Közérdekű

Kedves Olvasóim!

Először is szeretnék köszönetet mondani a rengeteg jókívánságért, amit küldtetek nekem. Mondanám, hogy máris érzem a javulást, de azt hiszem csak a Libexin kezdett hatni :) Így már legalább éjszaka tudok aludni. Ez már félsiker. 

Tényleg ilyenkor örülök igazán, hogy ehhez a fandomhoz tartozok, amikor ilyen kedves emberekkel hoz össze a sors. 

Felmerült egy-két vád ellenem, szeretném őket tisztázni. 

Kedves Lola, bár nagyra értékelem az összes olvasómat, de nem fogsz vele meghatni, ha azt mondod, hogy nem olvasod tovább. Szabad akaratomból döntöttem úgy, hogy lefordítom, te szabad akaratodból kezdted olvasni. Én szabad akaratomból, akkor hozom a részeket, amikor tudom, te pedig szabad akaratodból úgy dönthetsz, hogy nem olvasod tovább.

Mindig van valami kifogásom? Nem ismersz, miből gondolod, hogy csak kifogás? Igen, lebetegedtem, rohadtul fáj a fejem és rohadtul köhögök. Azzal az egy résszel is csak a ti kedvetekért küszködtem, hogy meglegyen, hogy ne hagyjalak titeket cserben. Megtehettem volna, hogy nem hozok egyet sem, vagy csak kilököm azt az egy részt és nem szólok egy szót sem. De nem, én még magyarázatot is adtam rá, hogy tudjátok, hogy miért csak annyi az annyi. 

Nem egészen tudom, hogy milyen egyéb kifogásokra gondoltál még. Talán arra, amikor írtam róla, hogy miért nem tudok mindennap  részeket hozni. Nos, sokan tanúsíthatják, hogy március eleje óta és előre láthatólag majdnem június végig egy másik országban vagyok. Az albérletben ahol élek nincs internet, így csak a gyakorlati helyemen tudok netezni, ahol hidd el, van ezer meg egy más dolgom is és épp csak a szabadidőmben tudok ilyesmivel foglalkozni. 

És tulajdonképpen ezt is csak azért mondom, mert el akarom mondani és nem mintha valaki is számon kérhetne. Nem vagyok én egy robot, hogy folyton ezzel a bloggal foglalkozzam. 

Persze érhet a vád, hogy fordítani könnyű, hiszen a sztori meg van írva, de csak szemléltetés képen, itt egy részlet a következő fejezetből, amit a google fordítóval fordítottam és csak bemásoltam: 

"Miért nyög?" Suttog a fülembe. Megpróbálom vállat vonva vele, de szorítása egyre szorosabb. "Sophie. Miért. Volt. Önnek. Moan? "Harry megvágta a szavakat. Én nem válaszolok, ahogy felmászik a lépcsőn, hogy LED-je a jet, harapdálta az ajkam idegesen. Harry szorosan a sarkamban. A fiúk követik mögöttem, és Ian bezárja a séta, becsukta maga mögött az ajtót. Leteszi a zsákok a padlón, és kiegyenesíti maga jár profi.

Talán így már mindenkinek egyértelművé válik, hogy nem Ctrl+C- Ctrl+V -vel születnek a bejegyzések, hanem DOLGOZOK RAJTA. Bár folyékonyan beszélek angolul, de megesik, hogy olyan szó, akad elém, amit nem ismerek, vagy olyan mondat, amin gondolkozni kell, hogy értelmezzem. Mindig igyekszem szép magyarsággal megfogalmazni a dolgokat és ez időigényes.

Én nem haragszom, de attól, hogy rossz napod van, még nem kell átgázolni másokon. Néha bölcs dolog a hallgatás.

Kedves Katie Boo, megint nincs úgy ahogy ígértem? Valóban, mást ígértem, nem úgy lett, sorry, én is ember vagyok. De mi az, hogy megint? Visszanéztem az összes bejegyzést és soha nem ígértem semmit. Vagy kihagy az agyam, de akkor kérlek világosíts fel. És ha eleged van belőlem, akkor csak szimplán ne nyisd meg többet az oldalt és el van intézve :)

Nem várok köszönetet, amiért fordítom, mert örülök neki, hogy tetszik nektek a sztori, de azért lebegjen a szemetek előtt, hogy én már rég végig olvastam és a ti kedvetekért csinálom.

Ha az információim nem csalnak, akkor viszont egyesek itt még olyan zsenge korúak, hogy jobban tennék, ha a János Vitézt, a Toldit, vagy az Egri Csillagokat olvasnák!

Lányok, akik cserét kértetek, ki foglak titeket tenni, csak annyit kérek, hogy ha a blogotok kikerült az enyémre, akkor utána ti is tegyétek majd ki a tieteken.

Mrs. Malik, ez a sztori 50 részes, a második évadából pedig eddig 37 rész van fent, de azt még írja az eredeti író.

Továbbra is fent tartom, hogy aki szeretné, hogy olvassam el a blogját és véleményezzem, az küldje el nekem Word-ben, vagy Pdf-ben és akkor sort kerítek rá, majd pedig komizok. 

Ha amíg vártok az új részre unatkoztok, akkor olvassatok bele a saját blogomba. Bár hosszú, de sokan mondták már, ahogy annyira tetszett nekik, hogy egy-két éjszaka alatt végig olvasták. Sőt olyanról is tudok, akinek én voltam az egyik inspirációja, hogy saját sztorit írjon, és erre nagyon büszke vagyok :) http://iknowlarrystylinson.blogspot.pt/

Reményeim szerint helyre álltak a dolgok az emberek buksijában és több ilyen bejegyzésre, ahol nem a sztori folytatódik, már nem kerül sor. 

Mégegyszer köszönöm a jó kívánságokat és a szép szavakat. Puszi mindenkinek, Nesi!

Jah, és a lényeg. Hamarosan hozom a következő részt :)