II/26 Új dolgokat megismerni

- Szóval, hogy fogod elnevezni a cicát? - fordult hátra Niall.

- Sors. - válaszoltam az említettet simogatva, mire az dorombolva válaszolt.

- Cuki. - kuncogott, miközben kiléptünk az udvarra.

- Wow. - fújtam ki a levegőt. - Srácok nektek van egy....világűrnyi kertetek. - állapítottam meg, ahogy végignéztem a hosszan elnyúló füves területen. Az egész egy kisebb erdőbe torkollott.

- Ha sok pénzed van, sok mindent meg tudsz tenni és venni. - vont vállat Harry. - És amúgy is a semmi közepén vagyunk, kinek kéne ekkora terület...

- Nektek minek ekkora terület? - kérdeztem.

- Labdarúgás- válaszolt Louis.

- Futni. - szólt hozzá Liam.

- Birkózni. - mondta fontoskodva Zayn, Louis pedig helyeslően bólintott.

- Ennyi hely kell ahhoz, hogy birkózzatok? - kérdeztem, ahogy Sorsot dédelgetve sétáltam egyre messzebb tőlük. A cica nyávogva forgatgatta a fejét jobbra-balra, feltérképezve a területet. - Ez a terep majdnem akkora, mint egy focipálya...Vagy labdarugó pálya, ahogy ti neveztétek. - sétáltam tovább. Louis sértődötten horkantott.

- Igen, labdarúgás. Mert ti amerikaiak mindent átneveztek. Miért foci, amikor benne van a szóban, hogy a labdát rúgjuk..Így értelmes, ahogy a kézilabda is...

- Nem az a lényeg Louis! Hanem, hogy nem kell nektek ennyi hely a birkózásra. És lefogadom srácok, hogy van egy külön szobátok erre is, és soha nem vagytok itt kint. - forgattam meg a szemem.

- Nem, nincse... - kezdte Harry, de Lou közbevágott.

- De igen, szükségünk van ennyi helyre. Például amikor ellopjuk Liam boxerét, kell hely a futáshoz. - magyarázza Louis. - Hogy aztán amikor utolér, ránk ugorjon, leteperjen a fűbe, és körbe hemperegjünk a földön. Végül pedig megmondjuk neki, hogy „nem is vettük el, végig az ágyad alatt volt”. Szóval igen, kell hely. - folytatta mosolyogva. - Igaz történet. - adta hozzá.

- Nem kételkedtem benne.

- Alapvetően a lényeg, hogy így nagyobb a szórakozás. - nevetett fel Niall, visszaemlékezve a meséltekre. 

- Nem értem miért beszélünk még mindig erről ilyen sokáig. - nyögött fel Harry.

- Én sem. - mondta Liam.

Hirtelen csipogásokat hallottam a kosárból.

- Eltekintve a birkózástól és a focitól...

- Labdarúgás. - húzta össze a szemét Louis.

- Tök mindegy. - forgattam meg a szemem. - Szóval hol van a tó? - kérdeztem körbenézve, de semmilyen vizet nem láttam a kacsák számára.

- Gyere. - kuncogott Harry, és kezét a hátamra helyezve terelgetett a ház oldala felé, ahol egy félkör alakú sövény helyezkedett el. A fiúk szorosan mögöttünk jöttek, miközben Harry átvitt egy vaskapun, aminek két oldalán bokrok voltak, mint valami bejárat.

Egy elzárt területen voltunk a ház oldalába. Megálltam és néma áhítattal bámultam magam elé csodálkozva. Balra egy gyönyörűen kialakított terasz volt egy piknik asztallal. Egy üveglapos út vezetett a házig egy ajtóhoz, valamilyen helyiségbe, amit még valószínűleg nem ismerek. Leginkább Harry miatt, ugyanis ő nem akarja, hogy megismerjem a házat, mert szerinte ezáltal sokféle előnyhöz juthatok. Nagyszerű ötlet. Talán ezen a héten körülnézhetnék, ha már a fiúk úgy sem érhetnek hozzám. Talán megkérdezem majd Lout....Vagy Zaynt. Ő biztonságosabb. Azt hiszem attól függ, hogy kinek kell iskolába mennie. A ház felfedezésének gondolata miatt izgatott lettem, de próbáltam leplezni, és csak az előttem elterülő látványra koncentrálni.

