27.Rész - Barátkozás

A bevásárlóközpontban a srácok meg sem nagyon akartak szólalni. Nem túlzottan töltötte el őket izgalommal a bútorvásárlás. De ellenben én, egész jó hangulatba jöttem már néhány perc után is, ők pedig csak némán kullogtak utánam. Mondjuk azzal amúgy is tisztában voltam, hogy Louis inkább a ruhák iránt érdeklődik, Niall a kaja iránt. És Harry… ő csak Harry. Semmi nem érdekli, aminek nincs köze a szexhez. És legnagyobb sajnálatára, a környéken sem volt egyetlen Ann Summers bolt sem.

Úgyhogy valójában a srácok csak kedvtelenül ácsorogtak ott, míg és az eladókkal társalogtam és megvettem mindent amit akartam a festményektől egyéb lényegtelen apróságokig. Harry megmondta a címünket, így meg tudtam adni az eladóknak, hogy ki tudják szállítani a dolgokat a nap végéig.

Érdekes módon a srácokat nem támadták le vad rajongók, amíg vásároltunk. Talán a londoni lányok nem szeretik őket annyira… Vagy csak szerencsém volt.

Már három órája ott voltunk és a srácok egyfolytában panaszkodtak, hogy mi is tart ennyi ideig azon, hogy valaki bevásároljon egy hálószobába. Én pedig egyre csak azt hajtogattam, hogy ahhoz, hogy otthon érezzem magam, mindennek tökéletesnek kell lennie.

- Ó! Menjünk be ide is! – mondtam és egy újabb boltra mutattam. A fiúk kórusban nyögtek fel. Harry sóhajtott egyet, elővette a pénztárcáját és a kezembe nyomta a bankkártyáját.

- Te mész csak, oké? Én és a srácok oda leülünk pihenni – mutatott egy padra a bolttal szemben. – És ha nem jössz ki tíz percen belül, akkor mi megyünk be és nagyon megbánod, hogy megvárattál minket. Vissza kell érned 12:30-ra.

- Kérlek siess! Éhen halok – dörzsölgette Niall a gyomrát.

- Niall, te mindig éhes vagy – gúnyolódtam.

- És? Mi azzal a probléma? Te is legalább annyira éhes vagy, mint én, biztos vagyok benne! Bele sem szagoltál a fantasztikus reggelibe, amit csináltunk neked – vitatkozott.

- De én legalább nem panaszkodok miatta – vágtam vissza.

- Tikk-takk, tikk-takk… - figyelmeztetett Louis, hogy az én időm telik.

- Oké, rendben.

Azzal ott hagytam őket és bementem az üzletbe. Alaposan körbenéztem, kihasználtam, hogy nincsenek ott a srácok a nyakamon, hogy nyávogjanak. És, hogy rám figyeljenek.

- Szia! A nevem Alana. Segíthetek valamiben? – egy aranyos lány, hosszú, vörös, hullámos hajjal és ragyogó szürkés szemekkel kérdezte és meg is ijesztett egy kicsit hirtelen. Jobban megnézve velem egy korúnak tűnt.

- Ó, nem. Köszi, csak nézelődök.

- Oké, szólj nyugodtan, ha kell valami. – Már éppen távozni készült, de valami eszembe jutott.

- Várj! – szóltam utána. Megtorpant, én pedig gyorsan körbenéztem, hogy a srácok nincsenek-e mégis a közelben.

- Igen?

- Talán segíthetnél. Van ennek az üzletnek hátsó bejárata?

- Igen. Miért? – zavartnak tűnt kérdésemtől, én pedig még mindig idegesen járattam körbe a tekintetem.

- Ó, semmi különös. Csak tudod, hogy biztonságos-e, ha valami veszélyes történne az első bejáratnál.

- Akarod, hogy megmutassam? Úgy tűnik, mintha félnél valamitől – kérdezte kicsit hezitálva, miközben a hajába túrt.

- Mennyi az idő? – kérdeztem, nem foglalkozva utóbbi mondataival.

