48.Rész -Sóvárgás-

Sikoltozva ébredtem fel verejtékezve.

- Mi a baj? Jól vagy? - ez nem Niall és nem is Harry hangja volt. Ez Liam.

Sírni kezdtem, ahogy visszaemlékeztem az álmomra, jobban mondva rémálom, borzalmas volt.

- Nem, nem vagyok jól - zokogtam, kezeimbe temetve az arcom. És ekkor Liam a legfurcsább dolgot tette a világon... átölelt engem. Olyan szürreális volt.

- Mit álmodtál Soph? Mitől félsz ennyire? - kérdezte ahogy arcomról a vállára hullottak a könnyeim.

Egy ideig még sírtam, fejemet a nyakhajlatába fúrva.

- Shhh.... ez csak egy rémálom volt édesem... ez nem a valóság volt - próbált nyugtatni.

- Az a dolog Liam... igaz volt! Zayn megerőszakolt! - kiáltottam dühösen.

- Tudom, tudom... figyelj! Ki kell ezeket a csúnya gondolatokat verni a fejedből. Akarok neked adni egy tökéletes kis dolgot, hadd menjek érte - mondta és elhúzódott tőlem.

- Hol vannak a többiek? - nem tudtam magam visszafogni, hogy ne kérdezzem meg tőle mielőtt kilépett volna a szobámból.

- Fel kell venniük néhány számot a stúdióban, de én úgy döntöttem, hogy inkább vigyázok rád, majd utánuk megyek később - vont vállat.

- Oh.

Liam elhagyta a szobát, és én abban a pillanatban letöröltem a könnyeimet, viszont még mindig remegtem a rémálmomtól, nem tudom elfelejteni azt amit Zayn velem tett. Egy hirtelen jött melegség járta át a testem, rögtön félre söpörtem a paplant, ziháltam a látványtól. A lepedőn és a lábamon vér éktelenkedett. Várjunk csak egy pillanatra...

Egyből tudtam mi ez az egész amint ránéztem a naptáramra. Bármelyik pillanatban megtörténhetett volna, de szerencsére ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok terhes. Köszönöm Istenem! Egy kicsit aggódtam, hogy a tabletták nem fognak segíteni.

- Liam! - kiabáltam. - Vérzek!

Idegesen futott be a szobába.

- Mi? Hol? Hogyan? - szegezte nekem a kérdést, miközben valamit tartott a háta mögött. Lassan végig nézett a testemen és újra kérdezett. - Hol?

- Nyugodj meg apa, csak megjött... - sóhajtottam mutatva a lepedőre. - Szóval szükségem lesz néhány dologra.

Bólintott - Rendben írok Harrynek, hogy tegyen egy kis kitérőt hazafelé - leült az ágyam szélére, kezeit még mindig a háta mögött tartotta. - Szóval... ezt vettem neked három napja, a durvaságomért, ezzel szeretnék bocsánatot kérni, de nem akartam odaadni neked, egészen mostanáig - mondta félénken, majd kezembe nyomott egy plüss teknősbékát. - Megvéd ha rémálmaid lesznek.

Felvisítottam örömömben, és megöleltem a kis plüsst szeretgetve.

- Köszönöm Liam - kiáltottam boldogan. - A neve Padgett lesz.

- Van konkrét oka, hogy ezt a nevet választottad neki? - kérdezte a barna egy mosollyal az arcán.

- A Padgett bölcsességet jelent. Elmondok majd neki mindent - suttogtam egy alattomos vigyorral az arcomon. - Abszolút mindent, és megmondom neki mit csináljon - gyerekeskedtem.

- Ez egy kicsit túlzás nem? Ez csak egy kitömött plüss, nem fogom megérteni - kuncogott.

- Nos, ez olyan mint a te Toy Story megszállottságod.

- Az nem megszállottság, az szenvedély - húzta ki magát.

- Ugyanaz - rántottam meg a vállaimat. - Igaz Padgett? - kérdeztem a plüsstől, majd bólintottam a fejével.

- Olyan vagy mint egy gyerek Sophie - nevetett Liam teljes szívvel. Mióta vagyok ilyen jóba Liammel?

- Szóval, ez a kis fickó bocsánatot kért tőlem? - kérdeztem kis csend után és játszani kezdtem Padgett lábaival.

- A hozzád való kéjsóvár hozzáállásom nem volt kedves. Általában nem vagyok ilyen, de az, hogy domináns legyek valaki felett erősebb volt, és sajnos ezt rajtad éltem ki. Sajnálom - bocsánatot kért halvány mosollyal az arcán.

- Én meg köszönöm azt, hogy megajándékoztál egy társsal, akivel megoszthatok mindent, akár jó vagy rossz dolog is - mondtam halkan én is mosolyogva, majd az egyik polcra helyeztem a teknőst.

- De ez a kedvesség nem azt jelenti, hogy ha megérdemled nem büntetlek meg - hangja kissé élesebb volt, de aztán újra megpuhult. - Bár az igaz, az utóbbi időben elég jó voltál, megértetted, hogy nem vezet jóra ha elakarsz szökni - játékosan megérintette a vállam.

Mobilját kihúzta a farzsebéből, felállt és nyomkodni kezdte a telefont, váratlanul ért a kíváncsiság, hogy kinek is írhat.