Volt még egy kis híd a tó felett, amin Louis, Liam és Zayn állt, messze Harrytől, Nialltól és tőlem. Észre se vettem, hogy odamentek. Biztos a házon gondolkodtam. De ők miről beszélhettek?

Louis és Zayn valaminek a közepén voltak, ami egy kemény vitának tűnt. Liam a teknősökkel játszott miközben néha beleszólt a társalgásba. Mindenki komoly volt.

- Teháááát. - zökkentett ki Niall a kíváncsi gondolataimból. - Meg akarod mutatni a kacsáknak az új otthonukat? - kérdezte, aranyosan feltartva a kosarat.

- Igen, persze. - mondtam. - Szeretném. - hajoltam le, hogy le rakjam Sorsot a kezemből, de ő makacsul kapaszkodott a pólómba. Felkuncogtam. - Harry, megfognád?

- Persze...De hiányzik a varázsszó, Szerelmem. - gúnyolódott vigyorogva, miközben összefonta a karjait a mellkasa előtt. Bosszúsan fújtam egyet, és Niallra néztem. A keze tele volt a csipogó kosárral. A hídon lévő fiúkra néztem.

- Zayn? - indultam meg az irányukba.

A barna szemű fiú idegesen hátat fordított a beszélő Louisnak, és sötét szemekkel rám nézett. Pár másodperc múlva kitisztult a tekintete, és érdeklődve figyelt.

- Meg tudnád fogni....

- Oké, oké. Majd én megfogom azt a szart.  - jött oda fújtatva Harry, és nyújtotta a kezét az említett felé.

- Úgy csinálsz, mintha nagy teher lenne...és a neve Sors. - vontam fel a szemöldököm, a cicát simogatva. A szemem sarkából láttam, hogy a három fiú felénk sétál.

- „Meg tudnád fogni ezt a kibaszott macskát? Légyszíves!” - sóhajtotta Harry, amit allani szeretett volna tőlem.  Összenéztünk, és majdnem felkuncogtam, mert egy lilás zúzódás húzódott végig a bal szeme alatt Emily által. Szép munka, Em!

- Micsoda szerepcsere! Te még sose könyörögtél nekem. De nagyon cukorfalat vagy itt, ahogy nyivákolsz. - kuncogtam a kezébe adva a macskát.

- Soph... - figyelmeztetett Naill, ahogy Harry felháborodottan fújtatott. 

- Azt hiszem meg fogom mutatni, Cukorfalat. Hogy én nem vagyok cukorfalat. - indul meg felém, de előttem megáll és sóhajtva hátat fordít. Pár másodperc múlva dühösen rám szegezi tekintetét. - Sophie, szerencsés vagy, hogy menstruálsz, mert ha nem lenne így, akkor nagyon csúnyán meg lennél büntetve. - fenyegetett lassan. - És ha már itt tartunk, hány napig szokott ez tartani? - kérdezi, ahogy Karma felé nyúlok a Niall kezében levő kosárba. Óvatosan a kezembe veszem, majd elindulok vele a tó felé, sarkamban a fiúkkal. Óvatosan a vízre helyezem, mielőtt megfordulok, hogy válaszoljak Harrynek.

- Körülbelül...

- 6 nap, tesó. - vágott közbe Louis. - Szörnyű, mi?

- Hat? Miért nem lehet három vagy négy? - nyögött fel Harry válaszul.

- Azért mert nem én befolyásolom. - vágtam vissza. - És azt hiszem amúgy is jót tesz nekem és az egészségemnek egy kis szünet, a ti szexuális kívánságaitok nélkül. - Ha nem lenne meg, valószínűleg minden lehetséges órában megdugnának vagy rosszabb...

- Nos, te és az egészséged jobb, ha hozzászoktok, Édesem, hogy mi ugyanolyanok vagyunk ilyenkor is. A, meg kell büntetnünk, ha szabályt szegsz. B, lehet felmentelek büntetés alól, de attól még találunk valamit, amivel viszonzod ezt a szívességet. És C, még mindig van egy randink, amit ígértél nekem.

- De a randi, az magában a szex? - kérdeztem leverten. Miért nem tud megváltozni? Nem látja, hogy összetör?

- Lehet. - morogta, majd elfordult.

Sóhajtottam egy nagyot, mielőtt a másik öt kiskacsát is a tóra helyeztem, és visszavettem Sorsot a kezembe.

