó leállt, amint Louis benyúlt a hátsózsebébe.

- Mégis mikor volt időtök felszerelni ezt a faszságot? - morogtam, a halántékomat masszírozva.

- Vigyázz a szádra! - korholt Liam. - És a múlt éjjel, nem sokkal azután, hogy Harry kijött Niall szobájából, összeültünk egy kicsit, és eldöntöttünk egy-két dolgot.

Ez nem hangzik jól.

- Oké, akkor most. - morogtam. - El tudjátok ti ketten magyarázni nekem, hogy miért nem mehetek egyedül a fürdőszobába? - fújtam ki a levegőt idegesen. A riasztó visszhangja még mindig a fejembe csengett.

- Haló! Elfelejtetted, hogy mi történt veled az elmúlt időben, mikor egyedül voltál a fürdőben, cukorfalat? - okoskodott Louis, és megnyomta az orrom hegyét.

Megráztam a fejem, és hátráltam egy kicsit, ezzel belépve a fürdőbe. Liam elkapta a karom.

- Nem bízunk benned. - rázta a fejét.

- Rendben...Akkor hogyan tudok bemenni a fürdőbe nélkületek? - fintorogtam.

- Miért akarsz egyedül bemenni? - méregetett Louis.

- Mi van, ha pisilni akarok?

- Nyilvánvalóan nem. Mert azt mondtad: "mi van ha". Másrészt pedig, még nem táncoltad el a nevetséges "mindjárt bepisilek" táncot. - érvelt Louis.

- Nem mindenki táncolja el azt, Lou. - sóhajtotta Liam, és megforgatta a szemét. - Nem mindenki viselkedik úgy, mint egy öt éves.

- Én sem!

- De igen!

Sóhajtottam egy nagyot. - Női dolgokat akarok csinálni. Megjött. - adtam fel, és megdörzsöltem újfent a halántékom.

- Menstruálsz? - kérdezte Liam, és Louisra sandított.

- Igen. Ahogy az összes lány. Ez nem változott két év alatt. - forgattam meg a szemem. Most mi bajuk van? Talán leesett nekik, hogy mostanában nem lesznek apák.

- Azt hiszem jó nagy szerencsénk van! - mondta Liam Louisnak, ő pedig egyetértően bólintott.

- Oké, mi folyik itt? - néztem rájuk.

- Az elmúlt két évben nem is szedted a tablettát, ugye?

- Miért tettem volna? A: nem tudtam, hogy milyen fajta, B: nem gondoltam, hogy újra elraboltok.

- Az üzeneteimből tudhattad volna, hogy megtalálunk. - vágott vissza Liam.

- Azokat te írtad?!

- Alá is írtam az elsőt!

- Végig se olvastam őket...De térjünk vissza oda, ahol voltunk. Mi köze van a ciklusomnak a 2 éve nem  szedett pirulákhoz? 

- Te jó ég, mit tanultok ma az iskolában? - sóhajtott Louis.

Nem számít Tomlinson, hogy egy korosztályban vagyunk?

- Liam, mond el neki. Addig felhívom Harryt, hogy hazafelé álljon meg a gyógyszertárba.- mondta Louis, és elővette a telefonját. Arrébb sétált pár métert.

- Oké, hát hol kezdjem? - kérdezte a barna szemű kínosan. - Szóval a tabletta amit tavaly adtunk neked, arra szolgált, hogy megállítsa a...uhm

- A menstruációmat? - segítettem ki, és összefontam a karjaimat a mellkasomon.

- Ja, azt. Szóval az első két hétben amikor szedted, még csak eltolta pár nappal, ugye? Két évvel ezelőtt késett a menszeszed, jól emlékszem?

- Igen. - forgattam meg a szemem, egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyt, ezzel elvonva a figyelmemet a lábam közül szivárgó nedvességről.

- Tehát ha két hétnél tovább szeded a pirulát, akkor az teljesen leállítja a menstruációdat, ezzel kiküszöbölve a teherbeesés lehetőségét. Szóval azt hittük, hogy a szökésed után is szedni fogod, és amikor visszaszereztünk, már olyan bosszúsak és kanosak voltunk, hogy eszünkbe se jutott megkérdezni, hogy szeded-e a tablettát.

