II/8. Ruhák

- Kérdezhetek még valamit, Soph? - bizalmat veszek észre a hangjában.

- Hmm? – morgom, lassan álomba merülök.

- Te érzel irántam valamit?

Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna, és elaludtam. Érzek iránta valamit?

                            ************************************************** 

Karokat éreztem magam körül és egy meleg leheletet a nyakamon. A hátam mögött kicsit mozgolódott valaki mielőtt egy halkat sóhajtott. Valakivel intim helyzetben voltam. Gondolkodnom kellet, hogy emlékezek, ki lehetett az a személy. Niall. Ez csakis Niall lehet. Niall, aki szeret engem. Mit fogok mondani neki, amikor felébred?

Túl álmos voltam ahhoz, hogy megforduljak felé.

Halkan felsóhajtottam, megpróbáltam visszaaludni, de ez az ötlet rövid életűnek bizonyult.

- Niall! Niall! Ébredj fel! Eltűnt! – hallottam egy dühös kiáltást majd hangosan kopogtattak az ajtón. Felültem, közben Niall is felébredt a hátam mögött. Rángatni kezdte a négy fiú az ajtót, majd eszeveszett sebességgel berontottak a kis szobába.

- Niall! Shopie… - Louis elhallgatott, ahogy meglátott engem Niall ágyán – Nem tűnt el – fejezte be és kíváncsian nézett rám. – Miért van itt? – kérdezte hangsúlyozva az „itt”-et.  

Harry dühösen keresztezte karjait a mellkasa előtt. Szinte azonnal így tett a másik három is.

-É-é-én… - dadogtam, de Niall erősen rácsapott a fenekemre.

- Megérdemelte tegnap a büntetést. Nem hiszem, hogy a közeljövőben megint meg akarna harapni. – hazudta teljesen nyugodtan, közben felült mellém.

- De még mindig fel van öltözve. – érvelt Harry.

- Nem feltétlenül kell minden büntetésnél meztelenre vetkőztetnie engem, Harry. – vágtam hozzá mérgesen.  

- Figyelj oda milyen hangsúlyban beszélsz! – figyelmeztetett Liam.

- Mindegy – motyogtam és az arcom Niall vállába fúrtam.

- Soph, nézz ránk, amikor hozzád beszélünk! – követelte Zayn mérgesen.

A szemeik szikrákat szórtak, úgyhogy inkább visszanéztem rájuk.

- Abba tudnátok hagyni, hogy úgy beszéltek velem, mint egy kisgyerekkel? Tizennyolc vagyok, az Isten szerelmére! – dühöngtem.

- Ha abba hagyod a gyerekeskedést - fejezte be Liam, ezzel leállítva engem a további visszabeszélésben.

- Az volt a kérdésem, hogyan büntetted meg, amiért rosszul viselkedett? – kérdezte Harry Nialtől.

- Igen. De nem voltam vele túl durva. – válaszolta Niall és erősen megszorította a combom. Vonaglottam kicsit a kellemetlen érzéstől.

- Mutasd meg mit tettél vele. – utasította Harry. Mi van???

Nyeltem egy nagyot, mikor Niall gyorsan felém került és az ágyra nyomott. „Sajnálom” tekintettel nézett rám, majd megszabadított a kapucnis pulcsimtól. A kezemet reflexszerűen a meztelen mellkasom elé húztam, hogy eltakarjam, de Niall elkapta és durván a fejem fölé emelte őket. Nyöszörögtem és fészkelődni kezdtem, hogy megszabaduljak tőle, mivel mind az öt tekintetet a sebezhető testemen éreztem. A szőke közelebb hajolt, kezével még mindig a csuklómat fogta a fejem fölé. A szájával a meredező mellbimbóimhoz hajolt.

Becsuktam a szemem. Nem akartam elhinni, hogy Niall, aki azt mondta szeret engem, ezt tette velem. Furcsán senki nem akart beleszólni, csak néztek minket. Niall egyre jobban nyomta nekem a csípőjét, a nyelvével kellemesen lassú köröket art le az érzékeny bőrömön.

Küzdeni kezdek a szorítása ellen, nem tetszett, hogy ezt tette velem. 

Szemeim kipattantak, ahogy finoman ráharapott a kemény mellbimbómra. Égszínkék szemei rátalálnak az enyémekre. Nem tudtam megállítani a nyögést, ami kitört ajkaim közül. Ösztönösen a számba haraptam és megéreztem a vér fémes ízét, ahogy eszembe jutott, hogy nem vagyunk egyedül Niallel a szobában.

- Ne tartsd vissza! – mondja Harry rekedtes hangon. – És nem kell szégyellned.  

Ziháltam, ahogy a melegítőnadrágon keresztül megéreztem, hogy Niall egyre keményebb lesz odalent. Erősebben dörzsölte nekem a csípőjét. Szája áttér a másik mellemre, de egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Egyre többször és erősebben nyomta nekem a csípőjét, hogy a csúcsra juttasson. Néhány erősebb lökéssel, sikerült engem hangos nyögésre késztetnie a fiúk nagy örömére. 

- Tessék – zihálja, majd odaadja nekem a pulcsim. Hirtelen fázni kezdtem, úgyhogy felvettem.

- Ha tényleg ezt történt, akkor miért vagy felöltözve ma reggel? – követeli Harry újra.

- Hideg volt éjszaka. – válaszolta Niall. – Hagytam, hogy felöltözzön utána.

Harry tiltakozni akart, de Louis gyorsan rávágta:

- Biztos vagyok benne, hogy a hőmérsékletet máskor is meg tudjuk beszélni. Most késő van, mindannyiunknak menni kell iskolába. Sophie, fel kell öltöznöd! – tapsolt Louis, majd mindenki elindul a szobája felé, hogy készülődjön. Harry elhúzott Nialltől, bevezetett a szobámba és lelökött az ágyra, majd Louissal együtt végignéztek rajtam.

- Most öltözz fel! – mondta a fiatalabb mielőtt megfordult volna.

- Minden holmim otthon van. – vágtam vissza.

- Ez az otthonod. És Louisnak vannak ruhái neked, biztos vagyok benne. – érvelt Harry.

- Soha nem lesz ez az otthonom. Ráadásul kétlem, hogy Louisnak van egyenruhája, ami a pompon csapatba kell. Lou? – pillantottam az idősebb fiúra.

- Igaz Hazz… Egyenruhám az nincs – értett egyet Louis – De el kell készülnöm. – tette hozzá és elhagyta a szobát.

A zöld szemű sóhajtva dörzsölte meg a halántékát.

- Tíz perc múlva legyél a földszinten és reggelizz! Elviszlek, csak pakold össze a cuccaidat. Az idő most indul. Jah, és hogy le tudj menni, át kell menned valamelyik szobán, és nem garantálom, hogy nem tesznek veled semmit, de… ez az egyetlen kiút.

Bosszúsan sóhajtottam. Miért kell egy ilyen szar szobában laknom, mint ez??? Tuti, hogy Niall felé fogok menni… Ő nem tenne semmi rosszat nekem. Gondolom. Vagy talán, ő is, azok utána, amit a fiúk előtt tett?

- És még egy dolog – mondta Harry mielőtt kilépett volna a szobából. – Nem mehetsz Niall szobájába, ott voltál ma reggel is, figyelni foglak! – vigyorgott szemtelenül majd bezárta az ajtót.  

Kibaszott jó.