- Gondoltatok arra fiúk, hogy kellenek majd cuccok Sorsnak? Mint a kaja, meg a hely ahol alszik meg ilyesmik? - kérdeztem, a cica fülét vakargatva.

- A kocsiban vannak. - válaszolt Niall. - Felviszem a szobádba, oké?

- Mehetek veled...kérlek? - bukott ki belőlem.

- Nem. Maradj Harryvel. - mondta, mielőtt végigsétált a teraszon, be a házba. Még csak időt se adott, hogy válaszoljak.

Rossz érzésem volt. Történhet vele bármi odabent. Hirtelen megindultam utána, de Harry erősen visszarántott.

- Harry, kérlek...

- Hallottad te is. Eltudja intézni egyedül.

- Ha én nem, akkor valaki más menjen utána. - követeltem, egyre jobban aggódva. Lehet, hogy Niall nem is a cuccért ment, ugye? Ó, ne... - Srácok, valamelyikőtök menjen Niall után! - kiabáltam, ahogy a gondolatok ellepték az agyam. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, ahogy Niall egy vértócsa közepén fekszik.

- Miért? - vizslatott Liam. - Tud vigyázni magára.

- Nem, nem tud....nem értitek...Zayn, kérlek! - könyörögtem.

A megértés szikráját láttam a sötétbőrű fiú szemében. Bólintott, és elindult a szőke fiú után.

- Mi volt ez? - nézett rám komolyan Harry. - Miért aggódunk ennyire Niall miatt?

- Niallnak szüksége van rám, rendben?

- Technikailag mindannyiunknak szüksége van rád. - vigyorgott Louis.

- Tudom! De ez Niallal más! - harsogtam.

- Ennek a mondatnak kettős értelme van. - jegyezte meg Louis.

- Nem érdekel! Ti ezt nem értitek! Kivétel nélkül mindegyikőtöknek kibaszottul csak a szex jár a fejében! Mindegyikőtöknek! - kiabáltam, nem belevéve a sorolásba Zaynt és Niallt.  A könnyeim elhomályosították a látásom, én pedig futásnak eredtem a teraszajtó felé, szorosan magamhoz tartva Sorsot. A fiúk szitkozódva utánam indultak, valamit az alvásról és a hormonokról beszélve.

Keresztülrohantam jó pár szobán, nem is törődve azzal, hogy hol vagyok. Meg kell találnom Niallt. Meg kell találnom Niallt. Meg kell győződnöm arról, hogy jól van. Meg kell találnom Niallt. Ezt mantráztam egyre csak a fejemben. Meg kell találnom Niallt. Meg kell győzödnöm róla, hogy jól van. Meg kell találnom....

Tiltakozva kiabáltam, amikor hirtelen kezek fogtak le a csípőmnél. Sorsot a földre dobtam, aki rögtön a sarokba szaladt, én pedig küzdöttem tovább a fogvatartóm ellen, akárki is volt az.

- Nyugodj le, és elengedlek! - morogta Liam a fülembe.

- Nem! Te ezt nem érted! - tiltakoztam, a karját ütlegelve. Meglepetésemre elengedett, de gyorsan helyére került Louis és Harry, akik gyorsan lefogták egy-egy karom.

- Liam, fogd meg Sorsot, és vidd fel! Készítsd elő a dolgokat, pár perc és felmegyünk mi is. - utasította Harry, majd hozzám fordult. - Soph, nyugodj le, Niall jól van, biztos vagyok benne. - Nem néztem rá, szememmel csak Liamet követtem, aki óvatosan kezébe vette Sorsot és felvitte.

Pontosan ebben a pillanatban Harry telefonja megszólalt. Bal kezével a farzsebébe nyúlt, míg a jobbal szorosan tartott. Elmosolyodott, majd megmutatta nekem a képernyőt.

Hazz, mutasd meg ezt Sophienak

Niallal vagyok az emeleten és minden tökéletesen rendben van

Zayn

A légzésem lelassult, és ellazultam a fiúk szorításában.

- Látod? Nem tudom, hogy miért borultál ki, de minden tökéletesen rendben van. - sóhajtotta Harry, és visszatette a zsebébe a telefont. - De a kis akciód közben mondtál valamit, ami nagyon nem tetszett. És ki is találtam a tökéletes büntetésed a saját magad károsítása, és a fegyelem hiánya miatt.

Elkezdtem újra kiborulni.

- Ne, kérlek, Harry...Nem akarok. Kérlek! Belefáradtam már ebbe! Nem vagyok most képes fizikai bántalmazásra! - magyaráztam, a kezükben ficánkolva.