- Tehááááát?

- A lényeg, hogy most nagyon nagy szerencsénk volt, de többet nem lesz ilyen. - fejezte be Liam egy váll rándítással.

- Ez nagyszerű hír. Nos legközelebb talán felhúztok egy gumit, és nem kell a hülye tabletta miatt aggódnotok. - ráztam meg a fejem. - És ha már gumit használtok, azon se kell aggódnom, hogy milyen hormonális problémákat okozhat egy ilyen gyógyszer. Azt hiszem olyasmit olvastam ezekről, hogy ki akarják vonni őket a forgalomból.

Liam megrázta a fejét. - Azok nem ezek. Ezek speciálisak, hogy minden rendben legyen.

- Milyen ötletes! - mondtam hamis mosollyal. - Mégis hogyan szereztetek ilyet? És én honnan szereztem volna ilyet?

- Ha van pénzed sok olyat megtehetsz, amit mások nem. Hát, ez se merült fel bennünk... - húzta el a száját.

- Hát persze. - forgattam meg a szemem. - Most már bemehetnék? Nagyon...ragadok.

- Be. - forgatta meg a szemét, majd betolt a fürdőbe. Kinyitott egy szekrényt nekem. - Itt van minden, ami szükséged lehet.

Ezeket miért nem láttam tegnap?

- Oké, akkor rendbe tehetem magam...egyedül? - fordultam felé csípőre tett kézzel.

- És mi van ha....

- Nem!

- De...

- Liam, nem fogom magam bántani, esküszöm! - sóhajtottam.

- Itt leszek az ajtó előtt. És meghallom, ha kinyitod a borotvákat tároló szekrényt. - fenyegetőzött.

- Ki nem fogja hallani? Riasztó van rajta.

- Nem, azon csak csengő.

- Ugyanaz.

- Nem, nem az.

- Nézd, nem nyúlok hozzá! - csuktam le a szemem fújtatva.

- Gyors legyél! - ment ki, és még hallottam Louis hangját, mielőtt teljesen bezárult az ajtó.

- Hallod, Liam! Tudod mit? Harry azt mondta, hogy ő szerinte mindkettő jó... - ez minden, amit hallottam. Érdekes. De ennél már csak jobb lehet nekem.

Még egyszer beletúrtam a hajamba, mielőtt magamhoz vettem mindent, amire szükségem lehet. Közelebb léptem az ajtóhoz, Liam és Louis valamiről izgatottan csevegtek. Valamit  Bruce Waynről és Glen Cocoról. Nagyon furcsák ezek a srácok...

Morogva lenéztem magamra. Nem maradhatok pizsibe...kissé piszkos. És sürgősen szükségem van egy zuhanyra. Vonakodva kidugtam a fejemet az ajtón.

- Louis, tudnál nekem hozni tiszta ruhát? - kérdeztem az idősebb fiút.

- Persze, Szerelmem. Mit szeretnél? Ruha? Szoknya? Nadrág? Top? Pulcsi? Ki a választottad?

- Valami kényelmeset. Ne valami szexit, kérlek Lou. - mondtam, és becsuktam az ajtót. 5 perccel később kopogtattak az ajtón. Ez az idő, pont arra volt elég, hogy lezuhanyozzak. Törölközők sokaságával takartam el a testem, majd kinyitottam az ajtót. Louis a kezembe nyomott egy halom ruhát, és megnyalta a száját, ahogy meglátott majdnem meztelenül. Ahogy a szeme elsötétült, úgy kezdett el akadozni a lélegzetem, a pulzusom felgyorsult, és hormonok keltek életre bennem, míg ő csak nézett.

Gyorsan megköszöntem neki, és becsaptam az ajtót, mielőtt léphetett volna. Mi volt ez Soph? Remegve fújtam ki a levegőt, és megráztam a fejem. Ránéztem a kezembe levő ruhákra: egy lazac rózsaszín színű top, egy fehér szoknya, egy lazac színű kombiné, One Directionos nyaklánc és karkötő, valamint egy egyszerű bugyi. Várjunk. Nincs melltartó. Még egyszer átforgattam az egészet, de nem találtam az említette ruhadarabot. Louis, te kis köcsög.