- 12:25 van – nézett az órájára.

- Oké, van időm. – Boldogan tapsolt egyet.

- Nagyszerű! Ez az első alkalom, hogy segíteni tudok egy vevőnek! Kövess. – ezután hátravezetett. – Tadaaaaaaaam!

Tökéletes. Megvan a tökéletes lehetőség a szökésre. Ha még egyszer kiengednek… Leesett az állam a gondolattól és Alana észrevette.

- Minden oké? Erre volt szükséged? – A szemöldökét is ráncolta aggodalmában.

- Igen és nem. Nézd, bonyolult a dolog és biztos vagyok benne, hogy nem akarsz belefolyni.

- Oké, de azt hiszem, szükséged lenne valakire, mondjuk egy barátra, akivel beszélhetsz az érzéseidről. azt hiszem én meg tudnálak érteni. Nem kellene, hogy magadban tartsd. Tessék – mondta és a kezembe nyomta a telefonját. – Írd bele a számod és esetleg egyszer összeülhetnénk dumálni egy fagyi felett.

Reflexből nyúltam a hátsó zsebemhez a telefonomért, de utána eszembe jutott, hogy a fiúk elvették. 

- Nincs telefonom – dünnyögtem.

- Ó! Akkor majd én megadom a számom és te hívhatsz, oké? Csak van valamilyen telefon, ahol élsz, igaz? – kérdezte és eltéve a telefonját, egy tollat és egy darab papírt húzott elő, majd lefirkálta a nevét és a számát.

- Megpróbálom. De mondtam, hogy az én esetem eléggé komplikált. És bocsi, de most mennem kell, vagy soha többet nem látsz – mondtam és megragadtam a papírt, majd visszaindultam a srácokhoz. Ő pedig követett.

- Ó, vágom! A barátod túlzottan birtokló fölötted, de lusta volt bejönni és azt mondta, hogy időben ki kell érned – próbálkozott. Én pedig elnevettem magam, hogy mennyire közel is jár az igazsághoz.

- Valami olyasmi.

- Mondtam, hogy én megértem! Nos, akkor viszlát és hívj majd! 

Gyorsan kiiszkoltam az üzletből és csatlakoztam a srácokhoz. Alana számát pedig menetközben a hátsó zsebembe csúsztattam.

- 9 perc 49 másodpercig tartott. Szereted feszegetni a határokat – rótt meg Harry és közben mindhárman feltápászkodtak.

- Ki volt az a lány, akivel beszéltél?

- Egy barát, aki a telefonszámomat akarta, amit nem tudtam megadni, mivel nincs – válaszoltam szárazon.

- Talán még nem bízunk benned annyira. Már így is nagy szerencséd volt ma, azután a kis öncsonkolós mutatványod után. Mostantól a legtöbb idődet ajtón belül fogod tölteni – mondta Harry és közelebb húzott magához, ahogy visszafelé sétáltunk a kocsihoz.

- De miért? – háborogtam.

- Mert én azt mondtam, és mert nem akarom, hogy vagdosd magad megint. Tekintsd úgy, mint egy büntetést az idióta tettedért. Vita lezárva – fejezte be.

Tovább sétáltunk, de többet én már nem szóltam. Csak csendben követtem őket. Megérkeztünk Harry kocsijához és beszálltam hátra, Niall pedig követett. Harry és Louis pedig elölről kerültek.

- Nem huncutkodni ti ketten – figyelmeztetett Harry és szúrósan nézett a középső tükörből. Elfordította a slusszkulcsot és a motor életre kelt. Csak a szememet forgattam az idióta megjegyzésén, majd kifelé bámultam az ablakon, ébren álmodva egy szebb világról, ahol magam hozhatom a döntéseimet és a srácok az idiótaságaik helyett inkább egy új dalról beszélgetnek a következő albumukra.

Lépjetek be a facebook csoportba: https://www.facebook.com/groups/324258284371036/

És olvassátok ezt is: http://kinoscsendonedirection.blogspot.pt/