- Senki nem említett fizikai bántalmazást. - válaszolt Louis.

- Bizony. Ez úttal nem Soph.... Saját magadnak fogsz szenvedést okozni. - - értett egyet Harry. - Lefektetünk, te pedig el fogsz mesélni midnen egyes pillanatot és emléket holnap reggel. - mondta Harry a szobám felé húzva.

- Nem! Nem is vacsoráztam még! És még késő délután van! Nem kell mennem aludni! Ahogy holnap suliba se! - tiltakoztam rúgkapálva.

- Nem hagyod ki az evést. Csak injekción keresztül fogod megkapni.

- Ne! Ne, kérlek! - sírtam el magam. - Sajnálom, bármit is mondtam! Nem azért mondtam, hogy megbántsalak titeket!

- Ezt csak úgy mondod, mert félsz a következményektől. - rázta meg a fejét Harry, ahogy Louissal próbáltak felvinni az emeletre. Louis szobájába vittek be, majd az enyémbe. Ráraktak az ágyamra.

Ahogy letettek, rögtön felugrottam, de visszanyomtak az matracra.

- Liam, nagyon remélem, hogy előkészítettél mindent. - szűrte ki Louis a fogai közül, ahogy próbált kordában tartani.

- Igen, meg vagyok. Szóval ennek a folyadéknak tápértéke is van? - kérdezte Liam mély hangon valahol a szobámban.

- Igen. És el is altatja. - válaszolta Harry. - Soph, ne mozogj már! Te teszed ezt tízszer rosszabbá! Mi bajod van? Niall jól van! - mondta halkan.

- Nem akarom, hogy beinjekciózzatok! Ne csináljátok ezt! - könyörögtem Harry pólóját szorongatva.

- Louis, fordítsd ki a kezét! - utasította fojtott hangon Harry, miközben ráült a csípőmre, hogy kevésbé mocorogjak.  Megpróbáltam lelökni magamról,  de a göndörke elkezdte csókolgatni a nyakam, és az állam vonalát. Furcsamódon ez megnyugatott, de ott volt a zavaró tudat, hogy Louis valami hideg, fertőtlenítőszagú folyadékot nyom a kezemre.

- Harry, nem akarok meghalni. - nyögtem keservesen, ahogy a nyakamat szívogatta. Felkuncogott a bőrömön.

- Szerelmem, nem fogunk megölni. Soha nem tennénk ilyet. - gügyögte. - Csak beléd juttatunk egy kevés hormont.

Lefagytam a válaszára, és szinte már csak távolról hallottam, ahogy folytatja a beszédet hozzám.

- Ezek nem állandó hormonok. - nyugtatott, míg Louis és Liam pusmogni kezdtek mellettünk. - Csak felizgatnak amíg alszol, ennyi. És azért döntöttem el, hogy alkalmazni fogjuk, mert azt mondtad, hogy mi folyton a szexre gondolunk. De most te leszel az egyetlen, aki erről fog álmodni. És holnap reggel meglátjuk, hogy ellen tudsz-e állni a sóvárgásodnak, még úgy is, hogy menstruálsz. Gondolj úgy erre, mint egy egyhetes kihívásra.

- Egész héten? Ne, kérlek Harry! Megcsókollak, ha nem csinálod ezt velem! - motyogtam, míg a könnyeim végigcikáztak az arcomon, amiket Harry puszival tűntetett el.  Ritkán voltam ilyen sebezhető állapotban, és ezt utáltam. Erre a gondolatra elfogott a zokogás. Hol vannak a falak, amiket az elmúlt két évben építettem? Lerombolták? Máris? Egy szempillantás alatt? Ne...

- Talán legközelebb kétszer is meggondolod miket beszélsz... - motyogta Harry a hajamba, és nyomott egy puszit a fülem mögötti területre.

Éreztem ahogy a tű karistolja a bőröm, és még jobban kapaszkodtam Harry pólójába. A hajamat simogatta, puszilgatott és édes semmisségeket suttogott a fülembe, míg Louis vagy Liam, nem tudom melyik, belém űrítette a fecskendő tartalmát. A hatását szinte azonnal éreztem, gyengébben szorítottam a göndör fiút.

- Jó éjt, Cica.

És így az elmúlt 24 órában immár másodjára voltam Harry karjaiban zokogva.