Kinyitottam az ajtót, de nem néztem ki.

- Louis elfelejtetted a melltartót? - érdeklődtem.

- Nem. Szándékos volt.

- Miért?

- Azért Szerelmem, mert nem minden úgy van ahogy te akarod...Akármilyen cuki és szeretni való vagy. Na, gyerünk öltözz, hogy végre gondoskodhassunk rólad.

- Kurva jó. - morogtam halkan, és újra becsuktam az ajtót. Hogy értette, hogy "gondoskodhassanak rólam"? Felvettem a ruháimat, és az ékszereket. Kissé megremegtem, ahogy a karkötő érintette az érzékeny területet a csuklómon, és furcsa volt a melltartó hiány. Még egyszer sóhajtottam, mielőtt kimentem. Liam eltűnt, jegyeztem meg.

- Tökéletes! - tapsikolt Louis.

- Hol van Liam?

- Elment, hogy csináljon neked valamit enni. És te mind meg fogod enni, amit ő készít neked.

- Hány óra? - kérdeztem, ahogy megkordult a gyomrom.

- Negyed kettő. Mit ne mondjak, jó sokat aludtál. Éhes vagy, ugye?

- Éhezek. - simogattam meg a hasam, ahogy megéreztem az első jeleit a menstruációs görcsöknek...Remélem most nem úgy fognak elmúlni, mint két éve Liammel... Megborzongok. - Igen, éhes vagyok. - ismétlem.

- Helyes. Gyere, megtömünk. - fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után, míg én a szavai kettős jelentésén gondolkodtam. Nem csinálnák azt velem, amikor menstruálok, ugye? Az....undorító lenne.

- Na, kinek mocskos a fantáziája? - kuncogott Louis. - Étellel fogunk megtömni, a konyhából, butus. - ráncigált maga után. Úgy tűnik belelát a fejembe.- De ha akarod, csinálhatjuk azt is, amire gondoltál. - tette hozzá, míg áthaladtunk a folyosón az ebédlőig.

- Mármint, mire gondoltam? - kérdezem zavarosan.

- Megtölteni téged valami mással. - mondta, mintha nyilvánvaló lenne.

- Étellel, csakis.

- Nem. Esetleg Liammel vagy velem? Erre gondoltál?

- Nem. - válaszoltam rá gyorsan, és nem is akartam gondolni ilyesmire.

- Hazug. Megkeményedtek a mellbimbóid a gondolatra. - húzódott ördögi vigyorra az ajka.

- Nem. Az azért van, mert fázok. - ráztam meg a fejem.

- Nos, ez esetben, tudom, hogyan melegítselek fel, Szerelmem. - nézett rám nagy szemekkel. - Nincs is jobb a jó kis test melegnél.

- Louis, meg van a menzeszem.

- És, ha van egy kis vér? Sose hallottál még a blood playről [szexuális játék, ahol a vér van a főszerepben, nincs magyar fordítása. szerk. megj.]? Ne mond, hogy nem, mert nem hiszek neked. - határozta el, és közben beléptünk az ebédlőbe.

- Undorító, nem hallottam róla, és nem is akarok.

- Be fogom bizonyítani, hogy tévedsz.

- Szörnyen izgatott vagy, hogy megtapasztaljam ezeket a "jaj, de fontos" élményeket. - mondtam gúnyosan.

Rám villantott egy elkápráztató mosolyt. - Óvatosan, Szerelmem... Jobban jársz, ha vigyázol a szádra, és nem provokálod a belső szörnyem. - mondta dalolva. - Már így is sok minden piszkálja...

- Kész is Sophie. - vágott közbe Liam, félbeszakítva a kék szeműt. Elém rakott egy tányér különböző gyümölcsöt. - Egyél amennyit akarsz, ez egészséges cukor. 

- Ez volt a kedves verzió, egyébként így is, úgy is meg kell enned az összeset, bébi. - fejezte be Louis.