- Kinek írsz?

-Harrynek. Megkérem őket, hogy menjenek be egy gyógyszertárba lányos cuccokat venni hazafelé - válaszolta, majd elküldte az üzenetet.

- Szerinted érteni fogják? - nevettem. - Nem volt benne egy konkrét szó arra utalva, hogy megjött nekem - vihogtam.

- Ne aggódj, érteni fogják. Nem írok olyan rosszul - nevetett.

- Hát...

A gyomrom korogni kezdett, ezen még jobban nevettünk.

- Te rosszabb vagy néha mint Niall - sóhajtott és megrázta a fejét mosolyogva. - Öltözz fel, és találkozzunk a reggelinél, vagyis az ebédnél - mondta ahogy felállt az ágyamról.

- Houston, azt hiszem van egy kis probléma - szóltam.

- Mi az?

- Ummm...Ha átöltözök összevérezem a többi ruháimat is, inkább maradnék ebben ha nem gond. És mit mondana Louis? - fejeztem be drámaian.

Liam nevetett ahogy Louis-t utánoztam.

- Nem kell neked semmi? Biztos nem kell amíg várjuk Harryéket? - kérdezte összeráncolva a szemöldökeit.

- Nos, a hátizsákomban volt egy két ilyen dolog mikor elraboltatok.

- Nagyszerű! idehozom neked.

Mi van? Megtartották a táskámat? Pedig azt hittem örökre elveszett. Talán benne van még a mobilom és pár dollár, bár Európában vagyunk, a pénz itt nem ugyanaz. Mennyire hiányzik Kanada...

Liam visszatért a táskámmal a kezében, hezitált egy kicsit, majd sóhajtva átnyújtotta.

- Várni fogok odalent. Szólj ha valamire szükséged lenne. És Padgett! - nézett a plüssre. - Ő a miénk, ne csinálj vele semmit! - mondta komoly hangon, és kilépett a szobából.

Kitört belőlem a nevetés a reakcióján, de aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy nem volt benne a mobilom. De kit hívtam volna? Talán Ash-t? Jó lett volna az e-mailjeimet is leellenőrizni.

Miközben hangosan felsóhajtottam, kivettem néhány ruhát, és némi 1D kiegészítőt, plusz a lányos kellékeket, majd elindultam a zuhanyzó felé.

Vettem egy frissítő fürdőt, felöltöztem, lófarokba kötöttem a hajam, és elindultam Padgettel a kezemben a földszintre.

- Szia, szóval... mi lesz az ebéd? - léptem mellé a konyhában.

- Valami egyszerű - válaszolta, és átadta nekem a frissen készült szendvicset.

Megköszöntem neki, és egyenesen a nappaliba indultam a kajával. De Liam olyan más volt, nem ugyanaz mint korábban.

- Nem akarsz filmet nézni? - kérdezte mikor befejezte a mosogatást.

- Persze, miért ne?

- Akkor menj, tele van DVD-kel egy egész doboz.

Megragadtam Padgett lábát és vele indultam filmet vadászni, kiválasztottam a Némót, mikor beraktam a DVD lejátszóba, Liam is csatlakozott hozzám.

Ahogy a film ment, görcsölni kezdtem. Fájdalmam egyre csak nőtt. Átöleltem Liamet hátha jobb lesz és kényelmesebb, de a fájdalmam nem akart múlni. Felnyögtem ahogy egy nagyot görcsölt a méhem, Padgettet szorítottam, hogy jobban elviselhetőbb legyen.

- Jól vagy? - suttogta Liam.

- Görcsölök - motyogtam.

- Hagyod, hogy segítsek?

Meg sem várva a válaszom lefektetett a kanapéra, és azonnal a pólóm alá nyúlt.

- Li-Liam... nem akarom ezt - kértem félénken szorongatva a teknőst. Ő nem fog megerőszakolni....kérlek ne erőszakolj meg.

- Shhh - csendre intett és ujjait hasamon futtatta végig, és megállt a méhem körül.

Lassú, precíz mozdulatokkal masszírozni kezdett, ujjait gyengéden nyomta be a bőrömbe miközben körkörösen simogatott.

- Akarod, hogy jobb legyen?

Némán bólintottam, mire ujjai mélyebbre ástak a bőrömben.

- Elmúlt már? - kérdezte, forró lehelete csiklandozta a hasamat.

- Igen, köszönöm Liam - Visszaültem az eredeti pozíciómba, és idegesen megragadtam Padgettet és átöleltem szorosan mikor folytatódott a film.

A film vége felé észrevettem, hogy Liam fészkelődik, tekintete nem egyszer éhesen siklott végig a testemen.

- Liam... Jól vagy? - kérdeztem óvatosan.

- Csak... csak szükségem van... Oh Istenem... - keménységére helyezte a kezeit, talán azért, hogy elrejtse.

- Azt hiszem, felmegyek a szobámba - mondtam idegesen, és felálltam, de ő megragadta a kezem.

- Nem, nem, nem! - erőszakosan ráültetett a farkára. - Előtte még be kell fejeznünk valamit.

Összerezzentem... ez cseppet sem volt jó jel.

*

Szombaton is lesz rész :) Az lesz az utolsó előtti, szóval nem sok van hátra. :)