Megforgattam a szemem, míg megfogtam a tálat és leültem az egyik székre, majd bevettem egy kis gyümölcsöt a számba. A jó öreg epertől kezdve a trópusi mangóig minden megtalálható volt rajta.

A fiúk leültek velem szembe, és árgus szemekkel nézték, hogy minden egyes gyümölcs elfogy-e a tálból.

- Van Nutellátok? - kérdeztem egy perccel később. - Kell valami a gyümik mellé. - magyaráztam meg. 

- De tegnap bezzeg arra se voltál hajlandó, hogy egyél egy kis Ben&Jerry's. - Louis hitetlenül rám nézett, majd felállt Nutelláért. Miután elővette, megállt velem szembe.

Kinyitottam a Nutellát, és elkezdtem belemártogatni a gyümölcsöket, mindig figyelve arra, hogy nehogy lecsöpögjön valahova az értékes csokoládé.

- Szerintem ez azért van, mert menstruál. - találgatott Liam bizonytalanul.  - Azt hiszem ilyenkor a lányok azért esznek több cukrot, hogy megakadályozzák a görcsöket. - Nem. Liam, honnan szeded ezeket az információkat?

- Lehet. Én csak annyit tudok, hogy imádja a kaját, ahogy Niall. Tegnap talán kissé túl....sok volt neki? - tanakodott Louis, majd megrázta a fejét.

Teljesen kizárom a beszélgetésüket, csak az ételre koncentrálok. Mi a franc volt velem tegnap, hogy visszautasítottam egy fagyit, csak azért mert hízlal? Mindegy is...a lényeg, hogy ez mennyei.

Ahogy betettem a számba a következő falat csokis banánt, a hasam hirtelen begörcsölt, és egy fájdalmas nyögés tört fel belőlem. A két fiú láthatóan megmerevedett. Sophie, te hülye fasz. A két legkanosabb tag előtt felnyögni. Ez olyan, mintha piros zászlót lengetnél egy bika előtt. És pont amikor banánt ettem. Bazd meg petefészek. Pont akkor kellett fájdalmat okoznod, és nyögésre késztetned, amikor azt a kibaszott banánt eszem. Hülye.

Erősen behunyták a szemeiket, és próbáltak nem rám figyelni. Liam, hirtelen oldalra nézett, gyorsabban vette a levegőt, mint ahogy az normális lenne.

- A dolgok amiket csinálnék veled, ha nem lennél ilyen állapotba..... - mondta elcsukló hangon.

- Mindannyian tudjuk, hogy én úgy se fogom kibírni. - Louis hirtelen elkapta a karom, és lehúzott a székről.  Elsötétült szemmel teljesen a falhoz nyomott, elhelyezkedett a lábam között és nyalogatta a száját.

- Szándékosan nyögtél, ugye? Tudtad, hogy meg akarlak dugni! Miért feszegeted a határaid, Soph?  - hajolt közelebb. - Most telt be a pohár.

- Nem, Lou! Nézd, én nem azért nyögtem, hogy titeket ingereljelek! - könyörögtem, és arrébb toltam a mellkasánál fogva.

Megütötte a falat a fejem mellett. Megugrottam ijedtemben, de Louis rögtön odapréselt a falhoz, éreztem az egyre növekvő izgalmát. Hol van a jókedvű Louis?

- Louis, óvatosan. - szólt Liam, és aggódva nézett az idősebb fiúra és rám. Jó volt látni, hogy nem csak én aggódtam Louis hangulatváltozása miatt. Louis figyelembe se vette Liam kérését. Átnéztem Louis válla fölött Liamre, aki sajnálkozva pillantott rám.

- Miért nyögtél akkor? Biztos nem a csoki okozta! - emelte fel a hangját, így ismét ránéztem.

- Görcsök. Volt egy erős alhasi fájdalmam, ami nyögést váltott ki belőlem. - magyarázkodtam, erőtlenül ellökve Louist. Szeme lenézett oda, ahol a kezem a mellkasán volt, majd vissza rám.

- Liam, mennyi idő van a fiúk megérkezéséig?  - kérdezte Louis, tekintete nem hagyta el az enyémet. Becsuktam a szemem, mert pillantása ijesztő volt számomra. - Chh-chh. Nyisd ki a szemed, Szerelmem. - gügyügte Louis, és felemelte az állam. Vonakodva engedelmeskedtem, próbáltam azt sugározni a nézésemmel, hogy a régi Louist akarom.

- Nem sok. Elmaradt az utolsó órájuk. - válaszolt Liam, feszengve. - Louis, Harry azt mondta, hogy telefonálhat egyet, de csak addig, amíg meg nem érkezik.

- Pontosan. Azt mondta, hogy telefonálhat egyet.  De vajon meg is érdemli? - kérdezte a kékszemű a fejét rázva. - Azt, hiszem túl kedvesek voltunk vele, de majd ami most jön, az nem lesz kedves. - folytatta, ujjaival az arcomat simogatva. Mi?

- Louis, nem! - szólt fenyegetően Liam.

A petefészkem újra közbe szól, és a fájdalom miatt elgyengültek a térdeim.  Eltorzult arccal támaszkodtam Louisra.

- Tényleg fájdalmaid vannak? - ismerte fel, és gyengéden felemelt. - Majd segítünk rajta, hogy ne legyenek.

- Louis, nem akarok most szexelni. - ráztam meg a fejem, miközben a körkörösen dörzsöltem a hasamon a fájó területet.

- Nem, butus. - fogta meg a lábaim, és a dereka köré helyezte őket, a kezeimet pedig a nyaka köré fontam. - Vigyázni fogok rád. Liam melegítsd fel légy szíves az egyik melegítőpárnát! - kéri, mielőtt kilép velem a konyhából. Nagy hangulatváltozás van itt. - Ó, és hozd a telefonom is, tesó! - kiabálta, ahogy áthaladtunk az ebédlőn. A nappaliban, abban a szobában ahol legelső nap jártam, letett egy kanapéra. - Na. Azt akarom, hogy lefeküdj ide, és csukd be a szemed. - utasított.

- Nem, Louis, én nem...

Rátette az ujját a számra. - Bízol bennem? - kérdezte. Majdnem rávágtam egy nemleges választ, de kétségbeesett szemei arra késztettek, hogy ne tegyem, így bólintottam. 

- Akkor hagyd nyitva a szemeidet.

- Lou, nem tudom...

- És ha megállíthatsz? - majd nemhogy könyörgött. Újra görcs húzta össze a hasam. - Kérlek. Csak megpuszilom, hogy jobb legyen. És masszírozom egy kicsit. Had segítsek!

Tétován bólintottam, és reméltem, hogy ez nem olyan lesz, mint Liammel két évvel ezelőtt. Louis elhelyezkedett rajtam, a bal kezével megtámaszkodva mellettem. Észrevettem, hogy most nem olyan duzzadt, mint tegnap. Lassan feltűrte a topomat a mellemig, majd pillangó puszikkal haladt lefelé egészen a köldökömig. A pulzusom rögtön felgyorsult, és gyorsabban szedtem a levegőt, erre Louis belemosolygott a puszikba.

- Bízol bennem  annyira, hogy most becsukd a szemed? - morogta.

Fészkelődök egy kicsit majd egy nagy sóhajjal eleget teszek a kérésének. Újra feljebb és feljebb halad a művelettel, amitől a légzésem ismét rendezetlen lesz. Hirtelen abbahagyta, amikor már teljesen felettem van ismét. Azon vagyok, hogy megkérdezzem mi történt, de egy nyugtató csókot nyom az ajkaimra. Közben érzem a simogatását azon a helyen, ahol a legjobban fáj. Elkezdi óvatosan masszírozni, de egy pillanatra sem szakítja meg a csókot. Nyöszörögtem egy kicsit, ahogy ujjait egy igazán fájdalmas helyre rakta.

Louis elmotyogott egy csöndes bocsánat kérést, majd folytatta ott ahol abbahagyta.

Be kell vallanom, jó érzés volt. Túl jó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog esni, főleg nem tőle. Pár perc elteltével sem szűnt meg a csók köztünk és kezdtem egyre kényelmesebben és biztonságosabban érezni magam. Hamar tapasztaltam, hogy Louis mennyire szenved, amikor lassú ritmusban hozzám dörgölte férfiasságát.

- Louis szállj le róla! - Liam szigorú hangja zavarta meg a pillanatot, Lou pedig ijedtében lebukfencezett a kanapéról.

- Nem okoztam neki fájdalmat.  - morogta, ajkai duzzadtak voltak a csókunktól. Nadrágja kényelmetlenül feszült az ágyékánál.

- Ezzel akartál meleg pakolást? - kérdezte Liam kezében egy párnával.

- Aha. Tegyük a hasára, és használhatja a telefonom, amíg én befejezem egyedül, amit elkezdtünk. - sóhajtott az idősebb fiú, és a fejével a merevedése felé biccentett. - Következőre Soph nem úszod meg. - figyelmeztetett.

- Nem fogom hagyni, hogy hozzám érj, amíg meg van. - vágtam vissza, és egyre rosszabbul éreztem magam.

- Meddig szokott ez tartani? - érdeklődött Liam.

- 5-6 napig.

- Egy hét. Kell várnom egy egész kibaszott hetet. - nyögött fel Louis, és kiment a nappaliból.

- Harry is szitkozódni fog.  - motyogta Liam, mielőtt odaadta a meleg párnát, és Lou mobilját. Felültem, majd a háttámlának dőlve a fájó pontra tettem a kellemesen meleg tárgyat. Majd megnéztem a telefonom.

- Pontosan 5 perced van, mielőtt a többiek megjönnek....Használd ki! - tanácsolta Liam összefont karral.

Gyorsan tárcsáztam Ash számát. Már az első csörgésre felvette.

- Soph? - kérdezte kétségbeesve.

- Igen, Ash, én vagyok. - válaszoltam.

- Hangosítsd ki. - utasított Liam.  Úgy tettem, ahogy kérte, a lényeg az volt, hogy végre beszéltem a lánnyal.

- Nézd, Ash, csak pár percünk van, rendben? Szóval csak annyit akarok, hogy tökéletesen jól vagyok még akkor is, ha nem ott vagyok, ahol akarok lenni.

- Nem Emilyvel vagy? Soph, mi történik? Írtam sms-eket, hogy minden rendben van-e, de tudom, hogy nem egy szóval válaszolnál az 5 millió üzenetemre. Náluk vagy, ugye? - a hangja nagyon dühös, és ijesztő így telefonon keresztül is.

Liam megfeszült mellettem, ahogy várta a válaszom.

- Soph? Szeretnéd, hogy hívjam a rendőrséget?

- Ne! Nem... - sóhajtottam. - Minden rendben van velem, elég ha ennyit tudsz. Ígérem, még beszélünk.

- Nem beszélhetsz ugye? Soph, jobb lenne ha engednéd, hogy segítsek. 

- Ez minden amit mondhatok, vagy soha többet nem tudunk beszélni, érted? - szúrták a szemeimet a könnyek. - Szeretlek Ash...Szia. - nyomtam ki. Rögtön tárcsáztam Em számát, de  hangpostára kapcsolt. Ó, igaz. Még mindig suliban van.

- Hé, ez Em száma. Hagyj üzenetet, és majd visszahívla-a-a-ak. - énekelte, mire felkuncogtam. A sípszó után beszélni kezdtem.

- Hé Em, Soph vagyok..Uhm. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy nem megyek suliba a héten, mivel van...néhány probléma. Ne aggódj, jól vagyok, csak egy kicsit instabil. Még nem öltek meg, úgyhogy ne vesd be a ninja tudásod, ha meglátod egyiküket a suliba. - kuncogtam. - Vigyázz magadra, puszi. - nyomtam ki a telefont, ahogy zajokat hallottam a bejárat felől.

- Nagyszerű időzítés. - mosolygott Liam a kezét nyújtva. Vonakodva odaadtam neki a mobilt, amit a nadrágja zsebébe tett. Hallottam a lépcsőn Louis láb dobogását, ahogy izgatottan szaladt le, hogy üdvözölje a fiúkat.

- Itt maradsz egy pillanatra? - kérdezte Liam.

- Nem állt szándékomban megmozdulni. - forgattam meg a szemem. - Mert eltévednék, nem találnátok, majd büntetés és bla-bla-bla...

- Piros pont. - lépett ki Liam a szobából. Becsuktam a szemem, és a hasamat masszírozva koncentráltam a beszélgetésükre.

- Ott van egy, vedd ki...

- Ne, hagyd ott őket.

- Tetszeni fog neki?

- Azt hiszem...

- Mi történt az arcoddal?

- Annak az Emily csajnak jó a jobb horogja...

Felnevettem Harry válaszán, ahogy elképzeltem az egész szituációt. Remélem Emnek nem lesz bűntudata miután meghallgatta az üzenetem.

Elhalkultak a hangok, és tudtam, hogy már közelebb vannak. Zayn toppant be először.

- Soph, van egy meglepetésünk. - kacsintott.

- Kettő. - helyesbített Harry, Zayn mögött ballagva. Az göndörke egy dobozt tartott a kezében. Liam és Louis jött utánuk, az utóbbinak izgatott vigyor terült ez arcán. Végül Niall zárta a sort, egy kosárral a kezében, ami csipogott. Várj, mi?!

- Vettünk neked társaságot. - mondta Harry, és a szöszi megmutatta nekem a kosár tartalmát. Hat kiskacsa. - Mivel Zayn és Niall azt mondta szükséged van rajtunk kívül másokra. És mivel nem akartam, hogy más emberrel beszélj, így vettünk kacsákat.

- Egyet el kell nevezned. - tette hozzá Louis. - Ugyanis öt már kapott nevet általunk.  Harry úgy nevezte el, hogy Kvéker, Zayné Neptunusz, Liam Bruce Wayne-t választotta, Niallé pedig Shamrock. Tudom, hogy ezek unalmas nevek, ezét lett az enyém Glen Coco. - mondta boldogan. Tehát erről beszéltek, amikor a fürdőben voltam...

Annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam megszólalni. A kis úszóhártyás lények kíváncsian tekingettek körbe.

- Tetszenek? - kérdezte Harry óvatosan, érdeklődve néztek rám.

- Nagyon. - motyogtam elképedve. A kosárba nyúltam és kivettem a kiskacsákat. Mindegyik ijedten a sarokba rohant. Kivéve egye, aki ott maradt a tenyerembe, és kíváncsian nézelődött. Néhány másodperc múlva kiugrott a tenyeremből és megállt velem szembe. - Az lesz a neve, hogy Karma. - döntöttem el, és újra kézbe vettem. Visszaraktam a dobozba, és megjegyeztem, hogy Karma volt az egyetlen akinek furcsa minták voltak a szárnyain.

- Ó, és Soph. Ő is a tiéd. - mondta Harry, és odaadta a dobozt. Kinyitottam, és egy gyömbér színű kölyök cica nézett vissza rám, nagy kék szemekkel. Könnyeimmel küszködve Harryre néztem.

- Arra gondoltunk, hogy ő lehetne a házban, míg a kacsák kint a kerti tóban. - magyarázta - De a kacsák is bejöhetnek, elég nagy ez a ház.

- Van egy tavatok? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Aha, kint. - vont vállat Louis. - Halak és teknősök már vannak benne.

- Még sose látta a kertet...Talán megmutathatnánk... - mondta Zayn Harryre nézve.

- Meg akarod nézni? - kérdezte Harry. - Kimehetünk egy kicsit...

Bólintottam. Jól esne egy kis friss levegő. Felkaptam a cicát, amíg Louis összeszedte a kacsákat és betette őket a kosárba, de előtte suttogott valamit Glen Coconak. Elindultam Niall és Louis után, Harry mellém csapódott, Zayn és Liam pedig mögöttünk ballagott.

- Szóval, hogy fogod elnevezni a cicát? - fordult hátra Niall.

- Sors. - válaszoltam az említettet simogatva, mire az dorombolva válaszolt.